Karácsonyra, ​szeretettel 82% 40 csillagozás

Ez a 2 sztori sokkal jobban tetszett, mint az előtte olvasott kettes(Nora Roberts – Debbie Macomber: Ha eljő a karácsony). A történet kidolgozása jobb volt itt egy fokkal.
Szerethetőbb formát öltött történetek. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Pár órás könnyed kikapcsolódás.

Nagyon szeretem Nora Roberts könyveit. A valós élethelyzetekből merít ihletet, és erre építi a történetet. Eleve magával ragadó, mivel karácsonyi történet. Hangulata van, amivel megtalálja az álmodozó szíveket. A cselekményvezetés könnyed, és egyszerű, mégis imádni való az egész sztori. Kikapcsolódásnak tökéletes. :)

Kellemesen elvarázsoltak a történetek. Kikapcsoltak, elringattak és a szívembe hatoltak.
Jégvirág: Laura élete nehéz volt, az ilyen férjet jó mélyre el kellene élve ásni, mondjuk én a férj szüleit is oda tenném. Gabriel elsőre mogorva és zárkózott alaknak tűnt, de ez csak a felszín volt. Imádtam, ahogy elfogadta a babát ő is és az ő szülei is.
Megpuhítva, megfőzve: Ilyennek képzelem el az tipikus olasz pasit. Joe lehengerlő, varázslatos és észbontó. Tetszett az első látásra szerelem és a fogadalom, hogy karácsonyra az ő menyasszonya lesz Maddie. Maddie aranyos volt, megértem a félelmeit és hogy miért vágyott a biztosra. spoiler Imádtam a főzésüket, nem semmi milyen kétbalkezes volt Maddie. De azért jó tanítvány lett. :-)

Tetszett mindkét karácsonyi történet, mindegyik másért. Nora Roberts története a lelkek egymásra találása, összefonódása, a szívek harca a lehetetlen ellen, amit nehezít még egy szívtelen volt anyós. Ám a történet java gyönyörű környezetben, hófedte hegyen, ropogó kandallótűz mellett zajlik. Szívetmelengető az események sora, ami a végén a lehető legjobban alakul.
A másik történetet gyakorlatilag végig röhögtem, annyi vicces pillanat, lehetetlen helyzet volt benne. Mesterszakácsunk valami frenetikus figura :-D a végén csak megpuhította Maddie-t, s meggyőzte, hogy hiszen őt magát, Joe-t kérte karácsonyra, bármennyire is szerette volna száműzni eleinte a gondolataiból, aztán a szívéből. Maddie konyhai csetlés-botlása néhol hangos kacagásra késztetett … ahogy magam elé képzeltem az olvasottakat, hááát jaj volt nekem :-D Aztán minden jó, ha a vége jó … szépen lassan mindenki megtalálta a maga útját, párját és mindenki maradt a saját kaptafájánál :-)
Rendkívül kellemes, üdítő és szórakoztató olvasmány volt számomra a könyv, s én ezt is vártam tőle.

Így november végén úgy döntöttem, épp ideje mostantól beiktatni heti pár teázós, csokiskekszzabálós, és karácsonyi mesekönyv- vagy romantikus tündérmeseolvasós estét.

Ezért aztán a könyv első történetén jól meg is sértődtem: hol itt a karácsony, fenyő, kéménybe szorult télapó? Egyszerűen csak kiszúrják a szemem némi áprilisi havazással meg egy tűzifát hasogató izmos pasassal? De a karácsonyhiány és a kicsit butácska hősnő dacára nem volt ez rossz.

A második már kicsit előrébb lépett ünnepi jelleg szempontjából, de itt is inkább csak emlegették. Főhősünk, a laza és önbizalommal túltöltött olasz konyhafőnök (első találkozás első másodperce: á, ő a jövendőbeli feleségem! vitának nincs helye) viszont szépen elviszi a hátán a sztorit, jókat vihorásztam pár megjegyzésén, de leginkább a hasonszőrű családjával folytatott beszélgetéseken.

Szóval bár nem kifejezetten azt a hangulatot kaptam, ami miatt elsősorban választottam a könyvet, és a gyengécske, határozatlan (vagy legalábbis akként induló) női főszereplők sem a szívem csücskei, összességében kellemes olvasmány volt. Külön kiemelném azt az örvendetes tényt, hogy az ilyen történetek legfeljebb 100-150 oldalasak, és mikor egy szerző iszonyú nagy szerelmi félreértést akar a könyvébe szőni, az mindig kábé ennyire rúg, szóval ezekben a rövidebb művekben hálistennek nincs ilyesmire idő, ezt tényleg imádom :D

Juj. Úgy vagyok ezzel a könyvvel, hogy tetszett mind a két történet. Az első, Lauráék története igaz jobban. A második résszel meg úgy vagyok, hogy nem rossz, sőt inkább aranyos, de itt meg úgy éreztem, hogy ez még nekem is kicsit túl csöpögős.
A szereplők viszont nagyon szimpatikusak voltak.

Szintén ugyanazon kihívás miatt választottam ezt a könyvet, mint a többit, amit az utóbbi pár órában értékeltem. Szeretem Nora Roberts írásait, így nem volt kérdés, hogy ezt fogom elolvasni.
Tetszett a történet. A két főszereplő is szimpatikus volt, sőt Gabriel szülei is. Egy hátránya van, hogy amilyen kidolgozott volt az eleje, olyan kidolgozatlan a vége (pontosabban onnantól, hogy visszaköltöztek a civilizációba).

A másik történet már kevésbé tetszett. Sokkal összecsapottabb volt. Elismerem, voltak szórakoztató részei, de semmi több. Mondanám, hogy felejthető volt, de akkor hazudnék, ugyanis máig emlékszem a sztorira, legfeljebb a szereplők nevét felejtettem el.

Karácsonyi feelingem nem lett tőle, de ez lehet, azért van, mert nyáron, dög melegben olvastam. :D

Lehet, hogy a karácsonyi hangulat teszi, de nekem tetszett! Nora Roberts a tőle megszokott stílusában itt egy rövid, könnyű romantikus történetet hozott, illőt a karácsonyhoz, a szeretethez, a romantikához – ahogy kell :-) Aranyos, szeretnivaló karakterek, enyhén humorral fűszerezve, meghatóan romantikus hangulattal.
A másik történet is méltó párja volt, megállta a helyét egy karácsonyi pár órás olvasmányként.

Pont az, amit vártam tőle. Könnyed, szórakoztató és természetesen happy end. Nem egy szépirodalmi műremek, de most egy kis vidámságra volt szükségem és ezt meg is kaptam. :)

Hmmm… nehéz, mert nagyon szeretem Nora Roberts könyveit, de ez a történet nem éreztette, hogy az övé. Furcsa volt, túlságosan gyors és valószerűtlen. Könnyednek sem nevezném. Ez most nem fogott meg…
A másik írónőtől még nem olvastam, az Ő története jobbnak indult, de a közepe táján elkezdett idegesíteni. Ez a hozzá akarok menni a választottamhoz, de azért smárolgatok a másikkal, meg őt akarom, de mégis erőltetem a másik házasságot…ehh…túl szirup…ez a desszert most nagyon émelyítő volt.