A ​huligán visszatér 7 csillagozás

Norman Manea: A huligán visszatér

Egy kelet-európai bujdosó emlékei

Norman Manea emlékiratának három folyamatosan visszatérõ fõ témája a holokauszt; a diktatúrában való lét; valamint a számûzetés. Regényében minderrõl nem ítélkezik, hanem személyes és elfogulatlan hangon emlékezik, mesél, töpreng.

>!
Alexandra, Pécs, 2009
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633709894 · Fordította: Koszta Gabriella

Enciklopédia 2


Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

iniesta >!
Norman Manea: A huligán visszatér

Az írás magasfoka. Nagyon-nagy mű. Egyben eklatáns példa arra, hogy az irodalmi (itt nyelvi-esztétikai) teljesítmény és az „olvasás élvezete” nem szükségszerűen és mindig járnak kéz a kézben együtt: a szöveg bizonyos pontokon kifejezetten „vetemedett”, sűrű, „figyelmet követelő” spoiler és ez felkavaróan mély ellentmondásban áll azzal, hogy a narratív forma egy máskülönben E/1-es emlékirat. Apropó forma, valójában ebben kerül helyére és magasztosul fel minden (vetemedett nyelv, visszatérő emlékmozaikok, az álomszerűen adagolt örvénylés): a szerkezeti tükörstruktúrában, ahogy a kétfajta száműzetés (ti. a gyermekként átélt transznisztriai deportálás és a román „nemzetiszocialista szocializmus” előli emigráció), illetve a kétfajta hazatérés (ti. az államcinizmus megnyilvánulása a „repatriáláskor” és a vonakodó hazalátogatás New Yorkból 1997-ben) szembeállítódik. Egy emlékiratok újrarendezte meg nem írt (illetve végül állítólag elvesztett) útinapló, ami végül a dokumentarista alkat és a személyes hangvétel ellenére is regényként akar (és tud is csak igazán) működni. Ez a fajta, a szerkezet által kicsikart műfaji többescsavar a fenti formájában egybegyúrva szerintem Manea teljesen egyéni irodalmi teljesítménye, előzmény nélküli és egyedi a világirodalomban is.

Minden mozog, minden „tisztán homályos”. Az Odú könyvtárával szemben, itt a könyvtár hiánya van jelen spoiler, mintha minden szertefoszlana, utólag pedig megfoghatatlan marad. Nincs bombasztikus moralitás, nincs könnyen elvihető egymondatos szlogen – csak a teljes szöveg.

kaporszakall >!
Norman Manea: A huligán visszatér

A történet keretét az adja, hogy 1997-ben a szerző 12 napra visszatér (nem hazatér! ez lényeges) egykori hazájába, Romániába. Az Egyesült Államokból, New Yorkból, ahol kilenc év óta él. Elsősorban azért, hogy felkeresse édesanyja sírját, akinek temetésén nem lehetett jelen. És kíváncsiságból is, hogy lássa, mivé lett Ceausescu ’Jormániája’, ahonnét 1987-ben elment.

A kötet vallomás és búcsú. Vallomás a szűkebb hazáról, Bukovináról, a családja múltjáról, a zsidó létről a negyvenes évek fasiszta, az ötvenes évek sztálinista, a hatvanas évek szocialista, és a hetvenes-nyolcvanas évek nemzeti szocialista (így, külön írva, de valójában egybeértve) időszakában. Vallomás a saját próbálkozásáról, hogy mérnöki pályára lépve a partvonalon maradhasson, és ’szürke’ polgári foglakozása fedezékében megőrizhesse emberi tisztességét. Búcsú attól az illúziótól, hogy ezt ilyen egyszerűen megteheti. Búcsú a rövid gyermekkortól, az ifjúkori szerelmektől, a szabadság reményétől. Búcsú az elvesztegetett penészes mérnöki évektől. Búcsú a szülőktől, a szülőföldtől, az irodalmi pályatársaktól. Egyben búcsú a nyomorúságtól, a félelemtől, a piszkos kis kompromisszumoktól.

