Nudzsúd ​vagyok, 10 éves elvált asszony 132 csillagozás

Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Ez a könyv egy jemeni kislány igaz története, akiben volt annyi bátorság, hogy szembeszálljon hazája ha­gyományaival és ősi törvényeivel: azt követelte, hogy elválhasson a férjétől. Ez sikerült is neki, elsőként egy olyan országban, ahol a lányok több mint felét tizen­nyolc éves koruk előtt adják férjhez.
Nudzsúd történe­te hatalmas visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtó­ban, harca az egész világot megindította. Az áldozat szerepét a drámai hősnőére cserélve meséli el nekünk megrázó történetét, hogy véget vessen a kényszerű hallgatásnak, hogy bátorságot adjon a vele egykorú kislányoknak, és megmentse őket mindattól a szenve­déstől, amelyen ő keresztülment.

Eredeti cím: Moi Nojoud, 10 ans, divorcée

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2015
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633102398 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2013
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633102398 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633100189 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Enciklopédia 6


Kedvencelte 7

Most olvassa 6

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Sippancs P
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Sokadik könyvem a témában, így bizonyos szempontból nem igazán tudott újat mutatni. Érződött rajta, hogy egy 10-11 éves kislány beszámolójáról van szó, ezért, illetve a 198 oldalnyi tartalom miatt sem vártam el, hogy olyan mélyre ásson az iszlám világban. Volt egy-két pillanata a könyvnek, amire azt mondanám, hogy enyhén hatásvadász, de szerencsére ez tényleg csak ritkán fordult elő. Ugyanakkor néha kifejezetten nehéz olvasmány volt, felkavaró, megdöbbentő, megbotránkoztató.
Összességében nem volt rossz könyv, de nem biztos, hogy évek múltán is emlékezni fogok rá.

>!
Gregöria_Hill P
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Nem tökéletes, de a hibáival együtt így jó, ahogy van.
E/1, szóval a beszélő maga Nudzsúd, a 9 éves analfabéta kislány, ennek megfelelően nyilván van egy csomó dolog, amiről koránál fogva még nem is tud, nem is ért, meg vannak dolgok, amikről többet tud mindannyiunknál, és ez most teljesen szó szerint értendő, de mondjuk nincs hozzá szókincse például. Ebből kellett dolgozni úgy, hogy mindkét hiányosság átjöjjön, vagyis a dokumentumjelleg se sérüljön, ne legyen belőle gyereknarrátoros szépirodalom, de közben a felnőtt olvasó értse. Mindeközben Jemenről adjon egy képet, ami kicsit túlmutat a napilapok ritkás hírein, mert nem mindannyian vagyunk otthon Jemenben. Mindez így együtt nem olyan könnyű, néha volt egy olyan érzésem, hogy tényleg túl egyszerű, túl „lebutított”, gyerekeknek szól, és nem ragozza túl a per részleteit. Mondjuk ezt hiányoltam. Szerencsére a gyerekszáj típusú, sokszor blőd aranyosságokat bőven a jóízlés határain belül tartották!
Majd a felnőtt Nudzsúd –remélhetőleg- ír egyet önállóan is, tele antropológiai és politikai szakkifejezésekkel meg ritka szavakkal :) Addig szeressük ezt!

Ez egy nagyon fontos könyv.

>!
Bori_L P
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Igen, ez egy hatásvadász könyv, és igen, sokszor gyerekes a megfogalmazás. De nem érdekel. Azzal együtt, hogy hatásvadász, még mindig nagyon fontos – nem csak a könyv, hanem Nudzsúd története önmagában is. Gyermekházasság nem csak Jemenben létezik, gyerekek szexuális zaklatása pedig még annyira sem. És bár sokszor nehéz és fájdalmas olvasni róla, az ellen nem tudunk harcolni, amiről nem tudunk semmit.*

