Nudzsúd ​vagyok, 10 éves elvált asszony 170 csillagozás

Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Ez a könyv egy jemeni kislány igaz története, akiben volt annyi bátorság, hogy szembeszálljon hazája ha­gyományaival és ősi törvényeivel: azt követelte, hogy elválhasson a férjétől. Ez sikerült is neki, elsőként egy olyan országban, ahol a lányok több mint felét tizen­nyolc éves koruk előtt adják férjhez.
Nudzsúd történe­te hatalmas visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtó­ban, harca az egész világot megindította. Az áldozat szerepét a drámai hősnőére cserélve meséli el nekünk megrázó történetét, hogy véget vessen a kényszerű hallgatásnak, hogy bátorságot adjon a vele egykorú kislányoknak, és megmentse őket mindattól a szenve­déstől, amelyen ő keresztülment.

Eredeti cím: Moi Nojoud, 10 ans, divorcée

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2015
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633102398 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2013
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633102398 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633100189 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Enciklopédia 15

Helyszínek népszerűség szerint

Jemen


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Qedrák P>!
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Manapság a könyvkiadás is egy ipar lett, és mint iparág, kitermelte a maga sajátos moralitással rendelkező szegmenseit. Tagadhatatlan ugyanis, hogy van a kiadott könyveknek egy nem is olyan kis része, amelyik direkt egy olyan valóságélményre játszik rá, amely úgy foglalható össze, hogy a megtörténte szörnyű, a távolsága szerencsés. Éppen ezért évről évre megszületnek azok a könyvek, amelyek az angolszász piacon kielégítik az idegek felborzolásának az igényét. Az arab világ és Észak-Korea a nyerő helyek, még a Molyon is találni tucatnyi könyvet az elmúlt évtizedből, amelyek az itteni emberi (és főleg női) sorsokat dolgozzák fel. Fekete-Afrika vagy Dél-Amerika már korántsem foglal el ennyire előkelő helyet ezen a listán, pedig innen is volna mit megírni. Szóval van egy olyan gyanúm, hogy ezeknek a könyveknek a moralitása kicsit emlékezet azokra a tévéműsorokra, amikor a végstádiumú haldokló rákos gyerek kis piros matchboxot kapott élő adásban az egyik magyar tévéműsorban.

Ugyanakkor persze ott a mérleg másik serpenyője, hogy egy olyan kérdésről esik szó, ami még az emberjogi küzdelmeknek sincs feltétlenül a fókuszában. A gyereklányok férjhez adása ugyanis a világ egyes részein mondhatni kulturális hagyomány, másrészt az érintetteknek ritkán van lehetősége és bátorsága, hogy szembeszálljon a sorsával. Mielőtt hátba veregetnénk magunkat, hogy bezzeg hazánkban kinőttük ezeket az állapotokat, nem árt tudni, hogy a KSH statisztikái szerint nagyjából minden egyes napon egy 18 éven aluli magyar lány házasodik meg, jellemzően nála sokkal idősebb emberrel: link

Több értékelésben azt olvasom, hogy ez középkori szokás, ami tévedés. A középkorban ugyanis az első menstruációig tilos volt elhálni a házasságot, hiába kötötték azt meg. (Persze ne legyen kétségünk afelől, hogy itt is túl nagy hangsúly került az emberi tényezőre és belátásra, ezért egyéni tragédiák előfordultak). Nudzsúd részben annak köszönhette a sikerét, hogy még a jemeni és az iszlám jogot is megsértve bántak vele a házasságában és erőszakolták meg.

Maga a könyv egyébként szövegében nem túl értékes és ezért a kevés csillag. Érthető okokból, hiszen egy tíz éves kislány és egy szellemíró közös munkája. Ha előveszem a tízévesen írt fogalmazásaimat, akkor azok szintén nem érdemelnek egy könyvet, tehát nem is róhatom fel egy amúgy írástudatlan lánynak, hogy nem fabrikál kerek mondatokat. A szellemíró pedig választás elé került: vagy egy gyermekinek tűnő stílust kalapál össze Nudzsúd mondataiból, vagy egy többszörösen összetett mondatokat nagyobb arányban tartalmazó szöveget. Utóbbi azzal járt volna, hogy hiteltelenné válik a könyv, ami talán fontos marketingszempontnak számított, ezért az előbbi utat választotta. Nem volt egy túl jó ötlet, így sem olyan az eredmény, amire büszke lehetne a szellemíró. El kell persze ismerni, hogy itt nem volt jó választás.

