Igazi ​hősök 147 csillagozás

33 magyar
Nyáry Krisztián: Igazi hősök

Nyáry ​Krisztián, az elmúlt évek két könyvsikerének, az Így szerettek ők című irodalmi szerelmeskönyveknek szerzője ezúttal is valódi emberi sorsokról írt igaz történteket. Harminchárom 19-20. századi magyar emberről, akik köztünk éltek, és akiknek élete vagy személyes döntései ma is példaszerűek. Ők az igazi hősök. Vannak köztük ismert emberek, mint Papp Laci vagy Semmelweiss Ignác, és kevésbé ismertek, mint Halassy Olivér a világ első mozgássérült olimpikonja, Hugonnai Vilma, az első magyar diplomás nő vagy Ocskay László százados, a magyar Schindler.

„Az emberi sorsok érdekelnek, erről írok. Előző két könyvemben arról meséltem, hogyan formálja az emberi sorsot a szerelem. Most arról, hogyan tehetnek hőssé valakit a személyes döntések. A könyvben szereplő 33 magyar ember igazi hős, akik a megfelelő pillanatokban jól döntöttek, és aztán képesek voltak kitartani a döntésük mellett. Hősök, akik a nehezebb utat választották, és kisebbségben maradva is az igazságot… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

>!
Corvina, Budapest, 2022
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631362626
>!
Corvina, Budapest, 2015
248 oldal · ISBN: 9789631362695
>!
Corvina, Budapest, 2015
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631362626

2 további kiadás


Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Hugonnai Vilma · Semmelweis Ignác · Sárközi Márta · Lakatos Menyhért · Madzsar József · Elek Ilona · Rákosi Mátyás · Halassy Olivér · Haynal Imre · Horváth Mihály · Kner Izidor · Papp László · Petschauer Attila · Philip Zimbardo · Solomon Asch · Stanley Milgram


Kedvencelte 11

Most olvassa 33

Várólistára tette 141

Kívánságlistára tette 190

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Nyáry Krisztián: Igazi hősök

Harminchárom sors, harminchárom mini életrajz. Közös bennük, hogy az elismertség a korukban, ne adja ég a későbbiek során is késett vagy elmaradt. Sok olyan tettről, eseményről olvasni a könyvben, amelyek a nagyközönség előtt kevésbé voltak ismertek. Nem kis gyűjtőmunkát kívánt ez Nyáry Krisztiántól, s mindez megéri a jeles (4,8 pont) osztályzatot. Az meg rátesz a lapátra, amilyen igényesen, albumszerűre lett megalkotva a „tabló”. Akit érdekelnek az emberi sorsok, életek, azok számára nagyszerű és érdekes olvasmány lesz.

5 hozzászólás
gumicukor>!
Nyáry Krisztián: Igazi hősök

Ez a könyv, a Merész magyarok párja is nagy hatást tett rám. Olyan magyar emberek sorsáról olvashattam megint, akik példaképek lehetne annyi szempontból, sokuk neve mégis teljesen ismeretlen volt számomra. Biztos vagyok benne, hogy ez valamilyen szinten az én szegénységi bizonyítványom, de sajnos sokan közül tényleg a feledés homályába merültek. Szomorú azt olvasni újra és újra, hogy elfeledve, elismerés nélkül, szegényen haltak meg többen is a könyvben felsoroltak közül, holott olyan dolgokat tettek az országért, amit kevessen. Azt gondolom, hogy ebben a könyvben is voltak bőven – ha nem is mindenki –, akiket lehetne tanítani az iskolában, ha nem történelemórán, de etikából biztosan.

Ibanez P>!
Nyáry Krisztián: Igazi hősök

Én is kénytelen-kelletlen, de be kell, hogy álljak a szégyenkezők sorába… Merthogy amikor kinyitottam a könyvet és megnéztem a tartalomjegyzéket, hogy kik is szerepelnek benne, a 33 közül 5 név volt „ismerős” !, egy-kettőről tudtam volna pár dolgot elmondani és slussz. Szégyen, gyalázat. Főleg, mert tényleg olyan jó és sokszínű, érdekes embereket szedett nekünk össze az író, akik tényleg nem keveset tettek életükben (és még hányan vannak rajtuk kívül!).