Szóval ez a könyv fontos. És jó, hogy nem dokumentumkönyv, hanem személyes történet, amit egy tizenéves mesél el, a saját szemszögéből, a saját szavaival (amin nyilván azért dolgozni kellett egy kicsit, mert azért mégsem gyerekkönyvről van szó). Tény és való, hogy a végeredmény kicsit hatásvadász lett, de az én szememben ez semmit nem von le a könyv értékéből. És, bevallom őszintén, nekem is ad egy kis bátorságot Nudzsúd elképesztő elszántsága és bátorsága, amivel kézbe vette a saját sorsát. Annyi szörnyűséget olvasni mostanában, hogy egyszerűen kellenek a jó példák. És ha neki sikerült kezébe vennie a sorsát, akkor másoknak miért ne sikerülhetne?

*és itt szeretném leszögezni: szerintem az ehhez hasonló könyvekből elsősorban nem a felháborodás az, amit utána magunkévá kéne tenni

>!
Szimirza P
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Felkavaró és megbotránkoztató. Dühítő, hogy még napjainkban is kötelezik a kislányokat arra, hogy feleségül menjenek, holott nem hogy fizikailag, de szellemileg sincsenek felkészülve rá. Megfosztani a gyermeket a gyermeki mivoltától, a jogától, hogy gyerek legyen, hogy élvezze a gondtalan életét .. nos, számomra felfoghatatlan. Ez a könyv sajnos csak egy csepp a tengerben, ahhoz, hogy ez az egész folyamat megváltozzon, de lehet, hogy ez a csepp egy kis forrássá alakul és egyszer egy egész folyó lesz belőle…ami mindent megváltoztat.

>!
Kek P
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

A téma felkavaró. Az adott kultúrában e gyermeklány hallatlan bátorsága és tette botrányos eset, nekünk nyugatiaknak az a botrány, hogy ez a szörnyűség ott megeshetett, és hányszor, de hányszor megesik azóta is, előtte is, hogy egyáltalán nem egyedi eset, hanem általánosan elfogadott szokványos (élet)út a lányok számára a világnak azon a felén. Nálunk a lányát áruba bocsátó, s a kitudódott durvaságot elnéző, helyeslő apa tette, s az erőszaktevő férjé lenne büntetendő, megvető kiközösítésre okot adó – ott, abban a kultúrában az életéért, emberi méltóságáért küzdő hirtelen kényszerből korafelnőtté váló lány „lázadása” a vérlázító, s jogos bosszúért kiáltó cselekedet, a férfiak pedig felmentést kapnak. S van az emberi érzés, a szívünkbe írt természetes erkölcsi törvény, mely kultúrafüggetlen, s felette áll minden íratlan hagyománynak. Ami megsúgja nekünk mi a rossz és mi a jó. És mindig vannak, akik készek érte küzdeni, tenni maguk és mások érdekében is. Mert akit egyszer megaláztak ennyire, nem képes eltűrni, elfogadni, hogy más védtelenekkel is megtegyék. És vannak, szerencsére ott is vannak igazi családapák, „felvilágosult” férfiak, nemcsak nők, akiket felháborít e barbár brutalitás.
Profi módon megírt és profi gyorsan terjesztett felhördülés ez a könyv, a világot végigsöprő tiltakozó médiakampány része, s éppen ezért, éppen így lehet csak hatásos.

>!
Zsoofia
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Ahogy rákerestem, mi lett a kislány sorsa a könyv kiadása után, elvesztettem a világba vetett hitem. A könyv tele volt reménnyel, hogy valami megváltozhat, de természetesen mindennek tönkre kell mennie. Ez egy kicsit bemocskolta a könyvről alkotott jó véleményemet is. Mintha egy gimnáziumi kirándulásról találtál volna egy fotót, csak hogy eszedbe jusson, mennyire gyűlölted az osztálytársaidat, mert nem hagytak létezni évekig.

