Nora Roberts új könyvében a szenvedélyes szerelmet gyilkosságok és kisvárosi botrányok kísérik. Egy nő hazatér szülővárosába, de a múlt árnyai az elpusztítására szövetkeznek. Clare Kimball tíz éve szinte menekülve hagyta ott a marylandi kisvárost, Emmitsborót, és meghódította a művészvilágot. Nemzedéke egyik legígéretesebb szobrászának tartják. A siker sem tudja azonban elhomályosítani az őt kísértő lidérces álmokat, és emlékeit apja öngyilkosságáról. A siker csúcsán Clare hátat fordít New Yorknak, hogy szembenézzen a démonaival. A városka seriffje, Cameron Rafferty már az iskolában távolról csodálta Clare-t. Most, hogy a lány visszajött, a régóta parázsló érzés fellángol, és egyre szorosabb szálak fűzik őket egymáshoz. A múlt azonban ott kísért a nyomukban, és egy rejtélyes gyilkosságról kiderül, köze van mindkettejükhöz. Ahogy halad a nyomozás, Clare és Cameron rájön, hogy a gonosz ott leselkedik mindenütt, még azokban is, akiket a legjobban szeretünk, akikben a legjobban… (tovább)
Lehull az álarc 41 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1992
Enciklopédia 1
Kedvencelte 3
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
2020/41.
Jó volt, de inkább a korai Nora Robertshez sorolnám, az egy-két évtizeddel későbbi nagyregényei jobbak. Kissé idegen az alaphelyzet spoiler, és a kötelező szélesvásznú fináléval vannak problémáim. (Bár olvasóként nincs jobb ötletem, nehéz jó befejezést írni, arányos történésekkel és emelkedett feszültséggel.)
Azt hittem, mintha láttam volna részeket a könyv filmjéből, de nem, nem készült belőle adaptáció. Van mentségem: eddig MINDEN Nora Roberts filmadaptáció gyengécske volt, amit láttam (a könyvek után pedig egyenesen nézhetetlenek). Gondolom az írónő rekorder lehet: ilyen sok könyvét, ennyire gyengén megfilmesíteni, nem ismerek hasonlót…
Most tatogok es pislogok…..basszus…..az agyam eldobtam…. amint megtalom irok bovebben…
Oké, az agyam előkerült:)):)), de nem ígérek semmit…..
Mivel olvastam pár értékelést mielőtt belefogtam volna ebbe a könyvbe, így nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, és reméltem, hogy nem fogok csalódni… és nem csalódtam.
Ez egy nagyon jó könyv. Miért csak ennyin áll a százaléka?!
Tipikus Nora Roberts történetnek indult. De olyan jól sikerült megteremtenie Claret, Cameront és a többieket, valamint a kisvárosi hangulatot, hogy engem beszippantott és egyáltalán nem nevezném tipikusnak. Imádtam.
Clare szétszortságát nagyon bírtam és ahogy elmerült a munkájában. Igazi művész. Cameron olyan seriff volt, aki sok mindent megélt, de így is erős maradt és megőrizte az elbűvölő modorát, amivel nem csodálom, hogy levette a lábáról Claret :)):)) Olyan aranyosak voltak. :)):))
Egy szavam se lehet, hogy nem jöttek át az érzések. Mikor Clare szobrászkodott, legszívesebben én is nekifogtam volna alkotni valamit, Mikor jöttek a pletyis szomszédok én nem mosolyogva fogadtam volna őket, hanem puskával a kezemben :)):)) Huu, de felmérgeltek… mikor jöttek a barátok és Clare testvére, éreztem, hogy mennyire szeretik egymást. Mikor felbukkant egy új szereplő az írónő elérte, hogy már pár mondat után megkedveljem és a szívem facsarodott össze, mert tudtam, hogy a következő sorban mi történik vele……kegyetlen dolgok.
Itt az irónő nem finomkodott a krimi szállal. Sokkolt. Főleg azért,mert tényleg vannak ilyen beteg emberek, nem csak ebben a történetben. Valóságos és kegyetlen volt, ahogy bemutatta a szektát.
Éééééés nem lehetett tudni, hogy kik a szekta tagok, ki a vezető. Én ezt úgy imádtam. :)):)) Persze pár személy kiléte egyértelmű volt, meg ahogy haladtam a történettel le is lepleződtek páran. De akkor is még maradtak rejtve. Én nagyon jót tippelgettem :)):))
A vége meg?! Huuu erre nem gondoltam…
.
Ha minden áron írni szeretnék negatívat is, akkor csak azt, hogy sajnálom, hogy nem volt epilogus… :((:(( Egyébként ez a könyv határozottan kedvenc lett.
Eddigi Nora Roberts olvasásaim közül ez volt a leghátborzongatóbb, bár az is igaz, hogy eddig nem is olvastam sokat az írónőtől.
