Gyerekrablás ​a Palánk utcában 93% 99 csillagozás

Nógrádi Gábor már hivatalosan is a kedvenc magyar szerzőm, szerintem fergeteges gyermekkönyvei vannak, tartom azt, amit Lucy Strange esetében, hogy bármelyik műve kötelező és/vagy ajánlott olvasmány is lehetne az iskolákban. :)
A Gyerekrablás a Palánk utcában című könyv, humoros, ironikus, csípős, de közben könnyed, tanulságos, szívmelengető is.
Nógrádi Gábor a gyerekek nyelvén ír és a könyvei mind a mai napig aktuálisak.
Hecseki Boldizsár nagy kedvencem lett, jókat derültem az álruháin és a rendőrök tipikus rendőrös viselkedésén. :D
Az összeesküvők bandája jópofa, kedves kis gyerekekből állt.
Nagyon tetszett, fogok még tőle olvasni, mert így felnőtt fejjel is jót tudok rajta szórakozni, teljesen kikapcsol, megnevettet. :)

Nógrádi Gábor – a mi saját Mark Twainünk.
Méghogy ifjúsági… kétgyermekes anyaként, harminc évesen is úgy bele tudtam élni magam, mintha én lennék Lajoska. Pedig nem is vagyok fiú, nincs is Orsika nevű húgom (meg egyébként, másnevű sincs), és sosem gubbasztottam három napot padláson.
Délután írok hosszabban a blogomon a könyvről, de bátran ajánlom nyolc évesnek és nyolvcannyolc évesnek egyaránt! :) Nógrádi Gábort a család csak úgy emlegeti: a férfi, aki miatt egy órát késett az ebéd.

Hú, az elején martam az arcom, ha még egy szereplő felbukkan, kész, ennyi volt, nuku továbbolvasási vágy.
(Gyerekhadsereg. Hát igen. Én is bandáztam, olykor összeverődtünk tizenöten is.)
A belerázódás után vitt a cselekmény, és hát be is villant néhány jelenetnél, hogy a filmet láttam valamikor, egykor, de erősen csak Hecsekire emlékeztem.
Jó kis nyári történet ez, bár fegyver minek oda, meg iszonyat sok a túlbuzgóság, ettől eltekintve beindult bennem a szurkolás, az izgalom, pedig tudtam, hogy minden jóra fordul, mert ennek így kell lennie, máshogy nem is lehet.
Néha azt éreztem, hogy ha én nem értem igazán a leírásból (kinek mondja az illető, meg hova rohan két alak) pontosan mi is történik, akkor egy kisgyermek bizony gondban lehet, de aztán megnyugtattam magam, hogy a gyerekek sokszor sokkal okosabbak a felnőtteknél.

Egyedi történet, mely izgalmakkal teli. Nógrádi Gábor ezzel az ifjúsági regényével is sikert aratott. Az érzelmek és a kellően megformált, szerethető szereplői jó ütemben haladnak a megoldás felé.

Sokszor hangosan felnevettem. Sok karakter kedvencjelölt lehetne, de nekem legjobban Tóth Gáspár kamionsofőr beszólásai tetszettek. Haláli. Ilyen egy jó ifjúsági regény!

Hú, rég olvastam ilyen jó gyerekkönyvet!
Vicces, izgalmas, mozgalmas, filmszerű, muszáj megnéznem a belőle készült filmet is!
Kíváncsi vagyok most már Nógrádi Gábor többi könyvére is.

Hatodikos kötelező olvasmány volt. Szóhoz se jutok. Mikor vége lett, nem tudtam, sírjak vagy nevessek, úgyhogy inkább csak vadalmavigyorral az arcomon magamhoz szorítottam a könyvet. Rengeteget vihogtam rajta, egy percig sem unatkoztam, a befejezés pedig eszméletlen! :D

Az izgalmas krimi a szerző fergeteges humora, szívet melengető embersége és huncut kikacsintásai miatt tetszett elsősorban. A könyvet már többször olvastam, nemrég még a regény filmváltozatát is láttam, de továbbra is szájtáti gyerekként tudtam belefeledkezni a történetbe.

Az ötlet, az írásmód, a humor és a szereplők mind-mind fantasztikusak. Ez a történet kortalan. Egyszerre mosolyogtat meg nyolc és nyolcvan éves olvasót egyaránt. Felhőtlen szórakozást és kellemes kikapcsolódást nyújtó olvasmány.

Egy darabig eltartott, amíg ráhangolódtunk, de megérte kivárni, nagyon vicces könyv, alsósoknak is bátran olvasható.