A történet dühítő és fontos. Ezek mellett rövid is, de annak hálát adok, mert a negatív részeket egyáltalán nem akartam részletesebben vagy elnyújtva olvasni, és ez is példázza, hogy viszonylag hamar kiállt magáért a leányzó. Már csak azért boldog vagyok, hogy nem egy ilyen ország ilyen családjába születtem, és hálát adok a lehetőségeimnek.

>!
Ananiila P
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Valószínűleg egy jobb pillanatomban 198 oldalnál többet is tudnék írni arról, hogy mi jutott eszembe a könyv olvasása közben, milyen éppen aktuális problémákkal vontam párhuzamot és, hogy egyáltalán mit is gondolok erről az egészről. De megkímélnék mindenkit ettől, főleg magamat.
Nagyon nehéz csillagozni ezt a könyvet, mert a témája nagyon hat az olvasóra, ugyanakkor meg a megvalósítása meglehetősen gyenge.
A 4 csillag inkább a rám gyakorolt hatás miatt született meg.
Ahogy végeztem az olvasással már kerestem is rá a névre és Jemenre. Sajnos az eltelt 10 évben semmi nem változott és Nudzsúr élete sem olyan, mint amire számíthat az olvasó a könyv végén.
Utószó a könyvhöz:
A támogatóktól és könyvért kapott pénz az apához vándorolt, magához vett még két feleséget Nudzsúrt kidobta a szülői házból 15 éves korában, a húgát egy jóval idősebb férfihoz adta feleségül.
A kislány férjhez ment (arról nem szólt a fáma, hogy kihez és milyen okból) két gyermeke született, az iskoláit abbahagyta és a terve, hogy ügyvéd legyen meghiúsult. Mindez egy véres polgárháború és kolera sújtotta országban, ahol azóta sem változott semmi.
Felcsillant egy kis remény a könyv olvasása közben, ami aztán el is halt a rideg valóság miatt.

>!
encus625 P
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Régóta el akarom már olvasni, de eddig valamiért nem került sorba.
Nehéz róla bármit is írni, mert felfoghatatlan az ép emberi ésszel, hogy egy kisgyereket erőszakkal férjhez adjanak egy vadállathoz… És ez nem sok-sok évvel ezelőtt történt, hanem napjainkban. Remélem eléri ez a kislány a céljait, mert nagyon megérdemelné.