A történtek óta eltelt egy évtized. A könyvben egy frissen szerzett békés állapotról olvashatunk. Azóta Jemen visszacsúszott a polgárháborúba, ahol a síita húszik küzdenek a szaúdiak vezette koalíció frissen vásárolt csillogó fegyvereivel. Az ország, ahol még elég víz sincsen, a humanitárius katasztrófahelyzet szélén egyensúlyoz évek óta. Ali Abdullah Száleh, akinek a képét Nudzsúd még mindenhol láthatta, egy húszi mesterlövész áldozata lett.

Nudzsúdnak a hírnév nem jött jól, úgy járt, ahogy a lottónyereménnyel szoktak azok a szegény emberek járni, akinek a nyakukba szakad a szerencse. Mert az a pár ezer dollár, amit kapott, valóban egy lottó nyeremény a helyi szinten. Nudzsúd persze nem juthatott a pénzhez, csak egy ideig támogatták az oktatását, inkább boltot próbáltak meg működtetni belőle, aztán az apja két fiatal feleséget vásárolt a pénzből. Nudzsúd azóta férjhez ment és két gyermeket szült, de még mindig csak 22 éves. Csak remélni merem, hogy a korai kényszerházasság és a hírnév okozta átok ellenére boldog és kiegyensúlyozott életet tud magának találni.

5 hozzászólás
Sippancs P>!
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Sokadik könyvem a témában, így bizonyos szempontból nem igazán tudott újat mutatni. Érződött rajta, hogy egy 10-11 éves kislány beszámolójáról van szó, ezért, illetve a 198 oldalnyi tartalom miatt sem vártam el, hogy olyan mélyre ásson az iszlám világban. Volt egy-két pillanata a könyvnek, amire azt mondanám, hogy enyhén hatásvadász, de szerencsére ez tényleg csak ritkán fordult elő. Ugyanakkor néha kifejezetten nehéz olvasmány volt, felkavaró, megdöbbentő, megbotránkoztató.
Összességében nem volt rossz könyv, de nem biztos, hogy évek múltán is emlékezni fogok rá.

Gregöria_Hill>!
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Nem tökéletes, de a hibáival együtt így jó, ahogy van.
E/1, szóval a beszélő maga Nudzsúd, a 9 éves analfabéta kislány, ennek megfelelően nyilván van egy csomó dolog, amiről koránál fogva még nem is tud, nem is ért, meg vannak dolgok, amikről többet tud mindannyiunknál, és ez most teljesen szó szerint értendő, de mondjuk nincs hozzá szókincse például. Ebből kellett dolgozni úgy, hogy mindkét hiányosság átjöjjön, vagyis a dokumentumjelleg se sérüljön, ne legyen belőle gyereknarrátoros szépirodalom, de közben a felnőtt olvasó értse. Mindeközben Jemenről adjon egy képet, ami kicsit túlmutat a napilapok ritkás hírein, mert nem mindannyian vagyunk otthon Jemenben. Mindez így együtt nem olyan könnyű, néha volt egy olyan érzésem, hogy tényleg túl egyszerű, túl „lebutított”, gyerekeknek szól, és nem ragozza túl a per részleteit. Mondjuk ezt hiányoltam. Szerencsére a gyerekszáj típusú, sokszor blőd aranyosságokat bőven a jóízlés határain belül tartották!
Majd a felnőtt Nudzsúd –remélhetőleg- ír egyet önállóan is, tele antropológiai és politikai szakkifejezésekkel meg ritka szavakkal :) Addig szeressük ezt!

Ez egy nagyon fontos könyv.

