21. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

Nimona 105 csillagozás

Noelle Stevenson: Nimona

NIMONA
gaztettekre fogékony, lobbanékony természetű, fiatal alakváltó.
LORD BALLISTER BITANGFŐ
vendettára készülő gaztevő.

Nimona és Lord Bitangfő, a csatlós és a főgonosz komoly felfordulást tervez. Céljuk, hogy bebizonyítsák a királyság népének, hogy Sir Ambrosius Aranypőc és haverjai a Rendfenntartó és Lovagügyi Intézetben korántsem akkora hősök, mint azt az emberek hiszik.

BOSSZÚ!
SÁRKÁNYOK!
TUDOMÁNY!
SZIMBOLIZMUS!

De ahogy az apróbb csínytevések sorából kegyetlen összecsapás kerekedik, Lord Bitangfő ráébred, hogy Nimona képességei épp olyan homályosak és rejtélyesek, mint a lány múltja. Természetének kiszámíthatatlan, sötét oldala pedig veszélyesebb lehet, mint azt Bitangfő hajlandó beismerni.

NOELLE STEVENSON képregényszenzációja, amely a szerző népszerű, a kritikusok által is elismert webképregényén alapul, a The New York Times bestseller-listájára is felkerült. A Kirkus magazin szerint: „Ha csak egy képregényt olvasol el az idén, az legyen ez!”

Tagok ajánlása: 11 éves kortól

>!
Ciceró, Budapest, 2019
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634321132 · Fordította: Márton Zsófia · Illusztrálta: Noelle Stevenson

Enciklopédia 4


Kedvencelte 18

Most olvassa 3

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Noelle Stevenson: Nimona

Nem gondoltam volna, hogy valaha is gondban leszek egy képregény értékelésével, különösen nem egy olyannal, ami elvileg akár 11-12 éves korúak számára is ajánlható, mint a Nimona.

Kezdem azzal, hogy bár ez a képregény eredetileg webcomic volt, de lényegében az első néhány fejezeten túl már kevés marad meg a formátumra jellemző pár stripre vagy oldalra tagolható, nagyon felaprózott történetmesélésből, ennek köszönhetően kialakul egy nagyon meredek narratív ív, aminek a végén kimondottan komoly, sőt egészen tragikus történet bontakozik ki.

Az alkotó előszeretettel játszik a klisékkel – mindenféle klisével, és ennek következtében a világa meglehetősen eklektikus. Egyrészt számos elemet vesz és gyúr át a mesékből és a klasszikus pszeudo-középkori fantasykből, de mindezek mellett az általa alkotott világban jelen van a jelenkor technológiája és egy erősen cyberpunkos – disztópikus vonulat is, ami leginkább a Rendfenntartó és Lovagügyi Intézet machinációiban nyilvánul meg.

Nimona* szélsőségesen kaotikus és kegyetlenkedésre hajlamos jelleme és az elején csupán poénforrásnak tűnő alakváltó képessége, a történet során egyre nagyobb szerepet játszik, és akinek esetleg kétségei vannak a 4. fejezetben leírt előtörténet valóságtartalmával kapcsolatban, hát, nem kell csalatkoznia.
A képregény azzal indít, hogy Nimona, csatlósnak ajánlkozik Lord Ballister Bitangfő, a királyság hivatalos főgonosza mellé, hogy aztán nagy lendülettel forgassa fel annak precízen kidolgozott, ám addig kevés véráldozattal járó terveit. Bitangfő amolyan régivágású gonosz, aki lelkiismeretesen látja el a feladatát, ám mindeközben alapvetően nem akar ártani az embereknek. Elsősorban az Intézet és annak marketingarca, Sir Ambrosius Aranypőc – az ifjúkori barát és kezének megnyomorítója – van a bögyében. Bitangfő arra próbálja rányitni az emberek szemét, hogy mi minden nincsen rendben a királyságban, amit az erősen titkosrendőrségre hajazó Intézet irányít.

Ami Stevenson képregényben a leginkább megfogott, az a jellemábrázolás mélysége.
Sir Aranypőc is, aki első ránézésre a tipikus szőke bajnok, egyszerre több és kevesebb is ennél – és ez nem csak erre a karakterre igaz, hanem a másik két főszereplőre is.
Ahogy Ballister sem tipikus mindenki vesztére törő gonosztevő, úgy Aranypőc sem a gáncstalan lovag mintapéldánya. De nem is a másik véglet – a vonzó, de elvtelen és öntelt kirakatbábú esete. Igaz, nem ő legélesebb kés a fiókban, és mindennél fontosabb volt számára, hogy ő lehessen a Királyság Bajnoka, de a bizonytalansága és lelki sérülései nagyon is esendővé teszik.

Ahogy a történet is egyre bonyolultabbá lesz, úgy árnyalódik a három főszereplő közötti viszony is, s ahogy telnek a lapok persze Nimona származása és képességének eredete is egyre inkább a középpontba kerül, és egyre több derül ki mind azokból a traumákból, amelyek mélyen beleégtek a személyiségébe.

