Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Manonymus 14 csillagozás

Noha a gennymanók Worluk világának talán legszeleburdibb teremtményei, az ő életük sem csupa móka és kacagás. Hogy mást ne mondjunk, rögtön ott a Névpróba, mely során az apró bűzlényeknek nevet kell lopniuk maguknak.
S ha ez nem sikerülne… nos, az élet megy tovább.
Csak épp nem a kudarcot vallott manócskáknak.
Az pedig végképp nem teszi egyszerűbbé a dolgot, ha a kicsiny szerzet válogatós, és nem éri be akármilyen névvel, csakis a legvéresebb kalózéval…
A Winney & Morgan szerzőpáros könnyed hangvételű, izgalmas fordulatokkal teli regénye Worluk egy eleddig felfedezetlen területére, egy kevésbé ismert korszakba nyújt szórakoztató bepillantást.
Eredeti megjelenés éve: 2008
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Könyvek Cherubion
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 16

Kiemelt értékelések


Ez a könnyed kis történet több mint 200 évvel azelőtt játszódik, hogy Skandar Graun, a „Két Lábon Járó Tepsi” megszületett volna. Főszereplőnk két gennymanó, akik közül az egyikük rögtön a kötet elején nevet lop magának, ám másik, névtelen társa számára igencsak ketyeg az óra, ám ő elhatározza, hogy egy híres-hírhedt kalóz nevét szerzi meg. (A híres név a manóknál magasabb „beosztással” jár: a leghíresebb név birtokosa lehet a törzs vezére.) A két manó hamarosan megismerkedik egy legénységét – és részben farkát – vesztett scyss ex-kalózkapitánnyal, aki szövetséget köt a két aprósággal hajója és legénysége visszaszerzése reményében. Ekkor még ő se tudja, mire is vállalkozott… A történetben jelentős szerep jut még egy hercegnek és az ő eunuch tanítójának, egy moleztrán fejvadásznak, na és persze élő és kevésbé élő kalózoknak is. A történet a relatíve rövid terjedelem ellenére is igen fordulatos, a humort és a kalandot megfelelő arányban adagolja, nem megy át baromkodásba, sőt, helyenként megmutatja Worluk sötétebbik oldalát is.


Ez aranyos történet volt, a második a hazai szerzőtől, amit olvastam és nagyon tetszett, ahogy az előző is. És nem akarok „szemforgató” lenni. :D
A manók cukik voltak, nagyon tetszett a nyelvezetük. A történetet is bírtam a kalózokkal. Rengeteg humor volt benne, jókat derültem olvasás közben.
Persze sok hátborzongató jelenet is volt, de még azokon is átcsillant a humor.
Scarl a gyíklény is nagyon szimpatikus volt, szóval tetszett ez a könyv nagyon.


Akciódús és humoros fantasy kalózokkal, fejvadásszal, gyíklénnyel és persze a szeleburdi gennymanókkal.
Sokadjára érzem azt, hogy bár a történet egyáltalán nem rossz, velem túl későn találkozott. Általánosban biztosan rajongtam volna érte.


Rég olvastam már Worluk, a Káosz világán játszódó regényt. A Manonymusra esett a választásom. ez egy könnyed kis fantasy kaland regény, nem kevés humorral. A gennymanók világa érdekes és bizarr. Két manó főszereplőnk közül az egyik, Manonymus nevek akar lopni magának, hogy teljesítse a névpróbát. Igen ám, csakhogy nincs sok ideje, ha nem lop nevet, akkor meghal. Manonyumus és barátja, Djalu hihetetlen kalandokban vesznek részt. Számtalan érdekes szereplő csapódik melléjük és sokszor cseberből vederbe kerülnek. Számtalan vicces pillanat volt a könyvben, mely megnevettetett. Sajnos ki kell emelnek, hogy bizonyos pontokon a brutalitás faktor egy kissé túl lett tolva és unalmas lett. Valahogy nem is illett annyira egy ilyen könnyedebb sztoriba. Emiatt csak egy négyest tudok adni a könyvre.
spoiler


A Manonymus egy nagyon szórakoztató kalózos fantasy regény.
A szerzőpáros Worluk világának Demvur nevű részére kalauzol minket, ahol két kis gennymanó nevet akar lopizni magának.
A szereplők igazán jól működnek, bár nem kapunk nagyon részletesen kibontott karaktereket.
A cselekmény pörgős, azonban sajnos kicsit rövid, olvastam volna még.
Worluk világának mindig része volt a humor, azonban nálam most nem talált be.