Bori_L P>!
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Igen, ez egy hatásvadász könyv, és igen, sokszor gyerekes a megfogalmazás. De nem érdekel. Azzal együtt, hogy hatásvadász, még mindig nagyon fontos – nem csak a könyv, hanem Nudzsúd története önmagában is. Gyermekházasság nem csak Jemenben létezik, gyerekek szexuális zaklatása pedig még annyira sem. És bár sokszor nehéz és fájdalmas olvasni róla, az ellen nem tudunk harcolni, amiről nem tudunk semmit.*

Szóval ez a könyv fontos. És jó, hogy nem dokumentumkönyv, hanem személyes történet, amit egy tizenéves mesél el, a saját szemszögéből, a saját szavaival (amin nyilván azért dolgozni kellett egy kicsit, mert azért mégsem gyerekkönyvről van szó). Tény és való, hogy a végeredmény kicsit hatásvadász lett, de az én szememben ez semmit nem von le a könyv értékéből. És, bevallom őszintén, nekem is ad egy kis bátorságot Nudzsúd elképesztő elszántsága és bátorsága, amivel kézbe vette a saját sorsát. Annyi szörnyűséget olvasni mostanában, hogy egyszerűen kellenek a jó példák. És ha neki sikerült kezébe vennie a sorsát, akkor másoknak miért ne sikerülhetne?

*és itt szeretném leszögezni: szerintem az ehhez hasonló könyvekből elsősorban nem a felháborodás az, amit utána magunkévá kéne tenni

Szimirza P>!
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Felkavaró és megbotránkoztató. Dühítő, hogy még napjainkban is kötelezik a kislányokat arra, hogy feleségül menjenek, holott nem hogy fizikailag, de szellemileg sincsenek felkészülve rá. Megfosztani a gyermeket a gyermeki mivoltától, a jogától, hogy gyerek legyen, hogy élvezze a gondtalan életét .. nos, számomra felfoghatatlan. Ez a könyv sajnos csak egy csepp a tengerben, ahhoz, hogy ez az egész folyamat megváltozzon, de lehet, hogy ez a csepp egy kis forrássá alakul és egyszer egy egész folyó lesz belőle…ami mindent megváltoztat.

tiborszerintabor P>!
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

spoiler

spoiler

spoiler

spoiler

spoiler

Személyes benyomásommal kezdem: amikor elkezdtem olvasni a könyvet, egyből könnyek szöktek a szemembe, amikor átéltem a kislány helyzetét, aki a bíróság hatalmas épületében egyedül bolyong vadidegen felnőttek között, hogy segítséget kérjen – mert el akar válni férjétől. Átéreztem azt a kiszolgáltatottságot, azt a lelki fájdalmat és azt a magárahagyottságot, amit egy gyerek ilyenkor érezhet – és bevallom, nem tudom, honnan szedte azt a lelkierőt és öntudatot, hogy ezt meg tudja tenni, illetve „végig” tudja csinálni.. Ez annál is inkább érthetetlen, hiszen a könyv tartalma alapján Nudzsúd Ali egy amolyan átlagos lány, meglehetősen naív és éretlen gondolatvilággal.

A kislány nem egy „eladósorban lévő” lány, hiszen 9 éves, ugyanakkor az „eladósorban lévő” kifejezés utal arra, hogy a nyugati kultúrában sem ismeretlen ez a jelenség, a lány pénzfizetés fejében történő házasítása, illetve házasságra kényszerítése. Az európai kultúrkörben az elit körében a lányokat gyakran fiatal gyerekként (érdek)házasították össze más családok kisfiúival – az eljegyzésre pedig sok esetben már sok évvel a házasság előtt, adott esetben „óvodáskorukban” sor került.

Jemen az Arab-félsziget legszegényebb országa, a fiatal lányok házasságba kényszerítése mögött alapvetően szociális okok, illetve kulturális hagyományok állnak. A szegény családok számára teher a lányok iskolai taníttattása, sok esetben ezt a szülők szükségtelennek is érzik, hiszen egy leendő háztartási cselédnek minek tanulnia. Sok szülő a 8 osztályos alapiskola elvégzésének kötelezettségét nem tartja magára kötelezőnek, így előfordul, hogy a szülők az alapiskola 4. és 5. osztályába lányokat kivesznek az iskolából, hogy férjhez adhassák. A lányért cserébe fizetett összeg annál nagyobb, minél fiatalabb a lány, és minél idősebb a férfi.

A könyvben a kislány sokáig csak sodródik a negatív események örvényében: hirtelen el kell hagynia családjával a szülőhelyét, a nagyvárosban nyomorban élnek, nagyobb testvérei „eltűnnek”, neki az utcán kell koldulnia, aztán házasságra kényszerítik egy középkorú, számára vadidegen férfivel. Sokk sokk után.. Az eseményeket nem tudja befolyásolni, minden csak történik vele, nincs úgymond „döntési pozicióban”, ráadásul az egyes problémás helyzetek teljesen felkészületlenül érik, növelve ezzel a kiszolgáltatottságát, traumatizáltságát.

