Segítség, ​ember! 90% 223 csillagozás

A múlt héten két gyerekprogram is volt nálunk a könyvtárban, így történt hát, hogy amikor a helyükről elővett köteteket a kolléganővel visszapakoltuk véletlenül rábukkantam Nógrádi Gábor Segítség, ember! című könyvére, utána pedig már egyértelmű volt, hogy úgymond a „folytatást" is kézbe veszem.
Szóval örök hálám annak a kislánynak vagy kisfiúnak, aki belenézett a könyvbe, de nem tette vissza a helyére, én meg így leltem rá eme nagyszerű írásokra. :)
Az alcímek mindenképpen figyelemfelketők és tanulságosak. „ Ne csak szívvel, ésszel szeress!, valamint „Ha nem bántasz, nem bántalak!"
Ez a két fenti mondat tulajdonképpen mindent elárul a történetről, tökéletesen bemutatja azokat, – röviden és tömören – hogy miről is szólnak valójában ezek a gyermekkönyvek.
Az állatvédelem, a helyes és megfelelő állattartás mindig aktuális és sosem lehet róla eleget beszélni, sem a kicsiknek, sem pedig a felnőtteknek. Sőt!
Nógrádi Gábor humoros, viccesnek szánt tanmeséi, melyeket rímekkel és versekkel tűzdelt tele, igen jól mutatják: A világ és az ember még most is rá van szorulva arra, hogy minél többet tudjon az állatokról.
Vannak itt kérem szépen emlősök, madarak, ragadozók, bogarak és rovarok, hüllők és kétéltűek, valamint háziállatok sora, akik mind-mind, szépen-sorban elmondják véleményüket rólunk, emberekről.
Néhol kedvesek, a legtöbb esetben viszont a keresetlen igazságot hozzák napvilágra, az elborzasztó tényeket arról, hogy miként is bánik velük valójában az ember és persze inkább hogyan kellene viselkedni velük.
Felmerül tehát a kérdés: Ki is valójában az igazi állat? Mi az ember? Mert bizony a tudatlanságával, a végtelen gonoszságával minden jót elpusztít, megöl, rabságban tart, levadász, meggyaláz és még sorolhatnám. :(
A Segítség, ember! sokadik újranyomását olvastam, az újabb, bővített verzíót, amiben magáról az emberről is ír a szerző és még sok olyan állatról, amikről a régebbi kiadásokban nem volt még szó. A könyvet Cakó Ferenc illusztrálta és imádtam a rajzait. Egyszerre csodaszépek és megmosolyogtatóak.

https://klodettevilaga.blogspot.com/2022/03/konyvkritik…

Aranyos és vicces formába öntött, tanító jellegű szösszenetek. Főleg az utolsó, az ember :)))

Ennyi morcos, agresszív állatot! Legalább annyi van belőlük, mint a morcos, agresszív emberből. Csak nehogy egy reggel terráriumban ébredjünk, mert akkor kihalunk mint a mamut, meg a tengeri tehén…

Nógrádi Gáborban egyszerűen nem lehet csalódni! :D
Elmés, vicces és frappáns volt ez a kis szösszenet, nagyon hamar végigsuhantam rajta.
Könnyen olvasható és szerintem kifejezetten jó lehet fiatalabb gyerekeknek, hiszen úgy tanít, hogy közben észre sem vesszük.
Sokat lehet róla beszélgetni, és biztosan be fogok vinni egy-két állatok által írt levelet az gyerekeknek a suliba, hogy beszélgessünk róla.
Tetszett és szeretettel ajánlom, ha valami könnyedet, elgondolkodtatót és végtelenül szórakoztatót szeretnétek olvasni!

Érdekes, humoros köntösbe bújtatott tanítások. Segít megismerni, hogy mit érezhetnek az állatok a rácsok mögött. :-) Jó pár állatka volt nekem és a gyermekeimnek a felsoroltakból, így azért még jobb volt. Az író megmutatta a gonosz gazda figuráját, szerintem bízva abban, hogy a gyerkőc, aki olvassa a leveleket, tanul belőle. A rajzokat imádtam. Az Ember elgondolkodtatott.

Vicces, gunyoros, cinikus ez a könyv, és ezáltal tele van igazságokkal, nemcsak az álatttartásról, hanem úgy általában a toleranciáról.
Aki szeret valakit, az arra is figyel, hogy a másiknak mire van szüksége, és nem csak arra, ami neki jó.

Aranyos, vicces és ötletes kis mese. Azt hittem normális meseregéyn lesz, nem számítottam ilyen kézikönyv szerű szövegre, de kellemes meglepetés volt. Tényleg sok szóvicc és ötletes mondat van benne. Pl.: „Ezek talán még az állatot is egy l-lel és két t-vel írják, mert szerintük múlt idő!”
De emellett erős oktató jellege van, érdemes felolvasni a gyerekeknek.
Ahhoz képest, hogy csak a „húsvét” sz miatt olvastam, nagyon tetszett.

Az összes állat, akiknek nagy károkat okoz az emberiség, fel van sorolva ebben a könyvben, és ráolvassák az emberiségre az összes ellenük elkövetett bűnüket. Hol viccesek, hol szívszorítóak a sorok, de inkább az utóbbi… Ha az állatok beszélni tudnának, kétségbeesésükben valami ilyesmiket vágnának a fejünkhöz.
Elgondolkodtató volt.

Gyerekkori nosztalgia, nagyon jó emlékeim vannak.

Amúgy humoros és szórakoztató, de szigorúan csak egy párat egyszerre. Néhány állat volt, amit kevésbé csíptem, de nagyon jó volt.

Fergeteges!