Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nyomkövetők 106 csillagozás
A New York Times bestsellerlistáját vezető írónő ezúttal a Csendes-óceánon, Amerika északnyugati partjainál fekvő Orcasszigetet választotta regénye színhelyéül. Fiatal, sportos, talpraesett hősnője, Fiona Bristow kutyakiképző, aki az általa alapított önkéntes kutyás kereső-mentő szolgálatot is vezeti. Kiegyensúlyozottnak tűnő életét azonban váratlan esemény kavarja fel, amely egyenes folytatása korábbi szörnyű kalandjának és tragikus veszteségének.
A történet ettől kezdve több szálon futó igazi krimivé válik. Fiona maga is bátran és derekasan kiveszi részét egy bűncselekmény-sorozat felderítéséből – három hűséges kutyája és egy új, nem keresett és nem várt szerelem segítségével.
Eredeti megjelenés éve: 2010
Enciklopédia 1
Kedvencelte 15
Most olvassa 2
Várólistára tette 43
Kívánságlistára tette 24
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Úgy érzem, hogy Nora Roberts hosszabb krimijei közt ez nagyon jól sikerült darab.
Igazából nem is értem minek halogattam eddig az elolvasását.
Az elején azt hittem, hogy ez is olyan megrázó lesz mint a Megszállottság, de azért sokkal lájtosabbra sikeredett. Ennek kifejezetten örültem, hogy pontosabb legyek nem volt annyira brutális hangulata. Ez megnyugtatott, most pont erre volt szükségem.
Végig nagyon izgalmas a sztori. Szimpatikus karakterekkel és érdekes körítéssel. Itt nem éreztem soknak a karaktereket sem. Szinte csak a 2 főszereplő volt jelen benne, a mellékszereplőket most elhanyagolhatónak éreztem.
Bátran ajánlom ezt a könyvet az írónő rajongóinak, sőt inkább a krimi szerelmeseinek.
Romantika és krimi tökéletes párosítása Nora Roberts tollából. Ahogy én szeretem.
A szereplőket nagyon megkedveltem. Fiona egy erős személyiség, aki a korábban átélt trauma után, hihetetlen módon újraépítette az életét: kutyakiképző iskolát vezet és eltűnt személyeket keres önkéntesként. Bámulatos, ahogy megtalálja a hangot a négylábúakkal, ahogy trenírozza őket. És az is, ahogy Simon-t „trenírozza”, és ráveszi arra, hogy olyan dolgokat is megcsináljon, amikhez a férfinek egyáltalán nincs kedve. Simon meglehetősen magának való, nyers, de felelősségteljes, és megvan benne az az óvó-védő ösztön, amire minden nő vágyik.
A főszereplőkön kívül Fee barátnői, Sylvia és Mai, továbbá a rendőrök és az FBI ügynökök is szimpatikusak voltak. Kati Starrt, az újságírónőt nem lehetett megkedvelni, nagyon nyomulós volt. A két sorozatgyilkostól, Perry-től és Eckle-től a hideg is kirázott.
Kedvenc részeim a kutyakiképzős jelenetek voltak, no meg amelyekben szerepelt Jaws, Bogart, Newman és Peck pedig nem is vagyok oda a kutyákért.
Általában, ha csak lehet, kerülöm az olyan történeteket, amikben állatok is szerepelnek, mert aztán nem győzök aggódni, hogy semmi bajuk ne essen. Ezt a regényt mégis bevállaltam és az aggódással együtt – mert volt! – azt mondom, hogy jól tettem.
Nagyon tetszett, hogy egy kis képet kaphattam arról, hogy dolgozik egy kutyakiképző, és hogy zajlik a keresés- mentés kutyákkal. Fiona kutyáit azonnal megszerettem, macskás létemre teljesen elvarázsoltak, Jaws pedig egy tündéri ördögfiókából nőtte ki magát reménybeli kereső-mentő kutyává, útközben elszórakoztatva az olvasót.
Meglepett, de a krimi szálat is izgalmasnak találtam ( a romantikus krimiben általában túlsúlyban van a romantika és elvétve tartalmaz némi krimit, hogy a hősnőt meg lehessen… menteni), féltávtól már a sziget egész lakosságáért izgultam, ennyi szerethető, összetartó, jófej embert, mint ami Orcason összegyűlt…
Még olvasás előtt azt hallottam Simonról, hogy mufurc. Szerintem a viselkedése ezen túlmutat, tény, hogy kegyetlenül őszinte, mint egy kisgyerek (vagy egy nagyon idős ember), de ezt jó esetben ki szoktuk nőni, amikor elkezd foglalkoztatni az, hogy amit és ahogy mondunk, az vajon hogy esik a másiknak… Nem az a baj, amit érez, vagy amit gondol, hanem, hogy az agya és a szája között nem működik a szűrő, de az biztos, hogy nem egy tucat karakter, egyedire vadászók ide, ide!