Egyre lejjebb jut – ehhez képest „mesébe illő” fordulat, hogy egyszer csak önálló döntést hoz azzal, hogy el akar válni. Ez azért furcsa, mert a lány gondolatvilágában és szókészletében furcsán hat az „én azt akarom, hogy..” megjelenése és kinyilvánítása.. Ahogy hasonlóan megdöbbentő a „nincstelen senkiből” a hirtelen „(világ)sztárrá” válás állapota is mint földrengésszerű egzisztenciális állapotváltozás a lány életében.. Nem normális helyzetek sora..

Ha belegondolunk a lány házasodásának körülményeibe, akkor felismerhetjük, hogy itt igazából egy adásvételről van szó, amelynek tárgya a lány. A „férjhez adás” itt tehát férjhez eladás. A férj egy háztartási cselédet, illetve „szexrabszolgát” vásárol magának. Azaz ez a házasság igazából emberkereskedelem – mégpedig annak minősített esete, hiszen tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követték el.

Megjegyzem: a korai házasítás is probléma, de az is, hogy a gyerekek nincsenek felkészítve arra, hogy mi fog velük a házasságban történni, szexuális felvilágosításra sem kerül sor. A gyereklányok házasítása esetén jellemzően az a szabály, hogy a férj addig nem közeledhet szexuálisan a lányhoz, amíg az alkalmassá nem válik a nemi életre. A lánynál 20 évvel idősebb férfi azonban ezt a szabályt megszegi.

Egy gyerek testére a közösülés, a teherbeesés és a szülés is extrém terhet jelent. Közösülésnél egy kislány teste (külső nemi szerv, hüvelyfal) könnyen sérül, teherbeesésnél fokozott a spontán vetélés esélye, szülésnél pedig könnyebben léphetnek fel komplikációk, valamint a halvaszülés, illetve az anyának a szülésbe való belehalása is magas arányban fordul elő. A jemeni fiatalkorú nők többsége ráadásul otthon szül, és probléma esetén a férj, illetve a rokonok a kórházi kezelést sok esetben akadályozzák.

Nézhetjük ugyanakkor egy más oldalról is a helyzetet – elszakadva a könyv „prekoncepciójától”: a lány családja a nagyvárosban gyökértelen és lényegében nincstelen, a lány az utcán koldul, ahol komoly veszélynek van kitéve (emberrablás, stb.). Az apa a jegyajándékért cserébe hozományt nem tud a házasságba adni, annyira szegények. Ilyen helyzetben adott esetben „megváltás” lehet egy lány számára egy olyan férfi, aki „emberszámba veszi” és eltartja őt, megmentve őt a kiszolgáltatott helyzetéből – feltéve, hogy nem erőszakoskodik vele. Ez az eshetőség a könyvben nem került szóba.

A műben fel sem merül a jogász segítők részéről, hogy a lánynak pszichológusi segítségre lenne szüksége az életében és a „házaséletében” történtek miatt – ehelyett, beleegyezése nélkül, tovább traumatizálják azzal, hogy nem csak a bíróságon kell beszélnie kényes, nem a nyilvánosság elé tartozó, erősen intim témákról, de a tárgyalás után újságírók is folyamatosan keresik a lányt interjúkészítés céljából. Engem elgondolkodtatott ez a helyzet, hiszen olyan, mintha a kislányt csak eszközként használnák, illetve kihasználnák a segítői is, olyan célok érdekében, amiket a lány nem lát át tapasztalatlansága és korlátoltsága okán..

Döbbenetes belegondolni abba, hogy semmiféle szociális védőháló nincs, ami megvédené a szegény, szerencsétlen sorsú gyerekeket az utcán koldulástól, az emberkereskedelemtől, a korai házasságtól és gyerekvállalástól, és ezzel összefüggésben az iskolai tanulás abbahagyásától. Ahogy a problémás házasságból menekülés esetén sincs védelem, hiszen nincsenek például olyan otthonok a lányok számára, ahová el tudnák őket helyezni, ha súlyosan bántalmazzák őket „otthon”. A lányt az egyik bíró veszi magához és viszi el a családjához ideiglenesen, hogy ne kelljen a lánynak hazamennie – de ez a „személyes jóindulat” nyilvánvalóan nem megoldás a problémakörre. A gyerekeknek nyújtott intézményes segítség miért nem jut senkinek sem eszébe ott?

