A német romantika egyik legtragikusabb sorsú költőjének legismertebb kötete.
Himnuszok az éjszakához 9 csillagozás
Eredeti cím: Hymnen an die Nacht
Eredeti megjelenés éve: 1797
Kedvencelte 3
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 14

Kiemelt értékelések


A következő idézet az utószóban olvasható, egy kortársa mondta Novalisról: „Látnia kellene, mert ha akár harminc könyvet olvasna is tőle, nem érthetné meg olyan jól, mint ha egyszer együtt teázna vele.” Két dolog merült fel bennem ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy én személy szerint nagyon örülnék neki, ha írt volna még harminc könyvet, a másik pedig az, hogy a kötet meghozta a kedvem ahhoz a teához. (Irodalmilag időutazni szeretnék, nem csak gondolatban. Éjfélkor Párizsban én ebbe a korba utaznék! – legalábbis először)
Jó volt újraolvasni, mert első olvasásra nagyon sok minden elveszett belőle, ugyanakkor a kedvenc még mindig a címadó mű maradt, amit meg ha hússzor nem olvastam, akkor egyszer se. Csodálatos, ahogy az Éjszakáról mint teremtő erőről ír, és tényleg, a káosz, az éjszaka az alapja mindennek.
Népszerű idézetek




Mi lettem volna, ha te nem vagy?
És mivé lennék nélküled?
Állnék árván, a félelem vad
szorongatása törne meg.




Nekem ez a földi élet
örömet már nem igérhet;
álomképe sivatag.
Vele én is véget értem.
Bár feküdném vele mélyen
magam is a föld alatt.




Megkönnyebbül az élet
s az öröklétbe hull;
elménk benső tüzének
fényén magasztosul;
olvad a csillagég, lesz
arany életborunk,
s mi megízlelve fényes
csillaggá változunk.




Vannak keserves órák,
van gyászos hangulat:
minden oly síri formát,
oly vázképet mutat.
Vad félelmek suhannak
körénk mindenfelől,
és a lélekre nagy-nagy
éj mázsás terhe tör.
A támaszok ledőlnek,
biztos pont nem marad,
s nem úr a dúlt velőnek
lázán az akarat.
Közeledik, kisértve
csábít az őrület.
Eláll a szív verése,
s minden érzék süket.




Órád majd egyszer az idők végét jelzi, s leszel te is hozzánk hasonló:
tele sóvárgással és áhítattal kihúnysz és meghalsz.




Kínban értem halódtál,
s értem haltál te meg,
ezért neked adom már
örökre szívemet.




Nyújt életed talán olyan mámort, olyan gyönyört, amelyben ott hullámzanék a halál elragadtatása? Nem minden az Éj színét viseli, ami a szívet lelkesíti?




Előtte a jövő, siváran,
csüggesztő és vigasztalan –
ő meg csak tébolyog magában,
s magát hajszolja lázasan.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nagy Sándor (szerk.): Szintézis – Tanulmányok a szellemi tudományok köréből I-II. ·
Összehasonlítás - Karl Marx – Friedrich Engels: Művészetről, irodalomról ·
Összehasonlítás - Arnold Gehlen: Kor-képek 1907–1914 ·
Összehasonlítás - Johann Wolfgang Goethe: A műalkotások igazságáról és valószerűségéről ·
Összehasonlítás - Johann Wolfgang Goethe: Antik és modern ·
Összehasonlítás - Friedrich Nietzsche: Vegyes nézetek és mondások ·
Összehasonlítás - Martin Heidegger: A műalkotás eredete 81% ·
Összehasonlítás - Friedrich Wilhelm Joseph Schelling: A művészet filozófiája ·
Összehasonlítás - Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach 96% ·
Összehasonlítás - Chaim Potok: A nevem Asher Lev 92% ·
Összehasonlítás