A történet keretét az adja, hogy 1997-ben a szerző 12 napra visszatér (nem hazatér! ez lényeges) egykori hazájába, Romániába. Az Egyesült Államokból, New Yorkból, ahol kilenc év óta él. Elsősorban azért, hogy felkeresse édesanyja sírját, akinek temetésén nem lehetett jelen. És kíváncsiságból is, hogy lássa, mivé lett Ceausescu ’Jormániája’, ahonnét 1987-ben elment.
A kötet vallomás és búcsú. Vallomás a szűkebb hazáról, Bukovináról, a családja múltjáról, a zsidó létről a negyvenes évek fasiszta, az ötvenes évek sztálinista, a hatvanas évek szocialista, és a hetvenes-nyolcvanas évek nemzeti szocialista (így, külön írva, de valójában egybeértve) időszakában. Vallomás a saját próbálkozásáról, hogy mérnöki pályára lépve a partvonalon maradhasson, és ’szürke’ polgári foglakozása fedezékében megőrizhesse emberi tisztességét. Búcsú attól az illúziótól, hogy ezt ilyen egyszerűen megteheti. Búcsú a rövid gyermekkortól, az ifjúkori szerelmektől, a szabadság reményétől. Búcsú az elvesztegetett penészes mérnöki évektől. Búcsú a szülőktől, a szülőföldtől, az irodalmi pályatársaktól. Egyben búcsú a nyomorúságtól, a félelemtől, a piszkos kis kompromisszumoktól.
Ahhoz képes, hogy milyen rövid írás (a vastag papírra nyomott ritkás oldalak ne tévesszenek meg senkit: ez nem túl terjedelmes könyv), nagyon sokrétű. Belefér a Manea család története, a szülők megismerkedésétől kezdve egészen a halálukig, sőt azon is túl. Belefér a társadalmi-politikai helyzetkép a harmincas-negyvenes évek fasizmusából kiindulva, és a nyolcvanas évekre lényegében ugyanoda visszakanyarodva. Apró epizódokban mutatkozik meg a nyomor, az elnyomás, a bizalmatlanság világa. S végül a kötet végén a tizenkét napos látogatás krónikája kapcsán ráébred a szerző, hogy a ’szép új világ’ mennyi mindent őriz a régi idők mélyén fortyogó indulatokból és gyűlöletből, s hogy bár anyanyelve a román, de hazája többé nem Románia. A hazatérés New York-ot jelenti…
Jó hogy van ilyen író. Aki ízig-vérig a román kultúrában gyökerezik, de mentes annak sovinizmusától, és elfogulatlanul, kívülről tudja szemlélni. Becsületes, és keserű ez a memoár, éles rajzú tükröt tart nemcsak a román, hanem bármely nemzetiségű olvasó elé.
Remélem, sokan fognak belepillantani.