Jópofa kis írás, nem egyszer hangosan felnevettem olvasása közben, és legalább ennyi mosolyt csalt az arcomra.
A vége kissé kiszámítható és összecsapott lett, de ezt leszámítva a karakterek a tejedelemnek megfelelően ki vannak dolgozva, a történet izgalmas.
Kimondottan szórakoztató a manók életvitelének naiv kisgyereki gondolkodásának visszatérő eleme, amikor a legnagyobb bajban is csak egymást szekálják.
Népszerű idézetek




– Drágám, majd akkor fizetek ki ennyit egy ilyen göncért, ha manók potyognak az égből! Menjünk innen!
A nő nem mozdult. Könnybe lábadt szemmel nézett az égre, hogy az istenekhez fohászkodjon. Sírásra húzódó szája egyszer csak felfelé görbült.
– Jiiiihááááá! – jött a magas, sipító orrhang a piactér fölül.
– Húúúúúhúúúúú! – egészítette ki egy másik.
Az egyre hangosabb visításra a férfi felkapta a fejét, és még látta, amint két apró teremtmény becsapódik a lepénysütő ponyvájába. Elkerekedett szemmel meredt a felszálló lisztfelhőre, melyet rögtön felkapott a piacon átsiető szél. Fásult mozdulatokkal nyúlt az erszényébe, az orra alatt pedig ezt dörmögte:
– Még hogy nem boszorkány…
31. oldal, Első rész, II.




[…] Baljával megemelte a kiürült poharat, és az asztal lapjához kocogtatta. A fogadós azonban ennyiből is értette az üzenetet.
– Még egyet? – hüledezett.
Zolla elengedte a poharat, és ujjaival V betűt formázott.
– Kettőőőt? – A féltörpe megcsóválta a fejét. Még sosem látott embert, aki ennyit tudott inni a méregerős italból. Szentül meg volt győződve, hogy saját főzetű datolyapálinkája még egy óriást is ledöntene a lábáról. Erre jön ez a fekete alak, és már a hatodik pohárral rendel.
És ő már a második a héten!
Az a fura ork vándordoktor, aki a szomszéd asztal alatt hortyogott, szintén eljutott négy és félig. Valami történhetett az itallal… Felhígult volna a pincében?
178. oldal, Harmadik rész, IV.




[…] Alighogy feltépte az ajtót, dögletes bűz áradt a kabinba. Alahad megszédült, ésazonnal befogta az orrát.
– Ti hogy pírjátok eszt? – kérdezte az apró lényektől.
A manók tanácstalanul bámultak vissza, mintha nem értenék, hogy csak azért, mert olyan szag terjeng a levegőben, ami leginkább egy kéthetes hullával társítható, miért kell kényeskedni.
95. oldal, Második rész, II.




A hajó kapitánya szilárdan állt előttük, mint a cövek. A hasonlatosság részben talán annak is köszönhető volt, hogy Keyewoot egyik lábául ténylegesen egy faragottfaláb szolgált. A művégtagok nem számítottak ugyan ritkaságnak harcedzett férfiak körében, ám egy csontváznak némiképp bizarrá tette a megjelenését.
127. oldal, V. fejezet (Cherubion Kiadó, 2008)




A csontváz jó volt, nagyon jó,bár érződött a stílusán, hogy nem képzett fegyvermester, hanem az élet tanította ki. Fürge volt és szemfüles, s nem hagyott ki egyetlen kínálkozó alkalmat sem.
119. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya 90% ·
Összehasonlítás - Rick Riordan: A lángoló Labirintus 92% ·
Összehasonlítás - Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője 91% ·
Összehasonlítás - Virág Emília: Boszorkányszelídítő 86% ·
Összehasonlítás - V. E. Schwab: Gyülekező árnyak 85% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál 95% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: A jósnő hercege 95% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Pokoli balhé 94% ·
Összehasonlítás - Gaura Ágnes: Attila koporsója 94% ·
Összehasonlítás