A könyv gyönyörű, nagyon örülök, hogy a Corvina Kiadó megadja a módját, hogy ezek a gyönyörű történetek ilyen köntösben kerüljenek az olvasó elé! Minőségi lapok, nagyon szép betűtípusok, szép borító, egyszerűen már a könyvet csak meglátja-megtapintja az olvasó és megadja az öt csillagot :-D Az egyedüli apróság, amit én sajnálok, az az, hogy nem maradtak meg egy egységes formátumnál, az Így szerettek ők kötetei magasabbak, esztétikusabb lett volna, ha az összes Nyáry-könyv a polcon egymás mellett szépen mutat :-D (ez persze abszolút nem szól bele a csillagozásba :-D) :-D

Nem is tudom, igazából kit kedveltem meg legjobban, vagy kinek a története hatott rám legjobban. Mindegyik. Mindegyik, mert annyira más személyiségek, más korban, bár sokan közülük azért nem válhattak még híresebbé, megbecsültté, mert az akkori kormány nem engedte (szörnyű volt ezeket a részeket olvasni, hogy egy politikai „baromság” miatt gyakorlatilag kettébe törik valaki karrierjét… hihetetlen!)… A legszívszorítóbb talán számomra is Semmelweis esete volt, szörnyű, hogy ezt megtehették vele, én sem tudtam erről semmit, álmomban sem gondoltam volna, hogy így kellett végeznie…

A könyv mindenképpen a polcomon fog maradni, jó lesz időnként újra levenni és elolvasni egy-egy történetet. Még sok-sok ilyen könyvet szeretnék kérni! (már itt lapul a Festői szerelmek is, úgyhogy dörzsölöm a kezem, hogy meglesz az idei Nyáry-adag is :-D) :-D

1 hozzászólás
Mesemondó IP>!
Nyáry Krisztián: Igazi hősök

Ezt a könyvet, úgy ahogy van, tanítani kéne. Aztán mindegyik életrajzból filmet kéne csinálni. Aztán azokat is tanítani kéne. És akkor lehet, hogy kevesebben rugóznának a „mi vagy ők” kérdéskörén a magyar történelemmel kapcsolatban.
Nem volt könnyű érzelmileg végigolvasni ezt a kötetet (főleg, hogy egy szuszra tettem). Egyszerre végtelenül felemelő és inspiráló, valamint kétségbe ejtő és szívszorító; nem egy életrajzon elbőgtem magam. Nyáry Krisztián remekül válogatja meg a hősöket; ahogyan a bevezetőben mondja, nem lehet az életüket elválasztani a magyar történelemtől, főleg az utóbbi két évszázadtól. Sokukat minden sorban következő rendszer megkínozta/kilökte/ellehetetlenítette, akár többször is, ellentétes indokokkal. Van, aki elmegy, van, aki marad, vegyes eredményekkel mindkét esetben. Ez azért tetszett, mert a könyv nem akart erkölcsi döntést hozni se a „kötelességed itthon maradni” se a „jobb lett volna nekik ha lelépnek időben” javára. Cserébe viszont mindenféle prédikálás nélkül, csupán a tények bemutatásával elég kegyetlen képet fest az adott idők mentalitásáról – azokról a neves vagy névtelen személyekről, akik a történelem rossz oldalán álltak, akik körberöhögték Semmelweist, akik szerint a nő szellemi szinten sohasem lesz egyenlő a férfival (kösz, Madách), akik a gyerekmentő lelkészen akarták eltörni a lovaglópálcájukat, akik zsidókat pakoltak vagonokra. Minden történetben nagyon erős határ húzódik azok között, akik a rendszer vagy ideológia ellenére is emberek tudtak maradni, míg mások azt használták kifogásnak.
Maga a könyv nagyon igényes, bár magaddal cipelős olvasmánynak kissé nehézkes formájú. Nagyon tetszettek a képek, és az egész tördelés: A kezdő idézetek, a fejezetek végén található egyben idézett források (ezeket külön értékeltem), a felütések (ezek már a Facebookról is ismerősek voltak), a könyv végén a bibliográfia. Én követtem Nyáryt már a Facebookon is, és örömmel tapasztaltam, hogy nem egy életrajz, amit ott is olvastam, ki lett egészítve új részletekkel és fotókkal, forrásokkal is. Mindenképpen érdemes tehát megvenni a könyvet, ha a FB bejegyzéseket szerette valaki.
Az életrajzokat is remekül válogatta a szerző. Vannak benne férfiak, nők, keresztények, zsidók, cigányok, magyarok, románok, svájciak, törökök, görögök, és mégis mindenki alapvetően magyar, magyar és hazafi (vagy szeretne az lenni, de nem engedik neki). Külön kiemelném, hogy nem eszerint vannak csoportosítva, hanem annak alapján, amiben hősiesek voltak: Sportolók, tanítók, tudósok, stb. Külön jó pont, hogy nem volt külön „hősök” és „női hősök”, ott szerepelnek a nők a férfiak mellett. Hatalmas kedvencem Sárközi Márta lett, de minden egyes személyt megszerettem az olvasás folyamán.
Plusz pont: A könyv súlyos és keménykötésű, úgyhogy ezentúl ezzel fogom lendületből fejbe vágni azt, aki „tisztavérű magyarokról” kárál nekem.

