PetePite 270 csillagozás

Az apu én vagyok
Nógrádi Gábor: PetePite Nógrádi Gábor: PetePite Nógrádi Gábor: PetePite Nógrádi Gábor: PetePite Nógrádi Gábor: PetePite Nógrádi Gábor: PetePite

Egy derűs májusi reggelen a tizenegy és fél éves Pete Péter lába beleütközött az ágy végébe, amikor ki akarta nyújtani. „Mi a manó? – nyögött fura, mély hangon. – Éjszaka rövidebb lett az ágyam? Biztosan álmodom.”
De Pite nem álmodott. A takarója alól két hatalmas lábfej feszült a deszkának. Két csúnya, szőrös láb. Pete Péter, azaz Pite egyetlen éjszaka alatt felnőtté változott. Pontosan olyan lett, mint az édesapja. És a csodáknak itt még nincs vége! Hiszen, ha Pite az apja testébe költözött, akkor mi történt az édesapával, dr. Pete Ádámmal?

Eredeti megjelenés éve: 2000

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2021
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634861621
>!
Móra, Budapest, 2020
194 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634861621
>!
Móra, Budapest, 2018
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634861621

14 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 9

Most olvassa 16

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Gyula_Böszörményi IP>!
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Mivel Nógrádi Gábor atyai jó barátom, példaképem és kedvenc íróim egyike, így elfogultságot kell bejelentenem. A PetePite máris klasszikus olvasmány, könnyed, szórakoztató, kacagtató történet. Nem olvas a gyerek? PetePitét neki, és rá fog kapni – hacsak nem kőfejű szegény.

gabiica P>!
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Be kell ismernem, nem nagyon ismertem korábban Nógrádi Gábor nevét, azonban arra vetemedtem, hogy szeretném végigrágni magam a Nagy Könyv listán, így került kezembe ez a könyv is.

Kellemeset csalódtam. Noha voltak kétségeim, hogy mennyire hiteles a könyv, a mai korban nem feltétlenül állja meg a helyét, ha a valószerűségére gondolok, hiszen teljesen máshogy viselkednek a mai gyermekek és a mai szülők, mint 20 évvel ezelőtt. Nem vagyok benne biztos, hogy egy mai szülő bele tudná úgy élni magát a gyermeke mindennapjaiba, mint Ádám.

Alapvetően szerintem az ötlet egész jó, és a kivitelezés is igazán humorosra sikeredett. Voltak mozzanatok, amivel nem értek egyet, például hogy mindenáron helyettesíteni kell az anyát. Nem tetszett, hogy Ádám be akarta szorítani a családba Annamáriát, csak mert muszáj, és nem tetszett a lezárás sem, amit túl hirtelennek és semmiből jövőnek éreztem.

Érdekes volt, ahogy próbálták helyettesíteni egymást, humoros szituációkat szült a helyzet, és örültem, hogy mindketten tanultak a dologból, ez volt az egész lényege.

Nem volt ez rossz, eltekintve a számomra feleslegesnek tűnő eseményektől. Jókat nevettem, elérte, hogy ne tudjam lerakni, élvezhető volt!

pannik>!
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Érdekes az alaptörténet nagyon.
Szomorú de valahogy ezt a szomorúságot és szerencsétlenséget feloldja az elrugaszkodott események sora. Van benne egy kicsi varázslat-, vagy mágiaszag ami valahogy nem túl kidolgozott, nincs rajta túl nagy fókusz de nem baj, nélküle nem lenne könyv sem, erre épül minden történés.

Nem egy mai írás mégis aktuális lehet a témája és a kérdések amiket feszeget a generációk közötti szakadék, megértés, elfogadás és visszatalálás vetületében.

Szép, erkölcsös, tiszta értékrendet képvisel, kicsit Szabó Magdásak a karakterek csak elnagyoltabban, ami egyre ritkább manapság így ez is értéke ennek a könyvnek.

Szerettem olvasni, ugyan mosolyogni nem tudtam rajta, de gondoltam, hogy jó vége lesz, hogy olyan igazságosan fog befejeződni, mindenki megkapja amit érdemel meg amiért megdolgozott. Illetve helyre áll a világ rendje fiúban apában egyaránt.

ptagi P>!
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Ó, hogy ez mennyire jó volt!
Végre egy könyv, amit nem lehetett letenni, amikor leszálltam a buszról, hanem inkább neki kellett sétálni az oszlopnak, el kellett mulasztani a köszönést a szomszédnak, nem lehetett a kutyával sem játszani, főzni és takarítani meg főleg nem, amíg a végére nem értem.
Nem azért, mert soha senki által nem látott és nem hallott dolgokat vetett papírra a szerző, hanem pont azért, mert mindenki – ebben szinte biztos vagyok, hogy mindenki – gondolt már arra gyerekként, hogy milyen jó lenne felnőttnek lenni, és fordítva. Érdekes, hogy minden nézőpontból a másiknak könnyebb… és ezzel már túl is léptem a gyerek-felnőtt párosításon, mert azt hiszem, ez úgy általában is igaz: könnyebb a szomszédnak, a munkatársnak, a sógornak, az anyósnak. Hát nem. Csak más.
És ha bárki ebben kételkedne egy pillanatig is, vegye kézbe ezt a kis könyvecskét, és merüljön el benne pár órára. Megéri!

