Anyatej 51 csillagozás

Nora Ikstena: Anyatej

Nora ​Ikstena nagysikerű, díjnyertes regénye anyaságról, születésről, szeretetről és halálról, egy család nőtagjainak három generációján keresztül.

„Képzeletben nem úgy látom anyámat, mint a Szovjet Lettország orvostanhallgatóját, aki véletlenül összeszedett egy gyereket, akit nem akart, aki a szürke őszi Rigát járja testére simuló kabátkában, amit a nagybátyja küldött Londonból, akit soha nem fog látni, a kabátot egyetlen gomb fogja össze nagy hasa fölött, és a csizmája már nagyon kopott, és a hóna alatt az endokrinológia jegyzeteit viszi.”
/Laczházi Aranka fordítása/

A szerzőről
Nora Ikstena 1969-ben született Rigában. A lett kortárs irodalom egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású prózaírója aprólékos stílusáról és részletesen kidolgozott nyelvezetéről ismert. 1992-ben diplomázott a Lett Egyetemen filológiából, ezt követően pedig angolszász irodalmat tanult a Columbia Egyetemen. Műveinek gyakori témái az élet, a szeretet, a halál és a hit.… (tovább)

Eredeti cím: Mātes piens

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Living Bridges Vince

>!
Vince, Budapest, 2018
164 oldal · ISBN: 9789633030899 · Fordította: Lacházi Aranka
>!
Vince, Budapest, 2017
164 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633030783 · Fordította: Laczházi Aranka

Enciklopédia 11

Helyszínek népszerűség szerint

Csernobil · Csernobili atomerőmű


Kedvencelte 11

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Nora Ikstena: Anyatej

Női sorsok és az életerőt elsorvasztó, gúzsba kötő, fojtogató diktatúra a szovjet uralom alatt álló Lettországban.
Az a mindent megkeserítő diktatúra, aminek az íze még az anyatejbe is beszivárog, ami megtöri az egyént és széthasítja a családot, és ami elpusztítja a kiemelkedő tudást és tehetséget, mivel nem tűr meg semmi mást, csak a behódolást és a középszerűséget.
Három generációnyi asszony és lány regénye ez, ahol a nagymama képviseli a konformizmust és az alkalmazkodást mindenáron a túlélés érdekében, a lánya az öngyilkos lázadást, az unokája pedig a reményt a változásra.
A regényben megszűnik a határ a társadalombírálat és a családtörténet között, a személyes sors, a személyes döntés és a mérgező politikai légkör hatása elválaszthatatlan, és azt mutatja meg, hogy akár egyetlen személy tragédiája is rányomhatja a bélyegét egy szeretetteljes közösség életére, és mennyire fájdalmas is a küzdelem valakiért, akit a depresszió újra meg újra leránt a mélybe.
Csodálatosan jelenik meg az anya-lánya kapcsolat a kötetben, a nehezen felvállalt és a még nehezebben megélt anyaság, és a mindennel dacoló, áldozatos és gyógyító gyermeki ragaszkodás.
Tele van szimbólumokkal a könyv, amelyek közül a legerősebb a tej, a meleg, életadó tej, ami az érzések szabad áramlását jelképezné, de ebben az áradásban és a szabadság megélésében folyamatos a gát, az elakadás.
A tartalom felkavaró, de az írásmódban is van valami addiktív, ami szinte letehetetlenné teszi a regényt, érezzük azt a lehúzó örvényt, ami ennek a lett családnak a sorsa körül kavarog.
A könyv egyszerre remek látlelet az életkilátásokról és életválságokról egy rendkívül nehéz történelmi korszakban, és nagyon személyes emlékezés egy anyára és kiváló orvosnőre, aki rossz helyen és rossz időben született.