5 hozzászólás
lenne P>!
Nyáry Krisztián: Igazi hősök

Bárkiben és sokakban fel is merül a kérdés, miért kell Nyáry Krisztiánnak elfelejtett emberek után nyomozni vagy régi hírességek ködös múltját történelmi ventilátorként megbolygatni. Nekem azért jó, hasznos és sokszor szívszorító, mert ráébredek a történelem összefüggéseire, segít művek, tettek és mai cselekedetek értelmezésében, mert hiába voltam gimnazistaként Budapest szívében, hiába sétáltam mindennap azokon a helyeken, ahol ennek a könyvnek több szereplője élt és halt, nem tudtam semmiről. Ezért főleg a történelem tanáraimat hibáztatom; sokmindentől megfosztottak. De örülök, hogy lassan-lassan pótolgatom.

2 hozzászólás
Mariann_Czenema P>!
Nyáry Krisztián: Igazi hősök

Igazi csillagos ötös, főleg két okból: egyfelől most kezd nagyon jól írni Nyáry Krisztián, kellően lebilincselően, mégis összeszedetten, egy-egy hősére teljesen összpontosítva.
Másfelől: nagyon tudnék örülni egy ilyen könyvsorozatnak! Az Igazi hősök kiválogatása több mint zseniálisan sikerült, azt hiszem, hogy nemtől, életkortól, érdeklődési kortól függetlenül minden olvasó találhat magának példaképet a felsoroltakból.
Pláne azt gondolom, hogy sajnos a magyar történelem, társadalomhistória bővelkedik még olyan egyéniségekben, akik csak a személyiségükben különböztek a többségtől, de akiket egyedi vonásaikért üldözte környezetük, vagy éppen az aktuális politikai közeg.
Jó könyv volt, sírtam rajta, számos nevet megjegyeztem, a bibliográfiának nagyon örülnék, ha közkincs, elektronikusan is elérhető lenne, mert ismét új nevek kerültek a várólistámra.
Jó szívvel ajánlom, mielőbbi olvasásra!
Én biztosan várom a következő Nyáry kötetet, és köszönöm, hogy megismerhettem Ganz Ábrahám mottóját:
„Akinek nincsen jövőjébe vetett reménye, azt sajnálni lehet.”
http://czenema.blogspot.hu/2015/09/nyary-krisztian-igaz…

mohapapa I>!
Nyáry Krisztián: Igazi hősök

Nos, ez nem képregény-értékelés. Ennek ellenére az ereedeti megjeleési helyén vannak benne képek, és sokkal áttekinthetőbb a szerkezete is. Vagyis könnyebb olvasni. S csak egy kattintásra vagy e lehetőségtől. Arról nem beszélve, hogy növeled a blogom olvasottságát. Ami ugyan a gyakorlaban semmit sem jelent, de jól hangzik.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2022/12/27/nyari_kriszt…

*
Ezt a könyvet Csemete kapta a középoskolájában a közösségi munkájáért. Meglepő, ám örvendetes fordulat. Úgy gondolom, Csemetét egy másodpercig sem izgatta, és az elolvasásának a szele még csak meg sem legyintette őt. Z generáció. Sebaj!

Némi érdeklődéssel vettem a kezembe, majd ahogyan a beleolvasás nyomán az érdeklődés úgy kinyílt akár a tubarózsa: a kezemben is maradt.

A szerző, Nyáry Krisztián nevét hallottam már, de ha el kellett volna őt helyeznem bármiféle kulturális koordinátarendszerben, szokásom szerint meglehetősen tanácstalanná váltam volna. Annyit tudtam róla, hogy Szerelmetesfeleségtársam édesanyja, aki a világról a miénktől eltérő módon gondolkodik, kedveli a szerző nagy szerelmekről szóló könyveit. Ez némi támpontot jelentett, bár némileg prekoncepciós rendbe helyezte el a könyvet. De nem foglalkoztam vele.

Nyáry Krisztián, ahogy olvastam vele egy-két interjút, liberálisnak tartja magát. Hogy ez jelent-e valamit a szerkesztés szempontjából, a későbbiekből kiderül.

Ha te sem nagyon tudsz vele mit kezdeni, a lényeg, hogy könyves szakmában dolgozik, jelenleg, 2022 decemberében a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója, és a Magvető Café irodalmi kávéház művészeti vezetője. Tizenöt könyve jelent meg eddig, a legsikeresebb az Így szerettek ők című sorozata. Pedig szerintem ez fontosabb és jobb. Ráadásul lényegesebb információk vannak benne. (Engem például nagyjából semennyire sem érdekel, hogy Gobbi Hilda Temessy Hédit hagyta el Galgóczi Erzsébetért. Mondjuk annak van valamennyi irodalom- és filmtörétneti információértéke, hogy Makk Károly az utóbbi egyik könyvéből rendezte az Egymásra nézve című filmjét. Amikor még nem volt divat az LMBTQ.)