Furcsa volt számomra, hogy a könyv leírása alapján a férje végig rideg volt hozzá, illetve a férj anyja is mostohán bánt vele. Az ilyesmit nem így, nem ennyire egyoldalúan szokás csinálni: a „mézes” és a „kesernyés” helyzetek váltott alkalmazása jellemző, kezdetben több „mézzel”. Érdekes, hogy a lány kezdetben (feltehetően hozzá képest nagy termete miatt) „medvének” nevezi férjét, később a megjelölés a tárgyalás során „szörnyeteg”-re változik.. Vajon ez a saját gondolata, vagy mások sugallata? A történet vajon mennyire valóságos, illetve mennyire „dramatizált”, illetve hatásvadász stílusúra tematizált?

Az ügyvédnő az első női ügyvéd Jemenben, akinek van kellő empátiája ahhoz, hogy egy szerencsétlen és nincstelen gyerek jogait megvédje. Ugyanakkor ez hobbi inkább viszi a pénzt, mint hozza, hiszen az ilyen személyek nem hogy nem tudnak neki fizetni, de inkább még költeni kell rájuk, hogy „tárgyalóterem-képesek”, illetve „média-kompatibilisek” legyenek? Sajátos volt az ügyvédnő részéről a lány felé irányuló érzelmi kötelék, a személyesség: a kislánynak nem úgy segített, mint egy idegennek, hanem mintha lány egy védelemre szoruló közeli barát lenne. Az ügyvédnő a műben azt mondja egy alkalommal a lánynak: „olyan vagy nekem, mintha a lányom lennél”.. Elég furcsa hozzáállás – annál is inkább, mivel az ügyvédnő a válást követően nem segítette „lánya” életét..

A könyvbe sikerült még „belecsempészni” a nyugati világ és életmód reklámját azzal, hogy a kislány pizzát eszik, illetve hogy a tárgyalás után „I love you” feliratú plüssmacit és egyéb ajándékokat kap. A kislányt ugyanakkor nem kérdezték meg, hogy milyen ajándékot szeretne, minek örülne, azt kapja másoktól, amit ők jónak látnak, azaz ebben a vonatkozásban is a „feje felett döntenek”.

Ami a khat levelének a rágását, azaz a drogozás ottani formáját illeti: ez ott a férfiak körében általánosan elterjedt társadalmi szokás, úgymond: „(szocio)kulturális jelenség”. A pszichoaktív szernek minősülő levelek fogyasztása, az azzal való kereskedés legális tevékenységnek számít Jemenben. A szer egyébként eufórikus hatást kelt, meggondolatlan cselekedetekre ragadtat, utóhatása levertség, depresszió. A khatfogyasztók jellemzően több pénzt költenek szerre, mint élelmiszerre – azaz ennek a jelenségnek megoldandó társadalmi problémának kellene lennie ott.. Már csak azért is, mert a növények termesztése rendkívül vízigényes, és mivel ott az viszonylag ritka kincs, nem ilyesmire kellene elhasználni..

Kérdés számomra az is, hogy a „gyerekházasságok”, illetve gyermek-adásvételek problémájával miért csak baloldali liberálisok foglalkoznak? Miért nem probléma ez jobboldaliak számára? Úgy gondolják, hogy ez belefér a „vallás” körébe, tehát a gyerekházasság „Isten akarata”, a házasság keretében megerőszakolt lányok által megszült gyerek pedig „Isten áldása”? Furcsa, hogy jobboldaliak „elfordítják a fejüket” ilyen esetekben, és „oda se néznek” – miközben a korai „házasítás” lényegében egy vallás körében, Istenre hivatkozva elkövetett bűn..

Ami még ebbe a témakörbe tartozik, az az, hogy a házasságba kényszerített lány adott esetben úgy szabadul meg a helyzetből, hogy vagy öngyilkos lesz, vagy megöli férjét, aki rabtartója és kínzója. Utóbbi esetben ez bűncselekménynek, nem pedig jogos védelemnek számít, ami azt jelenti, hogy az áldozat lesz a bűnös, akit tette miatt elítélnek.. A műben szereplő jemeni ügyvédnő is egy ilyen gyilkossági esetben nyújtott jogi védelem következtében vált ismertté.

