Megszállottság 89% 217 csillagozás

Pont az ilyen könyvei miatt szeretem az írónőt.
Mindig meg tud lepni valami újjal. Most ez nagyon kellett!
Hihetetlenül féltem a sztoritól. Mármint a fülszöveg alapján tudtam, hogy milyen is lesz körülbelül és hogy fog kinézni, de nem számítottam, hogy már a legelején meghökkenek és köpni nyelni nem fogok tudni. Borzongtam, szinte egész nap, amikor nekikezdtem. Még jó, hogy nem este az ágyban kezdtem neki, mert elolvastam volna az egészet egy huzamra. Hát, nem egy picuri könyvről van szó, bármennyire is olvastatta magár, mert olvastatta, de sajna 1 nap kevés volt hozzá. Iszonyatosan jó könyv, mind az 596 oldalával. Olyan Gyilkos elmék filingjét éreztem rajta, nem rossz értelemben.
A felépítése nagyon bejött. Az ilyeneket szeretem, ami a múltban kezdődik és a jelen fokozatosan színre lép. Nem volt ugrálás az időben. Az ide-oda össze-visszaságot rühellem.
A karakterek közt egyértelmű, hogy Naomi lett a kedvencem. Hihetetlenül bátor és erős főszereplő. Nora Roberts megint hozott egy ilyen kitartó és kedvelhető női karaktert, mint Naomi. Csak szeretni lehet.
Mason ❤
Őt is nagyon imádtam. Róla annyira olvasnák még tovább, hátha egyszer kap ő is egy könyvet. Reménykedek benne.
Seth és Harry nagyon kellett ide, ők voltak a biztos pontok, a nagybácsik. Nagyon édes figurák.
És elérkeztem Xander-hez is. Hát ő volt a hab a tortán. Már amikor feltűnt a sztoriban rögtön beleestem.
Naomi, Xander, Mason, Seth és Harry ❤ ❤ ❤
Max csillag, nem is kérdés. Megérdemli ez a könyv.
Szerintem nagyon rendben volt minden benne. Máskor is fogom még olvasni. Saját példány is kell belőle.

u.i.: Annyit áradoztam itthon a könyvről, hogy anya le akarja még nyúlni, mielőtt vissza viszem a könyvtárba. :D

Nora Roberts idáig bármit is írt – misztikus románcot, romantikus sorozatot, krimit – mindben nagyon jó volt. De ez a könyv már szinte átmegy thrillerbe, és emellett édes és romantikus is. Mert hát ha van benne egy mókás kutya, egy gyönyörű hely, nagyszerű szomszédok és egy szuper pasi, aki zenél és hobbija az olvasás, akkor ellensúlyozza a sötét oldalt, hogy Roberts ezt a könyvet egy sorozatgyilkosról írta.
spoiler
A történet izgalmas, olvasmányos, szinte letehetetlen. Ami vicces, mert nem értem, hogy a Gabo, hogy adhat ki egy 590 oldalas könyvet ebben a nyomorék B5-ös ragasztott formátumban. Többször elzsibbadtak az ujjaim olvasás közben.

Hohó!!! Új kedvenc a láthatáron ♥ Idén olvastam már jó pár darab Nora Roberts könyvet, de a Megszállottság mindent visz *-* alig tudtam letenni. Annyira jól volt megírva. Imádtam a szereplőket, Tag téged Mason-nel bármikor szìvesen örökbefogadnálak. ;-)

Hát, ez most megvett kilóra. Imádtam. Xander nagyon jó párja Naominak, tökéletesen kiegészíti. Jó volt látni, ahogy Naomi barátokat szeret, leküzdi az apja emlékét és hatását. Mason is nagyon jó karakter volt, ő a másik utat választotta és töretlenül ment a cél felé, amit el is ért :)
A krimi szál későn indult be, addig inkább a szociális kapcsolatok, a fényképezés, a házfelújítás volt terítéken, de valahogy olyan olvasmányosan, hogy szinte fel sem tűnt, hogy majd 300 oldalt kellett várni az első gyilkosságig. Az elkövető, így visszagondolva, tényleg nem lehet már, de valahogy nem azon járt az eszem.
Tag is nagyon édes volt :)
Biztosan újraolvasós lesz, nem bántam meg, hogy olvasatlanul vettem meg :)

Imádtam.Szörnyű amin keresztül kellett mennie Naominak, de végül csak sikerült megtalálnia a boldogságot és a szeretetet. Xandert azon nyomban megkedveltem amint kiderült szeret olvasni. Kevin és Jenny hihetetlenül aranyosak voltak, mindenkinek kellenének ilyen jó barátok.

