!

A ​kritika anatómiája 5 csillagozás

Northrop Frye: A kritika anatómiája
Könyvtár

Northrop ​Frye irodalomkritikus neve a magyar irodalom szakmai körökben jól ismert. Alapművét, A kritika anatómiáját sűrűn emlegetik, de olvasni keveseknek állt módjában, magyarul eddig csak néhány részlete jelent meg.
A kötet négy esszét tartalmaz: a Történeti kritika, az Etikai kritika, az Archetipikus kritika és a Retorikai kritika címűeket.
„Frye diakrón és szinkrón értelemben is kísérletet tesz, hogy rekonstruálja az irodalom sokféle jelensége mögött rejlő átfogó értelemrendet, mely a szimbólumok motívumrendszerré való összeállásából jön létre. Történetileg egymást követő fikcionális kifejezésmódokat különít el a szerint az arisztotelészi gondolat szerint, hogy a hősök vagy jobbak, vagy rosszabbak, vagy olyanok, mint mi.”
A mítoszkritika néven ismert irodalomirányzat e legnevesebb képviselője így ír a kritika szerepéről: „Összekovácsolhatja a kettétört kapcsokat teremtés és tudás, művészet és tudomány, mítosz és fogalom között… ha a kritikusok továbbra is… (tovább)

Eredeti mű: Northrop Frye: Anatomy of Criticism

Eredeti megjelenés éve: 1957

>!
Helikon, Budapest, 1998
324 oldal · ISBN: 9632085086 · Fordította: Szili József

Hirdetés

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 7


Népszerű idézetek

>!
Archibald_Tatum MP

Valamilyen oknál fogva a nyugati művészet gyakorlatának és elméletének a hagyományaiban az imitatív, illetve a megjelenítő elv jelentkezik nagyobb súllyal. Erre vonatkozóan még az antik festészet korából is jó néhány lehangoló történet maradt ránk – hogy a madarak csipegetni kezdték a festett szőlőfürtöket és hasonlók, jelezve, hogy a görög festők dicsőségük teljének az ilyen szemfényvesztő játékokat tartották. A reneszánsz korában a távlatos ábrázolás emelte magasra az ilyen készségek presztízsét. Lényegében az is szemfényvesztés, ha kétdimenziós közeg kelt háromdimenziós látványt. Annak, aki kihallgatja egy modern művészeti galéria látogatóit [1957-es az esszé – „én”:-)], nem nehéz ráébrednie, milyen makacs az a felfogás, hogy a festő erkölcsi kötelessége úgy ábrázolni a tárgyát, hogy felismerhető legyen a hasonlóság, s hogy ennek a hasonlóságnak kell alkotnia a képi ábrázolás alapelvét. Az utóbbi fél évszázad festészetében a kísérleti mozgalmak számos bizarrságát azok az energiák éltették, amelyek a megjelenítés téveszméjének a zsarnoksága elleni lázadást képviselték.

113. oldal, Archetipikus kritika: A mítoszok elmélete (Helikon, 1998)

2 hozzászólás
>!
macs

Az irodalom magát alakítja és nem kívülről formálják

2. Esszé: Mítikus fázis: a szimbólum, mint archetípus

>!
macs

Az irodalom eszméi nem valóságos állítások, hanem szóbeli formulák, amelyek valóságos állításokat utánoznak

2. esszé: Formális fázis: a szimbólum, mint kép

>!
macs

A költemény betű szerinti megértése azt jelenti, hogy az egészet értjük meg, mint költeményt úgy, ahogy van. Az ilyen megértés úgy kezdődik, hogy teljesen átadjuk elménket és érzékeinket a mű, mint egész hatásának.

2. esszé: literális és deskriptív fázisok: a szimbólum és motívum, mint jel

>!
macs

Ha még mindig hiszünk benne, hogy az intenció megjelenik a költeményben, azt feltételezzük róla, hogy hiányos: olyan, mint egy kezdő egyetemista dolgozata, hiszen folyton azon kell törni a fejünket: mit is akar mondani, aki írta.

2. esszé: Formális fázis: a szimbólum, mint kép

>!
macs

Minden kommentár allegorikus interpretáció.

2. esszé: Formális fázis: a szimbólum, mint kép

>!
macs

A vallás azt mondja: „ez van”, a költészet pedig ezt: „csak tételezzük fel, hogy ez az, ami van”, s e kettő között mindig is kell lennie valamilyen feszültségnek, mígnem a lehetséges és tökéletes törekvés nem találkozik a végtelenben.
Kinek kell a költő a tökéletes emberi társadalomban?

2. Esszé: Anagorikus fázis: a szimbólum, mint nomád

>!
macs

A számos hibára, melyet a gyakorlatlan kritikus felfedezni vélt, kielégítő válasz: „Ez pedig így volt elképzelve”

2. esszé: Formális fázis: a szimbólum, mint kép

>!
macs

Mintha a mágia kezdete az az akaratlan törekvés volna, hogy visszanyerjük az elveszett kapcsolatot a természeti ciklussal

2. Esszé: Anagorikus fázis: a szimbólum, mint nomád

>!
macs

Az emberi rítus megkülönböztető jegye annak az érzékelése, hogy szántszándékkal visszaszerez valamit, ami már nem az övé

2. Esszé: Anagorikus fázis: a szimbólum, mint nomád


Hasonló könyvek címkék alapján

Szépszeretet
Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
Zbigniew Pietrasiński: A helyes gondolkodás pszichológiája
Petru Groza: A börtön homályában
Tar Zoltán: A frankfurti iskola
Székely Miklósné(szerk.): 1001 gondolat
Makai Mihály: Megáll az ész?
Rolf Dobelli: Gondolj bele, hogy ne ess bele!
Friedrich Nietzsche: Virradat – Gondolatok az erkölcsi előítéletekről
Stuart Sim: Derrida és a történelem vége