ppeva P>!
Nora Ikstena: Anyatej

Kezdek egyre edzettebb lenni, és egyre ritkábban sírok könyveken. De itt az utolsó lapokon már alig láttam a betűket…
Ez egy ritka kis gyöngyszem. Egyszerre szól családról (és hiányáról), anya-lánya viszonyokról, felnövésről, egy depressziós anya mellett felnövésről, diktatúráról, a szovjet napi Való Világról, anyaságról, a női lét megéléséről, a lett nemzet elnyomásáról, születésről és abortuszról, a szovjet egészségügyi és oktatási rendszerről, áldozatkészségről, megfélemlítésről, anyatejről, nyomorúságról, három generáció életéről, szeretetről – mindössze 164 oldalon. Szomorú, fájdalmakkal és feszültségekkel teli, de mégis reményt ad és feloldozást.
Muszáj volt egy csomót idéznem belőle, remélem, sikerül ezzel néhány jövőbeni olvasó figyelmét felkelteni a könyv iránt.
Csak most, utólag jöttem rá, hogy nevük se volt a főszereplőknek. Csupán Jessze (az "ajándék") és néhány mellékszereplő volt néven nevezve.
Ajánlom mindenkinek, aki nem fél a fájdalmas olvasmányoktól.

Ne nevezd az életedet mocsárnak, hallottam Jesszét, aki nyugtatgatta a lányomat.
Soha ne nevezd így. Nekünk ez jutott. Sokat küszködtünk, és elgyötörtek a nehéz terhek. Mindent alázattal kell fogadni, a drótkeféket is, és akkor ez új erőt ad a léleknek.

6 hozzászólás
Éva_Bátka>!
Nora Ikstena: Anyatej

Lett szerzők könyvei után kutakodtam, amikor Nora Ikstena regényére akadtam. Úgy voltam vele, ha nem is jó, hát 160 oldal nem vesz el sokat az életemből.

Nem vett…
Adott.

„Így szokott ez lenni: nem mindenki születik meg, viszont mindenki meghal.”
Amilyen kicsi, olyan nehéz és súlyos olvasmány. Egy fantasztikusan megírt „nő-regény”. Családról, anyaságról, gyermekkorról. A szeretet és a szeretetlenség, a rabság és a szabadság különböző nézőpontjairól.
Szovjetunió korrajza nőként, anyaként, emberként, lettként egészen a fal leomlásáig nyomonkövetve. A kezdetben váltott anya-lánya szemszögű történet egy idő után utoléri egymást az időben, a történetben, és kicsit talán lélekben is. Hogy aztán ugyanazt lássuk, csak a másik szemével.
A párhuzamok az ellentétek és a történetet átszövő erős szimbólumok könyve ez, mely végig egy sajátos vibrálásban tart, bárhol jársz is a könyvben, érzed a kettészakadás feszültségét. A politika által meghatározott mindennapok kettős világát, a kimondható és a tilos gondolatok között. Szovjetunió és Lettország között. Egyén és társadalom között. Születés és halál között. Akarás és elengedés között. Anyák és lányaik között.

„Anyám rágyújtott, egy kicsit még ott ültünk Bambi sírjánál.
De miért falta fel a saját gyerekét, kérdeztem anyámat.
Bizonyára a ketrectől akarta megóvni, mondta ő, és szorosan átölelt.”

Nehéz egy ilyen erős, fájdalmakkal teli könyvet ajánlani, de off számomra az év olvasmánya eddig.

5 hozzászólás
kratas P>!
Nora Ikstena: Anyatej

Az elején elég nehezen rázódtam bele a történetbe a váltott szemszög miatt, igazából mire leesett, hogy két külön szereplő beszél és nem az anya emlékezik vissza a gyermekkorára, addigra pár oldalon már túl is voltam.
A téma megrázó, a körülmények ismerősen kegyetlenek, a könyv végére történő eljutás pedig kíméletlen. spoiler

IrodalMacska>!
Nora Ikstena: Anyatej

Történet arról, hogy a diktatúra miként gyűrűzik be az emberek mindennapjaiba és miképpen teszi tönkre a legszentebb érzéseket is, mint például az anyai szeretet. A rendszer, ami nem tűri meg az egyedit, a tudományt, semmit, ami más.

A történet középpontjában egy család áll, nőtagjainak három generációja. A nagymama, aki anyja helyett is szereti unokáját. Az édesanya, a fiatal, agilis orvos, akit tönkretesz a rendszer és a lány, az unoka, aki hamar felnő, hogy saját szülőanyja védelmezője legyen. A történet anya és lánya elbeszéléseiből bontakozik ki, a váltott szemszöggel még éberebbé, még érzékenyebbé téve az olvasót a benne foglalt tragédiákra, bukásokra, fájdalomra.