A válási ügyhöz tartozik, hogy a bíróság kimondta a válást, viszont a férj részére kártérítést ítéltek meg, illetve súlyos testi sértés, nemi erőszak miatt nem indult eljárás ellene. A 10 éves lányt 200 dollárnak megfelelő összeg fizetésére kötelezték – és tette ezt a bíróság egy olyan országban, közegben, ahol a lányhoz hasonló szegények kevesebb mint napi 1 dollárnak megfelelő összegből élnek..

Ami a lány életét illeti a könyv megjelenése után: a kiskorú lánynak, aki a könyvben ügyvédi munkáról álmodozik, családjától apja nyomására el kellett jönnie. Férjes asszony lett, és néhány évvel a könyv megjelenése után, még nem felnőttkorúként már 2 kislányt nevelt. Az apa a lánynak juttatott jogdíjakat önkényesen kisajátítva két feleséget vett magának, és a lány húgát is idősebb férfinak adta el, illetve, ha úgy tetszik, „házasította oda” pénzzel történő ellentételezéssel. A lányt „felkapta” a nyugati sajtó, de a sorsát a „médiafelhajtással” nem sikerült megnyugtatóan rendezni.. Ez is egy elgondolkodtató tanulság..

A nyugati világban szokás súlyos problémákat időben és térben távolra helyezni.. Hol történnek ilyen borzalmak mint gyerekházasság, gyerekprostitució, gyerekkatonáság? Az arab világban, Dél-Ázsiában, „Dél”-Afrikában (szubszaharai térség), Dél-Amerikában.. És mit tesznek a nyugati világ politikusai, hogy ez megváltozzon? Igazából semmit.. Ráadásul a nyugati világban e téren sincs minden rendben – fiatal szegény lányok kényszerházassága, prostituálódása Európában és Magyarországon is létező jelenség..

Mit lehetne tenni? Az alapvető probléma, hogy a lányt mindenki csak használja, illetve kihasználja. Az apa eladható tárgyat lát benne, a férj házicselédet, az ügyvédnő a hírnevét fokozó körülményt, a nyugati média pedig egy „döbbenetes sztori alanyát”. A lány lényegében szolgasorba, egyfajta pária-létbe lett lenyomva – és senki nem törődött igazán vele, azaz a személy(iség)ével, illetve vágyaival, törekvéseivel. Nem az embert látták benne, és nem emberségesen viszonyultak hozzá. A megoldás az egymáshoz való emberséges, segítő és építő viszonyulás megtanulása és megtanítása, illetve az erre való érzékenyítés lenne – ez a törekvés mutathat egy emberségesen működő társadalom irányába..

A könyv 2009-ben jelent meg, azóta bekövetkezett 2011–2012-ben tüntetéssorozat, a 2014–2015-ben a húszi hatalomátvétel, majd azt követően polgárháború robbant ki. amely események csak rontottak az ország helyzetén. Az azóta is tartó véres harcok miatt sokan hagyták el Jement, ki a környező országokba, kelet felé, ki nyugat felé, Európába vagy az Egyesült Államokba indult.

A témához kapcsolódó további értékeléseim:
Én vagyok Malala https://moly.hu/ertekelesek/4346019
Esti mesék lázadó lányoknak https://moly.hu/ertekelesek/4172623
Esti mesék lázadó lányoknak 2. https://moly.hu/ertekelesek/4188085
Fodor – Neset: 50 elszánt magyar nő https://moly.hu/ertekelesek/4228787
Takács: Bántalmazottak igazsága https://moly.hu/ertekelesek/2532055
Thunberg – Ernman: Ég a házunk https://moly.hu/ertekelesek/3447275
Dósa – Udvarhelyi: Anya kiáll.. https://moly.hu/ertekelesek/3535524
Melinda Gates: A nő helye https://moly.hu/ertekelesek/3490016
Teréz anya: Minden az imával kezdődik https://moly.hu/ertekelesek/4231802
P. Gál: Gyilkos nők https://moly.hu/ertekelesek/3046382