Nyáry Krisztián első könyvei alapvetőn a nagy sikerű Facebook-bejegyzéseiből születtek. Sorra posztolgatta kultúrtörténeti bejegyzéseit, amik akkora olvasottságot értek el, hogy érdemessé vált könyvbe szerkeszteni őket. A Facebook-sorozatát 2006-ban kezdte el írni. Az első könyv 2012-ben jelent meg, és rögtön a könyves sikerlisták élére került. Azóta még hat kiadást ért meg.

Az Igazi hősök, ahogyan az alcíme is mondja, 33 rövid életrajzot tartalmaz. Olyan emberek életrajzát, akik valami hatalmasat tettek az asztalra, de az életükbe nagyon keményen beleszólt a napi politika, a huszadik század véres, embertelen történelme. Sok esetben nem csupán beleszólt, hanem véget is vetett neki.

Egy-egy életrajz hat oldalas, két-három képpel, a végükön egy-egy, az adott személytől származó idézettel.

A kötet keményborítós, szép, ízléses, impozáns, átlátható, olvasható tördelésű, külső megjelenésében hibátlan kiadvány. A külső teljesen méltó a tartalmához. A méretét is tökéletesen eltalálták: nagy alakú, de egy kézben is simán tartható.

A KIVÁLASZTOTT 33
Úgy vélem, az átlag műveltségű és olvasottsgú olvasónak, ha a tartalomjegyzékre tekint, csak pár név mond egy-egy szónál többet. Mondjuk Papp Lacié, Lakatos Menyhérté, Cziffra Györgyé és Semmelweis Ignácé.

Az én generációm számára (ötvenöt vagyok) Papp Laci, Cziffra György és Lakatos Menyhért még ismert kortárs volt. Semmelweis története pedig ugyancsak ismert.

Van néhány olyan név, akiről maximum egy-egy szó ugrik be, el tudjuk helyezni korban és tevékenységben, de részleteiben semmit sem tudunk róluk. Ilyen Ganz Ábrahám (Ganz Művek), Kner Izidor (nyomda), Baumgarten Ferenc Ferdinánd (irodalmi díj), Petschauer Attila (kardvívás), Feinsilber Róbert (Róbert bácsi, szegénykonyha), Gozsdu Manó (Gozsdu-udvar), Horváth Mihály (tér), Angyal István (’56, forradalmár), Slachta Margit és Sztehlo Gábor (rakpart), Pálinkás-Pallavicini Antal (Mindszenty kísérete)

És van sok akinek a neve abszolút ismeretlen: Halassy Olivér, Elek Ilona, Kozma László, Bay Zoltán, Papp Simon, Bányai Júlia, Lenkey János, Széchenyi Ödön, Sina Simon, Bulyovszky Lilla, Simon Jolán, Rátz László, Veres Beniczky Hermin, Madzsar József, Hugonnai Vilma, Sárközi Márta, Haynal Imre, Ocskay László.

(Remélem senkit nem hagytam ki, aki a könyvben szerepel!)

A kategóriák között természetesen kinek-kinek, ismerete szerint simán lehet átjárás. A lista, ahogy itt van, az én ismereteimet tükrözi, szégyen, nem szégyen.

A listát végigiböngészve el kell ismerni, hogy Nyáry Krisztián merítése mindenféle szempontból széles, akár származást, akár nációt nézek.

A könyv elején feltűnt, minden mellékzönge nélkül, hogy a vérforraló sorsok mögötti díszlet jobbára a harmincas-negyvenes évek Magyarországa. S a sors kisiklató történelmi erő a származásukból fakadón a zsidó mivoltukkal szembenálló, gyakorlati antiszemitizmus, elsősorban a nyilas hatalomátvétel utáni idő.

Ez a tény létrehozott bennem némi kognitív disszonanciát.

Mert egyik oldalról felháborító, vérforraló, ami ezekkel az emberekkel történt. Az egyik legfelkavaróbb példa: a világ egyik legjobb kardvívóját Petschauer Attilát a csontegyszerű, bunkó nyilasok télvíz idején meztelenre vetkóztetve hideg vízzel locsolták, kényszerítették, hogy fára másszon és kukorékoljon, miközben a víz ráfagyott. Így halt meg a világ egyik legjobb sportolója. Értelmetlenül, megalázottan ostoba bunkókkal körülvéve. (S igen, a jelenet ismerős lehet Szabó István A napfény íze című filmjéből!)