Nehéz olvasmány, a savanyú anyatej marja a sorokat, kettéválasztja, ami egynek teremtetett, mindezt úgy, hogy nincsenek felesleges sorok (Jesszét, a barátot leszámítva még a szereplők nevét sem tudjuk meg), nincs felesleges érzékenyítés, csak a diktatúra okozta családi dráma.

A könyv dúskál az ellentétekben, a legambivalensebb momentum pedig számomra az a történetben, hogy az anyát a szabadság kergetése béklyózza meg…

>!
Vince, Budapest, 2017
164 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633030783 · Fordította: Laczházi Aranka
Nikolett_Kapocsi P>!
Nora Ikstena: Anyatej

Nők regénye, anyák és lányok regénye. Látlelet a volt Szovjetunióról és Lettországról, a diktatúráról.

Két szálon futó, egyes szám első személyű elbeszélésekből álló lírai hangvételű regény, amely három generáció életútját tárja elénk. A lány és az anya szemszögéből látjuk ugyanazokat az eseményeket, a családjuk és Lettország sorsát a második világháborútól egészen a függetlenné válásig és az anya haláláig. Az írónő az anyatej mint az élet, az erő, a szeretet, az anyaság központi metaforáján keresztül mutatja be a három generáció életútját. Fájdalmasan őszinte és erős írás, tele meg nem értettséggel, frusztrációval, a zsarnokság és az elnyomás elleni hiábavalónak tűnő küzdelemmel.

Az anya, bár ő már egész életét a Szovjetunióban élte le, mégsem képes feldolgozni a diktatórikus rendszert és elnyomást, így szép lassan kivonja magát a társadalomból, később már a családja köréből is és teljesen a saját világában létezik. Fiatal orvosként ambíciókkal telve kezd neki pályájának, azonban a rezsimtől sorban kapja a pofonokat, amelyekkel be akarják törni és megfelelő, elvhű állampolgárrá nevelni. Ez olyan mértékben megviseli és még inkább dacossá teszi, hogy a saját gyermekéhez sem tud megfelelően kapcsolódni, úgy érzi, hogy hiba volt egyáltalán a világra hoznia egy ilyen helyzetbe. Az anyai érzések egyáltalán nem alakulnak ki benne, sőt szándékosan el is nyomja azokat, így nem hajlandó szoptatni sem a gyermekét. Különös párhuzam, hogy az ő életét az édesanyja (a nagymama) éppen a szoptatás (az anyatej) által tudta megmenteni, ő azonban ennek tudatában sem képes a saját lánya anyjaként viselkedni.

A lány egész életében azért küzd, hogy az anyját visszahozza valahogy a valóságba, szeretné megérteni őt és mindennél jobban vágyik az anyai szeretetre. Ahogy telnek az évek, és kisgyerekből felnőtt nő lesz, egyre inkább kezdi megérteni anyja korábbi tetteit és gondolatait, de ekkor már nem tud az anyján segíteni. A sors kegyetlen fintoraként az anya már nem érheti meg a tényleges függetlenség, a demokrácia időszakát.

doncsella>!
Nora Ikstena: Anyatej

A regényben két nő – anya és lánya – párhuzamos elbeszélése zajlik, legfőképp egymással való kapcsolatuk éz az időszak politikai berendezkedésének (Lettország szovjet megszállása) tükrében. Mindkét perspektíva a saját születéstörténetüktől indul (az anya 1944-től, a lány pedig 1969-tól mesél) egészen az 1980-as évek végéig, a rendszerváltásig. Részben önéletrajzi ihletésű mű, a borítón például az író édesanyja látható.
Az anya a letargikus depresszió és a rendszerből való kitörni vágyás váltakozásában éli életét, így a lányra már egészen kicsi korától ráterhelődik az édesanyja iránti felelősség súlya, a gyermeki bizalmat nagyon hamar el kell engednie és saját anyjává off kell válnia – nem lehet tudni, hogy az anya mikor unja meg az életet ebben a ketrec világban. Metaforákkal tűzdelt keserédes történet, a kislány anyatejhez való viszonya, az anya hivatása, vagy a hörcsög tragédiája is eléggé fajsúlyos a könyvben.
Azon túl, hogy szerintem ez a könyv egy nagyon intim, személyes vallomás, amit nagyon értékelek, maga a korszak is rettentően vonz. Ambivalens időszak, amikor csírájából kezd kibontakozni az ellenállás a rendszerszintű igazságtalanság ellen, de csak azok mernek apró cselekvésekkel kitörni, akiknek az igazságérzete nagyobb az életüket óvó félelemnél.

