Amikor véletlenül ugyanaz a téma megtalál több történetben is. Megnéztem András királyról a tévésorozatot, Urbánszki tatárjárásról szóló regénysorozatát elkezdtem, majd jött Jókainak András király keresztes hadjáratát feldolgozó regénye. Most meg azon lepődtem meg, hogy a Brunar történelmi fantasy sorozat is ebben a korszakban játszódik. Itt van András, Gertrúd, meg gyermekként már Bélát is látjuk. Valahol már kezdem is unni, hogy még egy oldalról vizsgáljam meg András jellemét, illetve, hogy jutottunk a tatárjáráshoz.
Ami miatt ez más lehetne, ami majd sorozattá összeköti, az a fantasy elem és Brunar. Van egy tükör, amiben látni a jövőt. Vannak, akik megszereznék és kihasználnák. De vannak védelmezői, van itt mágia és minimális fantasy elem. A gond csak az, hogy ezt nem éreztem a történetbe illőnek. Elolvastam ezeket a részeket is, de nem is kötöttek le, meg nem éreztem őket relevánsnak a nagy egészet nézve. Ha csak a tatárjárást nézem, mit segített azon a tükör? Nem lehetett elkerülni, legfeljebb most volt tanúja annak, hogy jött el a katasztrófa. Annyit már tudok, hogy a következő rész meg Mohács elé visz hasonlóan. Nem hiszem, hogy én élvezni fogom, ha nemzeti tragédiák elé lépünk majd rendszeresen így ki. Mi jöhet még? Rákóczi? 1849? 1956? Sajnos, ötletem lenne.
Sokkal inkább tudtam történelmi regényként olvasni, és Bánk bán regényként értékelni. Színesebb, élvezetesebb volt a regény ezen fele. Gertrúd kellően intrikus vérengző volt, aki több oldalról is sértette a magyar urakat, és elég elkerülhetetlennek tűnt, hogy be fog telni valakinél a pohár. Ez lett Bánk, és Nógrádi meg is rajzolja az ívét, ahogy a nemes túl sok borzalommal szembesül, túl sok személyes veszteség éri, és mind mögött ott áll Gertrúd, aki közismerten gyűlöli a magyarokat. Még akkor is meg van a feszültsége annak, mikor robban a férfi, ha a drámából és az operából tudjuk, mi és milyen sorrendben követi egymást. Megkapjuk ezeket a darabokat most is, kiegészítve a kis László gyermekkirály tragédiájával.
Egyszerre sikerült személyes történetet írni, de festeni a nagyobb képet is. Bánk személyesen is szenvedi el a méltatlanságokat, de ki van vetítve, hogy hasonlóan az ország is min megy keresztül. A jövő talán olyan szempontból tud idevágó lenni a tükörrel és az özvegy királyné küldte jóslattal, hogy hozzá lehet képzelni, milyen folyamatok indulnak most el, és alig pár évtizeddel később mindez miképpen jelenik majd meg Muhi és a tatárok idején.
A történet mindkét fele rendelkezik egy főellenséggel, akivel le kell számolni. A történelmi színben ez Gertrúd, a fantasy vonalon a tükröt megszerezni akaró zsarnok nemes. spoiler De azért igyekszik nem tisztán fekete-fehér színekkel dolgozni a szerző. Bánknak fel lehet róni, hogy spoiler Ahogy Gertrúd minden magyargyűlölete mellett spoiler És ezek jók, mert még inkább történelmi regénnyé, nem mesévé teszik a történetet.
Kellően olvasmányos is, számomra elsősorban a történelmi szín. Megvannak a drámai tetőpontok, fordulatok és sodróan megírva. Nincs ráerőszakolva régies és mű nyelvezet, de nem is kerültek bele olyan elemek, amelyek kiugranának a történelmi környezetből.
Ahhoz képest, hogy az elején mennyire kedvemet szegte, hogy megint András és Béla, megint jönnek majd a tatárok, kellemesen kikapcsolt és a Bánk bán újramesélés is tetszett.
