A ​kereszténység, avagy Európa / A szaiszi tanítványok 4 csillagozás

Ahol nincsenek istenek, ott kísértetek uralkodnak.

85. oldal, A kereszténység, avagy Európa

Engem minden dolog önmagamhoz vezet vissza.

12. oldal, A szaiszi tanítványok

Valaki sikerrel járt, – föllibbentette a szaiszi istennő fátylát. – De mit látott? látta – a csodák csodáját, önmagát.

58. oldal, A szaiszi tanítványok

Ezek voltak az igaz katolikus, avagy igaz keresztény korok szép, lényegi vonásai. Csakhogy e pompás birodalomhoz még nem volt eléggé érett és kulturált az emberiség. Első szerelem volt, amely kialudt az üzleti élet nyomása alatt, amelynek emlékét kiszorították önző gondok, amelynek kötelékét utóbb csalfaságnak és tévhitnek kiáltották ki, s amelyről későbbi tapasztalatok alapján mondtak ítéletet – az európaiak egy nagy része mindörökre megszakította e köteléket.

67. oldal, A kereszténység, avagy Európa

Inkább úgy fest, hogy Luther általában is önkényesen bánt a kereszténységgel, félreismerte szellemét, más betűt és más vallást honosított meg, mégpedig a Biblia szent egyetemes-érvényűségét; és ezzel a vallás dolgaiba sajnos egy másik, szerfelett idegen világi tudományt kevertek – a filológiát –, amelynek emésztő hatása ettől fogva félreismerhetetlen.

71. oldal, A kereszténység, avagy Európa

A reformációval a kereszténységet utolérte a végzete. Ettől fogva nem létezett többé.

73. oldal, A kereszténység, avagy Európa

A kezdeti, katolikus hit ellen irányuló személyes gyűlölet fokozatosan a Biblia, a keresztény hit, sőt végül a vallás iránti gyűlöletbe ment át. S még tovább – a vallásgyűlölet nagyon is természetesen és következetesen kiterjedt az enthuziazmus valamennyi tárgyára, rossz hírbe kevert fantáziát és érzelmet, erkölcsösséget és művészetszeretetet, jövőt és hajdankort; az embert a természeti lények sorában nagy nehezen legfelülre helyezte, a világegyetem végtelen, teremtő muzsikáját pedig egyhangú kerepeléssé változtatta, egy roppant malom kerepelésévé, amelyet a véletlen árja hajt és azon úszik tova, amely malom önmagában, építőmester és molnár nélkül, s voltaképp igazi perpetuum mobile, malom, amely önmagát őrli.

76-77. oldal, A kereszténység, avagy Európa

Az egyház bölcs feje joggal helyezkedett szembe azokkal az arcátlan fejleményekkel, amelyek az emberi hajlamokból eredtek a szent érzék rovására, s az időszerűtlen, veszedelmes felfedezésekkel a tudás területén. Így a merész gondolkodóknak megtiltotta, hogy nyilvánosan kijelentsék, miszerint a Föld jelentéktelen bolygó, mert jól tudta: ha az emberek elveszítenék tiszteletüket otthonuk és földi hazájuk iránt, akkor a mennyei hon és az emberi nem iránti tiszteletüket is elveszítenék, a végtelen hitnél többre becsülnék a korlátozott tudást, s hozzászoknának ahhoz, hogy megvessenek minden nagy és csodálatraméltó dolgot, a törvény élettelen okozatának tekintve azokat.

66. oldal, A kereszténység, avagy Európa

Aki tehát igazán jól ki akarja ismerni magát a természet lelkében, annak a költők társaságában kell keresgélnie, ott kitárulkozik és kiönti csodálatos szívét.

17. oldal, A szaiszi tanítványok

Szép, tündöklő idők voltak, midőn Európa egy keresztény ország volt, midőn egy kereszténység honolt eme emberi kéz formálta világrészben, s e tágas egyházi birodalom legtávolabbi provinciáit egy nagy közös érdek kötötte egybe.

63. oldal, A kereszténység, avagy Európa