Ahhoz képes, hogy milyen rövid írás (a vastag papírra nyomott ritkás oldalak ne tévesszenek meg senkit: ez nem túl terjedelmes könyv), nagyon sokrétű. Belefér a Manea család története, a szülők megismerkedésétől kezdve egészen a halálukig, sőt azon is túl. Belefér a társadalmi-politikai helyzetkép a harmincas-negyvenes évek fasizmusából kiindulva, és a nyolcvanas évekre lényegében ugyanoda visszakanyarodva. Apró epizódokban mutatkozik meg a nyomor, az elnyomás, a bizalmatlanság világa. S végül a kötet végén a tizenkét napos látogatás krónikája kapcsán ráébred a szerző, hogy a ’szép új világ’ mennyi mindent őriz a régi idők mélyén fortyogó indulatokból és gyűlöletből, s hogy bár anyanyelve a román, de hazája többé nem Románia. A hazatérés New York-ot jelenti…

Jó hogy van ilyen író. Aki ízig-vérig a román kultúrában gyökerezik, de mentes annak sovinizmusától, és elfogulatlanul, kívülről tudja szemlélni. Becsületes, és keserű ez a memoár, éles rajzú tükröt tart nemcsak a román, hanem bármely nemzetiségű olvasó elé.

Remélem, sokan fognak belepillantani.

bioaram>!
Norman Manea: A huligán visszatér

Végig lekötött a könyv, mindig kíváncsi voltam a folytatásra, mikor kézbe vettem.
Többek között Kertész Imre is eszembe jutott sokszor az olvasás közben.
Nem sokszor találkoztam román író művével, örültem most ennek az alkalomnak.


Népszerű idézetek

kaporszakall >!

A mentővel a főváros legnagyobb ideggyógyászati kórházába szállított milicista elképedt, amikor az egymást hergelő bolondok minden sarokból jókedvűen azt kiabálták: „Le a kommunizmussal! Le a vezérrel!” Azonnal mindenkit le akart tartóztatni, de az igazgató közbeszólt: „Ez bolondokháza! Ne felejtse el, hogy ezek bolondok!” Mire a rendőr jóindulatúan megjegyezte: „Bolondok? Hogyhogy bolondok? Akkor miért nem azt kiabálják, hogy éljen a kommunizmus, éljen a vezér?”

A bécsi dívány (260. oldal)

kaporszakall >!

Dinuhoz menet elmesélem Aranyfejnek az anekdotát a két románról, akik a New York-Párizs repülőjáraton találkoznak és számba veszik az osztályukat. Mihail? Nőgyógyász Milánóban, harmadik feleségét fogyasztja. Costea? Olajfinomítója van Venezuelában, nőtlen. Mircea? Meghalt szegény, Algériában elvitte egy különös betegség. Andrei? Izraelben bankigazgató. Horia? Baselban mérnök, öt gyereke van. És Gogu? Gogu Vaida? Gogu otthon maradt Suceaván. Csodálkozol? Egyáltalán nem! Gogu mindig is kalandor volt.

A leghosszabb nap: 1997. április 30., szerda (397. oldal)

kaporszakall >!

A sorok közötti olvasás teljesen megszokottá vált. A kemény jelzők, az erőszakos igék, az érvelés hossza utalt a helyzet súlyosságára és orvoslása nehézségére. A vezetőink, keleti és nyugati vezetők vagy a Szovjetunió nagykövete bukaresti találkozóiról szóló magvas közlemények lehetővé tették, hogy a szenvedélyes keresztrejtvényfejtő megfejtse olyan fogalmak kabbalisztikáját, mint: a szívélyes, az elvtársias, a meleg baráti, a kölcsönös tisztelet és megértés, a teljes egyetértés és együttműködés. Az ezópuszi megfogalmazások a kapcsolatok feszültségét, a kül- és belpolitika nyitását, vagy éppen ellenkezőleg, a bezárását rejtjelezték. A közös nyelvhasználat egyet jelentett a tömegtársadalommal. Megfejthetetlen, rejtjeles beszédet. Ez a visszafogott, egyhangú nyelv fokozta a szavak iránti bizalmatlanságomat, gyanakvást keltett bennem a szavakkal kapcsolatban.
Úgy tűnt, csak a konkrét foglalkozások jelentenek védelmet a kommunista szóhasználat idiotizmusával szemben.