2 hozzászólás
Kek P>!
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

A téma felkavaró. Az adott kultúrában e gyermeklány hallatlan bátorsága és tette botrányos eset, nekünk nyugatiaknak az a botrány, hogy ez a szörnyűség ott megeshetett, és hányszor, de hányszor megesik azóta is, előtte is, hogy egyáltalán nem egyedi eset, hanem általánosan elfogadott szokványos (élet)út a lányok számára a világnak azon a felén. Nálunk a lányát áruba bocsátó, s a kitudódott durvaságot elnéző, helyeslő apa tette, s az erőszaktevő férjé lenne büntetendő, megvető kiközösítésre okot adó – ott, abban a kultúrában az életéért, emberi méltóságáért küzdő hirtelen kényszerből korafelnőtté váló lány „lázadása” a vérlázító, s jogos bosszúért kiáltó cselekedet, a férfiak pedig felmentést kapnak. S van az emberi érzés, a szívünkbe írt természetes erkölcsi törvény, mely kultúrafüggetlen, s felette áll minden íratlan hagyománynak. Ami megsúgja nekünk mi a rossz és mi a jó. És mindig vannak, akik készek érte küzdeni, tenni maguk és mások érdekében is. Mert akit egyszer megaláztak ennyire, nem képes eltűrni, elfogadni, hogy más védtelenekkel is megtegyék. És vannak, szerencsére ott is vannak igazi családapák, „felvilágosult” férfiak, nemcsak nők, akiket felháborít e barbár brutalitás.
Profi módon megírt és profi gyorsan terjesztett felhördülés ez a könyv, a világot végigsöprő tiltakozó médiakampány része, s éppen ezért, éppen így lehet csak hatásos.

AeS P>!
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Ennek a könyvnek sajnos valóban nulla irodalmi értéke van, egy gyengébb magazin stílusában íródott végig, és azon kell töprengenem, hogy vajon vannak-e olyan témák, amiknél lehetünk megengedőek, és azt mondhatjuk, hogy mindegy a minőség, ha már a témát legalább valaki felkarolta. Biztos, hogy nem mindegy a minőség, cáfolom meg rögtön saját magamat, de talán az is valami, hogy ha ilyen stílusban is, legalább eljut emberekhez az, hogy mi történik máshol a világban.

Ananiila>!
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Valószínűleg egy jobb pillanatomban 198 oldalnál többet is tudnék írni arról, hogy mi jutott eszembe a könyv olvasása közben, milyen éppen aktuális problémákkal vontam párhuzamot és, hogy egyáltalán mit is gondolok erről az egészről. De megkímélnék mindenkit ettől, főleg magamat.
Nagyon nehéz csillagozni ezt a könyvet, mert a témája nagyon hat az olvasóra, ugyanakkor meg a megvalósítása meglehetősen gyenge.
A 4 csillag inkább a rám gyakorolt hatás miatt született meg.
Ahogy végeztem az olvasással már kerestem is rá a névre és Jemenre. Sajnos az eltelt 10 évben semmi nem változott és Nudzsúr élete sem olyan, mint amire számíthat az olvasó a könyv végén.
Utószó a könyvhöz:
A támogatóktól és könyvért kapott pénz az apához vándorolt, magához vett még két feleséget Nudzsúrt kidobta a szülői házból 15 éves korában, a húgát egy jóval idősebb férfihoz adta feleségül.
A kislány férjhez ment (arról nem szólt a fáma, hogy kihez és milyen okból) két gyermeke született, az iskoláit abbahagyta és a terve, hogy ügyvéd legyen meghiúsult. Mindez egy véres polgárháború és kolera sújtotta országban, ahol azóta sem változott semmi.
Felcsillant egy kis remény a könyv olvasása közben, ami aztán el is halt a rideg valóság miatt.

Zsoofia>!
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Ahogy rákerestem, mi lett a kislány sorsa a könyv kiadása után, elvesztettem a világba vetett hitem. A könyv tele volt reménnyel, hogy valami megváltozhat, de természetesen mindennek tönkre kell mennie. Ez egy kicsit bemocskolta a könyvről alkotott jó véleményemet is. Mintha egy gimnáziumi kirándulásról találtál volna egy fotót, csak hogy eszedbe jusson, mennyire gyűlölted az osztálytársaidat, mert nem hagytak létezni évekig.

