Danton 1 csillagozás

Norman Hampson: Danton

A forradalmat felszító, majd a forradalom által elpusztított politikusok mindig megragadták az emberek képzeletvilágát. Talán ezért idézték fel oly gyakran Danton alakját a halála óta eltelt két évszázad során. Madách, Büchner, Romain Rolland drámái, Abel Grance és Wajda filmjei hősének ezúttal a világhírű és igen szellemes brit történész, Norman Hampson mutatja be pályafutását. Danton azon történelmi személyiségek közé tartozik, akiket mindenki emleget, s akikről mégis oly keveset tudunk. Ez az első magyar nyelven megjelent életrajza.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris könyvtár - Biográfia

>!
Osiris, Budapest, 1995
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633790793 · Fordította: Majorossy Judit

Enciklopédia 5


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Norman Hampson: Danton

Marha nehéz lehet a francia forradalomról érvényes történelmi munkát írni. A történelmi események egyébként sem a statikusságukról híresek, de ez új szintre emelte a képlékenységet a maga folyamatosan változó összetételű érdekcsoportjaival, akik folyamatosan változó mértékben részesültek a hatalomból, és ha kettő közülük sikerrel szövetkezett egy harmadik ellen, akkor (nyilván csak hogy matematikai értelemben egyszerűsítsék a képletet) megpróbálták guillotine-izálni őt. (Aztán persze jött Napóleon, és beszántotta az egész bagázst. Már aki életben maradt addigra.) Ráadásul ezek a csávók a precíz németekkel ellentétben nemigen foglalkoztak azzal, hogy dokumentálják a cselekedeteiket, vagy ha meg is tették, utódaik megsemmisítették a papírokat – így a kérdéskör szerelmesei kénytelenek bizonytalan visszaemlékezésekre, másodkézből való információkra, szélsőségesen pártos korabeli sajtóra, valamint zsigeri rosszindulattól csöpögő pletykákra támaszkodni. Természetesen ilyen körülmények között a történész számára nagy a kísértés, hogy a bizonytalan adatokat úgy csoportosítsa, hogy azok az ő előfeltételezéseit támasszák alá, valamilyen határozott előjelet csatolva a forradalom elé. De hogy egy történelmi esemény lehet önmagában jó vagy rossz, az még kérdés. Mondhatjuk, hogy a francia forradalom közvetve vagy közvetlenül sokat tett az egyenlőség eszméért, a polgári jogokért, vagy azért, hogy az improduktív arisztokrácia veszítsen jelentőségéből. Ugyanakkor a francia forradalom teremtette meg annak politikai módszertanát is, hogyan uralkodhat egy kisebb csoport a semleges többségen (populizmussal), vagy épp az ellenséges társadalmi elemeken (terrorral).

Ami pedig Dantont illeti, ő még rá is tett egy lapáttal, hiszen a maga részérők kínosan ügyelt arra, hogy ne nagyon mondjon semmi konkrétumot – ám mindezt lángoló lelkesedéssel és nagy meggyőző erővel tette. Hampson már az első fejezetben leszögezi, hogy sok új információt nem tesz majd a közösbe – ami azt illeti, épp ellenkezőleg: inkább elbizonytalanít a már meglévő információkkal szemben. Ettől az egész szöveg meglehetősen sajátos hangulatú lesz: minden tagmondat elé nyugodtan odaképzelhet az olvasó egy talánt, egy elképzelhetőt, vagy épp egy nem lehet kizárnit. Hampson célja inkább az, hogy ezeket a feltételezéseket, sejtéseket és fél-tényeket egy olyan logikus hálóban ábrázolja, ami mögött felsejlik Danton portréja. Nem könnyű olvasmány, helyenként zavarba ejtő adatmocsárra emlékeztet, amiben derékig elsüpped az ember, de cserébe megejtően életszerű Dantont mutat: egy olyan populista politikust, aki semmitől nem retten vissza, hogy a hatalomba kerüljön, ravasz, ügyes, ha úgy hozza szükség, szövetkezik bárkivel, és egyik napról a másikra megváltoztatja a véleményét. Nem áll érdekében, hogy minden összeomoljon, mert a káoszban nem sokat jelent a hatalom csúcsán lenni, úgyhogy már csak saját érdekében is mérsékletre int, és mivel az ő elvei meglehetősen rugalmasak, talán meglepődik, amikor jön valaki (Robespierre, Saint-Just), aki bazaltba vésett ideákkal nyomul előre, és ha kell, elmegy a falig. Erre nem számított – hogy valaki tényleg megteszi, amiről beszél. De akkor már késő, jön a nyaktiló. Csekély vigasz, hogy ugyanez a nyaktiló később vádlóival is végez. Tanulság: senki ne menjen politikusnak.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Ha a történelem igazán tudományos, akkor semmi olyat nem tud mondani, amire érdemes lenne odafigyelni. Ha pedig megpróbálja betölteni azt a szerepet, amelynek korábbi fontosságát köszönhette, vagyis értelmezi a múltat a jelen számára, ez esetben amit igazságként mutat be, a legjobb esetben is csak becslés, olykor pedig egyenesen tévedés.

Danton és a történészek

Kapcsolódó szócikkek: igazság · jelen · múlt · tévedés · történelem
>!
Kuszma P

Danton felismerte, hogy a helyi autonómia támogatásából és a helyhatósági despotizmus elítéléséből politikai tőkét kovácsolhatnak. Ő a szellemi atyja annak, ami a későbbiekben valamennyi, érvényesüléséért küzdő radikális csoport taktikájává vált: minden hatalom alapja a helyi gyűlés, amely saját állítása szerint a szuverén nép közvetlen demokráciájának kifejezője még akkor is, ha csupán egy aktív kisebbség érdekeit képviseli.

Egy gépezet megteremtése

16 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Hahner Péter: A Bastille bevétele
Charles Dickens: Két város regénye
Adorján Andor – Farkas Pál – Seres László: Forradalom és császárság I-VIII.
Stefan Zweig: Marie Antoinette
Albert Soboul: A francia forradalom története – 1789–1799
Carlyle Tamás: A franczia forradalom I-III.
Albert Soboul: XVI. Lajos pere
Albert Soboul: Népi mozgalom és forradalmi kormány Franciaországban 1793 – 1794
Fekete Sándor: A nagy francia forradalom
Vadász Sándor (szerk.): Tanulmányok a francia forradalom történetéből