A ​sors útjai 75% 46 csillagozás

Nagyon jó könyv volt, élvezettel olvastam.
Kiderült, hogy három különböző fantasy történetet tartalmazott és mindegyik nagyon érdekes és izgalmas volt.
Az első egy klasszikus fantasy lovagkori környezetben, kalandos, boszorkányos és csatákkal tűzdelt.
A második afféle tündérmese volt elátkozott királynővel és megmentett sebesült vitézzel, egy látványos jégbirodalomban játszódott.
A harmadik pedig egy hamisítatlan démonos urban fantasy történet volt, kis sci-fi beütéssel, párhuzamos világok közötti átjárással. Ebben rengeteg humort eredményezett az ártatlan, középkori környezetből a mai New Yorkba átkerült hősnő rácsodálkozása a technika vívmányaira.
Szóval nagyon szórakoztató könyv volt és örültem a sokrétűségének.

Mind a három történetben volt valami, ami megfogott és elvarázsolt. Szeretem az írónő stílusát. Az első történetben szimpatikus volt Thane, aki feláldozta magát a családjáért, vállalva a rossz sorsát, hogy őket biztonságban tudja. Tetszett Aurora, aki vállalta a veszélyeket, hogy elhozza a békét. A második történetben elvarázsolt a jégbirodalom, függetlenül attól, hogy nem szeretem annyira a hideget. Csodáltam benne Deirdre kitartását és bátorságát, abban az embert próbáló világban. A harmadik történetben imádtam Kadra rácsodálkozását a mai világra.

2020/73. otthoni polc

Nagy kár, hogy komfortzónámon kívüli olvasás *, szerintem a (mágiával és boszorkányokkal fűszerezett) romantikus fantasy kedvelőinek tökéletes lehet a könyv.

A Távoli órák harmadik kisregénnyel kezdtem a csábító cselekmény miatt (idegen dimenzióból a Földre követi a démonokat a vadászuk), nem is volt rossz. Jópofa kalandok bolygónkon az idegennek (tudálékosan azt mondanám, a portál fantasyból urban fantasy lett).
Akkor már megnéztem az elsőt is, A boszorkányok órája, ez egy jól sikerült, izgalmas hősi fantasy, az elmenekült királylány visszaszerzi trónját.
És hát hangulatos írások voltak ezek is, de a harmadik kisregény volt az igazi. A tél rózsája – ami pedig egy romantikus low fantasy, otrombán mesének nevezve – nagyon erős líraiságot hozott.

A romantikus fantasy kedvelőinek érdemes olvasni, annak viszont igen jó.

* Első helyen áll nálam az írónő évi 1-2 nagyregénye, utána jön a J.D.Robb-sorozat sci-fi- krimije, és harmadszor a könnyedebb regények (amikben azért van bűnügyi szál).
A kötet kiadása 2004-es, de szerintem a keletkezési idők sorban 2003, 2001 és 2002 (ha jól látom az írónő honlapján).

1., A boszorkányok órája
Értékelés: 5/3
Nekem ez a történet tetszett a legkevésbé. Az ígéretes kezdés után valami rém unalmas és klisés történet következett, ami néha átesett a ló túloldalára, és már-már színpadiasan dramatikus volt. Néha már nevethetnékem volt, hogy ennyire túljátsszák a szereplők a szerepüket. Ráadásul mindezt egy könyvben… Ha színpadon, vagy filmben történt volna mindez, akkor fel sem tűnt volna, de így… Ha ezen a részen múlik, akkor biztos, hogy nem olvasom végig a könyvet.

2., A tél rózsája
Értékelés: 5/5
Nekem ez a rész tetszett a legjobban. Visszagondolva lehet, hogy azért, mert a rózsák miatt erősen emlékeztetett engem a Szépség és Szörnyeteg meséjére, ami régen is nagy kedvencem volt. Szívesen olvastam volna még a mi szerelmespárunkról. Bővebb lére is ereszthette volna ezt az írónő, mert szerintem ebből simán lehetett volna pl. egy trilógiát írni.

3., Távoli világ
Értékelés: mondjuk legyen olyan… 5/4
Értékelés szempontjából ezzel nagyon hadilábon állok. Az alaptörténet, bár lehetett volna jobb is, de olyan rossz sem volt. Gyanítom, a történetek rövidsége miatt lett ez is olyan kurta-furcsa. Ennél sokkal jobb is lehetett volna ez a rész, mert minden adott volt egy izgalmas történethez, de mire igazán belelendült a történet, addigra vége is lett.

Nora Roberts rendszeres olvasói bizonyára kinevetnek, ha azt mondom, hogy én körülbelül Danielle Steellel tettem egy polcra gondolatban az írónőt. Valami rémlett, hogy mintha írna krimiket is, de tulajdonképpen teljesen vakon voltam, ezt a kötetet olvasva rá kellett döbbennem, hogy távolabb nem is járhatattam volna az igazságtól.

