14 ​testvér 4 csillagozás

Ennek a könyvnek a kiegészítéseként választottam olvasásra. A sok történelmi adat és térkép mellett nagyon szerettem volna képeket is látni.
Nagyon jók voltak Csepregi Márta tömör összefoglalói az egyes népekről.
A fekete-fehér fotók nagyon drámaiak, kihangsúlyozzák azt a szegénységet, zord körülményeket, olykor „világvége”-hangulatot, amelyben ezek a rokon finnugor népek élnek. Nagyon nagy hatással voltak rám az arcok és a kezek… Meg a munka, a mindennapos küzdelmek képei. Volt a képek között azért néhány elég semmitmondó is, amik helyett szívesebben vettem volna talán kevésbé művészies, de dokumentumértékűbb, többet bemutató, akár színes felvételeket.

Tizennégy nyelvrokon népet mutat be ez a figyelemre méltó fotóalbum. A lappok kivételével mindegyik nép Oroszország területén él többnyire megdöbbentő szegénységben. Egyes népeket (vepszék, lívek, enyecek, nganaszanok) már a kihalás veszélyezteti.
A lappokról készült fényképek helyszíne Észak-Finnország. A karjalaiakkal kapcsolatban egy árnyalatnyi „csúsztatás” tapasztalható, karjalain (vagy karélon) ugyanis elsősorban az oroszországi Karjalában (Karéliában) élő népet szokás érteni. A valaha egységes területet most országhatár szeli át. A karjalaiak egy része Kelet-Finnországban él, a felvételek itt készültek.
A nyíregyházi lakhelyű, litván fotóművész, Normantas Paulius a 80-as évek közepétől több mint tíz éven át készítette felvételeit finnugor népek lakta területeken. Magyarországon és Finnországban néhány alkalommal volt szerencsém élőben (kiállításon) is látni őket. A képek nem idealizálnak, nincsenek rajtuk nemzeti viseletbe öltözött menyecskék vagy folklóregyüttesek, többnyire a való életet ábrázolják a maga nyers nyomorúságában. Szereplői sokszor idős emberek vagy kicsi gyermekek. Számomra a 43. oldal idős hanti nénije – aki éppen lehunyt szemmel élvezi a napsütést – az egyik legkedvesebb. Jól sikerült az a fénykép is, amely hátizsákja alatt meggörnyedt, két botjával bandukoló mari asszonyt ábrázol (65. oldal).
A fekete-fehér fotót általában művészinek szokás tartani, számomra itt mégis inkább művészieskedőnek tűnik, és szerencsésebbnek találtam volna, ha a fotós színes felvételeket tár elénk. Több képen, például a házakat, falvakat, áldozati helyeket, temetőket, tájakat ábrázolókon egyenesen zavaró a színek hiánya (pl. 84-85., 98-99. oldal). Fontos információ veszik el így. Néhány felvétel szemcsés, életlen, rossz felbontású.
A könyvet szinte mindenütt mint fotóalbumot dicsérik, holott legalább annyira jelentőset alkotott a finnugor népeket bemutató szövegek írója, Csepregi Márta. Az egyes népekről szóló fényképanyagot rövid, lényegre törő, informatív szöveges részek előzik meg. A szövegíró finnugor nyelvész fontos (és gyakran nem is köztudott) tényeket ismertet. Ezeket az ott élő népekről szóló érdekességekkel, magyar vonatkozású adatokkal kiegészítve hozza közel az olvasóhoz.
Csepregi Márta írása a „14 testvér” című kötetben a finnugor népek történelmének, irodalmának, néprajzának, mai nyelvi-politikai státuszának a bemutatásával az utóbbi évek talán legsikerültebb finnugrisztikai népszerűsítő irodalmát képviseli.
A kis fejezetek élén található verses idézetek a finnugor népek folklórjának és műköltészetének szépségét reprezentálják.

Lásd még:
https://moly.hu/karcok/98802
https://moly.hu/karcok/114200