Örvénylés (A Három Nővér Szigete 1.) 89% 87 csillagozás

A Három Nővér Szigete nem az a szokványos fantasy, amit már megszoktam Nora Robertstől.
Itt másfajta gonosz lappang, ami egyenesen hátborzongató.
Nem tudom, mit várjak ezek után. Igazából nagyon kíváncsi vagyok, hogyan és miként fog alakulni a továbbiakban a trilógia. Elképzelésem sincs, hogy a lányoknak mi a titkuk. Ami bosszant. De az írónő, most egyszeriben nagyon rejtélyes lett. Vagy csak az én agyam nem nyitott.
Az Örvénylésben lényegében a karakterekkel semmii bajom nem volt. Nell és Zach karakterileg most magasra tette a lécet. Imádtam őket. Minden tulajdonságukat szerettem. Annyira összeillő páros. És a házi kedvenceik is cukkerek.
A könyv lezárása furcsán gyors volt, de ezt betudom annak, hogy biztos a következő rész ezzel nyit.

A Három Nővér Szigete 1

Ez a kötet remek sorozatindító olvasmány volt, nagyon tetszett.
Szeretem a szerző trilógiáit, főleg mivel nem szappanopera szerűek, hanem minden részben egy-egy új pár talál egymásra és leginkább családilag kapcsolódnak egymáshoz a részek, így nincs függő vég, minden kötet önállóan is megállja a helyét.
Ebben a részben egy hányatott sorsú, szökött feleség találja meg, önmagát és a helyét a Három nővér szigetén. Emellett szerelmet is talál a remek helyi seriff személyében.
Bonyolult az élete és mikor elég erősnek érzi magát, hogy szembenézzen a valósággal, utoléri az ex és nem lehet tudni, milyen vége lesz a történetnek.
Nagyon kedveltem a szereplőket, imádtam a szigetet, én is szívesen ellaknék ott, és a végén igen csak izgultam, pedig tudtam, hogy lévén romantikus könyv, csak jó vége lehet.

Tetszett ez a könyve is az írónőnek. Nellt hamar megkedveltem mert képes volt túl lépni az őt ért sérelmeken és új életet kezdeni. Jó volt benne a boszorkányos részek is, és már nagyon kíváncsi vagyok Ripley könyvére is.

Ez most nagyon jól esett :)
A régi, jól megszokott NR karakterek, történetvezetés.
A sors által eggyé kovácsolt közösség, a közös cél, miközben az egyéni sorsukat is irányítják, megtalálják a párjukat.
Ez a jobbik fajta boszis sorozata NR-nek, nagyon tetszik a környezet, a Nővérek Szigete, tetszik az összetartozás, hogy nem mindenki rögtön borul a másik nyakába.
Evan egy szörnyeteg, megkapta, ami jár neki.
Kíváncsi vagyok a folytatásra :)

2021/40, 30/75 eddigi olvasás

Jobb lett mint vártam, az írónő alaperényei megjelennek a műben, a fantasy-vonal pedig nem gyengítette a könyvet. A fő témákat (családi erőszak, újrakezdés) később jobban kidolgozta néhány nagyregényében, ebben a finálé lett kicsit gyengébb.

Hasonló színvonalú és hangulatú, mint a Kulcs trilógia. Ismét három nő áll a sorozat középpontjában, a misztikus vonal pedig újra színesíti a történetet.
Az írónő három egymástól eléggé különböző személyiségű nőt alkotott, mégis mindannyian szimpatikusak voltak számomra.
Az első részben főleg Nell életét követhetjük nyomon, aki sötét és félelmetes múltja elől menekül. Végül a Három Nővér szigetén köt ki, és végre fellélegezhet, vagy mégsem?
Tetszett Nell kitartása, állhatatossága, szerénysége, keménysége, ahogy tartotta magát az általa átéltek ellenére.
Zach kitartó udvarlása meghozza a gyümölcsét, és Nellel igazán boldogok. Zach egy olyan férfi karakter, akit nem lehet szeretni: gyengéd, mély érzésekkel, amelyek nem csökkentik férfiasságát, türelmes, védelmező.
A regény vége nagyon izgalmasra sikeredett. Bár tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet, mégis tűkön ültem.
Nem érdemes üres gyomorral olvasni a történetet, mert Nell nagyon ügyes szakács, és sokat süt-főz a cselekmény idején. :)
Kíváncsi vagyok Ripley és Mia történetére is.

Mivel délelőtt majdnem belefulladtam egy nyálas és rózsaszín sztoriba (Csúf szerelem), kicsit veszélyes volt egy másik romantikus történetért nyúlni, de ez klasszisokkal jobban tetszett, például azért mert
– nem tinédzserek a főszereplők, akik a józan eszük helyett a hormonjaik után mennek,
– a karakterek szerethetők, még akkor is, ha az egyik olyan tahó, hogy az olvasó legszívesebben lekeverne neki egyet, a másik meg olyan gyönyörű, hogy a hiúság és a féltékenység ocsmány elegye szinte ostromolja az olvasót,
– központi szerepe van a sütés-főzésnek (és engem ezzel kenyérre lehet kenni, pedig én aztán nem vagyok egy konyhatündér és nem is akarok az lenni),
– adott egy erős, ugyanakkor megtört nő, akinek nulláról kell felépíteni az életét, míg a múltja a nyomában lohol,
– a varázslat úgy örvénylik a lapokon, mintha mi sem lenne természetesebb,
– ugyanarra a boszorkányvallásra épül, amire a Bűbájos boszorkák, amiért régen megátalkodottan rajongtam,
– helyet kap benne barátság, szerelem, árulás, gyász, boldogság, és mindez úgy, hogy az olvasó vérnyomása nem üti ki előbb a pozitív, majd negatív határértékeket,
– Zack-be én is belehabarodtam kissé.
Többek között.

Mindig megtartottam a két lépés távolságot Nora Roberts könyveitől. Bele-belefutottam, amint a figyeltjeim olvasták, tévében láttam egy-egy részt a könyvekből készült filmekből, de egyáltalán nem fogott meg. A félelmeim egy része be is igazolódott, kicsit lassú folyásúnak, vontatottnak és laposnak éreztem a történetet. A karakterekkel viszont nem volt semmi bajom, szépen kidolgozta őket az írónő. A vége már izgalmas volt, várható volt, hogy mi fog történni, mégis nagyon szépen fokozta a feszültséget az írónő. És érdekes módon itt jön egy nagy pozitívum: az utolsó harmadot már félve olvastam, sokszor félretettem a könyvet, inkább molyoltam, bármit csináltam, de egyszerűen tartottam attól, hogy mi történik, amikor ez a feszültség a tetőfokára hág. Ám szépen túlbillentünk rajta, Nell-lel együtt én is fellélegeztem, ahogy szépen átlépett az árnyékán és meglépte, amit meg kellett.
Lényeg a lényeg, bár nem lettem Nora Roberts fan, a folytatás nagyon is érdekel.

ez az év egyértelműen Nora Roberts éve nálam :)
már olvastam igen csak hasonlót de én szeretem ezeket a romantikus, boszis történeteket, a szereplők kedvesek, az egész sziget olyan bájos lehet, tényleg mint egy képeslap
szerelmes lettem mint szinte minden könyves férfi főhősbe:D Zach♥
és hát Nell levesei meg a sütik…mind szívesen megkóstolnám :D

Ó igen, ez kellett nekem. Egy nagyon jó Nora Roberts. Ez a könyv boszorkányos részek nélkül is megállta volna a helyét. Én Mia részére leszek nagyon kíváncsi, Ripley annyira nem hozott lázba.