Másfelől, s ez a kognitív disszonancia oka, mélyet sóhajtottam, hogy hjaj, már megint a zsidó sors, megint a holokauszt… S ne legyen az embernek rossz érzése, hogy a kognitív disszonancia…

Ám aztán mégsem erre fut a kötet. Jócskán helyreáll az egyensúly. Mármint ha azt nézem, milyen politikai rendszerekben, társadalmi berendezkedésekben kellett hőssé válniuk a könyvbe válogatott, származásukban és nemzetiségükben ugyancsak eltérő személyeknek.

S akkor is azt mondom, ha például az emancipáció, a feminizmus több sorson keresztül is szerepet kap. Rendben van, hogy ma már a ló tulsó oldalán vagyunk ebben a kérdésben, de akkor még jócskán az innensőről szemlélődött a világ. S az, hogy SzFT és Csemete ma nőből való nőgyógyászt választhatnak, nem elválaszthatatlan attól, hogy Hugonnai Vilma elsőként a magyar nők tömegéből Svájcban orvosi diplomát szerzett.

A TÖRTÉNELMI IDŐSZAK ÉS AMI BELŐLE FAKAD
A szerző a tizenkilencedik századra és a huszadik század első felére koncentrált a bemutatott személyek kiválasztásában. Nem csalinkázik más időkben, korokban.

Vagyis a történelmi konfliktusok, amelyek az adott történelmi korok általános társadalmi berendezkedésén, szemléletén, tudományos ismretein, szellemi irányzatain túl (vagy éppen előtt) belenyúltak az igazi hósök bemutatásába a következők:

* a 1848–1849-es forradalom,
* a szabadságharcot követő megtorlások,
* a kiegyezés kora, a Monarchia ideje,
* a két világháború kora, különös tekintettel a zsidóság sorsára,
* a második, nagy háború befejezését követő időszak,
* a kommunista hatalomátvétel kora,
* az ’56-os forradalom és az azt követő megtorlások ideje,
* és a Kádár-rendszer ideje.

S ezzel gyakorlatilag el is mondtam, miképpen tette tönkre, vagy éppen szüntette meg a napi politika az író által bemutatott életeket.

Amikor egy adott történelmi korról olvasok, felépül bennem az eseményeinek a vázlata, megtudom a legfontosabb szereplők nevét, megismerem a legfontosabb eseményeit, átlátom az alapvető konfliktusok erővonalait, akkor mindig az jut eszembe a kor konfliktusairól, kisebb-nagyobb, pár embert vagy földrészeket érintő harcairól, csatáiról: vajon ment-e jottányit is előrébb a világ? Jobb-e ma nekünk, mert ők akkor és ott harcoltak?

A kérdés nyílván a mi lett volna ha…? értelmetlenségi zónája. Az ok-okozatiság feltételezett megmásításának semmi értelme nincsen. Egyszerűen azért, mert nem tudhatjuk, egy más cselekménysorral merre dőlt volna a másképpen felállított dominósor.

Nem vagyok optimista. A rendszerváltást megélő egyik generációhoz tartozom. A naiv részéhez. Aki úgy gondolta, ha vége a komcsik hatalmának, onnan már csak jó lehet minden. Hát, egyfelől nem lett vége a komcsik hatalmának, másfelől rá kellett ébredni, hogy jócskán van itt hatalom az ő hatalamukon túl is. Sem az emberekkel való kísérletezgetés, sem a hatalom cinikussága nem szűnt meg, csak mert félig elmentek a komcsik.

Vagyis úgy fest, mindössze a módszerek változnak, a célok változatlanok. Emiatt naivitás azt gondolni, hogy bármi is jobbá lesz hosszútávon.

Természetesen az egyes történelmi szakaszok egymáshoz viszonyításakor lehet rangsorolni. Nyilvánvaló, hogy ma jobb élni mint a háború idején, egyértelmű, hogy a Kádár-rendszer megalkuvó békéje jobb volt, mint a Rákosi-éra fekete autós embertelensége. És így tovább. Ha innen nézem, van fejlődés.

De ha arra gondolok, hogy a pillanatnyi állapot semmiképpen sem a végső, s hogy mi alakulhat ki a jelenlegi szisztéma erővonalai mentén, hová, mivé fajulhatnak a mostani események, történések, annyira sok okunk nincsen az optimizmusra. S arra sem, hogy azt monjuk, sokkal előrébb vagyunk. Amit élünk, az csak a béke, amit a második világháború előtt élt meg a világ.

Hogyan is lennénk egyébként előrébb? Vajon az egyedek közötti kapcsolatok fejlődtek bármit is az évszázadok alatt? Mi okunk lehetne tehát a társadalmi optimizmusra? Türelmesebbek, empatikusabbak, segítőkészebbek vagyunk, mint száz évvel ezelőtt?

