Gyerünk ​haza! 83% 45 csillagozás

Gyorsan olvasható, helyes kis gyerekkönyv, de azért érdemes figyelembe venni, hogy a 2000-es évek elején született. Van benne több olyan esemény, ami mai gyereknek nem is kicsit fura. Nem tudom, egyáltalán reális-e, hogy olyan helyre mennek a gyerekek, ahol csak egy telefon van, egy pénzbedobós az utcán…

Ezt leszámítva ez egy jópofa kaland. A londoni gyerekeknek egy isten háta mögötti magyar faluban kellene nyaralni, de a kislány megszökik, a bátyja meg megy utána. Miközben ők mindenféle kalandokba keverednek, a felnőttek keresik őket és nekik is meglesz a maguk kalandja. Humoros road movie jelleg, amelynek során mindenki kap pár leckét. Mivel pedig gyerekkönyv, minden jó, ha vége jó.

Felnőtt szemmel én azon is jót mosolyogtam, mi számít hungarikumnak a történetben. Mint a hortobágyi lovas bemutató vagy a zsíros ételek. Szinte sajnáltam is, hogy a gyerekek nem jutnak messzebb, mert az érdekes lett volna, hogy a Balaton vagy egy más vidék mit tartogat nekik. De érthető, egy kutya és ló társaságában ezt az utat lehetett úgy bejárni, hogy ne keltsenek túl nagy figyelmet.

Az a lényeg, hogy hol mi történik velük, milyen kis kalandok érik a szereplőket és min lehet mosolyogni. Azt pl. kifejezetten bírtam, ahogy a Trabant szétesett az öreg rokon meg a részeges szomszéd alatt. Mégis, a szereplők kapcsán vannak fenntartásaim.
Ok, nem ma voltam gyerek, ők meg nem felnőtt fejjel gondolkodnak, de azért Eszter nálam párszor kiverte így is a biztosítékot. Akaratos egy fruska, és nagyon könnyen lehetett volna ez a történet felnőtt horror is. Ha pl. a spoiler. Erre jön rá, hogy nagyon nem bírtam, ahogy kihasználja a testvére szeretetét. Tudja, hogy Robert nem fogja egyedül hagyni, akkor sem, ha nagyon nem ért vele egyet.
Robert, igen. Neki ezt rovom fel. Ezt a vakon szeretem a testvérem dolgot. Én is idősebb testvér vagyok, és el nem tudom képzelni, hogy mindenben ennyire engedjek az öcsémnek. Ok, társasban sokáig hagyni kellett nyerni és több mindent úgy kellett megrendezni, hogy azt higgye, az ő ötlete volt, és részt vegyen dolgokban. De itt kb. olyan mentalitás van, ha Eszter ugrik a kútba, Robert ugrik utána. Ezt nem szerettem – dacára annak, hogy értem, miért példaértékű egy gyerekregénybe egy ilyen szerető báty.

Ha már a gyerekek. Azt Nógrádi szépen hozza, hogy a gyerekek angolul beszélnek – bár magyarul írja a szövegeiket, érzékelteti eredeti szöveggel is, vagy kiírással, hogy ez angolul hangzott el. Viszont, honnan jön a vegyes név? Robert, angolosan. Ő nem Róbert, mint a gida. Eszter viszont nem Esther. Szintén valami, ami szubjektíven nem szeretem. Ha az egyik gyerek angolul írja a nevét, a másikét miért kell magyarosítani?

De ez mind apróság. Mert ez egy vicces könyv, sok jópofa és humoros jelenettel. Végig mosolyogtam rajta, és megvoltak a kedvenc részeim benne.
Plusz, szerettem az állatszeretetét is. Sári ló meg a komondorféle kutyus kifejezetten jó útitársak voltak és szerethető, valóban állat szereplők.