Utópia (174-175. oldal)

KBCsilla P>!

A depresszió kémiai folyamat, nem jellemhiba.

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · jellemhiba
kaporszakall >!

Anyám nem volt Jeanne-Clémmence Proust, született Weil, a fia sem volt Marcel reinkarnációja. Gyermekkoromban sem, később sem volt részem anyai csókban, mielőtt átléptem az éjszakába, és a most emlékező öregember sem erre vár az anyját megidéző estéken. A múlt karmai attól nem kevésbé élesek, hogy magam körül érzem az árnyát, ahogy vigyáz rám. Van úgy, hogy elfelejt megjelenni, de ahogy ráeszmélek hiányára, a bíbor éjszakán tolókocsijával újra átgurul a vak öregasszony. A mennyei trónusán szendergő jóisten haldokló öregasszony. A nyomorék, vak, fáradt Istenség anyám beesett arcát viseli.

Karom II. (237-238. oldal)

Csilla_Budai>!

Állandóan oda-vissza, magamtól el és megint magamba, így próbáltam magamra találni, próbáltam magam behelyettesíteni és megint lecserélni, újra meg újra.

228

Csilla_Budai>!

– A szakorvos válaszra várt. A válasz is kérdés volt: és az első fokozat?
– Az azt jelenti, hogy helyhrehozhatatlan! Súlyos, gyógyíthatatlan eset! Nem választanám ezt a diagnózist. Semmi esetre sem!
De miért nem? – akadékoskodott a bolond. Nem „helyrhehozhatatlanul” író amúgy is? Csak arra képes, hogy egy kalitkában egyes egyedül, mint egy szellemi fogyatékos, a szavakkal bíbelődjön. Olvasás, írás, megint olvasás, megint írás, nem igaz, doktor? Betegség és terápia, terápia és betegség, végig így, egészen a legeslegvégéig.

261

Csilla_Budai>!

A mentővel a főváros legnagyobb ideggyógyászati kórházába szállított milicista elképedt, amikor az egymást hergelő bolondok minden sarokból jókedvűen azt kiabálták: „Le a kommunizmussal! Le a vezérrel!” Azonnal mindenkit le akart tartóztatni, de az igazgató közbeszólt: „Ez a bolondokháza! Ne felejtse, hogy ezek bolondok!” Mire a rendőr jóindulatúan megjegyezte: „Bolondok? Hogyhogy bolondok? Akkor miért nem azt kiabálják, hogy éljen a kommunizmus, éljen a vezér?”

260

Csilla_Budai>!

Egy pillanatra megáll az ajtóban. Egymásra nézünk, mosolygunk. A másik arcán tükröződő szomorúságból mérhető le, hogy mennyi idő telt el és hogy az idő mégis mennyire elnéző ilyen viszontlátáskor.

278

Csilla_Budai>!

Azok a szereplők, akik nem követtek el disznóságot a diktatúra alatt, felébredtek, 1989 után megcsömörlöttek a demokrácia maskarádéjától, a Nyugat retorikájától és a sietségtől, amellyel minden volt üldözött ki akarja venni a részét belőle, már nem a párttagkönyvével, hanem a bankszámlájával – teszem hozzá, pedig asztaltársaim is ismerik a helyzetet.

324


Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Hannah: Fülemüle
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Szép Ernő: Emberszag
Tibor Fischer: A béka segge alatt
Bächer Iván: Rötúr
Malka Adler: Testvérek Auschwitzban
Sebastian Barry: Kánaán földjén
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Ronald H. Balson: Valaha testvérek voltunk