Vigyázat, ​törékeny! 66 csillagozás

Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

A ​boldogságon nincsen lejárati dátum?

Zsófi tizenhat éves, a legjobb barátja a fülhallgatója, az érzelmek kikészítik és fogalma sincsen hogyan tovább. Az anyja halála óta hibás puzzle darabként tengődik, élete egy véget nem érő lejtő. Zsófi retteg attól, hogy mi várja az alján, éppen ezért úgy dönt, hogy nem is akarja megtudni és helyette inkább az életből kivezető utat választja. Ehhez azonban még el kell intéznie valamit: meg akarja magyarázni a húgának, hogy miért teszi ezt. Zsófi összeszedi életének minden olyan eseményét, amely ehhez a naphoz vezetett; félrecsúszott estéket, kísértő emlékeket és kisiklott barátságokat. Vajon törvényszerű egy ekkora tragédia után az összeroppanás, vagy elcsíphetők azok a pillanatok, amikor még van választás? A keserédes és realisztikusan durva jelentekben bővelkedő regény ezekre is választ keres.

Nyáry Luca első könyve kendőzetlenül mutatja be a depresszió legkeményebb arcait is. A Vigyázat, törékeny! nem csupán… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

Kiadói ajánlás: 16 éves kortól · Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rólad - Neked Könyvek

>!
Menő Könyvek, Budapest, 2019
412 oldal · ISBN: 9789634037484
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2019
412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634037385

Kedvencelte 5

Most olvassa 7

Várólistára tette 115

Kívánságlistára tette 109

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

”Annyira figyelni akartam mások érzéseire, hogy én egyedül maradtam az enyémekkel.”

Nyári Luca bemutatkozó regénye nem egy könnyed ifjúsági könyv, ám témájával annál fontosabb dologra hívja fel a figyelmet. Főszereplője, a 16 éves Zsófi húgának írt búcsúüzenetével kezdődik a regény, majd az okok bemutatása céljából történő visszaemlékezés során rögtön édesanyjuk temetésével indít. Az öngyilkossági szándékot kiváltó eseményeket tehát testvérének szánt gondolatai által ismerheti meg az olvasó.

A tini Zsófi, részben egy félresikerült nagyanyai tanács hatására, nem dolgozza fel a számára legfontosabb személy elvesztését, teljesen magába fojtja gyászát. Elvárásként nehezedik rá, hogy erősnek lássák, miközben belül egyre inkább csak az üresség és a kilátástalanság marad. Új, menő barátnőit csodálja, ám végig avval az érzéssel küzd, hogy nem tartozik sehová. A baráti kapcsolatok bemutatása kevésbé kötött le, ám ahogy egyre inkább kirajzolódott Zsófi lelki világa, úgy szippantott be a történet. A regény nemcsak a depressziót ragadja meg kiválóan, kiemelten fontos üzenete, hogy ami velünk történik, azt nem szabad elfojtani. Időt kell adni magunknak a feldolgozásra, a gyászra, hiába akarja a környezet, hogy javuljunk meg, mert szerintük már itt az ideje, és legyünk pozitívak, hiszen minden fejben dől el.

