Innocence-ben, ebben a Mississippi állambeli kisvárosban, ahol hosszúak a nappalok és illatosak az éjszakák, a titkok nem sokáig maradnak rejtve. Ám amikor a városka legszebb lányai sorra kegyetlen gyilkosság áldozatául esnek, az emberek azt kezdik latolgatni, vajon egy errefelé, a deltavidéken ólálkodó idegen-e a tettes… vagy talán épp a szomszédjuk? A pályájával együtt járó zaklatott életmódtól kiégett világhírű hegedűművésznő, Caroline Waverly lelki békére és egy kis gondolkodási időre vágyva érkezik Innocence-be. Azt reméli, hogy nemrégiben meghalt nagyanyja házában – a meleg nyáréjszakákon a fedett verandán üldögélve – megtalálja azt a nyugalmat, amelyre szüksége van. Ám Innocence valami egészen mást kínál neki: a jóképű, elbűvölő modorú Tucker Longstreetet. Tucker közismerten a felszínes, futó szerelmek híve. De elég egy pillantást vetnie Caroline-ra, hogy lássa, ez a lány más, mint a többi. Szenvedélyes közeledése váratlan érzelemhullámot indít el a hűvös és tartózkodó… (tovább)
Ártatlan áldozatok 62 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1991
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 10
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ez a történet most kriminek/thrillernek erősebb volt, mint románcnak. Főhőseink szép ráérősen orientálódtak egymás felé, bár Tucker, mint helyi nőcsábász érdekelt volt a dologban. Az írónő prímán adta vissza egy unalmas amcsi déli kisváros mindennapjait. Tipikus helyzetek (négergyűlölet, pletyka, vallási fanatizmus) és tipikus lakók. A jenki efbiájos muksó kimondottan idegesítő volt, a sorozatgyilkos személye pedig meglepett. A motivációja nem igazán győzött meg, és a lezárás hosszát is keveseltem. A műfaj kedvelőinek azért bátran ajánlom.
Ez megint tipikusan az a könyv az írónőtől, amit sajnos láttam megfilmesítve. Azért is írom, hogy sajnos, mert ez most nagyon befolyásolta az olvasási élményem. Megjegyzem már a filmet látva sem voltam elragadtatva a szereplőktől. Bár maga a történet jó, de nem az igazi. Sokkal jobbat is olvastam már az írónőtől, s krimit meg főleg. Ez nekem kissé unalmas. A szereplők pedig…..A női főszereplő az filmen is ilyen kis visszahúzódó, naiv, olyan nagyon semmilyen karakter. A férfi pedig sokkal helyesebbnek és nagymenőnek tűnik a filmben, mint a könyvben. Itt annyira bénának hat, s annyira nem tudtam azonosítani a filmes változatával. A könyvet olvasni azért jobb, mert akkor az ember elméje találja ki milyen is a karakter, a filmet látva azonban automatikusan társít arcot a szereplőkhöz az ember. Ráadásul mivel már tudtam mi fog nagyjából történni, így nem is annyira volt izgalmas az egész. Ha sok eltérés lett volna a könyvhöz képest, valami jelentősebb, akkor talán még tetszett is volna. Így viszont bár jónak mondható, de nem az az újra olvasós. Sajnáltam Tuckert, mert egyrészt a kapcsolatai miatt egy kicsit rászolgált arra, hogy megleckéztessék, de a testvére miatt azért sajnálni tudtam. A bűntettek leírása szerintem nem annyira felkavaróak és ez is jó volt. A borító nagyon tetszett, de talán sokkal jobban, mint a történet.
Hát, nem ez volt az évszázad könyve. Nem tudom, mikor olvastam ilyen harmatgyenge művet Noratól. A szereplők arrogánsak, önteltek, bunkók, betegek, jellem-gyengék, annyira déliek, hogy jobban már nem is lehetnének déliek. A gyilkos, hát, engem nem győzött meg. Megértem a maga nyakatekert magyarázatát, de összességében erőltetettnek érzem. Mintha csak azért lett volna, mert kell valami megrendítő a könyvbe. Happy end pedig nincsen. Nem, sajnálom a rá vesztegetett időmet :(
Fejet hajtok az írónő előtt. Megint átvert. Szuperül megírta a krimi szálat. Nagyon tetszett.
De a romantikus vonalba se tudok belekötni. Aranyos volt a páros. Tetszettek.
Tucker laza, lustáscska stílusa nagyon jó volt.
A környezet, ahol a történet játszódott azt is ismét megtudta eleveníteni az írónő.