Az eleje egy kicsit vontatott volt nekem, de a második résztől egyre izgalmasabb lett. Nagyon érződik rajta a 90-es évek, de ez nem von le az értékéből, sőt így jobban is tetszett. (De az a sok cigarettázás….) Cam és Clare nagyon szerettem, olyan szép pár lettek együtt. Kíváncsi lettem volna, hogy mi is történt velük az események után. Ezért volt egy kis hiány érzetem.
Az írónő megint nem okozott csalódást. Az események pörögtek, nem volt üresjárat számomra. Elgondolkodtató dologgal foglalkozott a történetben, belegondolni is szörnyű, hogy vallás címszóval mit tudnak művelni az emberek. Clare szimpatikus volt, megnézném alkotás közben. Cam szuper zsaru, tetszett a stílusa, a szövege. Cam anyjától a hajam téptem, de szerencsére kinyílt a szeme. Ernie-t sajnáltam, szerintem a szülei miatt tévedhetett tévútra. Remélem az anyja időben észhez tért. A kisvárosi asszonyok némelyike nagyon nagy pletykás és rosszindulatú ember.
Eddigi Nora Roberts olvasásaim közül ez volt szerintem a leghátborzongatóbb. A felépítése és az egész rejtély elképesztő. Ezt a könyvét meg lehetne filmesíteni az biztos. Egy kicsit lassan haladtam vele, mert az olvasási válságomban talált meg a könyv amikor nem igazán volt kedvem olvasni. Minden nap szép lassan elolvastam ezt a több, mint 500 oldalas regényt.
Az eleje egy kicsit vontatott volt szerintem, de a második résztől egyre izgalmasabb lett. Nem tetszett ez a sok cigarettázás mikor olvastam a fejemet fogtam, hogy ez minek bele. Érződik rajta a 90-es évek és, hogy ez nem egy mai könyv, de ez nem von le az értékéből. Az egész sátánizmus jól fel volt építve az egész könyvben. Cam és Clare olyan szép pár lettek együtt. Kíváncsi lettem volna egy Epilógusra, hogy mi is történt velük az események után. És a vége soha nem gondoltam volna, hogy ez a karakter is benne volt és egyáltalán ő kezdett el mindent.
Mondjon bárki, bármit ez a könyv akkor is hiper-szuper fantasztikus volt.
Clare egy normális, erős, határozott női főszereplő. Imádtam a szétszórtságát. Ilyen női szereplőket kénék mindenkitől. Clare bátyját, barátnőjét és annak férjét is imádtam, rohadt jó szereplők voltak.
Cameron. Imádom. Szerelem volt első látásra. Az anyja nem normális, az apja meg…
Komolyan mondom már remegtem az izgalomtól. És bár tudtam ki ezeknek a rituáléknak a vezetője, de a többi résztvevőt jó volt kitalálni. Nagyon durva volt ez a vallási izé. Még engem is megijesztett egy kicsit. Nora Roberts még mindig a legjobb.
Egy nagyon jó Nora Roberts féle thrillerrel találkozhat az olvasó. Én alapból imádon az írónő könyveit (ennél sincs másképp). Mindig nagyszerű sztorit fantasztikus karaktereket tud megalkotni.
A sátánizmus kap ebben a könyvben szerepet és ki lehet találni, hogy kik a tagjai ennek a szektának valamint Nora egy idő után szépen lassan „lebuktatja” a rosszfiúit.
Két kis problémám volt a könyvvel:
– olvastam volna még Clair barátairól, a testvéréről valamint az anyjáról (mostohaapjáról)
– bár már kezdem megszokni Norától hogy nem kapok tőle x idő múlva leírást, de itt azért kíváncsi lettem volna arra, hogy a kisváros hogy éli meg mindazt, ami történt illetve mi is lesz Min Athertonnal.
Ismet csak egy fantasztikus Nora Roberts könyv. Minden megvan benne, ami miatt nagyon tetszik egy regény, Krimi, romantikával fűszerezve. Számomra ez a két stílus együtt már majdnem garantálja a kellemes kikapcsolódást. Azért a sztorinak is megfelelőnek kell lennie. Ennek a történetnek a thriller szála, csak meg jobbá tette a könyvet. Ajánlom mindenkinek.
Azt a mindenit, rég olvastam már olyan thrillert, amit végigizgultam, és felkavart. Elsőre nagyon „szíven ütött” a fiatal tini lány brutális halála, a hatalmas emberi kegyetlenség, a mérhetetlen szexuális és gyilkossági vágy. Emmitsboró lakosságát megfertőzte a „gonosz”, és nehéz elhinni, de a vallás és a hit hatalmas erő, az emberek bármire képesek miatta, főleg ha eleve bennük van a „rossz”… Imádtam a történetet a maga beteges módján, elég elvetemült az egész, hosszú, de olvastatja magát. A karaktereket is szerettem, jó volt, hogy nem tökéletesek és nem is akarnak azok lenni. Cam a nagyvárosi zsaruból, lett falusi seriff, aki nem bírta feldolgozni a társa értelmetlen halálát és italba fojtotta az emlékeket. Mindennapi küzdés az élete, hogy a „jó ösvényen” maradjon, ne szippantsa be a múlt. Clare gyerekként szemtanúja volt egy szeánsznak, ami az egész életét alapjaiban rengette meg. Elindította a lavinát, ami nemcsak az ő és családja életét befolyásolta, hanem Emmitsborót is felbolygatta. Felnőve visszatért a gyerekkora színhelyére, mivel nem tudta feldolgozni az apja elvesztését és kínozzák a lidérces álmok… Cameron és Clare együtt próbálja felderíteni a múlt titkait és a jelen tragédiáit… Egyetlen hibája a kötetnek, az epilógus hiánya, bár így a „csattanó” nagyot ütött a végén…
Népszerű idézetek
– …… Blair hozott ide. Interjút akart csinálni a halottkémmel. Rengeteg kérdés jutott eszébe, de most nem akarta őket föltenni. Rémesen nézel ki. Hazavigyelek?