Eule P>!
Nora Ikstena: Anyatej

Nagyon tetszett a könyv, pedig kissé fanyalogva álltam neki, mert az elején nem ragadott meg, és a váltott szemszöggel is meggyűlt a bajom. De aztán hamar belejöttem az olvasásba, és egy zseniális regényt élvezhettem.

Az volt a benyomásom, hogy nem egyedi esetet látok: egy olyan anyát, akinek a szülei a szovjet uralom előtt voltak fiatalok, őt pedig – némileg meghasonulva – az új elvek szerint nevelték, noha mindvégig tudta, hogy miért nincs édesapja. Ez a meghasonlottság, no meg a rendszer iránti feltétlen engedelmesség talán az, ami a törést okozza az anyában, ami űzi, hajtja a vágyott szabadság felé. E hajszában a gyermekére nem jut figyelem, bár valahol mélyen azért motoszkál benne annyi anyai ösztön, hogy a lányát megkímélné a saját, nonkonform nézeteitől. Így kerül Borsócska a nagyszülőkhöz, ők egy újabb gyermeket próbálnak relatív objektivitásban (lett nemzeti múlt versus szovjet jelen) felnevelni. Borsócskának nem csak ezzel a szovjet időkben sokak által ismert otthon – nyilvánosság kettősséggel kell megküzdenie, de a rendszerbe nem illő, pszichés gondokkal küzdő anyával is, aki megpróbál egy időben az anyja lenni. Kettejük viszonya végig keserédes: ragaszkodnak egymáshoz, de mégsem tudnak anya-lánya módjára együtt élni. Az iskolában érzékelik a problémát, de segíteni szinte senki sem akar, mindenki úgy tesz, mintha Borsócska átlagos lány lenne átlagos családból.

Ez a feszültség önmagában kitenne egy regényt, de a szerző még megfejeli az anya szakmájával, és az ebből fakadó, a kor tudományos eredményei biztosította mámoros hatalomérzéssel, hogy beleavatkozhat a természet rendjébe/az isteni elrendelésbe. Az otthonról hozott lett nemzeti múlt, a disszidált nagybácsi ajándékai, a tudományos lehetőségek és a sorvasztó jelen olyan feloldhatatlan ellentétben állnak, amelyek az anyát megtörik, nem tud elvonatkoztatni a környezettől, amelyben él, hiszen neki – szüleivel ellentétben – nincs emléke arról, hogy másmilyen is volt Lettország. Így rendszeresen gyötrődik amiatt, hogy nőgyógyászként életeket ad és vesz el, miközben egy olyan állam katonája, amely megmérgezi a lelkét. Borsócska mindezt testközelből éli meg, és nagyon gyorsan rájön, hogy fel kell nőnie, mert neki kell gondját viselnie az anyjának, és gondoskodni arról, hogy ne legyenek nagyon feltűnőek a hatalom számára.

A regény Borsócskáról szóló része a Szovjetunió végnapjaiban játszódik, ahol már érezni a változást a levegőben, de senki nem mer benne eleinte hinni. A szerző a lett történelem valós eseményei közé ágyazza a történetét, így említésre kerül benne például az 1989. augusztus 23-i balti lánc is, ezzel is fokozva a hatást, hogy ez a történet akár valós is lehetne.

Rövidsége ellenére tartalmas, több témát élvezhető, hiteles módon bemutató olvasmány.

Ėva71>!
Nora Ikstena: Anyatej

Egy fájdalmasan szép regény, amelyben egy lett család női tagjainak viszonyát ismerhetjük meg, három generáción keresztül. Az anya, orvosnak tanul, és akarata ellenére szüli meg gyermekét erre a világra. Ő az, aki nem tud és nem is akar alkalmazkodni, ahhoz a diktatúrához, amiben él. Nem képes arra, hogy olyan szeretetet és biztonságot adjon a lányának, amire egy gyermeknek szüksége van. Az igazi szeretet a nagymamától kapja meg, aki a lányát nem tudja megvédeni az önpusztító életétől, de az unoka számára próbálja az anyja szeretetét pótolni. A rendszerrel megalkudni képtelen anya pedig egyre inkább kirekesztett lesz és a növekvő gyermekére hárul az a feladatat is, hogy szerepet cserélve ő legyen az anyja védelmezője, akit leginkább önmagától kell megvédeni. Fájdalmas és nehéz teher ez egy gyermeknek, ahogy a szovjet diktatúra is nehéz teher a lett népnek. A várva várt szabadság, a felszabadulás pedig nem mindenkinek adatik meg. Egy szép és különleges regény.

Petiko>!
Nora Ikstena: Anyatej

Terjedelmében rövid, de tartalmában igencsak fajsúlyos olvasmány. A névtelen anya/lánya kettős narratíva mentén egy lett család három generációjának kapcsolatát követhetjük nyomon, a szovjet kommunista fennhatóság éveiben, a berlini fal leomlásáig.

A nagyszülők már megtanulták, hogy jobb hallgatni. Az anya fulladozik a félelmekkel teli, elnyomó légkörben, magán- és a szakmai élete egyaránt széthullik. A gyermek úgy jön erre a világra, hogy a frusztrált anya megvonja tőle a szeretet cseppjeit, s mikor felnő, a rezsim működésének keserű megtapasztalásai mellett a saját anyjának anyjává kell válnia. A szerző az ő életük történésein keresztül megrendítően ábrázolja, hogyan roncsolja szét az emberi sorsokat a gondolkodás ellenőrzésére, a viselkedés meghatározására irányuló hatalom.

A drámai befejezés nálam mégsem könnyeket, inkább megkönnyebbülést hozott, mert a már felnőtt, lélekben is megerősödött lány boldog életének ígéretét hordozza. Az anyát sajnáltam, de a könyv végére érve sem tudtam felmenteni, a saját szüleinek és a lányának okozott fájdalmak miatt. Óhatatlanul eszembe jutott Zulejka (Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét), aki a szibériai száműzetésben is anyja tudott lenni a gyermekének, s a végén a legnehezebbet is képes volt megtenni. Na, ott tényleg kellett a zsebkendő!


Népszerű idézetek

paoloni >!

Nagyanyám őszinte együttérzéssel hallgatta hatalmas államunk vezetőjének, Leonyid Iljics Brezsnyevnek a hosszú beszédeit, de az ok, amiért ezt tette, mélységesen emberi volt: meg volt győződve arról, hogy Brezsnyevnek nagyon rossz a műfogsora, és mindig félt, nehogy kiessen a beszéd közben.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brezsnyev
Ottilia P>!

De az orvosi szakirodalom hegyei mellett ott állt félig elolvasva Herman Melvillle könyve Moby Dickről. A saját élet utáni vágy korlátozhatatlan szabadsága.

10-11. oldal

Éva_Bátka>!

Anyám rágyújtott, egy kicsit még ott ültünk Bambi sírjánál.
De miért falta fel a saját gyerekét, kérdeztem anyámat.
Bizonyára a ketrectől akarta megóvni, mondta ő, és szorosan átölelt.

Éva_Bátka>!

Így szokott ez lenni: nem mindenki születik meg, viszont mindenki meghal.

Petiko>!

A születésem arra kényszerített, hogy éljek. Annyira abszurd volt a valóságnak ez az eseménye. Olyan sokan voltak, akik talán mindenkinél jobban szerettek volna élni, és ők mégsem születtek meg. Olyan megdöbbentően egyszerű volt ez a mechanizmus: küzdelem az életért. És közben annyira misztikus is: kinek lesz az a sorsa, hogy éljen.

40. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

A strand már majdnem üres volt, a nyaralók elmentek. A délvidéki nyár sötét egén ritkás csillagok szikráztak. A tenger békés volt, a víz lomhán csapódott a kavicsokhoz, és csengettyűszóval töltötte meg a levegőt.
Itt minden tele volt szeretettel. Az ég szerette a csillagokat, a csillagok szerették a tengert, a tenger szerette az eget. Én szerettem a nagyanyámat és anyám mostohaapját, ők szerettek engem.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
ppeva P>!