Annamarie P>!
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Törékenyek vagyunk.
Végtelenül törékenyek.
Tizenhat évesen még inkább azok voltunk.
Lehetünk kicsik vagy nagyok, a veszteség szétszed bennünket. Kifordít magunkból és olyan soha nem látott belső irhát mutat, minek létezését talán elképzeltük, de megfoghatatlan valóságát nem is hittük.
Így fordul ki magából Zsófi is, akinek édesanyja elvesztését kell feldolgoznia. Telnek a napok, és a megváltó enyhülés csak nem érkezik meg. Darabjaira esik szét a világ. Napról – napra kevesebb a fogódzó, minden süllyed és értelmét veszti; az iskola, a család, a barátok, a bulik. Csak az a fájdalom marad a tizenhat éves lányban, amit az alkohol mámora képes olykor elnyomni. Szakad és foszlik körülötte minden. Ez a tét nélküli létezés a depresszió. Lehet szürkének, meg nyákosnak nevezni, de aki egyszer belenéz a közepébe, érzi, hogy nem engedi. Vonzza a tekintetét, elhatárolja a világtól, barátian beborítja, szorítva öleli és könnyű szabadulást kínál. Zsófi szenvedését értetlenül szemlélik barátai, amíg tudnak kitartanak mellette, de a lány viselkedése egyre elviselhetetlenebb.
Ekkor határozza el magát, hogy az egyetlen számára járható utat választja. Még kétségbeesésének utolsó szikrájában is húgára gondol, akinek egy búcsúlevél formájában feltárja, hogy min ment keresztül. Tulajdonképpen a könyv ezt a kálváriát mutatja be. Egy hosszú búcsúlevél.

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/02/nyary-luca…

3 hozzászólás
Kókuszka>!
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Az igazság az, hogy a fájdalmat nem mindig tudod megszüntetni, de képes vagy megtanulni, hogy hogyan élj vele együtt.

A gimnazista Zsófi húgához címzett búcsúlevélben leírja vívódásait, érzéseit. Édesanyja halála után, kis világában minden összeomlik, eluralkodik rajta a kilátástalanság, az üresség érzése. Nagymamája külön terhet rak rá: legyen erős, segítse húgát, édesapját. „Csak egy 17 éves, depressziós, félárva vagyok, aki magán sem volt képes segíteni, nemhogy másokon.” írja Jankának. Nincs, aki átvezeti a gyász embert próbáló szakaszain, nincs kapaszkodó, csak a mérhetetlen fáradtság, rosszkedv, fásultság, melyet a féktelen bulik sem tudnak feloldani. Nagyon jól érzékelteti az élet törékenységét, mennyire nehéz a feldolgozás, az elfogadás. Látjuk a tizenévesek felszín alatti érzéseit, miközben a tökéletest játsszák, a kamaszokra jellemző beszédstílust. Üzenete: merjünk önmagunk lenni, ne szégyelljünk segítséget kérni!

A világ nem fog megváltozni, a problémáink nem tűnnek el és az élet nem lesz kevésbé nehéz, de ha igazán akarjuk, akkor lehetünk mi az a bizonyos jobb, a fény az alagút végén.

2 hozzászólás
Gelso P>!
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Óh, ez nekem öngyilkos olvasás volt… :-( valahányszor elolvastam a napi adagomat, egy pisztoly odaszorítását éreztem a halántékomon, annyira lehangoló volt! Nem adnám egyetlen fiatal kezébe sem, mert inkább érzem rávezető, mint (ma divatos szóval) érzékenyítő és lebeszélő írásnak – szülői szemmel nagyon kártékonynak ítélem meg így első látásra – úgy érzem, aki eleve labilis és bizonytalan, ettől a könyvtől biztosan falnak vagy a Dunának megy, még mélyebb depresszióba esik – ez a könyv – bármennyire is ellenkező szándékkal íródhatott – nem ígér a bizonytalanságban lévőnek segítséget, felemelőt és reményt.
Tegnapig ezt gondoltam, mindemellett elcsodálkoztam, hogy egy 14-16 éves lány honnan ismeri ennyire tűpontosan az alaphelyzetet? Hogy tűnhet egy laikusnak, egy, a letargiát és a depressziót nem ismerő személynek ez az írás mégis ennyire hitelesnek?? Hiszen oly fiatal lány írta, akinek nem kellene még ezt az állapotot ennyire jól ismernie!
Tegnap megkaptam a választ – mert ez az ő sorsának megírása.
Nem tudtam a borzasztó hátteret: anyát elveszíteni és anyahiányban „létezni” ezentúl örökre – ez annyira szomorú! Ennél nincs sok rosszabb!

