Nyugvóponton (A MacKade Fivérek 4.) 87% 81 csillagozás

Csak azt szeretném tisztázni, hogy érted-e a nem szó jelentését.

– Aha… A minap kissé rámenős voltam. Akarod, hogy bocsánatot kérjek?
– Semmi szükség rá.
Shane ismét elmosolyodott. Egyre jobban megkedvelte azt a finom kis mozdulatot, amellyel a nő felszegte az állát.
– Akarsz újra kísérletezgetni? Jelen pillanatban ugyanis ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy megcsókoljalak.
– Biztos vagyok benne, hogy egyfolytában ellenállhatatlan vágyat érzel minden nő iránt, aki az utadba kerül.
– Igen, csakhogy most te vagy itt velem.
– Ha majd azt akarom, hogy megcsókolj, akkor szólok – vetette oda Rebecca, de azért menekülőre fogta a dolgot, és töprengve odasétált a Tőgybalzsam feliratú ládához. – Az a gond, hogy amíg fenn áll közöttünk ez a…
– Vonzalom? – vágott közbe Shane. – Szenvedély?
– Feszültség – fejezte be a mondatot a nő. – Nos, elég nehéz ilyen körülmények között dolgozni. Mindenképpen szeretnék eltölteni néhány napot a házadban, de addig nem tudok a munkámra összpontosítani, amíg egyfolytában a nemkívánatos közeledéseddel kell szembenéznem.
– Nemkívánatos közeledés – ismételte meg Shane, és ahelyett, hogy dühbe gurult volna, megpróbálta inkább humorosan felfogni a dolgot. – Az ördögbe is, Rebecca, kedvelem, amikor ilyen kimért és morcos vagy. Mondj még valamit!
– Gondolom azt azért jobban kedveled, amikor a nők a lábad elé vetik magukat. Vagy amikor barackos pitét sütnek. Csak azt szeretném tisztázni, hogy érted-e a nem szó jelentését.

– Nem tudsz elijeszteni.
Shane ajka lassan mosolyra húzódott.
– Dehogynem. Ebben a pillanatban is azon töprengsz, hogy mi a fenét kezdj velem.
– Valójában azon tűnődöm, hogy vagy képes egyenes derékkal járni, amikor az önbizalmad ilyen rettenetes súllyal nehezedik a válladra.

– New York városa olyan, akár a pokol legmélyebb bugyra.

– Valójában azon tűnődöm, hogy vagy képes egyenes derékkal járni, amikor az önbizalmad ilyen rettenetes súllyal nehezedik a válladra.
– Gyakorlat teszi a mestert – vigyorodott el a férfi szemtelenül. – Egyébként ezt én is kérdezhetném tőled, csak neked az önbizalom helyett a fejedben lévő súlyos gondolatok okoznak gondot.

– Mivel a pokol legmélyebb bugyrában élek, mindig akad tennivaló. Rablások, gyilkosságok, vad orgiák… Tökéletes az életem.

A fűben mindenfelé margaréta, hosszú szárú, pihés pitypang és búzavirág nyílt. A csodás látvány elfeledtette vele küldetése célját, és leguggolt, hogy szedjen egy csokorra valót. Mögötte hatalmas, buja zöld rét terült el, melyet még színesebbé varázsolt a rengeteg vadvirág és a vidáman kergetőző lepkerajok. Szakított valaha időt arra, hogy egy réten sétáljon? Nem, soha. A növénytan terén tett rövid látogatásából csak a bonyolult latin nevekre emlékezett, viszont ezek bemagolása nem okozott túl nagy élvezetet.
Itt az ideje, hogy ezen is változtasson, döntötte el magában, majd mosolyogva elindult a hatalmasra nőtt fűben, és figyelte, ahogy a nap fénye aranyba vonja a könnyű szellőben hajladozó, táncoló virágokat. Hirtelen összeszorult a torka és felgyorsult a szívverése. Egy pillanatra iszonyatos szomorúság töltötte el, és olyan mély magányt érzett, hogy megtántorodott a fájdalomtól. Az ujjai görcsösen markolták a virágokat.

– Csókolgasd csak az állataidat, tehenészfiú!
Shane képtelen volt ellenállni. Egy szempillantás alatt utolérte a nőt és a karjába kapta.
– Te vagy a legédesebb bosszantó teremtés a földön!
Miközben szívből jövő nevetését visszaverték a fejőház falai, alaposan megpörgette az elképedt Rebeccát, akinek a lélegzete is elakadt egy pillanatra. Csak arra tudott gondolni, hogy a férfi karizma kemény, mint a kő, és csodás érzés, ahogy átöleli.
– Azt hittem, felfogtad, hogy mit jelent a nem!
– Eszembe sem jutott, hogy megcsókoljalak – védekezett Shane ártatlan arccal, de a tekintetében pajkos fény csillant. – Ha azonban szeretnéd… Olyan nagy baj az, hogy a karomban akartalak tartani egy kicsit? Esküszöm, könnyebb vagy, mint egy zsák takarmány.
– Igazán köszönöm ezt a költői bókot. Letennél végre!?
– Többet kellene enned. Miért nem maradsz itt? Összeütök valami finom vacsorát.
– Nem. Nem, nem és nem!
– Elég, ha egyszer mondod – incselkedett Shane, és oldalra biccentett fejjel szemügyre vette a nő hófehér selyemblúza alatt lüktető eret. Rebecca csapdába esett, rémült kismadárra emlékeztette. – Miért reszketsz?
– Dühös vagyok.