Nyáry könyve azt mutatja be, miképpen maradtak nehéz vagy sokszor embertelen körülmények között is Emberek egyes emberek. Azt, hogy a csaták kimenetele, amelyekbe az egyén keveredik nem feltétlenül értelmetlenek. Lehet, túl az egyén életén, hosszútávon mégis sokat jelent. Az is lehet, hogy egy egyén erről már semmit sem tud. Isten nyugosztalja, Semmelweis Ignácot! Igaz, ő maga sokra megy vele, hogy a pofonegyszerű módszere nők, családok tömegeit mentette meg a tragédiától, a hajára kenheti (arra a kevésre), hogy a magyarországi orvosképzés legfontosabb intézményének a neve megegyezik az övével… Nem tudhatja, de nem volt értelmetlen a küzdelme. Neki persze ez nem vígasz. De mi itt vagyunk.

Ahogyan nem tudhatjuk, mi alakult volna merre, ha a magyar Oscar Schindler, Ocskay László nem menti meg a maga másfél ezrét. Ha abból a másfél ezerből valaki nem éli túl, merre dőlt volna a dominó-sor, s az új irány milyen pillangó-effektust indított volna el, s az effektus, ki tudja, miképpen befolyásolta volna az életedet, az életemet?

Néha olyan apróságokon múlhatnak dolgok…

Ha arra gondolok, hogy Picur és Attila nem lökdösnek fel a randivonalra, ha Zsuzsi nem teszi ugyanezt Szerelmetesfeleségtársammal, akkor mi soha nem találkozunk. Ha SzFT nem megy a UPS-be dolgozni, ma nincsen Csemete. Ha én nem a Fókuszban eladóskodtam volna, nincsen ma Szamóca lányom és Geri fiam. Ha Szami nincsen, nincsen Lili unokám. Ha Geri nincsen… Nem is folytatom, érted, mire gondolok, ugye?

„EGY IGAZI HŐS…” –
üvöltötte Menyhárt Jenő az Európa Kiadóban. Hogy hős akar lenni, a kurva életbe! Meg hogy kellene már egy igazi hős. Az is a kurva életbe!

A Honfoglalás-szvit elején Schuster Lóri ezt úgy fogalmazta meg Hobó szavaival, hogy „…a világon élni csak hősként érdemes…” .

Mitől hős a hős? Nem olyan komplikált a kérdés. A válasz sem.

Hőst nem a lova, a fegyverzete, a támogatottsága, a nagy szavai teszik hőssé. Nem az, hogy elismerik-e hősnek.

A hős az, aki szembenéz a veszéllyel, elsősorban nem a saját érdekeit tartja szem előtt, tudja, másokért élni az igazi élet. Nem hátrál meg a fenyegetettségben, mert ragaszkodik a céljaihoz. A meghátrálás céltévesztés lenne.

A 33 más- és máshogyan volt hős. Az életutjaik jócskán különböznek, mások a céljaik, az eszközeik, és az eredményességük is különbözik. Ami közös: a kiállásuk a rendíthetetlen meggyőződésük mellett. S a meggyőződés nem a napi nehézséget nézi, hanem a célra tekint. (Én ezért nem vagyok, nem leszek soha hős… „A kurva életbe, egy igazi hős…”)

S persze ne felejtsük el, hogy amikor a hősök életéről beszélünk, jobbára kihagyjuk a számításból, hogy alapvetően mindennapi emberek voltak, akiknek levegőre, ételre, italra, alvásra volt szüksége, a test anyagcsere-folyamatai végett vécére is jártak, voltak testi-lelki nyavalyáik, konfliktusuk a környezettel. És így tovább. Nyáry Krisztián sem erre fut ki. De abból amit és ahogy írja, kidomborodik, hogy a választott hősök alapvetően mindennapi emberek voltak. „Csak” az elhatározásuk, az odaállásuk, a nekifeszülésük nem volt mindennapi, s mindennek következtében a bátorság, amivel az új utakra léptek, na az aztán valami!

A magam részéről ezt egy ideje nagyon tudom értékelni. Ha már jómagam képtelen vagyok rá. De legalább könyvet olvasok róla. Ami ráadásul tetszett.

*
2022 december, karácsony második napja van („…és a csíz a csupasz körtefán…”). Megint hajnalban keltem, de most nem annyira véres hajnalon. „Aham, nem annyira… Fél hat akkor mi a fene csuda szabadság alatt?” – horkant fel SzFT, amikor válaszoltam neki a mikor keltem ma kérdésére.)

Minden a szokásos, csak a zene volt ma végig Liquify, annak is jobbára az Illusionary Reality című lemeze.