A történet dühítő és fontos. Ezek mellett rövid is, de annak hálát adok, mert a negatív részeket egyáltalán nem akartam részletesebben vagy elnyújtva olvasni, és ez is példázza, hogy viszonylag hamar kiállt magáért a leányzó. Már csak azért boldog vagyok, hogy nem egy ilyen ország ilyen családjába születtem, és hálát adok a lehetőségeimnek.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Milyen egyszerű boldognak lenni, ha jó emberek vesznek körül!

8 - Születésnap

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
Kek P>!

Az a legnagyobb baj, hogy a gyereklányok házasságát sokan még ma is teljesen normálisnak, elfogadhatónak tartják. „Nemrégiben egy kilencéves kislány, akit egy szaúdi férfihoz adtak feleségül, az esküvő után három nappal meghalt. A szülei akár botrányt is kavarhattak volna, ezzel szemben ők a kezüket tördelve esedeztek a férj bocsánatáért, mintha hibás árut sóztak volna a nyakába, és kárpótlásul gyorsan felajánlották a kislány hétéves húgát”, meséli Nadia al-Saqqaf, a Yemen Times főszerkesztője. Nudzsúd lázadását – ami a mi szemünkben hőstettnek tűnik – a hagyományok szélsőséges őrei botrányos cselekedetnek tartják, és büntetendőnek is, a legszélsőségesebbek szerint becsületgyilkossággal.

193. oldal

1 hozzászólás
Ninácska P>!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elvarázsolt vidék, ugyanolyan hihetetlen legendákkal, mint amennyire valószerűtlennek tűntek mézeskalácsra emlékeztető házai hajszálfinom cukormáz díszítéseikkel.

(első mondat)

Amapola P>!

Most először böjtölök, mint a nagyok, a reggeli és az esti ima között. Az első napokban nem volt könnyű, főleg a hőség miatt, amely kiszárítja a torkot, és nagyon szomjas tőle az ember. Az elején egyenesen azt hittem, el fogok ájulni. De hamar megtanultam kiélvezni a hosszú, elmélkedésnek és az ünnepnek szentelt napokat, amikor az ember annyira másként él, mint az év többi részében. Amikor a délután vége felé a nap eltűnik a házak mögött, datolyát eszünk, shorbát iszunk – ez egy árpaleves féleség –, és florist, kis krumplis-húsos fánkokat eszünk. Ezek a Ramadán ételei. Este nagyon soká ébren maradunk – néha hajnali háromig is! Éjszakánként az éttermek dugig vannak, és még sokáig égnek a neonlámpák a ruha- és játéküzletekben is. A városközpontban, Bab-al-Yemen mellett szinte lehetetlen közlekedni.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: datolya · ima · ramadán
Kek P>!

Amint megérkezünk hozzájuk, Abdel Wáhed sietve bemutat a feleségének, Shábának és a gyerekeinek. Shima, a kislányuk, három-négy évvel lehet fiatalabb nálam. A szobájában egy csomó Fulla baba van – a Fulla baba a szőke hajú, amerikai Barbie baba keleti változata, minden jemeni kislány álma.

47. oldal

Kek P>!

amikor először voltam vendéglőben, az unokatestvéreink hívtak meg, az eidet ünnepeltük. Még „Bebsit” is ihattunk, az egy Amerikából származó fekete, szénsavas ital. És amikor eljöttünk, az egyik pincér parfümöt permetezett a kezemre, mint egy felnőttnek! Olyan jó szaga volt!

54. oldal

2 hozzászólás
Ninácska P>!

A valóság az álmokhoz képest bizony nagyon kegyetlen tud lenni. De olykor nagyon szép meglepetéseket is tartogat.

140. oldal

BoneB P>!

A házassági szerződést is a férfiak kötötték meg zárt ajtók mögött. Minden nélkülem zajlott. Sem nekem, sem az anyámnak, sem a nővéremnek nem volt joga ismerni a szerződést tartalmát.

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Claudie Fayein: Egy francia orvosnő Jemenben
Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod
Shirin Ebadi: Szabadnak születtem
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Baráth Viktória: Az igazság nyomában
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Ruby Saw: Csak két lépés Észak
Lisa De Jong: When It Rains – Amikor esik…
Natascha Kampusch: 3096 nap