Talán lehetett volna rövidebb a könyv. De ha valaki megkérdezné, hogy mit rövíditettem volna le, mit hagytam volna ki, nem tudnám megmondani. Így volt kerek az egész.
Érdemes elolvasni. Nevetni, mosolyogni, nyomozni lehet a szereplőkkel együtt. Több ilyen könyv kéne.
Film: Húú ez nagyon mellé ment. Tucker. Na a filmbeli karakter mindenki volt, de nem Tucker. Sok mindent kihagytak és átírtak. Nézhető volt. De a könyv annyira jó volt, annyira magasra tette a lécet, hogy a film közelébe se ért. Könyvet olvassátok el előbb. Ne lőjjétek le a lényeget egy ilyen gyenge utánzattal.
Ismerős volt a történet, bár nem emlékszem rá, hogy olvastam volna. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én nagyon meglepődtem a végén. Nekem meglepetés volt a gyilkos személye. Tucker stílusát imádtam, imádni való egy pasas. Illik hozzá Caro. Tetszik a déli „világ”. Imádtam Lulu-t, tetszett, ahogy beszélt és viselkedett. Egyesek elég furán tudják értelmezni a bibliát és ezzel takargatni a rossz viselkedésüket.
Ez egy sötétebb baljósabb történet az írónőtől. Szeretem a déli kisvárosokat, olyan megkapó a hangulat spoiler, az emberek, más a mentalitásuk, a hozzáállásuk. Tucker tökéletesen hozza ezt a lassú, vontatott stílust, azonban a látszat részben csal, hiszen nem olyan lusta és naplopó, mint amilyennek először látszik. Kicsit nehezen barátkoztam meg vele, nem került annyira közel hozzám, aztán jött Cy és valahogy belopta magát a szívembe. Caroline a lehető leginkább ellentéte Tucker-nek, azonban ez pont így a jó. Tetszett, hogy nem omlott rögtön a lábai elé, Tuckernek meg kellett dolgoznia érte.
A gyilkos kiléte nagyon meglepett, nekem eszembe se jutott volna. Hamarabb gyanakodtam volna még az spoiler, mint a tényleges gyilkosra. A végén csak pislogtam, hogy tényleg ő, de mégis hogyan és miért? Valahogy fejben nem raktam össze, hogy az egyik spoiler. Aztán meg azért lestem nagyokat, hogy máris vége? Még egy kis levezetést, epilógust nagyon elbírtam volna, így kicsit befejezetlen lett nekem a spoiler ellenére.
Szentül megvoltam győződve róla, hogy Billy T. a gyilkos. De arra nem voltam felkészülve, hogy ő legyen a gyilkos. A szememben Billy T. is az, sajnos a könyvben nem. Jézusom! Hiszen nőket erőszakolt meg. Felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan, végül inkább bele se mertem gondolni. Egy nő. Aki nőket ölt.
Nora Roberts megint hozta a formáját. Caroline elképesztő. Örültem, hogy ő nem dőlt hanyatt rögtön Tuckernek. Élvezet volt végig követni, ahogy lassan, de mélyre ható kapcsolat lesz közöttük. Tucker lazasága hatalmas. Imádtam. Megtévesztő, és te élvezettel fedezted fel a külső alatt rejlő dolgokat.
Egy dolgot hiányoltam a könyvből. Carilne anyját. Többször került a központba, de a vége nagyon gyorsan történt, és ez valahogy kimaradt. Ettől függetlenül borzalmas tetszett a könyv.
Juj, ez jó volt, nem annyira rózsaszín, mint a legtöbb Roberts könyv, de lehet, hogy ezért tetszik.
Jól felépített, izgalmas thriller.
Lulu néni volt a kedvencem. A többi szereplő nem igazán volt szimpatikus. Nem szeretem az arrogáns, nagyképű embereket…
Csendes, poros kisváros… Vagy mégsem?… Plusz adalékokkal; vallási mánia és félreértelmezése, erőszak, pletyka és fegyverek férfiaknál, nőknél egyaránt.
A gyilkos kiléte meglepett! Nagyon tetszett! Élveztem az olvasását.
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Karen Rose: Érints meg 93% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Holdvadász 94% ·
Összehasonlítás - Brenda Joyce: Halálos ölelés 92% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Verity 92% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák 92% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás - Julie Garwood: Kegyes halál 91% ·
Összehasonlítás - Calia Read: Elborulva 91% ·
Összehasonlítás - Amanda Stevens: A birodalom 90% ·
Összehasonlítás - Melinda Leigh: Egy végső búcsú 90% ·
Összehasonlítás