De könyörgöm! Mégse ilyen tartalmakat nyomjuk az amúgy is a mindenféle terheltséggel megpakolt és sok önpusztító életet élő fiatal kezébe!
Felnőttként és szülőként, nem pedig tizenévesként olvastam ezt a könyvet – lehet, hogy ezért ébredtek bennem ilyen gondolatok –, és valójában nem is tudom megválaszolni kinek is íródott?
A tizenéveseknek? Miért? Alig olvasnak! Aki ilyen problémával küszködik, nem fogja olvasni, aki nem, az nem fogja magát önként lehangolni… aki rutinos olvasó, nem biztos, hogy erre vágyik, aki meg nem rutinos, azt meg elriasztja a könyv vastagsága…
Szülőnek? Akinek ilyen problémája van, nem ezt olvassa, akinek nincs – az meg örül, hogy nem kell ilyennel szembesülni még könyvben sem… Tanárnak, pedagógusnak? Van annyi bajuk, és minden arról szól: túlterheltek… nem tudom, mikor lesz idejük pont ezt a könyvet olvasni… bár, állítólag sok ilyen alaphangulatú gyermek van mostanában az iskolákban…
…szakembernek? Erre nem tudok a válaszlehetőséget… inkább nyitva hagyom…

Baromira lehangolónak és elkeserítőnek látom a könyvben ábrázolt ifjak helyzetét: alig tanulnak, a suliban egymást csesztetik, szinte csak érdek-, és látszatbarátságok köttetnek, nem ismerik egymást az osztálytársak, nem is érdeklődnek egymás iránt, nincsenek kérdéseik egymás felé; nekem úgy tűnik, hogy alig van belső életük, olyan nyugis időszakok, amikor csendben végiggondolnának valamit: legyen az egy sima másnapi lecke, a másnap délelőttjük, egy hétvégi program, egy film, könyv, dal mondanivalója, barátság lényege stb. Engem igencsak elrémiszt az, amit látok ha csak kimegyek a városba: csúnyán, figyelmet magukra vonva kommunikálnak, féktelenül isznak és rengeteget dohányoznak!…
Elkeseredve látom ezt és gondolok arra, hogy ennek nem kellene így lennie, és még elkeseredettebben gondolok arra, hogy miért fordult ez ebbe az irányba?
Ennyi problémával küszködnek, ennyi gondjuk van, hogy azokat csak így lehet oldani?
Vagy pusztán a lázadás eszközei még mindig?
Ha tudnám a választ!
Jó lenne!
Hogy pozitív dolgot is írjak, nagyon örültem hogy legalább Bence, és vele együtt Zsófi régebbi baráti köre van és létezik! Örültem volna, ha belőlük több is bekerül a könyvbe – ez jelentette volna az igazi támaszt és felfelé vivő létrát a gödörből… a reményt!
És az apa!

Mindenesetre a szerzőnek szeretnék gratulálni, mert konyve igen hiteles lett.
Viszont én borzasztóan lehangolónak, reményvesztettnek hosszúnak érzem a könyvét, amit sokszor untam is.

9 hozzászólás
Pandalány P>!
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Tudtam, hogy fájdalmas lesz. Tudtam, hogy amiről szól, az nem egy giccses, színes csomagolópapírba csomagolt történet, hanem valami egészen más. Egy VALÓDI érzelmeket felvonultató, őszintén megírt könyv. Minden sora erről árulkodik és már az első oldalakon érezni lehet, hogy Luca tehetsége vitathatatlan.

Nehezen találom a szavakat, hogy mennyire meglepett és ledöbbentett az a tehetség, amivel ez a fiatal lány megírta élete első könyvét. Nagyon remélem, hogy sokat olvashatunk még tőle.
Mikor először kezembe vettem a kötetet, rögtön feltűnt, hogy meglehetősen masszív és a lapjain sűrűn szedték a sorokat. Mindössze pár nap alatt elolvastam, ami nálam rekord teljesítmény egy ilyen hosszúságú könyv esetében és egyértelműen azt mutatja, hogy mennyire magába szippantott a történet.
Luca regénye őszintén és kendőzetlenül mutatja be a depressziót, és közben olyan életigazságokat mond ki, amikre figyelni kell. Mindenkinek. Nagyon remélem, hogy sokan elolvassák a Vigyázz, törékeny!-t, mert bárki, akinek segítségre lehet szüksége, de nem mer beszélni róla, talán a hatására bátrabb lesz és ki tud lépni a maga köré vont falak mögül. Nagyon remélem.
Bővebben: https://pandalanyolvas.blogspot.com/2019/11/blogturne-n…

2 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

„…fenntartani a fejem a vízben.”

Érdeklődéssel olvastam. Nem én vagyok a célközönség, mert én már a szülő/nagyszülő érdeklődésével és aggódásával olvastam, nem a korosztályi megközelítésében. Számtalan próbálkozással igyekszik Zsófi talpon maradni, olyan lányokhoz csapódik, akik nem az ő igazi társasága, „menekülésre épített szövetségek.”
Számomra már a kötet elején volt egy reménysugár, hogy valakik/valaki mégis van, aki pontosan érti, hogy mi megy végbe a lányban és segíteni is szeretne, feltétel nélküli bizalommal, de ez a gondolatom sokáig nem tudott megerősödni a történteket olvasva. Remek jellemzések vannak a kötetben a fiúkról, „ egyetlen ember elfuserált, de bájos klónjai.”
Nehezen olvastam a lehangoló ivászatokról, a drogról, de a teljes képhez ezekre a jelenetekre is szükség volt.
A kötet vége nagyon izgalmas, hiszen Zsófi életéről van szó, de remekül megoldotta a szerző és a lezárás is jól sikerült.
Fontos könyv, amely képet ad a gyászmunkáról, a kilátástalanságról, az elveszettségről, a mindennapi gondokról, a depresszió mindent átható problémájáról.
Kifejező a cím, mert valóban törékeny az emberi lélek. Nem tudom, hogy a korosztályának hogyan tud segíteni egy ilyen kötet, de ha a felnőtteket odafigyelőbbé teszi már nem volt hiába.

bagie P>!
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Kemény könyv. Okos könyv.

Bevallom a tinédzserekkel vannak problémáim. Megöregedtem. Házsártossá kezdek válni. :) A negatív, üres, primitív, nihilista beszélgetéseiket, viselkedéseiket nagyon rosszul viselem (mindennapi élményeim a napi 2*1 órás ingazás során). DE sokszor próbálom (tényleg) beleképzelni magam a helyükbe – hátha /biztosan van valami magyarázat a viselkedésükre.
Ebben segített Zsófi és a testvérének írott levele is. Adott egyféle magyarázatot. Izgultam érte, féltettem őt, néha szerettem volna nagyon megölelgetni, és próbáltam átélni a fájdalmát. [Pedig én nem veszítettem el még az édesanyámat, aput is „csak” 33 évesen…az is fájt, akkor is, most is 10 évvel később is…]

Köszönöm ezt a könyvet. Olvassátok.