Érdekes ez a romantikus thriller felállás és az az igazság, hogy szerintem mindkettőnek meg is tud felelni off.
Egy kicsit elszoktam már attól a vonaltól, amit Nora képvisel, semmi explicit szex, hűha, de akkora dumás ez a nő, hogy ez nem hiba, csak érdekesség és még jó is, hogy létezik ilyen a zsáneren belül. Ugyanakkor különösebben a vonzódás sem tettem érhető, cserébe kb. mindent megtudtam a fotózásról és érdekes volt! Nem romantikus, de nem unatkoztam egy percig sem. Ez a langyos romantika része.
Aztán ott van a közepesen langyos thriller, ami beletapicskol ebbe az idillbe, a bimbózó kapcsolatba, útkeresésbe, aranyos közösségbe, a jófej kutya érkezésébe stb. És egy picit sikerül kizökkentenie, egy kicsit lehet aggódni az áldozatért, aggódni azért, hogy ki lesz a következő. spoiler

Néha bizony kifejezetten jól tud esni egy-egy Nora Roberts mesedélután, és további nagy pozitívuma a dolognak, hogy képes önálló köteteket írni, mondjuk: halleluja!

Nagyon jó krimi, bár egy kicsit nyomasztó. Én nem ajánlom éjszakai olvasásra, mert ahhoz túlságosan felkavaró. Egy megrendítő történet a sorozatgyilkosokra épülve, romantikus történetbe ágyazva. Senki nem tud úgy műfajokat vegyíteni, mint az írónő. Nem szeretem a krimiket, főleg az ennyire mélyrehatót, de valahogy mégis magával ragadott a történet, s nem bírtam letenni. Már az elejétől magával rántott. Igazából végig lekötött, annak ellenére, hogy azért voltak benne necces részek. Nekem tetszett, s nem bántam meg, bár nem egy újraolvasós könyv. Emellett már a történet közepén sejtettem, hogy ki lesz a második gyilkos, szóval nem a legjobb módszerrel sikerült elfedni a nyomokat. Jobban szeretem azokat a történeteket, ahol tényleg meglepődök a tettesen, hiszen nem lehetett számítani rá. A karakterek is érdekesek. Bár én nem tudom elképzelni, hogy Naomi helyében, hogyan lett volna erőm túltenni magam az eseményeket, főleg, amikor még gyerek volt. A média szörnyű hírhajszása mellett, a közösség szóbeszéde, elítélése is megjelenik a könyvben.

Ez igen igen jó könyv volt, pedig az írónővel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, főleg krimi műfaj terén. De itt működöt minden. Naomi fantasztikus karakter, az élet megedzette. Az apja miatt rengeted szörnyűségen ment keresztül, de ott volt neki az öccse, és a nagybátyjai. De úgy érezte, hogy mindenki mástól távolságot kell tartania, mert, ha megtudják a titkát, akkor ítélkezni fognak felette. Mégis sok évvel később, egy kis városkában bele szeret egy házba és megveszi. Aztán talál egy sérült kutyát, és össze ismerkedik a városka autószerelőjével is. Olyan dolgokkal kezdett rendelkezni, amiről nem mert álmodni. Úgy érezte, hogy ezek nem járnak neki. Xander fantasztikus pasas, egyből kiszúrta magának Naomit. Nem tágított, elég kitartó egy figura, és jó a szövege. Tag pedig egy csoda kutya. Voltak húzásai. Nagyon jól indult a történet, jól is volt felépítve, de mégis a közepe felé azt éreztem, hogy ez egy kicsit túl van nyújtva. Bár az nagyon tetszett, ahogy Naomi munkáját bemutatta, az a lelkesedés, és elszántság a fotózás iránt, és ahogy a képek le lettek írva, szinte láttam magam előtt. Xander és Tag képét megnéztem volna :)
A vége aranyos volt Seth és Harry nagyon jó fejek :)

Hamisítatlan Roberts regény.

Újraolvasás, de még mindig szuper…

Nora Roberts a szingli nagyregényeiben általában sérülékeny pszichikumú vagy kibicsaklott életű személyekről ír, többnyire az újrakezdésről, az új élet felfedezéséről, a megállapodásról. Ebben a regényben először egy bűnügyi történetet kapunk, hogyan tud kisiklani egy fiatal élet; utána azt, hogyan próbálják ezt rendezni a családtagok, segítők; majd az újrakezdés leírása következik.

A főhősnő életkörülményeinek részletezése igencsak aprólékos, a leírásra pedig ráfut a romantika. De a romantikus szálat nagyon hamar felváltja egy izgalmas krimi; a bűnügyi történethez képest viszont nagyon sok a körítés, és már vissza is kanyarodtunk az elejére…

Vagyis nem igazi fejlődésregény, nem igazi romantikus történet, nem igazi krimi – viszont kaptunk egy nagyon jól sikerült, összeszedett, tartalmas történetet, már-már tökéletes szerkesztéssel. Az idősödő írónő összegezte eddigi tapasztalatait, ez az egyik legjobb regénye, többolvasásos és optimista szemléletű.