Ezt a képregényt tényleg szívesen a kezébe nyomnám bárkinek, mert a karikatúraszerű ábrázolás és az időnként kissé vad poénok ellenére ez egy nagyon is érzékeny és mély traumákról – a magányról, az elhagyatottságról, elárultságról és sérülésekről – szóló történet, ami képes megérinteni, megrendíteni az olvasót.

* Megjegyzem, az ő neve is egy nagyon is sokat mondó, beszélő név spoiler

1 hozzászólás
Molymacska P>!
Noelle Stevenson: Nimona

Ez tipikusan az a képregény számomra, amiről semmit sem tudtam, de bíztam a kiadóban és abban, hogy minőségi képregényt fog kiadni, és láss csodát, szerintem az egyik legjobb képregényes élményem volt.
Nagyon érdekes volt már az alap felállás is: Nimona, csatlakozik Bitangfőhöz, hogy mindenféle gonoszságokat csináljanak, miközben megismerhetjük Aranypőcöt, és a „jók” oldalát is. Bitangul nagyon menő volt, hogy a karaktereket ennyire kisarkított változatait olvashattuk, és elképesztő, hogy bár humorral kezeli a szerző ezeket a karakterek, mégis picit elgondolkozunk az életen is (ha nem is politikai szinten). Hiszen Bitangfő alapvetően egy kedves személy, Aranypőc jámbor, az őrült tudós pedig őrült. Mintha a történet kicsit vezetné az embert, hogy mindenkiben lehet valami jó, és azt, hogy ne ítélj első látásra.
Nimona karaktere a legösszetettebb, hiszen ő egy tinédzser, akinek láthatjuk a fejlődését: egyrészről a tényleges fejlődés, hogyan változott alakváltóvá, hogyan kezdett el ezzel együtt élni. Másrészről viszont van a szimbolikusabb fejlődése is, ami nagyon tetszett benne.
Ha Nimona, akkor valószínűleg mindenki a humorát fogja megemlíteni, és tényleg vicces, szórakoztató. Nagyon helyes maga a történet is, de valószínűleg a humor nélkül nem lenne különleges, csak egy átlagos történet. Így viszont olyan, amit szívesen olvas az ember (hát még egy fiatal). Mindent kifiguráz a maga módján és ezt nem lehet nem szeretni.
Ami egy picit furcsa volt a történetben, és igazán nem tudtam hova tenni az a fejezetek voltak. Vagyis a fejezetek végei. Valahogy minden fejezetvégen úgy éreztem, mintha valaki egy karddal lesújtott volna, és félbevágta volna a történetet. Egyrészről éreztem, hogy mi az, ami miatt itt a fejezet vége, másrészről ezek a lekerekítések, lezárások számomra nem voltak jók, úgy éreztem, még néhány panel, egy-két oldal kellene, hogy harmonikus legyen.
A rajzolása érdekes volt: egyszerű, de mégis nagyon jól megmutatja a részleteket. Ami kifjezetten tetszett benne, hogy nem olyan történet, ahol a főhős ugyanolyan ruhában van mindig, nem statikus, hanem nagyon könnyen változik minden: Nimona haja és ruhája is változik a történet során (ezzel is közelítve kicsit a valósághoz). A rajzokon nagyon tetszik Nimona karakterének a bemutatása is, hiszen ő az a lány, aki önkifejez. Mindig. Mindenhol. És zseniális.
Nagy kedvenc lett a képregény, és remélem a Ciceró kiadó több hasonlóan színvonalas képregényt is ki fog hozni. Egyrészt, mert sosincs elég fiataloknak szóló képregény, másrészt, mert jó volt a változatosság, az itthon kapható képregényekhez képest.

Nita_Könyvgalaxis>!
Noelle Stevenson: Nimona

Ha tudtam volna, hogy ezt ennyire fogom szeretni, sokkal hamarabb megvettem volna.

A Nimona kifordítja szinte az összes fantasy klisét, teszi ezt nagyon viccesen és szerethetően. Gyakorlatilag egy ültő helyemben elolvastam, és végéig nem tudtam és nem is akartam letenni. Szerettem a történetet, a karaktereket, a rajzolást, számomra minden nagyon helyén volt.

Ahogy azt már mások is írták az értékelésükben, ennek a képregénynek a szereplői a legnagyobb erősségei, az ő konfliktusaik önmagukkal és egymással. Ugyanis sokszor nem hogy másik nem ismernek vagy félreismernek minket, de még mi sem igazán tudjuk, kik vagyunk és hova tartunk. Néha ehhez az kell, hogy valaki olyan érkezzen az életünkbe, aki miatt kénytelenek vagyunk ezen elgondolkodni.

A Nimona eddig számomra az év egyik legkellemesebb meglepetése, és örülnék, ha sok hasonló képregényt vehetnénk még a kezünkbe.