A boszorkányok órája 5/3
A boszorkányok órája nem egy modernkori történet. Bár nem találkozunk kormegjelöléssel, elég tág értelemben vehető ugyan, de mindenképp a középkort társítottam hozzá. Twylia, egy kitalált birodalom, melynek trónjáról egy zsarnok, Lorcan harccal és vérrel letaszította a királyt. A varázsló jóslata szerint a Kiválasztott fogja megtisztítani Twylia világát a gonosztól, hogy újra tündökölhessen a fény. Az évek telnek, mindenki valamennyire alkalmazkodik az önkényuralomhoz, de az emberek titkos haragját és csalódottságát semmi sem csillapíthatja, várnak a Kiválasztottra, aki természetesen az egykori király lánya lesz. Nincs gyakorlatom a fantasy terén, de azt tudom, hogy mit szeretek egy kisregényben, mit nem, vagy hogy miből szeretnék többet, miből kevesebbet. Egy kicsit túlságosan is kézenfekvő, fantáziátlan megoldásnak éreztem, hogy épp Aurora lesz a megmentő. Vannak dolgok, amik kárpótolnak, például Thane családjának története, a férfi kitartása és elhivatottsága, a női furfang jelenléte, de ezekkel együtt is inkább tölt el a hiány, mint a teljesség érzete. Jót tett volna a történetnek egy hosszabb, bővebb csataleírás, túl könnyű győzelemnek találtam Auroráét, és kevésbé kellett volna összecsapni a végét, lezáratlan maradt néhány fontos szál. A hangulat egyébként nagyon beszippantana, de néha sajnos túlságosan teátrális, ami nem a belemélyedést szolgálja, olykor nevetségessé tette számomra.

A tél rózsája 5/4
Nem annyira varázslatos, mint A boszorkányok órája, nincsenek tündérek például, csak egy átok játszik mágikus szerepet, amelynek hatására fagyossá válik az ország. A gyógyító képességgel megáldott Deirdre királynő örökli meg a tél birodalmát, hűséggel szolgálja alattvalóit, ahogy azok őt. A mesékben az következne, hogy csak akkor olvadhat fel az örök jég és jöhet el ezzel egy szebb világ, ha a királynő őszinte szerelemmel tud szeretni valakit, lehetőleg egy herceget, aki ugyanígy érez iránta. A tél rózsájában is ez a feltétele egy jobb életnek, és minden úgy alakul, ahogy azt elsőre gondoljuk a gyerekkori tapasztalatainkra alapozva. A kiszámíthatóság ellenére nem rossz történet, de hogy Nora Robertsnél mindig mindenki elsőre spoiler és rögtön tudja is magáról…

Távoli világ 5/2.5
Sorak, a démonkirály átszökik egy párhuzamos világból a modern New York-ba, és Kadra, a tíz női démonhóhér egyike kapja a feladatot, hogy végezzen vele és követőivel, mielőtt még nagyobb sereget gyűjt magának gyanútlan amerikaiakból. A feladatban partnere a látszólag véletlenül kijelölt magánnyomozó, Harper Doyle. Kadra eléggé állatias, sokszor viselkedik ösztönösen, mintha náluk ez alapvonása lenne a lakosságnak, és ahogy az várható: csupa számára idegen szokásba, szófordulatba, eszközbe, ételbe, stb. botlik New York-ban. Az ütközetek és üldözések során egyre jobban megismerik egymást Doyle-lal, el sem akarják engedni a másikat, így a démonkirály likvidálása közben az együttmaradás kényes kérdésére is megoldást kell találniuk. A cím a kezemre játszik, tőlem is elég távol állt a kisregény világa, nem hittem, hogy én valaha favorizálni fogok bármit is a fantasy műfajában, de az előző kettő régmúlt jellege könnyebben meggyőzött. A jó humoráért kap viszont egy pontot.

Nora Roberts könyveiben ritkán csalódok. Most 3 történetét egy könyvben olvashatunk. Nem sorozat, nem összefüggő részek.
Mindhárom rész jól van megírva. Most is a fantasy világába visz minket. Nagyon jó egy kis kikapcsolódásra.

Nagyon szeretem a fantasztikus történeteket, Roberts ezen kötete pedig nagyon jó. A 3. történetet elolvastam volna egy bővebb könyvben de így is tökéletes volt.

Mindegyik sztori tetszett.
A boszorkányok órája:
Jó történet, viszont mivel olvastam már a Kiválasztott című trilógiát így úgy érzem, ez a könyv a tömörített változata annak.
A tél rózsája:
Egy kicsit gyors a tempó, de mivel miniregény így ez elfogadható.
Távoli világ:
Most megjött a kedvem a fantasy-k világába vonulni. Nagyon jól sikerült.

Semmi extra. Romantikus, fantasztikus, gyorsan olvasható.

Nagyon szeretem Nora Roberts könyveit, többet is olvastam tőle. Nagy lendülettel kezdtem bele, hogy valami jó kis misztikus történetek lesznek. De sajnos ez a könyv némiképp csalódást okozott. Ha anno ez lett volna az első könyv, amit tőle elolvasok, akkor lehet nem olvastam volna el további könyveit. Volt benne mágia, fantasy, de … nem ragadott meg.
A 3 storyból kettő elég gyenge volt, egy, ami egész okés. Az értékelést az az egy story mentette meg.