PetePite 190 csillagozás

Az apu én vagyok
Nógrádi Gábor: PetePite Nógrádi Gábor: PetePite Nógrádi Gábor: PetePite Nógrádi Gábor: PetePite Nógrádi Gábor: PetePite

Egy derűs májusi reggelen a tizenegy és fél éves Pete Péter lába beleütközött az ágy végébe, amikor ki akarta nyújtani. „Mi a manó? – nyögött fura, mély hangon. – Éjszaka rövidebb lett az ágyam? Biztosan álmodom.”
De Pite nem álmodott. A takarója alól két hatalmas lábfej feszült a deszkának. Két csúnya, szőrös láb. Pete Péter, azaz Pite egyetlen éjszaka alatt felnőtté változott. Pontosan olyan lett, mint az édesapja. És a csodáknak itt még nincs vége! Hiszen, ha Pite az apja testébe költözött, akkor mi történt az édesapával, dr. Pete Ádámmal?

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Móra, Budapest, 2015
194 oldal · ISBN: 9789631198683
>!
Móra, Budapest, 2011
184 oldal · ISBN: 9789631189117
>!
Móra, Budapest, 2008
178 oldal · ISBN: 9789631185409

6 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 9

Most olvassa 11

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
ptagi P
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Ó, hogy ez mennyire jó volt!
Végre egy könyv, amit nem lehetett letenni, amikor leszálltam a buszról, hanem inkább neki kellett sétálni az oszlopnak, el kellett mulasztani a köszönést a szomszédnak, nem lehetett a kutyával sem játszani, főzni és takarítani meg főleg nem, amíg a végére nem értem.
Nem azért, mert soha senki által nem látott és nem hallott dolgokat vetett papírra a szerző, hanem pont azért, mert mindenki – ebben szinte biztos vagyok, hogy mindenki – gondolt már arra gyerekként, hogy milyen jó lenne felnőttnek lenni, és fordítva. Érdekes, hogy minden nézőpontból a másiknak könnyebb… és ezzel már túl is léptem a gyerek-felnőtt párosításon, mert azt hiszem, ez úgy általában is igaz: könnyebb a szomszédnak, a munkatársnak, a sógornak, az anyósnak. Hát nem. Csak más.
És ha bárki ebben kételkedne egy pillanatig is, vegye kézbe ezt a kis könyvecskét, és merüljön el benne pár órára. Megéri!

>!
Boglinc P
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Annak idején nagyon nagy dolognak tartottam, mikor az iskolán keresztül rendelhettünk könyveket Nógráditól, és mindenkinek névre szóló matrica volt az elejébe ragasztva az író aláírásával. Azóta is csak tőle van dedikált könyvem. :)

A Hogyan neveljünk? könyvét olvastam még, és azt nagyon szerettem akkor, és később is. A PetePite már általánosban várólistás volt, de lehet jobb lett volna akkor olvasni.

Maga a sztori szerintem aranyos, humoros, de így felnőtt fejjel azt hiszem nem az igazi.
Többször éreztem, hogy a kb. szüleim korabeli iskolás éveket, viselkedést és beszédet próbálja elegyíteni a mai kor gyerekeinek szlengjével és vélt viselkedésével – sikertelenül. Valahogy az volt az érzésem, hogy a régi korok iskolás évei kerültek elém, amiről szüleim, nagyszüleim meséltek, vagy régi tv filmekben láthattam, de ez nem a mai, még csak nem is a 2000 évek világa. A beszédstílus meg főleg… Lehet biztos én nem voltam menő, de sosem beszéltem így.

Más részről kicsit megakadtam az „apának szüksége van nőre” részen. Értem én, nem vagy nemcsak szexuális értelmet akart neki tulajdonítani, de ettől még úgy éreztem, hogy a nő tulajdonképpen egy szükséglet, egy dolog.

Arról már ne is beszéljek, hogy egy elvesztett szülőt nem lehet pótolni! Ne is akarja senki… Meg lehet próbálni „helyettesíteni”, de ne akarjunk új anyukát.