Fiona egy igazi példakép, a magánéletében, a munkájában, a baráti kapcsolataiban és ahogy Simont kezeli. Ahogy mindent kezelni tud, ha néha meg is zuhan. Az fix, hogy fiatal kora ellenére többet megélt, mint ami egy nyugis életet élő kétszer olyan idős embernek kijut, ezért kifejezetten nehéz volt harmincasnak elképzelni, mindig meglepett, hogy még milyen fiatal, higgadt, összeszedett (természetesen abból indultam ki, hogy én már jócskán elmúltam harminc és a fasorban sem vagyok ezen a téren. Már nem tudom miben reménykedhetnék ezek után :D)
Minden különbözőségük ellenére jó csapatot alkottak Simonnal, a kapcsolatukat rögtön mélyvízbe dobták és kiderült, hogy az született úszó.
Ritkán írok ilyet, de ezt a könyvet imádtam!
Nagyon érdekes volt, ahogy a kutyákkal való foglalkozásokról, illetve a keresésekről írt. Fiona karaktere nagyon tetszett, egy igazi erős csaj, semmi fakszni, semmi dráma. Simon spoiler, nem is tudom mit mondjak! spoiler
A könyv elején rájöttem, hogy valamikor láttam filmen, de a kezdő képsorokon kívül spoiler semmi másra nem emlékeztem. De biztos vagyok benne, hogy filmen nem lehet ezt a könyvet visszaadni.
Azt hiszem jobban tetszett, mint A tanú. Nora Roberts rajongóknak kötelező olvasmány.
Jó volt, bár ez kicsit gyengécske. Írt már sokkal jobb könyveket is NR. Kicsit kiszámítható, klissés, de jó. Imádtam a kutyás részeket, pláne Jaws eseteit :) Tündéri blöki :) Simon is vonzó a maga szókimondásával, nyers stílusával. A tettes is könnyen kitalálható volt, semmi nem volt elrejtve, nem kellett különösebben agyalni. Sylvia és Mai nagyon jó emberek és barátnők :) Összességében jó kis könyv, kikapcsol.
A helyszínért pedig plusz pont jár :)
Az írónőtől ez volt a 3. olvasásom, de a másik kettő történet nem állt annyira közel hozzám, mint ez a kutyás, romantikus krimi, sok-sok humorral. Talán én is ezért olvasom szeretettel:
„- Én imádok olvasni. A vad horrort és a hátborzongatóan titokzatos gyilkosságokat szeretem. Nem tudom miért, de pihentetnek.
– Talán azért, mert miközben olvassa őket, tudja, hogy biztonságban van, így a félelem szórakoztató.”
Elsőre megkedveltem Fiona-t és Simon-t, ők alkottak egy elbűvölő párost. Kedves szomszédokkal (Syl, Meg, James, Mai stb.) és az FBI ügynököket is élmény volt olvasni (Matz, Tawey) Olyan volt a sziget, mint egy nagy boldog család, mindenki segített mindenkinek.
Még az anyósjelölt is nagyon szimpatikus – igaz csak telefonon értekeztek – kedveltem a stílust, ahogy beszélgetett a fiával:
„- Simon, végre együtt élsz egy nővel. – Azért nem küldesz ide egy papot, ugye?”
Imádtam a sok kutyust (Perry, Newman, Jaws) , a kutyaiskolát, Fee határozottságát. Úgy összességében nagyon ott volt a történet.
Átfogó képet kaptunk a kutyakiképzésről, a kereső-mentő szolgálatról, egy kicsit az állatorvosi esetekbe is beleláttunk, meg Simon révén az asztalosmesterségbe :)
spoiler
Nora Roberts könyvei mindig nagy kedvenceim közé tartoztak. Ez a könyv most különösen érdekes volt, ahogy bemutatta hogyan is lehet igazán jól foglalkozni a kutyákkal. Érdekes volt számomra nagyon. Maga a történet is izgalmas volt, folyamatosan történt valami, ami fenntartotta az olvasó érdeklődését. Szerettem a szereplőket, érdekes embereknek lettek bemutatva.
Fionának három labrador kutyusa van, méghozzá a három színben: fekete, sárga és csoki. Ez önmagában elég lenne, hogy meggyőzzön bármiről, de ráadásul kutyasulit vezet és profi kiképző. Szóval adott egy csomó bundás jószág, akiknek a neveléséről megtudhatunk egy csomó hasznos infót, érdekességet. Mellesleg a sztori sem rossz. Kicsit krimis, kicsit romantikus, kicsit vadregényes. És kutyás!