– Tudod, mit? Vigyél. – Kivette a zsebéből a kocsikulcsot, és úgy szorította, hogy majdnem fölsértette a tenyerét. – Tudod, mit szeretnék? Valamit, vagy valakit szétverni. Kiverni a szart belőle.
– Megvárhatjuk, míg Blair kijön…
-Hol kell legközelebb lefordulnunk?
– Miért, eltévedtünk?- kérdezte döbbenten Angie.
– Nem- felelte Jean-Paul, miközben elnézte, hogy Angie bevesz két tablettát és meghúzza rá a perrieres üveget- Nem tudom, hol vagyunk, de nem tévedtünk el, hiszen itt vagyunk.
– És mi van a majorette-ekkel? – tudakolta Jean-Paul.
– Van belőlük bőven – nyugtatta meg Blair. – Tobzódhatsz a remek léptű szépségekben. És vannak pompomlányok is.
– Ó, jaj, nekem!
– Clare is majdnem az lett.
– Blair, a vesztedet érzed?
– Igazán? – fordult Clare-hez Jean-Paul csillogó szemmel. – De hát, ma chére amié, ezt nekem sose mondtad!
– Azért nem, mert amikor felvételre jelentkezett, megbotlott a cipőfűzőjében.
– Mert Betty Mesner kibontotta – vágta rá Clare. – Te szakítottál vele, ő meg rajtam állt bosszút.
– Bizony ám – vigyorgott Blair. – Azok voltak a szép napok!
Cam-nek mindkét helyettesére szüksége volt ahhoz, hogy a parádé után megbirkózzék a forgalommal. Bud Hewitt a város déli részénél volt szolgálatban, lelkesen fütyült és karjelzésekkel irányította az autókat. Amikor a forgalom már csökkent annyira, hogy látszott, nincs rá szükség, Cam otthagyta a kereszteződést, és épp elindult, amikor hallotta, hogy valaki tapsol.
– Szép munka volt, tiszt úr! – szólalt meg Blair vigyorogva. – Nehéz fölismernem ebben a főzsaruban azt a srácot, aki Parker kocsiját annak idején odaláncolta a telefonpóznához.
– És a Port-nál vajon tudják, hogy te valamikor egy borzot engedtél szabadon a lányok öltözőjében, és aztán ott álltál az ajtóban egy Polaroid-dal?
– Hát persze, hogy tudják. Beleírtam az önéletrajzomba. Megiszunk egy kávét Martha-nál?
– Éljünk veszélyesen, kóstold meg a mérget nálam, az irodában. És mondd csak, Clare mondott valamit rólam?
– Csak annyit, hogy megkérdezte, te mondtál-e valamit róla.
– És mit válaszoltál?
– Te jó ég, mintha a suliban lennénk!
Cam kinyitotta az irodája ajtaját.
– Nekem mondod? – Egyenesen a kávéskannához ment, és bekapcsolta alatta a melegítőt.
– Kaphatnék előbb egy tetanuszoltást? – kérdezte Blair, amikor meglátta a kávéskannát.
– Csak ne kényeskedj – mondta Cam két bögrével a kezében.
– Csak ideges vagyok, de nem borultam ki.
– Nem, látom. De tudtam, abban a pillanatban, hogy idejöttem, hogy valami zavar téged. Mit gondolsz, miért maradtam?
– Mert rászoktál az odaégetett hamburgeremre.
– Utálom az égett hamburgeredet.
– Tegnap este is kettőt megettél.
– Amiből fogalmat alkothatnál magadnak arról, mennyire szeretlek.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska 89% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Sikíts értem 93% ·
Összehasonlítás - Loreth Anne White: Sötétedik 90% ·
Összehasonlítás - Melinda Leigh: Egy végső búcsú 90% ·
Összehasonlítás - Ava Harrison: A bűnös 87% ·
Összehasonlítás - Chevy Stevens: Út az elveszettekhez 86% ·
Összehasonlítás - Joanne Fluke: Pikáns meglepetés és gyilkosság 81% ·
Összehasonlítás - Farkas Anett: A 33-as ügy 96% ·
Összehasonlítás - Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben 92% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás