„„Fight because you don't know how to die quietly. Win because you don't know how to lose.””
Onnan lehet tudni, hogy meglepődtem azon, hogy ráfüggtem egy sorozatra, hogy azonnal értékelem is.
Milyen jó, hogy az egészet megvettem! Így a második rész után azonnal kezdhettem is ezt és el is kezdtem tekintet nélkül arra, hogy akkor már éjjel fél tizenkettő felé járt az idő :D. Viszont továbbra sem vagyok benne biztos mi melyik részben történt, ezért ez ilyen általános értékelése lesz a trilógiának azt figyelembe véve, hogy az első két részt nálam messze lekörözte a 3. rész. Erre mondjuk számítottam is, mert most végre megkaptam, amire vágytam: egy kis szerelmi szálat. Már ha ezt szerelmi szálnak lehet nevezni… Technikailag talán nem. De én biztosan annak tekintem, mert ejj de imádtam őket együtt! <3 *_* Csúnya vagyok előre megnéztem, mikor lesznek olyan részek. A kindle előnyei, könnyű volt. De ügyes voltam és a fejezetszámon kívűl nem néztem meg mást előre. :)) És még több közös jelentük volt mint számítottam rá, szóval ilyen tekintetben túlszárnyalta az elvárásaim.
Kicsit tartottam tőle az első, második rész után, hogy ez engem nem fog úgy magába szippantani, mint a többi rajongót, de feleslegesen aggódtam, mert a 3. rész tényleg áttörés volt. Addig csak letehetetlen volt és szerettem Neilt, meg a beszólásokat azután meg már majdnem minden mást is imádtam benne. Persze, az, hogy nem tudtam letenni, Neil és a beszólások továbbra is imádatom fő okai voltak, de kiegészültek egy szerelmi szállal(innentől ennek hívom slussz-passz!), csapatdinamikával, a többi karakter megismerésével, a történet pozitív fordulataival, amikre már nagyon szükségem volt. Ezért is szeretem mindig a sorozatok utolsó részét a legjobban, mert végre megoldódnak a dolgok.
A szereplők a szívemhez nőttek a maguk problémás múltjával együtt, nagyon sajnáltam őket. Az első részben megismert csapathoz már csak az összetételben hasonlítottak egyébként meg minden téren fejlődtek, összekovácsolódtak, nem kis mértékben hála Neilnek, nem véletlenül imádom a srácot. A kedvenc szereplőm közülük Neil és Andrew után szerintem Renee lett, eléggé alulértékelt karakter, több elismerést érdemelne, mint amennyit kap. Nem semmi élete volt neki is, de igyekszik túllépni rajta, folyamatosan segít, olyan békés és jó kisugárzása volt. Na, meg persze hála neki a szerelmi szálban betöltött szerepe miatt is. :D
„„You're crazy,” Neil said to Andrew in an undertone.
„This is news to no one,” Andrew said.”
A legjobban Andrewt sajnáltam. Rendes sokként ért, amikor kiderült még az előző részben milyen gyerekkora volt és ehhez még ebben a részben is hozzátettek. Átkozottak! spoiler És még azóta is… fúúú Összetört a szívem érte. Remélem ezután jó élete lesz, megérdemli. Egyébként ő volt a legérdekesebb szereplő szerintem ezzel kb. mindneki egyetért, aki olvasta a trilógiát. A végére már én is imádtam! A végsőkig betartja az ígéreteit és megvédi az övéit. Erőszakos? Igen. Megbocsátottam? Meg.
„„Who asked you?”
„You didn't have to. I'm volunteering my opinion.””
Neil, mint már említettem az első részben kedvencem lett és ezen a többiben sem változtatott. Összeszedett, okos, mindent megtesz a csapatáért, hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül, ahogy lassan megtanul bízni a körülötte élőkben. Imádtam a beszólásait meg úgy az egész személyét. Lehet, hogy lett volna rá okom, de mégsem féltem attól, hogy valami baromságot csinál és minden tönkremegy, úgy éreztem uralja a történet folyását amennyire tudja. Ez nagy megnyugvás volt. Szegénynek szintén szörnyű gyerekkor jutott. Na, meg a trilógiában sem kíméltek. A két hét karácsonykor az előző részben… Jajjjajj csak annak örültem, hogy a nagy részét ugrottuk. Aztán ebben a részben is spoiler… argh fájt érte a szívem. De túlélte.
„„Your close calls are getting old,” Andrew said. „I thought you knew how to run.”
Neil affected confusion. „I thought you told me to stop running.”
„Survival tip: no one likes a smart mouth.”
„Except you,” Neil reminded him.”
Wymacket is szerettem, a legfontosabb és a legjobb 25 feletti szereplő volt. Nagyon nagyok voltak a beszólásai, ahogy a csapatot bíztatta :DD. Igazán jó ember.
Kevin egy megszállott, de őt is megszerettem a végére. A többiekhez hasonlóan nagy karakterfejlődésen megy keresztül, amiért jár neki a pont(na, meg Neilnek ezért is).
A csapat többi tagját is bírtam, de róluk több mondanivalóm nincs.
Sikerült úgy leírnia az írónőnek az Exyt, hogy kb. megértettem miről van szó, sőt, volt, hogy kimondottan izgalmasnak találtam a mérkőzéseket, pedig az ilyenek nekem mindig csak oldalkitöltők voltak.
Ez egy olyan könyv, amiben olvasás közben egyes részeket többször is elolvasok, két okból: 1.nem értem 2.jó rész, amit teljesen át akarok érezni. Így talán kicsit tovább tartott az olvasás, mint tarthatott volna, de szerintem minden percet megért az újraolvasgatás, mert ezeken a sorokon vétek lett volna csak úgy átrohanni, ezeket szépen meg kellett érteni, elgondolkodni rajtuk.
Hogy én hogy szeretem az utolsó részeket! És ez egy profi utolsó rész volt, a legfontosabb dolgokat szépen lezárta, bár nem mondom, hogy nem olvasnék még szívesen róluk…, nem az utolsó pillanatra hagyta az össze probléma megoldását, szépen fokozatosan jutottunk túl rajtuk, de közben mégis megvolt a végén a tetőpont mind cselekményileg, mind érzelmileg.
Sokkal hosszabbnak tűnt ez a könyv, mint amennyi volt, annyi minden volt benne.
Az egyetlen dolog, amiért esetleg levonhatnék csillagot, hogy tényleg nagyon erőszakos és sötét történések voltak benne néha illetve olyanokat meséltek. De nem fogok, mert ehhez a történethez ez hozzátartozott, kibírtam és a hangulatra nem nyomta rá a bélyegét.
A végével elégedett vagyok teljesen. spoiler
Összességében letehetetlen, humoros, de kicsit sötét történet nagyszerű szereplőkkel és karakterfejlődéssel, fordulatokkal, remek párbeszédekkel, mondanivalóval. Az egészet nézve egyedi volt, én legalábbis még nem olvastam olyat, ami ilyen lett volna. Aki nem kerüli kilométerekről a maffiás könyveket azoknak bátran ajánlom, mert én sem szeretem őket, de ez fantasztikus volt. Kedvenc lett a trilógia, az év kedvencei között is helyet fog kapni.
Rég írtam ilyen maratoni értékelést. Azt hiszem most megyek és belevetem magam a fandomba és az extra tartalmakba. :D
„„You are a Fox,” Andrew said, like it was that simple, and maybe it was.”
Újraolvasás után:
Még a második rész olvasása közben is úgy voltam vele, hogy a harmadikat már igazán nem fogom újraolvasni, mert mióta előzsör olvastam is újraolvastam belőle a khm kedvenc khm részeimet. Aztán viszont jutalomként ezt ajánlottam fel magamnak, ha túljutok a második rész okozta megrázkódtatáson. Úgyhogy végül ezt is újraolvastam. Ráadásul másodjára is úgy olvastam, hogy a jó részeket elolvastam egyszer, aztán még egyszer, aztán esetleg még egyszer. Tudom, tudom, kicsit függő lettem, de ez van, rosszabb függőségek is léteznek.
Bár nehéz eldönteni, de azt hiszem másodjára még jobban szerettem. Ugyan már meglepetésként nem ért semmi, de jobban tudtam értékelni a részleteket.
A kedvenc mémem a könyvvel kapcsolatban még mindig a:
Roses are red,
Tree trunks are brown
spoiler
Nem kellene, hogy ennyire jól szórakozzak ezen, erre mégis itt vagyok már lassan egy éve. :D
A Pinterest egyébként nem segít a trilógiáról való leszokásban.
Ezután még az írónő tumlr oldalán összegyűjtött Courting Madness címet viselő extra tartalom gyűjtemény egy részét is újra elolvastam. Igazán cuki, hogy azokra a kérdésekre válaszolt és még össze is szedte őket.
Egyébként imádatomat szerintem már kellőképpen kifejtettem első olvasás után is, ezt most csak megerősíteni tudom, remek trilógia, olvassa, aki nem riad vissza a maffia és nemi erőszak címkéktől, amikről abszolút nem tudtam, amikor belekezdtem, de jobb is volt így.