Az első Nora Roberts könyvem. Izgalmas könyv sok kutyával gyorsan pörgő eseményekkel. Ezek pozitívumok. Amiért hezitálok, hogy jó könyv-e vagy sem, azok a párbeszédek. Számomra nem életszerű, hogy emberek így beszéljenek egymással. Egy kezdődő kapcsolatban mindent kimondani? Nevelőanyával, annak az elhunyt édesapával folytatott intim pillanatait kibeszélni? Nekem ezek kicsit felvonták a szemöldököm. Tovább próbálkozom az írónő munkasságával.
Hogy én mennyire szeretem Nora Roberts hosszabb romantikus krimijeit! Ez a rész sem okozott csalódást, nagyon szerettem.
Rögtön az elején belecsapunk a közepébe, és megismerhetjük Fee munkáját, hogy mit is csinál, mint a kutyás kereső és mentőcsapat főnöke. Nem tudom mit árul el rólam, de már ennél az első keresésnél elsírtam magam. Ilyen se volt még, hogy ennyire a könyv elején meghatódjam, de valahogy az, hogy ilyen kicsi gyereket kerestek, meg a kutya és Fee együttesen ilyen hatással voltak rám. És ez az olvasás közben csak fokozódott. :-) Nem egyszer sírtam el magam, de nem bánom, mert imádtam. :-)
Hihetetlenül tetszett Fee karaktere, a talpraesettsége, akaratereje, kitartása és mindenekfelett az, hogy mennyire szereti a családját és a kutyáit. Talán először, de ebben a könyvben közelebb állt hozzám a női főszereplő, mint a férfi. Bírtam én Simont a maga „antiszociális” módján, de néha nekem túl érzéketlennek tűnt. Szerencsére ez azonban bejött Fee-nek, bár ő sem érti miért. :-) Az viszont, amit kitalált és alkotott a fákból, na az fantasztikus volt. Megnézném azt a mosdót. :-)
A mellékszereplők mind szerethetőek voltak, jó volt róluk is olvasni, az egész társaságról. Na meg persze a kutyakiképzésről, hogy mit hogyan kell, a nehézségekről, az eredményekről. Imádtam Simon és Jaws kettősét, olyan jókat nevettem rajtuk. :-) Jó volt időnként belelátni Simon gondolataiba, így közelebb tudott kerülni hozzám.
A krimi szál is teljesen rendben volt, érdekes volt, bár azért én valami nagyobb durranásra számítottam volna a végén, valami nagyobb üldözésre, csavarra. Valahogy azt hittem, hogy nagyobb szerepet kapnak a kutyák, de nem vagyok elégedetlen.
A végén Simon hozta a formáját, az a spoiler, te jó ég! De szerencsére Fiona pont ilyennek szereti. :-)
Népszerű idézetek
Azt akarom, hogy vegyél egy hosszú fürdőt, igyál egy kis teát és tegyél fel valami megnyugtató zenét.
127. oldal
– Miért van az, hogy a nők mindig több cuccal jönnek vissza, mint amennyivel elmentek?
311. oldal
… – Elvégezték a házi feladatot?
– Ja, ja – felelte Simon. – Igen – helyesbített, amikor Fiona felvonta a szemöldökét. – Vezényszóra leül, majdnem mindig. Ha hívom, odajön, persze csak ha éppen olyanja van. Amióta legutóbb itt voltunk, megpróbált megenni egy tévétávkapcsolót, megevett egy párnát, egy egész tekercs vécépapírt, egy lépcsőfokot részben, egy zacskó barbecue burgonyaszirom zömét, két széket és egy fakalapácsot. És még mielőtt kérdezné, igen, rászóltam, és odaadtam neki valami mást. Rá se bagózik.
A dialógus a férfi labrador kölyökkutyájáról szól
66. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Farkas Anett: A 33-as beteg 90% ·
Összehasonlítás - Wendy Webb: A tó lányai 85% ·
Összehasonlítás - Kopácsi Krisztina: Sötét gondolatok 95% ·
Összehasonlítás - Joël Dicker: A Baltimore fiúk 90% ·
Összehasonlítás - J. R. Ward: Perzselő vágy 84% ·
Összehasonlítás - Stephenie Meyer: A Vegyész 79% ·
Összehasonlítás - Ava Harrison: A becstelen 78% ·
Összehasonlítás - Elizabeth Adler: A Riviéra titka 81% ·
Összehasonlítás - J. M. Darhower: Sempre – Mindörökké 86% ·
Összehasonlítás - Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok 93% ·
Összehasonlítás