off

Nógrádi humoros stílusa ebben a regényben is visszaköszön, ami szórakoztató, de a viccelődés mellett több helyen komoly, tanító célzatú mondatok is helyet kapnak. Lásd: link A történet egy szökésről szól, ami a felnőttek inkompetenciája miatt napokon keresztül tart, míg a vége az, hogy spoiler. Furcsán lett a magyar falusi élet bemutatva, mintha valahol a háborús időben maradt volna, ahol nincs vezetékes víz, otthoni telefon stb. Én gyerekkoromból határozottan nem ilyen körülményekre emlékszem, pedig 8 évig én is faluban éltem. A szereplők sem voltak épp hétköznapiak, hiába angolok. Adott egy 6 éves kislány, aki olyan döntéseket hoz, amiket egy kamasz sem biztos, hogy megtenne, egy fiú, aki kamasz létére olyan, mint egy bábu, és egy rakás felnőtt, akik kb. semmihez sem értenek, még a munkájukhoz sem. Persze kapunk pár kedves, jóakarót, és szerethető mellékszereplőt, de összegészében ez kevés. Az országjárás így ötletesen lett bemutatva a gyermekek szemszögéből, és örültem, hogy nem a nagy turista célpontok kerültek bemutatásra. Alapvetően nem lett volna baj a kissé sutácska történettel, a szinte már közel-keleti viszonyokat idéző vidéki élettel, és még a 6 évesen koravén Eszterrel sem, ha nem lett volna benne a semmiből előbukkanó cirkusz. Valahogy ez a motívum számomra teljesen elcsépelt, és cseppet sem vidám. A cirkusszal szemben eleve megvannak a fenntartásaim (pl. állatokkal való bánás miatt), és a történeke ezt is sokszor (itt is) egy veszélyes helyként mutatják be. Engem az olvasásélményből ez ki is vetett, amikor ezt a rész olvastam.
Összegészében nem volt rossz, de valahogy nem is tudnám azt mondani, tetszett. Lehet, hogy kinőttem ezekből az olvasmányokból?

Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik az ifjúsági kalandregényeket. De akik hozzám hasonlóan nem szeretik a cirkuszolást, azoknak nem tudom ajánlani.

E könyv elolvasása nekem 179 percet vett igénybe.

Emlékszem hogy 12 éves fejjel imádtam. Angol gyerekek a Nagy Magyar Dzsungelben. Meg kell küzdeniük olyan borzalmakkal hogy a csirkét levágják, a tej a tehénből jön és hogy London egy kicsit messze van Kokastól.

Ez a regény az a kategória, amely gyermekfejjel olvasva talán érdekesebb.
Sok bonyodalom humorral fűszerezve, a gyerekeknek ez biztosan bejön.
Engem szörnyen idegesített a főszereplő elkényeztetett hugica, aki nem törődik senkivel, semmivel, csak csinálja, ami neki éppen eszébe jut. Ezt kifejtettem egyik kolléganőmnek is, aki erre azt válaszolta mosolyogva, hogy ő is ilyen volt…
A felnőttek meg persze bugyuták voltak.
Ha nem így alakulnak a szereplő viszonyok, akkor viszont nem jöhetett volna létre ez a regény.

Nekem azért tetszett ez különösen, mert anyámék egyszer – mivel el akartak menni apámmal kettesben nyaralni –, minket húgommal kettesben egy ugyanilyen helyre zsuppoltak el, Kelet-Magyarországra, rokonokhoz. Se fürdőszoba, se rendes klotyó… Egész olvasáskor ezt az udvart láttam magam előtt. :-DD

Nem csalódtam, ismét egy remekre szabott történet Nógrádi Gábortól. A vidéki élet „szépségei” nem igazán tetszetősek Eszternek, így nagy elhatározását megvalósítja, útra kel. Bátyja követi és sikeresen egymásra találnak, majd sok kalandos helyzet vár még rájuk. Folyamatos fordulatos események kötik le az olvasó figyelmét.

Annyira szerethető történet, hogy újra és újra elolvasom ^^

Lehet nem ér öt csillagot, de engem valahogy olyan hangulatban talált, hogy nekem igen. Vicces volt, aranyos. S bár nem volt mindenhol valósághű jó kis dolgok bújtak meg a háttérben. Hiszékenység, butaság, érdektelenség, embertelenség, mohóság, önzés,szerencse. Egy gyereknek egy aranyos történet egy felnőttnek lefestése a mai magyar valóságnak, persze csak felnagyítva dolgokat, ( bár volt amit nem nagyon kellett). Ez a második könyvem az írótól, de biztos nem az utolsó. Csak ajánlani tudom mindenkinek!!!

Aranyos történet. Tényleg így láthatnak minket felnőtteket a gyerekek, a magyarokat a külföldiek. Számomra külön növelte az értékét, hogy az író dedikálta nekem a kötetet.

Az eddigi Nógrádi Gábor könyvekhez képest ez nagyon béna, unalmas, szinte hülyeség volt, egyáltalán nem tetszett, alig tudtam kiolvasni.