1 hozzászólás
wzsuzsanna P>!
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Bevallom, Nyáry Lucáról nem sokat tudtam, mielőtt ez a könyv a látóterembe került, a manapság egyre népszerűbb slam poetry műfaja, amiben ő is aktívan alkot, tőlem valamiért távol áll. A Vigyázat, törékeny! egyszerre hívta fel magára a figyelmemet a borítójával és a fülszövegével: mind a kettő azt sugallta, hogy egy komolyabb, adott esetben tabutémákat is feszegető ifjúsági regénnyel állok szemben, ezeket pedig általában nem szoktam kihagyni. A mai napig élénken él bennem a saját tinédzserkorom, ráadásul tíz éve dolgozom kamaszokkal, így mindig szívesen fogadom az olyan történeteket, amik az ő szemszögükből mutatja be a mindennapi élet eseményeit, a problémákat és kríziseket vagy a világ nagy kérdéseit. Fontosnak tartom, hogy a munkámban mindig rajtam legyen ez a szemüveg és soha ne felejtsem el, hogy a sokszor elbagatellizált serdülőkori szélsőségek mögött milyen komoly érzelmi viharok, bizonytalanság és félelem állhat. Így tehát az én értékelésem kicsit más aspektusból fog megszólalni, és amellett, hogy a könyv rám gyakorolt hatásáról beszélek, arra is szeretnék kitérni, miért lenne baromi fontos, ha felnőttek, szülők és pedagógusok is olvasnák, nem csak az a korosztály, akinek eredetileg szól.
A regény maga tulajdonképpen egy nagyon hosszú levél, melyet főhősünk, a tizenhat éves Zsófi a húgának ír. A fülszöveg nem árul zsákbamacskát, ez a levél egy búcsúüzenet, amiben a lány megpróbálja megmagyarázni, milyen lépések és történések vezettek szomorú döntése meghozatalához. Miután a lányok elvesztették édesanyjukat, nehéz időszak vár a családra. Zsófi borzasztó üresnek érzi magát, ugyanakkor próbálja tovább élni az életét. Míg gyerekkori barátaitól egyre inkább távolodik a fájó emlékek miatt, új barátnőivel egyre jobban hajszolja bele magát a féktelen bulizásba és a felejtésbe, ami ideig-óráig működik, a lány mégis azon kapja magát, hogy nem érkezik a beígért „idővel majd könnyebb lesz”-időszaka. A tekintélyes terjedelmű regény első ránézésre túlírtnak tűnhet, én mégis azt éreztem, hogy minden sora pontosan a helyén van, és minden mondat elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy lássuk, hogyan tud egy érzékeny, sebzett személy szinte észrevétlenül, napról napra jobban belesüllyedni a depresszióba és a reménytelenségbe.
Nem ez az első történet, ami ebben a témában íródott, hasonló életkorú főhősökkel. Ezek között vannak nagyon jól sikerült darabok, de olyanok is, melyeknél éreztem, hogy az idősebb író hiába próbál belehelyezkedni a kamasz szereplői stílusába és gondolatvilágába, az nem igazán sikerül, ettől az egész valahogy mesterkéltté vált. Ezzel szemben ebben a regényben végig azt éreztem, hogy valóban egy tizenhat éves, intelligens és érzékeny lány sorait olvasom, ami sokszor emlékeztetett a saját fiatalkori gondolataimra. Mégsem tudom annyival lerendezni az egészet, hogy persze, könnyű Lucának, hiszen ő is fiatal. Nem gondolom, hogy ez a feladat egy kicsit is könnyű lett volna, egyrészt azért, mert a stílus a fiatalosság mellett kifinomult és sokszor szépirodalmi minőségű a szöveg, másrészt mert az ok-okozatok és lelki folyamatok mögött olyan patikapontos pszichológiai ismeretek állnak, ami csak a veleszületett nagyfokú emberismeretnek és a lelkiismeretes kutatómunkának tudható be. Ha ez a két dolog fennáll, akkor az én szememben valaki már letett valamit az asztalra. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/11/vigyazat-torekeny.html

csucsorka P>!
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

"Egy jó ifjúsági regény lényege az, hogy a tini azonosulni tudjon a leírtakkal, úgy, hogy az író egy árva percre sem veszi őt hülyére. Nyáry Luca megugrotta az általam legfontosabbnak tartott kritériumot. Csak épp nem hittem, hogy van olyan, hogy »túlságosan is«.
Viszonylag gyorsan ráébredtem, hogy a borítóra nyomtatott Rólad-neked szlogen sajnos már nem nekem szól, ezért nagyon nehéz dolgom volt olvasás közben."

