Nagyon tetszett a könyv, pedig kissé fanyalogva álltam neki, mert az elején nem ragadott meg, és a váltott szemszöggel is meggyűlt a bajom. De aztán hamar belejöttem az olvasásba, és egy zseniális regényt élvezhettem.
Az volt a benyomásom, hogy nem egyedi esetet látok: egy olyan anyát, akinek a szülei a szovjet uralom előtt voltak fiatalok, őt pedig – némileg meghasonulva – az új elvek szerint nevelték, noha mindvégig tudta, hogy miért nincs édesapja. Ez a meghasonlottság, no meg a rendszer iránti feltétlen engedelmesség talán az, ami a törést okozza az anyában, ami űzi, hajtja a vágyott szabadság felé. E hajszában a gyermekére nem jut figyelem, bár valahol mélyen azért motoszkál benne annyi anyai ösztön, hogy a lányát megkímélné a saját, nonkonform nézeteitől. Így kerül Borsócska a nagyszülőkhöz, ők egy újabb gyermeket próbálnak relatív objektivitásban (lett nemzeti múlt versus szovjet jelen) felnevelni. Borsócskának nem csak ezzel a szovjet időkben sokak által ismert otthon – nyilvánosság kettősséggel kell megküzdenie, de a rendszerbe nem illő, pszichés gondokkal küzdő anyával is, aki megpróbál egy időben az anyja lenni. Kettejük viszonya végig keserédes: ragaszkodnak egymáshoz, de mégsem tudnak anya-lánya módjára együtt élni. Az iskolában érzékelik a problémát, de segíteni szinte senki sem akar, mindenki úgy tesz, mintha Borsócska átlagos lány lenne átlagos családból.
Ez a feszültség önmagában kitenne egy regényt, de a szerző még megfejeli az anya szakmájával, és az ebből fakadó, a kor tudományos eredményei biztosította mámoros hatalomérzéssel, hogy beleavatkozhat a természet rendjébe/az isteni elrendelésbe. Az otthonról hozott lett nemzeti múlt, a disszidált nagybácsi ajándékai, a tudományos lehetőségek és a sorvasztó jelen olyan feloldhatatlan ellentétben állnak, amelyek az anyát megtörik, nem tud elvonatkoztatni a környezettől, amelyben él, hiszen neki – szüleivel ellentétben – nincs emléke arról, hogy másmilyen is volt Lettország. Így rendszeresen gyötrődik amiatt, hogy nőgyógyászként életeket ad és vesz el, miközben egy olyan állam katonája, amely megmérgezi a lelkét. Borsócska mindezt testközelből éli meg, és nagyon gyorsan rájön, hogy fel kell nőnie, mert neki kell gondját viselnie az anyjának, és gondoskodni arról, hogy ne legyenek nagyon feltűnőek a hatalom számára.
A regény Borsócskáról szóló része a Szovjetunió végnapjaiban játszódik, ahol már érezni a változást a levegőben, de senki nem mer benne eleinte hinni. A szerző a lett történelem valós eseményei közé ágyazza a történetét, így említésre kerül benne például az 1989. augusztus 23-i balti lánc is, ezzel is fokozva a hatást, hogy ez a történet akár valós is lehetne.
Rövidsége ellenére tartalmas, több témát élvezhető, hiteles módon bemutató olvasmány.