Lilla>!
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Fú, hát ez nagyon jó volt!
Érdekes volt belegondolni, hogy milyen lehet ha egyszer csak a felnőtt gyerekké a gyerek pedig felnőtté változik.
Izgalmas, szórakoztató és elgondolkodtató kalandokat élt át Pite és Ádám, miközben próbáltak helyt állni a másik életében. Nagyon sok mindenre rájöttek az életükkel s a saját kapcsolatukkal kapcsolatban is, megismerték a másik fél problémáit és a felnőtt és a gyermeki élet nehézségeit is egyaránt…

Humor, jó stílus, érdekes alapsztori, elgondolkodtató történések, kicsiknek és nagyoknak egyaránt aktuális mondanivaló, szerethető főszereplők és az ő jellemfejlődésük, menő rajzok…Kell ennél több? :)
Nagyon ajánlom.

a_bookworm_named_honey P>!
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Ezt a könyvet azért olvastam el, mert kötelező olvasmány volt gyermekirodalom 2-re.

Az alapötlet, miszerint apa és fia testet cserélnek, egyáltalán nem újkeletű probléma, ahogy az sem, hogy ilyenkor apa iskolába megy, a fiú pedig dolgozni.
Viszont magyar vonatkozású könyvet még nem olvastam a témában és nagyon örülök, hogy pont Nógrádi Gábor regénye akadt a kezembe – hála a gyermekirodalom 2. kötelező irodalom listájának. Na, ki gondolta volna, hogy a végén ezt fogom mondani! :D

Humoros és végtelenül szórakoztató ez a könyv, szinte észre sem vettem, és máris vége volt. Kíváncsi lennék, hogy mi történt Kázmér második látogatása után, hogy mi lett Tündével, hogy alakult Pite és Ádám további élete spoiler. Arról nem is beszélve, hogy kinek a keze van a dologban… Ugyanis erre nem derült konkrétan fény…

Biztos, hogy az Írótól nem ez volt az utolsó könyvem! Tetszik a stílusa és a humora is, nagyon könnyed és élvezhető, kicsiknek és nagyoknak egyaránt! :)

4 hozzászólás
SignoraSchneider IP>!
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Atyaég, de rég olvastam, mármint ahhoz képest, hogy felnőttként… És most megláttam itt Molyon. :) Nagy ifjúsági irodalom-rajongó vagyok, ahogy a sci-fit és a science fantasy-t is szeretem, és amikor ez a kettő összeér, az nálam extra bónuszpontokat dob. :D Az elképzelés ebben a sztoriban végtelenül ötletes volt, tetszett a „testcsere” spoiler, ahogy próbáltak helytállni a másik bőrében. Ami nálam kicsit rontott az élményen, az a bekerülő szerelmi szál volt, szerintem az már nem kellett volna, vagy nem ennyire intenzíven. De aranyos volt, akár többször olvasós, és felnőtt fejjel is élvezhető a gyerekeknek szóló mondanivaló, nem szájbarágós, hanem könnyed stílusban nyomja oda nekünk az életbölcsességeket. Bátran ajánlom mindenkinek, aki… nem, nincs kivétel. Mindenkinek. :D Jó olvasást!

2 hozzászólás
Boglinc P>!
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Annak idején nagyon nagy dolognak tartottam, mikor az iskolán keresztül rendelhettünk könyveket Nógráditól, és mindenkinek névre szóló matrica volt az elejébe ragasztva az író aláírásával. Azóta is csak tőle van dedikált könyvem. :)

A Hogyan neveljünk? könyvét olvastam még, és azt nagyon szerettem akkor, és később is. A PetePite már általánosban várólistás volt, de lehet jobb lett volna akkor olvasni.

Maga a sztori szerintem aranyos, humoros, de így felnőtt fejjel azt hiszem nem az igazi.
Többször éreztem, hogy a kb. szüleim korabeli iskolás éveket, viselkedést és beszédet próbálja elegyíteni a mai kor gyerekeinek szlengjével és vélt viselkedésével – sikertelenül. Valahogy az volt az érzésem, hogy a régi korok iskolás évei kerültek elém, amiről szüleim, nagyszüleim meséltek, vagy régi tv filmekben láthattam, de ez nem a mai, még csak nem is a 2000 évek világa. A beszédstílus meg főleg… Lehet biztos én nem voltam menő, de sosem beszéltem így.

