Manonymus 81% 14 csillagozás

Ez a könnyed kis történet több mint 200 évvel azelőtt játszódik, hogy Skandar Graun, a „Két Lábon Járó Tepsi” megszületett volna. Főszereplőnk két gennymanó, akik közül az egyikük rögtön a kötet elején nevet lop magának, ám másik, névtelen társa számára igencsak ketyeg az óra, ám ő elhatározza, hogy egy híres-hírhedt kalóz nevét szerzi meg. (A híres név a manóknál magasabb „beosztással” jár: a leghíresebb név birtokosa lehet a törzs vezére.) A két manó hamarosan megismerkedik egy legénységét – és részben farkát – vesztett scyss ex-kalózkapitánnyal, aki szövetséget köt a két aprósággal hajója és legénysége visszaszerzése reményében. Ekkor még ő se tudja, mire is vállalkozott… A történetben jelentős szerep jut még egy hercegnek és az ő eunuch tanítójának, egy moleztrán fejvadásznak, na és persze élő és kevésbé élő kalózoknak is. A történet a relatíve rövid terjedelem ellenére is igen fordulatos, a humort és a kalandot megfelelő arányban adagolja, nem megy át baromkodásba, sőt, helyenként megmutatja Worluk sötétebbik oldalát is.

Ez aranyos történet volt, a második a hazai szerzőtől, amit olvastam és nagyon tetszett, ahogy az előző is. És nem akarok „szemforgató” lenni. :D
A manók cukik voltak, nagyon tetszett a nyelvezetük. A történetet is bírtam a kalózokkal. Rengeteg humor volt benne, jókat derültem olvasás közben.
Persze sok hátborzongató jelenet is volt, de még azokon is átcsillant a humor.
Scarl a gyíklény is nagyon szimpatikus volt, szóval tetszett ez a könyv nagyon.

Akciódús és humoros fantasy kalózokkal, fejvadásszal, gyíklénnyel és persze a szeleburdi gennymanókkal.
Sokadjára érzem azt, hogy bár a történet egyáltalán nem rossz, velem túl későn találkozott. Általánosban biztosan rajongtam volna érte.

Rég olvastam már Worluk, a Káosz világán játszódó regényt. A Manonymusra esett a választásom. ez egy könnyed kis fantasy kaland regény, nem kevés humorral. A gennymanók világa érdekes és bizarr. Két manó főszereplőnk közül az egyik, Manonymus nevek akar lopni magának, hogy teljesítse a névpróbát. Igen ám, csakhogy nincs sok ideje, ha nem lop nevet, akkor meghal. Manonyumus és barátja, Djalu hihetetlen kalandokban vesznek részt. Számtalan érdekes szereplő csapódik melléjük és sokszor cseberből vederbe kerülnek. Számtalan vicces pillanat volt a könyvben, mely megnevettetett. Sajnos ki kell emelnek, hogy bizonyos pontokon a brutalitás faktor egy kissé túl lett tolva és unalmas lett. Valahogy nem is illett annyira egy ilyen könnyedebb sztoriba. Emiatt csak egy négyest tudok adni a könyvre.
spoiler

A Manonymus egy nagyon szórakoztató kalózos fantasy regény.
A szerzőpáros Worluk világának Demvur nevű részére kalauzol minket, ahol két kis gennymanó nevet akar lopizni magának.
A szereplők igazán jól működnek, bár nem kapunk nagyon részletesen kibontott karaktereket.
A cselekmény pörgős, azonban sajnos kicsit rövid, olvastam volna még.
Worluk világának mindig része volt a humor, azonban nálam most nem talált be.

Én imádtam:) Az egyik legviccesebb könyv, amit valaha is olvastam:D

Fárasztó könyv, és nem igazán újraolvasós, de utólag nagyon örülök neki, hogy anno ajánlották, mert kifejezetten eredeti, és élvezetes olvasmány. Nem világmegváltó mű, de a hangulata megmarad, és rendkívül szórakoztató, akkor is, ha egyébként tudod, hogy ez ne egy jó könyv.

Jópofa kis írás, nem egyszer hangosan felnevettem olvasása közben, és legalább ennyi mosolyt csalt az arcomra.
A vége kissé kiszámítható és összecsapott lett, de ezt leszámítva a karakterek a tejedelemnek megfelelően ki vannak dolgozva, a történet izgalmas.
Kimondottan szórakoztató a manók életvitelének naiv kisgyereki gondolkodásának visszatérő eleme, amikor a legnagyobb bajban is csak egymást szekálják.