2 hozzászólás
>!
lillia
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Szörnyű, amiről a könyv szól, és még szörnyűbb, hogy olvasás közben végig az motoszkált a fejemben, hogy a kislány pártját fogó tömeg jókora részének egyedül az nem elfogadható az esettel kapcsolatban, hogy Nudzsúd túl fiatal, mikor mindez megtörtént. Nem az a baj, hogy elrendezett házasságnak kellett alávetnie magát, hogy a jóval idősebb (30 éves!) férje megerőszakolta és megverte napi szinten, hanem hogy mindezt egy 10 éves kislánnyal tette. De ha 16 éves lett volna az esküvő idején, vajon akkor is ekkora segítséget kapott volna? Vagy akkor elintézték volna annyival, hogy Jemenben „ez az élet rendje” egy nő számára?
Nem vagyok ellene az egymástól gyökeresen eltérő kultúráknak, a másként gondolkodásnak. De azt megdöbbentőnek tartom, hogy a 21. században még mindig sok nőnek megaláztatásban kell élnie csak azért, mert nőnek született. Ha pedig ez ellen megpróbálja felemelni szavát, megbélyegzik, akár pont más nők. Mert rengeteg nő is asszisztál mindehhez (ahogy Nudzsúd esetében is történt) – és még Jemenig sem kell elmenni, hogy példákat lásson az ember. Hány nőtársamtól hallom én is nap mint nap, szerinte hol egy nő „helye”! (És hány roma nőnek, fiatal lánynak választ párt még most is a család, a rokonság!)
A jemeni nőknek nincs könnyű élete, főleg az elmaradott falvakban. Tanulásra esélyük sincs, beleszületnek az elnyomásba, a rossz példába. Nem csoda, hogy eleve elrendeltetettnek hiszik sorsukat, kiverik/kinevelik belőlük a legkisebb ellenállást is.
Nudzsúd egy csoda, hogy megtette, amit. Kellettek hozzá segítők is, de ő tette meg az első lépést. De vajon előtte nem volt senki, aki segítséget akart kérni? Nehezen hiszem. De talán a korábban félrecsapott, segítségért nyúló kezek után ő volt az első, akinek a kezét megfogták, és vezették tovább, előre, ahelyett, hogy visszalökték volna férje karjaiba. Talán ekkor kezdett el ott is fújni a változás szele, és ezt érezték meg a segítségére siető férfiak és nők. Nudzsúd már nem lesz átlagos, normális, lelkileg egészséges felnőtt, örökre rányomták bélyegüket a történtek, de talán húgából és kortársaiból még lehet. Drukkolok nekik.
A könyvben tetszett az is, hogy kicsit próbálta megérteni a férfiak (apák) nézőpontját is. Hogy akármilyen betegnek is hangzik, sok apa pont lánya megerőszakolását akarta megelőzni azzal, hogy nagyon fiatalon férjhez adta a lányát. Csak azt nem értem, miért jobb, ha valakit a férje erőszakol meg, aki majdnem ugyanolyan idegen számára házasságuk kezdetén, mint bárki más?
Elég durva könyv, de az eseményeket valamennyire leegyszerűsítve tárja elénk – mégis csak egy tíz éves gyerek szemszögéből élhetjük át az eseményeket. Igazából csak kapargatja egy jelenség felszínét (néha kissé szenzációhajhász módon), amely sokkal komplexebb, minthogy 200 oldalból megérthetnénk a miértekre a választ – hisz egy más nemzet évszázados hagyományait, kultúráját nem lehet kívülállóként teljesen megítélni. De hiszem, hogy szükség van ilyen könyvekre ahhoz, hogy a nők helyzete a világ elmaradottabb részein is jobbra fordulhasson.

1 hozzászólás
>!
Boglinc P
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Újabb szörnyű történet az arab világból…
Megdöbbentő és szívfacsaró, hiszen borzalmas, ami ezzel a pici leánykával megtörtént, ugyanakkor nem tudtam „szeretni” ezt a történetet.

Már az fájó volt, hogy meseként indítja a sztorit, miközben mind sejtjük, hogy nem csak egy dacos kislány válásáról szól az egész, aki még egy kicsit gyerek szeretne lenni.

Úgy éreztem, nem az események szintjéhez méltó a stílusa. Gyermekként, a főhősünkként próbál fogalmazni, ugyanakkor tudjuk, hogy ezt nem Nudzsúd írta, maximum a kérdésekre adott válaszaiból kerekítették ki a meséjét.
Az ötlött fel bennem, hogy igazából az egészből mennyi lehet az, amit valóban ez a kislány mesélt el? Hogy igazából mennyi lehet belőle szín és hatásvadászat?

Bele sem merek gondolni, hogy a megjelenés óta eltelt években, a média csökkent figyelme után hogy alakulhatott a sorsa? Valahogy kétlem, hogy azóta is a független Nudzsúd, aki tanulhat és boldog lehet… :(


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

Milyen egyszerű boldognak lenni, ha jó emberek vesznek körül!

8 - Születésnap

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
Kek P

Az a legnagyobb baj, hogy a gyereklányok házasságát sokan még ma is teljesen normálisnak, elfogadhatónak tartják. „Nemrégiben egy kilencéves kislány, akit egy szaúdi férfihoz adtak feleségül, az esküvő után három nappal meghalt. A szülei akár botrányt is kavarhattak volna, ezzel szemben ők a kezüket tördelve esedeztek a férj bocsánatáért, mintha hibás árut sóztak volna a nyakába, és kárpótlásul gyorsan felajánlották a kislány hétéves húgát”, meséli Nadia al-Saqqaf, a Yemen Times főszerkesztője. Nudzsúd lázadását – ami a mi szemünkben hőstettnek tűnik – a hagyományok szélsőséges őrei botrányos cselekedetnek tartják, és büntetendőnek is, a legszélsőségesebbek szerint becsületgyilkossággal.