Ezektől függetlenül szórakoztató volt, gyerek fejjel biztosan jobban élveztem volna, és talán a végét sem érzem ennyire összecsapottnak és hirtelen jöttnek. Semmi előjel nélkül csak úgy beledurrantottunk a közepébe végszónak. Hááát…

Azért aranyos, vicces történet, általános iskolás gyerkőcöknek biztosan jobban fekszik.
Nem volt ez rossz, csak túl jó se. :)

2 hozzászólás
>!
atalant I
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Amikor kisebb voltam, minden hétvégén Disney családi filmeket vetítettek a tévében. Mindenféle témában, és mindet imádtam: A fránya macska, Az egymillió dolláros kacsa, A nagy vörös kutya… és még sorolhatnám. Ezek nem az újhullámos időszak, hanem a hatvanas-hetvenes évek Disney-jei: old school szereplők (szinte minden filmben ugyanazok), grízes kép, nosztalgikus hangulat. Az egyik ilyen kedvencemben (Bolondos péntek) cserél szerepet/testet anya és lánya, hogy aztán egy varázslatos történetben megtanulják értékelni a másikat és persze magukat. A film a kétezres évek elején remake-et is kapott (Nem férek a bőrödbe) Jamie Lee Curtis és Lindsay Lohan főszereplésével, de hiába az akkor népszerű szereposztás, abból a filmből hiányzott valami: a lelke.
Na, ez a könyv is hasonló alapról építkezik – már ami a történetet illeti. Szintén a kétezres évek elején járunk (volt valami a levegőben?), és egy apa-fiú pároson a sor, hogy megtapasztalják, hogy nem is olyan egyszerű a másik bőrében lenni. Mindezt pont olyan rövid terjedelemben, hogy a két kísérlet közti inkubációs időt kitöltse. Eleinte zavart az író poénkodó stílusa, de vagy én szoktam hozzá a későbbiekben, vagy nem volt olyan erőltetett a folytatásban, mindenesetre tetszett. Hozta azt a tipikus családról-szóló-ifjúsági-történet-hangulatot, ami felelevenítette az említett régi film és az általános iskolás olvasmányok jól eső nosztalgiáját. Maga a történet nem sok előre nem látható fordulatot rejtegetett, de felnőttként ezt nem is rónám fel hibaként. Van itt tanulság, izgalom, móka és szerelmi szál – ez utóbbiból az egyik meglehetősen hirtelen, de annyi baj legyen.
Egy néhány órás kikapcsolódásnak tökéletes, gyerekeknek kifejezetten ajánlott!

>!
zsofigirl
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

A vége kicsit összecsapott, de amúgy nekem tetszett. Nem éreztem elcsépeltnek a témát, jókat mosolyogtam rajta.

2 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Jópofa kis történet, avagy mi történik, ha hirtelen az apuka és hatodikos kisfia testet cserélnek – és mostantól a felnőtt férfi testében egy tizenegy éves kisfiú, a kisfiú testében pedig a harmincnyolc éves apa lakik? Hát mindenféle bonyodalom történik, és kiderül, hogy iskola után a leghülyébb gyerek is megtanul számolni, de viszont sok felnőttnek fogalma sincs a hatodikos biológiáról.
És persze ami a legfontosabb: kiderül, hogy ha néha megpróbáljuk a másik helyébe képzelni magunk, a dolgok érthetőbbé válnak.

>!
Maya
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

A stílusa nagyon tetszik. Fel is tettem magamnak a kérdést: miért is nem olvastam én eddig Nógrádi Gábort? Annak ellenére, hogy gyerekkönyv, nagyon élveztem. Amellett pedig el is gondolkoztam azon, hogy milyen lehet más szemmel nézni a világot. Lehet, hogy a problémáink nem is olyan nagyok, hiszen másokét olyan könnyedén meg tudjuk/tudnánk oldani, ha az ő helyükben lennénk. Néha jó lenne segítséget kérni, elfogadni mások ötleteit. És főleg, sok minden/mindenki lenne körülöttünk, ami/aki több figyelmet érdemelne.
Olvasni akarom a többi könyvét!

>!
OlvasóMókus
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Nagyon tetszett ez a könyv! Kedvesen naív, vicces történet, sokat nevettem rajta. Tudom, hogy lerágott csont már a sztori, de ez valahogy egészen más volt, mint a bugyuta amerikai filmek, amik feldolgozták ezt a témát. Ez igazi magyar, gyerekeknek szóló bájos mese. Egészen más felnőtt fejjel gyerekkönyveket, ifjúsági regényeket olvasni. Annyira jó érzés felnőttként belebújni egy biztonságos, letisztult, naív (jó értelemben) világba, ahol minden olyan idillikus. Igazi léleksimogató érzés. Ha ezentúl ilyen érzésre vágyom, biztos, hogy egy ifjúsági regényt fogok olvasni.