Tegnap egyébként „szabad napunk” volt, nem mentünk sehová. Ma korcsolyázni fogunk Csepelen, holnap a fiamék jönnek és előtte elvileg kicsit kirándulgatunk valahol, Aztán megyünk még a szünetben uszodába is, meg még szilveszterelni SzFT édesanyjához. Úgy vagyok a programokkal, talán mert egész héten megyek, autókázok, hogy a magam részéről akár végigücsörgném itt a heverőn az egész téli szünetet. De aztán amikor elmegyünk valahová, jobbára nincsen kedvem kimozdulni, titkolom, és jól teszem, mert aztán nem érzem rosszul magamat.

Csak teljesen empatikus vagyok a medvékkel.

Filmet is lehet kuckózva nézni. Tegnap éppen egy könnyed, francia vígjátékot néztünk. „Született hazudozó” volt a címe. SzFT olyan jóízüeket nevett rajta, hogy nekem is elkezdett jobban tetszeni a film, mint amennyire egyébként tetszett.

bagie P>!
Nyáry Krisztián: Igazi hősök

Sok-sok hősi történet. Jó volt a Bradbury-kihívás során napi adagokban feldolgozni. Sok név került fel az „utánaolvasandó” listámra…

Olympia_Chavez>!
Nyáry Krisztián: Igazi hősök

Imádom Nyáry Krisztián bevezetőit. A könyvek előszavai, saját könyveinek sokcsillagos, legkiválóbb értékelései is egyben. S persze nem azért, mert saját könyvét méltatja ezekben a bevezetőkben, hanem mert azokat az alakokat magasztalja, akik helyet kaptak benne, valamilyen kiválóságuk miatt, és reflektál is ezekre a cselekedetekre. Képes megvilágítani azokat a jelen eseményein keresztül. Közelebb hozza nekünk egy régmúlt Magyarország, egy régi Budapest arcát és embereit. Most már a negyedik könyvét olvasom a szerzőnek, amit mindig nagy élvezet és egyben fájdalom is forgatni. Nem múlik el úgy nap, hogy Budapestet járva ne jutna eszembe egy-egy merész magyar, vagy igazi hős, aki ugyanazokat az utcákat koptatta, melyeken én is járok, akik ugyanabban az épületben éltek, dolgoztak, vagy éppen szenvedtek, melybe én a jelen gondtalanságával lépek be.

A könyvbe, szubjektív szempontok szerint összeválogatott történelmi jelentőséggel bíró alakok, két csoportba sorolhatóak. A nagyobbik csoportot alkotják azok a személyek, akik a történelem viharaiban, idealistaként álltak ki a jó ügyért, akár életük feláldozásával, de minimum az élethosszig tartó emigráció biztos tudatában. A másik, kisebbik csoportba pedig azok az elszánt törekvők tartoznak, akik akadályt nem ismerve igyekeztek megvalósítani önmagukat, s ezzel egyidejűleg fölkaroltak egy ügyet, egy társadalmi réteget.
Értem én, hogy hatásos és kontrasztos, olyan emberekről írni, akik megjárták a poklot, akiknek tragédiákkal terhes életük volt, mégis tántoríthatatlanok maradtak, de borzasztóan elkeserítő erről ilyen töménységben olvasni. Nem is tudtam úgy haladni a könyvvel, ahogy szerettem volna. Szörnyű szembesülni azzal, hogy Magyarország olyan emberek munkásságának oszlopain áll és állt, akik tehetségesek voltak, de tehetségüket erővel szipolyozta a hatalom, vagy éppen nem becsült meg saját kora, saját hazája. A dicsőséget, mellyel hazánk fölé glóriát emeltek, számukra nem hozott annyi megbecsülést, hogy méltósággal élhessék le életüket.

Több személyről is olvashattunk már korábban érintőlegesen egy-egy könyvében. Oda-vissza utalgat a Merész magyarok és az Így szerettek ők kötetek már ismertetett szereplőire, több oldalról, több szemszögből is megismerkedhetünk ugyanazzal az eseménnyel. Mint korábbi könyveinél, most is kedvet kaptam egy-egy kiemelt alak munkásságának megismeréséhez, és megint csak bólogatni tudtam a közvetített értékes gondolatok kapcsán. Kíváncsian várom, hogy a legutóbbi (Festői szerelmek) kötetén túl, hány ilyen összeállítással tud és akar még minket megörvendeztetni.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

robinson P>!

Semmelweis Ignác nem volt elmebeteg, csak szenvedélyesen ragaszkodott az igazsághoz.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság · Semmelweis Ignác
Psyche>!

Törzshelye, a Kulacs vendéglő előtt gyakran elcsúszott a síkos keramiton. Ennek kapcsán ezt üzente családjának: „Ha egyszer meghalok, hamvasszatok el, és a hamvaimmal szórjátok föl azt a rohadt keramitot a Kulacs vendéglő előtt, mert ott mindig hanyatt esem.”

203. oldal, Sárközi Márta

Kapcsolódó szócikkek: keramit · Sárközi Márta
Citrompor>!

Testvérei, felesége és gyámleányai mellett 64 keresztfiára – munkásai gyermekeire – is jelentős összegeket hagyott.

99. oldal, Építő hősök - Ganz Ábrahám

Kapcsolódó szócikkek: Ganz Ábrahám
2 hozzászólás
Bélabá>!

A főnök és munkás egyenrangú tényező.” – vallotta. „A főnök szerzi, az alkalmazott meg készíti a munkát. Ezen együttműködés elengedhetetlen feltétele, hogy a főnök megadja a munkásnak, ami az övé és viszont!

112. oldal (Kner Izidor)

lenne P>!

„Az egészségügy nem politikum, és a baktériumok nem válogatnak forradalmárok és ellenforradalmárok között.”

169. oldal, "60 éves gyerekeket nem lehet nevelni" - Madzsar József

Kapcsolódó szócikkek: Madzsar József
Véda P>!

19 éves korában leginkább csak a vágyott függetlenség kedvéért ment hozzá egy régi családi baráthoz, Horváth Zoltán szociáldemokrata újságíróhoz. „Házasságom alatt főleg nyaraltunk és teniszeztünk. Szültem két gyereket, és nagy családi asszisztenciával dörgedelmesen elváltunk” – foglalta össze a rövid házasság történetét.

169. oldal - Sárközi Márta

Kapcsolódó szócikkek: Sárközi Márta
Véda P>!

Az 1946-ban újjáalapított Válasz impresszumában ugyan Illyés Gyula neve szerepelt, de a lapot valójában Sárközi Márta szerkesztette a saját háza lebombázott gyerekszobái helyén kialakított fedett verandán. Szerkesztői mércéje egyedül a minőség volt, és ezzel sok politikai ellenséget szerzett magának. Amikor a baloldali értelmiségiek – köztük volt férje, Horváth Zoltán – háborús uszítónak nevezték Szabó Lőrincet, ő a költőre bízta a versrovat vezetését a Válaszban. Erre is ellenállhatatlan humorral emlékezett: „Szabó Lőrinc minden olyan verset, melyben volt két egyforma hosszú sor, mely a végén rímelt valamennyire, reményteljesnek ítélt, hosszú levélben biztatta a költőt további kísérletezésre. […] Hatgyermekes apák otthagyták jegyzői állásukat Jászkarajenőn, és megjelentek a szerkesztőségben, Szabó Lőrinc levelét lengetve, hogy most már segítsem őket tovább a rögös írói pályán.”

171. oldal - Sárközi Márta

Kapcsolódó szócikkek: Illyés Gyula · Sárközi Márta · Szabó Lőrinc
lenne P>!

Évekig tartották magánzárkában, hogy a lehető legjobban elszigeteljék a külvilág híreitől. Számos börtönben megfordult fogva tartásának hét éve alatt, és mindenütt dolgoztatták. Ő örült az értelmes feladatoknak, az állam pedig az ő segítségével tartotta életben a magyar szénhidrogén-kutatást. […] Fogvatartói cinizmusára jellemző, hogy még a recski kényszermunkatábor vízellátásának megvalósítását is vele terveztették meg.

71. oldal, "Gondoltam, hogy a lelki tönkremenetelt jobban elviselem" - Papp Simon

lenne P>!

„ De meg micsoda alapokon nyúgodnék azon állam, melyet egynéhány intelligens nő felforgathatna? Szégyenleném, ha csakugyan ilyen államnak lennék gyermeke.”

178. oldal, Hugonnai Vilma

lenne P>!

„A tanulónak látnia kell, hogy a matematika mennyi szállal van összekapcsolva a gyakorlati élettel, a tudományokkal és egész világfelfogásunkkal. […] A tanítás ily irányú módosítása szükséges ahhoz, hogy a modern kultúra főbb vonásaiban meg legyen érthető.” Az új metodika lépésről lépésre a hivatalos állami tantervekbe is bekerült, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a következő 60-70 évben a magyar matematikaoktatás világhírűnek számított.

157. oldal, "Szerette látni, mint hatol be a megértés a tanulók tudatába"- Rátz László


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve
Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok 2.
Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel
Nyilas Péter – Őrfi Ferenc – Tóth István: Mesterségek dicsérete
Szűcs Sándor: Régi magyar vízivilág
Lakner Judit: Halál a századfordulón
Cholnoky Jenő: A mindig szép Balaton
Szilágyi Rita: A színpad nagyasszonyai
Vécsey Aurél: A huszárok