193. oldal

1 hozzászólás
>!
Amapola P

Most először böjtölök, mint a nagyok, a reggeli és az esti ima között. Az első napokban nem volt könnyű, főleg a hőség miatt, amely kiszárítja a torkot, és nagyon szomjas tőle az ember. Az elején egyenesen azt hittem, el fogok ájulni. De hamar megtanultam kiélvezni a hosszú, elmélkedésnek és az ünnepnek szentelt napokat, amikor az ember annyira másként él, mint az év többi részében. Amikor a délután vége felé a nap eltűnik a házak mögött, datolyát eszünk, shorbát iszunk – ez egy árpaleves féleség –, és florist, kis krumplis-húsos fánkokat eszünk. Ezek a Ramadán ételei. Este nagyon soká ébren maradunk – néha hajnali háromig is! Éjszakánként az éttermek dugig vannak, és még sokáig égnek a neonlámpák a ruha- és játéküzletekben is. A városközpontban, Bab-al-Yemen mellett szinte lehetetlen közlekedni.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: datolya · ima · ramadán
>!
Kek P

Amint megérkezünk hozzájuk, Abdel Wáhed sietve bemutat a feleségének, Shábának és a gyerekeinek. Shima, a kislányuk, három-négy évvel lehet fiatalabb nálam. A szobájában egy csomó Fulla baba van – a Fulla baba a szőke hajú, amerikai Barbie baba keleti változata, minden jemeni kislány álma.

47. oldal

>!
encus625 P

Dzsad nagyapád határozott úgy, hogy Nudzsúd legyen a neved. Állítólag beduin név.

24. oldal

>!
Ninácska 

A valóság az álmokhoz képest bizony nagyon kegyetlen tud lenni. De olykor nagyon szép meglepetéseket is tartogat.

140. oldal

>!
Ninácska 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elvarázsolt vidék, ugyanolyan hihetetlen legendákkal, mint amennyire valószerűtlennek tűntek mézeskalácsra emlékeztető házai hajszálfinom cukormáz díszítéseikkel.

(első mondat)

>!
annepage

Talán olyan szerencséje volt, hogy repülőre szállt és elrepült egyenesen bele a felhőkbe? És mégis hol van az a Szaúd – Arábia? Van -e ott tenger, ahol ő van?

34. oldal

>!
Kek P

amikor először voltam vendéglőben, az unokatestvéreink hívtak meg, az eidet ünnepeltük. Még „Bebsit” is ihattunk, az egy Amerikából származó fekete, szénsavas ital. És amikor eljöttünk, az egyik pincér parfümöt permetezett a kezemre, mint egy felnőttnek! Olyan jó szaga volt!

54. oldal

1 hozzászólás
>!
tvirag

A házassági szerződést is a férfiak kötötték meg zárt ajtók mögött. Minden nélkülem zajlott. Sem nekem, sem az anyámnak, sem a nővéremnek nem volt joga ismerni a szerződést tartalmát.

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ahmed Amran: Az utolsó ebéd
Zana Muhsen: Csak még egyszer lássam az anyámat
Emily Marsh Scott: Remény és szerelem Jemenben
Paul Torday: Lazacfogás Jemenben
Rozvány György: Jemen
Claudie Fayein: Egy francia orvosnő Jemenben
Krajczár Imre: Jemeniek közt
Séllei Lajos: Utazások és gyógyítások Jemenben
Khaled Nashwan: Sába királynő országából jöttem
Korniss Péter: Ősi karavánutak földjén