>!
Paulina_Sándorné
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Nagyon tetszett. Filmben is szeretem a hasonló történeteket. Sokat mosolyogtam olvasás közben. Pite eszméletlen. Imádtam azokat a részeket, ahol ő osztogatta az apukáját.

>!
Szinna
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Az eleje szörnyű volt, főleg mivel a gyerekekkel olvastam, és tényleg elgondolkodtam, hogy Annamária meg a csókolózás témát egy 9 évesnek; normális a tanító néni? Időnként fennakadtam olyanokon is, hogy a hatodikos fiú olyan kicsi, hogy nem ér le a lába a székről. Meg sámlira áll a vasaláshoz. Édes Istenem, mikor járt az író iskola felé utoljára? A hatodikos fiúk 39-42-es cipőt hordanak! Vagy ez annak a festészeti módszernek az ellentéte, amikor a központi figurát jóval nagyobbnak ábrázolják, hogy a fontosságát érzékeltessék? De hiszen főszereplőről van szó!
Később a történet szerencsére kimászik abból a „hú de fura” kategóriából és izgalmasabb lesz. Értem én a célt, egy kicsit görbe tükröt tart mind a felnőttek, mind a gyerekek elé, de a történetet inkább az egynek jó kategóriába rakom.

>!
szabszev P
Nógrádi Gábor: PetePite

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Nagyon szórakoztató könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom! Egy kis elméleti helycsere minden szülőnek kell(ene), és akkor talán jobban megértené a gyerekei problémáit, hiszen mindenki máshogy látja a dolgokat. Én nagyon élveztem a könyvet az elsőtől az utolsó betűig!


Népszerű idézetek

>!
psn

Van az így. Előfordul, hogy évekig egyetlen csoda sem történik, aztán meg egy csomó egymás után.

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Kapcsolódó szócikkek: csoda
5 hozzászólás
>!
psn

A féltékenység láthatatlan vadállat. Azt hiszi az ember, a közelben sincs, aztán hirtelen előugrik a homályból, és üvölt.

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

Kapcsolódó szócikkek: féltékenység
>!
jevus

… mert az ember bármilyen hülye volt a suliban, felnőttként megtanul számolni. (Meg még egy csomó egyebet, amiből a suliban rossz volt.) Annyiszor kell ugyanis osztani, szorozni, hogy pontosan tudja, mennyi a fizetése, a kiadása, mennyibe kerül a háztartás, meg a kocsi fenntartása, az utazás, az áram, a víz, meg minden más, hogy a kettes matekos is legalább négyes lesz, mire megöregszik.

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

>!
lil155

– Legyél hozzá kedves – mondta Ádám és pislogott –, de ha például azt mondja, hogy… szóval, hogy menj fel hozzá vacsorázni, akkor ne menj fel!
– Miért? – kérdezte Pite. – Vetkőzni fog?

45. oldal

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

>!
psn

„Mindenki álmodik valamiről… És az álmaiért mindenki szívesen fizet…”

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

>!
psn

Nevetni könnyű, megmagyarázni nehéz.

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

>!
Brigi007

„Ez nem én vagyok” – gondolta. De aztán eszébe jutott, hogy ha ő gondolja azt, hogy nem ő az, akkor mégiscsak ő az…

9. oldal

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

>!
psn

Nem mindig az az igaz, ami első hallásra igaznak látszik, vagy amit a legtöbb ember igaznak gondol.

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

>!
MezeiMarcsi

– Ha fáj a foga az embernek, akkor nem lehet csókolózni?

51. oldal

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok

>!
jevus

– Előbb utóbb mindenkinek benő. – De hogy mi nő be, nem mondta. Aztán még hozzátette. – Aki elsieti, lekési. Aki megvárja, megtalálja. – Majd kicsit várt, és így fejezte be a monológját. – Az almát nem kell siettetni, hogy megérjen.

Nógrádi Gábor: PetePite Az apu én vagyok


Hasonló könyvek címkék alapján

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Máté Angi: Volt egyszer egy
Berg Judit: Rumini
Kamarás István: Csigamese
Boldizsár Ildikó: A Fekete Világkerülő Ember meséi
Lakatos István: Dobozváros
Nyulász Péter: Helka
Máté Angi: Az emlékfoltozók