A www.7szoba.hu-n megjelent bejegyzésben link bővebben írok arról, hogy mi jelentette számomra az akadályokat olvasás közben, és hogy miért tartom végeredményben mégiscsak egy jó regénynek a Vigyázat, törékeny!-t.

Pedagógusoknak és (kamaszokat nevelő) szülőknek különösen ajánlom.

2 hozzászólás
klaratakacs P>!
Nyáry Luca: Vigyázat, törékeny!

Hagynom kellett leülepedni, mielőtt értékelést írok erről a könyvről, érdekes módon nem a gyász fogott meg, hanem az iskolai/barátnős/nyájhoztartozós részek, az ezzel való küzdelem, a kortársak néha kegyetlenségbe hajló lelketlensége. 15 éves gyerek anyjaként olvastam a bulizós részeket, ekkora mélységeket én fiatal felnőttként éltem át, nagyon nem tetszene ha a lányom errefelé hajlana ilyen gyakorisággal. (Ritkán olvasni ennyi hányást egy könyvben)
A táboros csapat remek ellenpont volt, olyanok, akikben van valami több, tartás, intelligencia (és a kádban is simán elférnek).
A végének örültem, átéltem, kilenc hónap gyógyszerszedés és terápia hozott ki a gödörből. Pont ezért volt annyira gyomorszorító az első néhány oldal, ami a depressziós állapot tökéletes leírása, legalábbis az én akkori gondolataimat hajszálpontosan visszaadta.


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Annyira kevés minden van az életünkben, ami felett tényleges befolyásunk van, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk, miközben az igazán fontos dolgok végig rajtunk múlnak.

8. oldal

Málnika P>!

Egyetlen dolgot akartam: fenntartani a fejemet a vízben, nem belefulladni abba a tengernyi bizonytalanságba, ami a fejemre szakadt.

51. oldal

Málnika P>!

Annyira figyelni akartam mások érzéseire, hogy én egyedül maradtam az enyémekkel.

82. oldal

Málnika P>!

Az igazság az, hogy a fájdalmat nem mindig tudod megszüntetni, de képes vagy megtanulni, hogy hogyan élj vele együtt.

407. oldal

Málnika P>!

Nyilvánvalóan tisztában vagyok vele, hogy ha valami nem megy, akkor segítséget kell kérni, csak valamiért senki nem érti meg, hogy nekem pont ez a rész az, ami nem megy.

69. oldal

Málnika P>!

(…) miért viselkedünk úgy, mintha minden jól működne, mikor egyértelmű, hogy nem ez a helyzet?

251. oldal

Málnika P>!

Már megint senkinek nem számított, hogy én mit akarok, és belefáradtam abba, hogy őket kövessem. A pokol közepére kívántam az alkalmazkodást, már mióta hajlítgattam magamat, hogy beleférjek a keretbe, amit mások szabtak nekem.

331. oldal

Caledonia_Valley P>!

Ismered azt az érzést, mikor az ébresztőd előtt fél órával, kipihenten és vidáman ébredsz fel? Én sem.

58. oldal

Málnika P>!

Ők élték tovább a maguk elképesztő, csillogó életét egy olyan dimenzióban, ahol örökké péntek este van és csak a jó emlékeket tartjuk meg, én pedig leléptem onnan. Azt a helyet nem nekem találták ki, és különben is jobban szeretem a valóságot. Kényelmetlen és sokszor őrjítően bonyolult, de legalább tudod, hogy állsz vele.

404-405. oldal

Annamarie P>!

A létezés minden aspektusa megterhelő volt számomra, és az összes napomat percről perce csináltam végig, mindig csak egy kicsivel továbblökve magamat, ellopva még egy újabb percet, hogy talpon maradjak.

255. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Thury Zsuzsa: Ördögtánc
Francesca H. Nielk: Sose Engedj el!
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Gayle Forman: Itt voltam
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj!
Nicholas Sparks: Az utolsó dal
Cath Crowley: Szavak kékben
Lauren Brooke: Vihar után