Úgy ápoltam anyámat, mintha értenék hozzá. Írt igazolást az iskolai hiányzásomról. Reggelente együtt reggeliztünk anyám ágyában, délben az én főztömet ettük, vacsorára meg egyszerűen csak bekaptunk valamit. Anyám felolvasott nekem a könyveiből. A Moby Dickből, természetesen. „Szólítsatok Ishmaelnek”, kiáltotta minden felolvasás előtt még gyenge hangon. Nem értettem az istenember, Ahab tengerészkapitány megszállottságát a fehér bálnával kapcsolatban. Szerintem ez a könyv tele volt eleve elrendeltséggel. Hogy mindannyiunk sorsa előre ki van jelölve. Anyámat azonban ez szemlátomást felélénkítette és szenvedélyessé tette.

63. oldal

ppeva P>!

Az majd ösztönözni fogja, hogy összeszedje magát, és újra bekapcsolódjon az életbe.
Bekapcsolódjon az életbe? Úgy éreztem, születésem óta azon igyekszem, hogy anyámat bekapcsoljam az életbe. Mint magatehetetlen csecsemő, mint a világot alig értő kisgyerek, mint félénk kamasz, mint fiatal lány. Ő meg csak, teljesen úgy, mintha csak úgy arra járva lekapcsolná a villanyt, kioltotta az élet fényét. És így küzdöttünk: én bekapcsoltam, ő kikapcsolta. Örök döntetlen, amíg a fény el nem sötétedik.
De odakinn 1990 tavasza hullámzott. Ezek más emberek voltak az utcákon – lelkesek és jókedvűek, virágokkal, népdalokkal és kis vörös-fehér-vörös zászlócskákkal. Az élet fénye elárasztotta az udvarokat, az utakat, a falvakat és a városokat. Azt kívántam, mindez, mint a kilencedik hullám, törjön be anyám kicsi, telefüstölt szobájába, mossa ki onnan a történelem minden igazságtalanságát, minden kegyetlenségét és szerencsétlen egybeesését, beleértve a pont akkor és pont ott való születést, törjön be, és maradjon rajta a villanykapcsolón.
Gyere ki, mama, a virágzó, fényes, napsütötte júliusi kertbe! Gyere ki, mama, az életbe, ami csak most kezdődik! Minden más csak egy rossz prológus volt, ahol mindenfélék voltak, de most másképp lesz, és a szabadság, mama, a szabadság nem rabság.

158-159. oldal

Kalmár_Melinda P>!

Utam a rendelőbe minden nap a városka lutheránus temploma mellett vitt el, amiben könyvraktárat rendeztek be. Ennek a templomnak szerencséje volt, máshol a templomokat vagy lerombolták, vagy a kolhoz szükségletei szerint alakították át: ott tartották a műtrágyát vagy a takarmányt.

77. oldal

ppeva P>!

Lehetett volna szép az utolsó rövid, együtt töltött nyarunk, ha nem lett volna ez a fél könyv, amit Jessze hozott. Anyám úgy olvasta, mint egy eszelős, és mi Jesszével számoltuk a napokat, ami még hátra volt, hogy újra megkezdődjenek a mindennapok a rendelőben. Jessze őszintén megbánta a felfedezését, meg hogy elhozta anyámnak. Azt a lehetőséget is fontolóra vettük, hogy elvesszük tőle az olvasnivalót, csakhogy ennek a következményei megjósolhatatlanok lettek volna. A szép, világos nyári estéken anyám a kertben már csak a mindent új megvilágításba helyező könyvéről beszélt, amit Jessze a raktár szemeteséből húzott ki.
Még a címét és a szerzőjét sem tudod, próbáltuk Jesszével letéríteni erről a vágányról.
Mi ennek a jelentősége, mondta hevesen anyám, és megint fel akart olvasni nekünk egy részletet, közben meg érthetetlen lózungokat ismételgetett: „A háború béke”, „A szabadság rabság”, „A tudatlanság erő”.
[…]
A gyakori lapozgatástól, meg hogy magával hordta, a könyvdarab lapjai foszladozni és gyűrődni kezdtek. Anyám keresett valami erősebb papírt, amibe bekötheti, végül letépte a falról a naptárat, és abba tekerte bele. A piros Novij 1984 god* feliratot áthúzta, és fekete töltőtollal ezt írta rá: 1984 nyara.

*1984 Új év

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: töltőtoll

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Nino Haratisvili: A nyolcadik élet
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Kristin Hannah: Téli kert
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
Flora Harding: Erzsébet és Fülöp
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Margaret Mazzantini: Újjászületés