Más részről kicsit megakadtam az „apának szüksége van nőre” részen. Értem én, nem vagy nemcsak szexuális értelmet akart neki tulajdonítani, de ettől még úgy éreztem, hogy a nő tulajdonképpen egy szükséglet, egy dolog.

Arról már ne is beszéljek, hogy egy elvesztett szülőt nem lehet pótolni! Ne is akarja senki… Meg lehet próbálni „helyettesíteni”, de ne akarjunk új anyukát.

Ezektől függetlenül szórakoztató volt, gyerek fejjel biztosan jobban élveztem volna, és talán a végét sem érzem ennyire összecsapottnak és hirtelen jöttnek. Semmi előjel nélkül csak úgy beledurrantottunk a közepébe végszónak. Hááát…

Azért aranyos, vicces történet, általános iskolás gyerkőcöknek biztosan jobban fekszik.
Nem volt ez rossz, csak túl jó se. :)

>!
PressKontakt, 2003
180 oldal · ISBN: 9638620668 · Illusztrálta: Cakó Ferenc
2 hozzászólás
Mirliia>!
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Ez egyszerűen nagyon vicces volt! :D
A kedvenc részeim azok voltak amikor Ádám megpróbált helytállni az iskolában…
Mindenkinek bátran ajánlom!

Kri_Anikó P>!
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Adott az alaptörténet, amely már több könyvben, filmben is garantálta a vicces szituációkat, a testcsere. Ebben a történetben apa és fia cserélnek testet, sok bonyodalmat okozva ezzel a környezetüknek is. A végén persze a jó elnyeri jutalmát, a rossz megérdemelt büntetését, mint minden „rendes” mesében. Felnőttként is örültem a könyv üzenetének, ne vágyódjunk más bőrébe, mert lehet, hogy azt megismerve kiderül, hogy a sajátunk sokkal kényelmesebb.


Népszerű idézetek

psn>!

Van az így. Előfordul, hogy évekig egyetlen csoda sem történik, aztán meg egy csomó egymás után.

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Kapcsolódó szócikkek: csoda
8 hozzászólás
psn>!

A féltékenység láthatatlan vadállat. Azt hiszi az ember, a közelben sincs, aztán hirtelen előugrik a homályból, és üvölt.

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Kapcsolódó szócikkek: féltékenység
jevus>!

… mert az ember bármilyen hülye volt a suliban, felnőttként megtanul számolni. (Meg még egy csomó egyebet, amiből a suliban rossz volt.) Annyiszor kell ugyanis osztani, szorozni, hogy pontosan tudja, mennyi a fizetése, a kiadása, mennyibe kerül a háztartás, meg a kocsi fenntartása, az utazás, az áram, a víz, meg minden más, hogy a kettes matekos is legalább négyes lesz, mire megöregszik.

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

a_bookworm_named_honey P>!

Hűha! Ilyen gyorsan el lehet költeni hétezer forintot?

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

5 hozzászólás
lil155>!

– Legyél hozzá kedves – mondta Ádám és pislogott –, de ha például azt mondja, hogy… szóval, hogy menj fel hozzá vacsorázni, akkor ne menj fel!
– Miért? – kérdezte Pite. – Vetkőzni fog?

45. oldal

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

pjutko>!

Tudta: minden véleményt meg kell hallgatni, és alaposan meg kell fontolni. Nem mindig az az igaz, ami első hallásra igaznak látszik, vagy amit a legtöbb ember igaznak gondol. A legbutuskábbnak tartott véleményben is lehet egy kicsi igazság.

44. oldal

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

a_bookworm_named_honey P>!

És mondogasd magadban, hogy felnőtt vagyok! Felnőtt vagyok, komoly vagyok, nyugodt vagyok!

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

2 hozzászólás
a_bookworm_named_honey P>!

Nagyszerű dolog, hogy vannak gyerekek, akik néha ügyesebbek és merészebbek, mint a felnőttek.

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

a_bookworm_named_honey P>!

Menj pszichológushoz! De ne saját magadhoz, hanem egy normálishoz!

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok


Hasonló könyvek címkék alapján

Janikovszky Éva: Égigérő fű
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Romhányi József: Mézga Aladár különös kalandjai
Jean-Philippe Arrou-Vignod: A repülő camembert
Varga Bea: Segítség, támadnak a betűk!
Kertész Erzsi: Helló, felség!
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme