Függőség ​és kontroll 2 csillagozás

Drog, egyén, társadalom
Norman Zinberg: Függőség és kontroll

Csak ​hosszas klinikai vizsgálódás, történelmi kutatás és töprengés után jöttem rá, hogy ha meg akarom érteni, hogy egyes drogfogyasztók hogyan és miért veszítették el az ellenőrzést a szerek fölött, akkor kénytelen vagyok foglalkozni azzal a fontos kérdéssel is, hogy másoknak hogyan és miért sikerült ellenőrzésük alatt tartani ugyanazokat a szereket. Norman E. Zinberg A legnagyobb felfedezésekhez hasonlóan Zinberg felismerése is szinte a közhelyességig evidensnek tűnik, valami mégis elhomályosította a korábbi kutatók szemét. Kutatásai során ugyanis rámutatott, hogy a drog , a fogyasztó személyisége \(set), illetve a társas és fizikai környezete \(setting) együttesen befolyásolja a személy drogkarrierjének alakulását. Ennek ellenére nem csupán a közvélekedést, de gyakran a tudományos gondolkodást is pusztán a drog tényező uralja. A kötet drogpolitikai üzenete talán pont az, hogy óvakodjunk a sarkított megállapításoktól, megnyilatkozásainkban ennek a komplex jelenségnek az… (tovább)

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2005
360 oldal · ISBN: 9632121093 · Fordította: Békési József

Enciklopédia 1


Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

masik_anna>!
Norman Zinberg: Függőség és kontroll

nagyon nagyon szép módszertanilag, tartalmi szempontból pedig igen érdekes, nagyon szeretem


Népszerű idézetek

Zakkant_Tudós>!

A meggyőződésem, miszerint a marihuána nem rettenetesen pusztító drog, megkönnyítette, hogy pusztán egy vállrándítással elintézzem azokat a vádakat, hogy támogatom a drogfogyasztást. Sokkal fontosabb volt számomra az, hogy közismertté tegyem a marihuánával kapcsolatos tényeket, mint az, hogy részt vegyek a tévképzetek terjesztésében, börtönbe dugjak embereket a szer puszta birtoklásáért, és feleslegesen félelmet keltsek. Így természetesen elleneztem, hogy oktalanul megbüntessenek bárkit, aki nem hajlandó elismerni, hogy a császár új ruhája a valaha látott legszebb öltözék – azaz, hogy a marihuána halálos méreg.

Zakkant_Tudós>!

A WHO definícióinak és a többi tudományos írásnak a másik hibája – az, hogy nem a pszichoaktív drogok fogyasztását, hanem a fogyasztóit támadják – nehezebben megragadható, ugyanakkor sokkal elterjedtebb. A WHO bizottsága szerint a kokain gyakori intravénás befecskendezése a „pszichopatikus hajlamokkal rendelkező személyeket vonzza, s ezeket a pszichopatikus hajlamokat gyakran a drog leplezi le”. Hasonlóképpen a hallucinogének „különös vonzerővel bírnak bizonyos pszichológiai és társadalmi szempontból meghasonlott személyekre, akik nehézségekkel küzdenek az elfogadott társadalmi normáknak való megfelelés terén. Közéjük tartoznak a »művészek«, a nyomorgó írók, festők és zenészek; a frusztrált nonkonformisták; illetve a kíváncsi, izgalmat kereső kamaszok és fiatal felnőttek” (Eddy és munkatársai, 1965). Az embernek óhatatlanul az a benyomása támad, hogy ha nem ilyen emberek fogyasztanák a drogokat, akkor azokat nem is címkéznék abúzusra alkalmas drogokként. Az bizonyos, hogy a drogfogyasztók ilyen jellegű személyeskedő becsmérlése igen távol áll a tudományos ítéletalkotástól.

Kapcsolódó szócikkek: nonkonformizmus, nonkonformista
Zakkant_Tudós>!

Téves az a következtetés, hogy az illegális drogok fogyasztása addiktívabb lenne, mint bizonyos társadalmilag elfogadott anyagoké. A cukor és só, a koffein, a nikotin és az alkohol fogyasztói nem igényelnek kevesebb kontrollt az ezen anyagok fogyasztására irányuló szükségletükben, mint a marihuána, az LSD vagy a kokain fogyasztói. A WHO bizottsága azzal, hogy a „dependencia” kifejezést a kellemesnek tartott illegális anyagok fogyasztásához rendelte, pejoratív címkét aggatott ezeknek az anyagoknak a fogyasztására, pusztán azok illegális mivolta miatt – nem pedig azért, mert ezek az anyagok egyedülálló módon dependens veselkedést okoznának.

Zakkant_Tudós>!

Úgy tűnik, mintha orvosi és tudományos állásfoglalásokat csak akkor kérnének, amikor azok feltehetőleg alátámasztják a törvényeket előterjesztő politikusok és a törvényeket betartató szervezetek állításait és céljait.

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Haklik Tamás: Beton
Tim Robert – Kevin Lyon: A 10-es körzet
Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége
Irvine Welsh: Trainspotting
Dancs Imre: A Programozó
Szczepan Twardoch: Morfium
Beck Judit (szerk.): Nagy drogkönyv
Budai-Sántha Balázs: Felforgatás
Aldous Huxley: Szép új világ
Stephen King: A búra alatt