Niitaa P>!
Noelle Stevenson: Nimona

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/11/noelle-stevenso…

"Nimona a szívemhez nőtt. Imádom a jellemét, a tettrekészségét és a gyermeki naivságát. De legfőképp az erős lelkében lapuló félős kislányt szeretem, aki csak szeretetre vágyik. Hisz mindannyian pont ilyenek vagyunk. Mármint a menő alakváltoztatási képesség nélkül.
Meglepő módon élveztem a kalandokat, amiket Lord Bitangfővel, Nimonával és Aranypőccel éltem át. Sokszor nevettem fel hangosan, többször szaladtam páromhoz csillogó szemekkel, hogy egy-egy jelenetet megmutassak neki – ő se maradjon ki a jóból. A kedvenc képkockáimhoz még jelölőt is helyeztem el, hogy alkalomadtán keresgélés nélkül megtaláljam őket. Biztos vagyok benne, hogyha semmiben nem találom meg a motivációmat, ezt a könyvet fogom levenni a polcról, hogy feltöltődjek. A lehető legaranyosabb képregény, amivel valaha is találkoztam. De természetesen ennél sokkal több lapul benne: a könnyedség és a báj mellett megjelenő vezérgondolatok tanulságosak és a történet a legvégére igencsak megkomolyodik, szinte megrázóvá válik. Hozzám végtelenül közel került.
Nimona történetét csak ajánlani tudom azok számára, akik egy könnyed kikapcsolódásra vágynak. A minimalista, de igényes grafika pedig csak hab az amúgy is finom tortán."

makitra P>!
Noelle Stevenson: Nimona

A tavalyi év és a Monstress után újabb képregény a szörnyetegekről – mindkettő fantasztikus, de mégis mennyire más…

A Nimona egyik legnagyobb erénye, hogy érthetően, könnyeden és átélhetően beszél a hatalom természetéről és az emberi szerepvállalások ellentmondásairól. Arról, hogy az igazság valóban relatív és hogy nem a többség véleménye szerint kell meghatározni magunkat, mellyel rengeteg tesz azért, hogy a bombasztikus média és az álhírek árnyékában felnövő generáció megértse ezt az összefüggést, és hogy ne a legegyszerűbb és/vagy leghangosabb szólamokat hallja meg. Bitangfő önmaghatározásán keresztül fellebbenti, hogy saját erkölcsi mércénk néha jobb útmutató bármi másnál – és ez az iránytű segíthet azokban az esetekben is, ha kiállásunk nem feltétlenül pozitív a közösség számára. Abban a korban, ahol sokszor úgy tűnik, nincsenek egyetemes igazságok, ez komoly segítség és már-már anakronisztikus kiállás.

Ezen túl nagyon egyetértek @Dominik_Blasir felvetésével spoiler, hogy a Nimona a karakterek önmeghatározásáról is szól. Mindhárom főszereplőnk – legalább részben – mások véleménye által határozza meg magát, így lesz Nimona szörny, Bitangfő gonosz, Aranypőc pedig hős. De éppúgy látjuk azt is, hogy ennél sokkal árnyaltabbak, a róluk alkotott véleményt (gyakran a sajátjukat is) az határozza meg, amit a központi hatalom mond róluk. Bitangfő ezért nem hiszi el, hogy lehet belőle király; Aranypőc ezért nem tud szembenézni saját múltbeli cselekedeteivel; Nimona pedig nem tud túllépni korábbi szenvedésein. Ezen túl bemutatja, traumáink hogyan determinálnak bennünket; a képregény ugyanakkor hisz abban, hogy kiléphetünk ebből az ördögi körből, létezik a gyógyulás, de csakis akkor, ha teszünk érte.

Most úgy tűnik, mintha valami moralista tragédiát olvastam volna, de Noelle Stevenson alkotása végig színes és mozgalmas. Ügyes a dramaturgiája, ahogy a kezdetben még inkább csak felskiccelt és felszínes figurákat gyorsan élettel tölti meg, és ügyes az is, ahogy ezt a grafikák szintjén is megteszi. Gondolom, ez kapcsolódik ahhoz, hogy az eredetileg webképregény-sorozatként megalkotott sztori epizódjain keresztül a szerző is megtalálta saját hangját, mindenesetre alkotói eszközként is működik. A rajzok szemkápráztatóan színesek, könnyen építenek fel karaktereket és dinamikusak (különösen, ha Nimona átalakulásaira gondolok). Különösen tetszett, hogy a stilizált vonalakkal mennyire egyszerűen ábrázol érzelmeket. A képregény végig karakterközpontú marad, de az akciójeleneteknél sem kell szégyenkeznie.

Humanizmusa és humora teszi a Nimonát remek olvasmánnyá és tökéletes ajándékká a kamaszok és mindenki számára.

Papírra_vetett_gondolataim>!
Noelle Stevenson: Nimona

Nem igazán szoktam képregényeket olvasni, magam sem tudom igazából, hogy miért nem. De az egyszer biztos, hogy a Nimona után többet fogok, mert igazán élveztem. Szuper jó történet egy alakváltó kislányról.

https://youtu.be/AXHu8dp_eto

luthienlovemagic IP>!
Noelle Stevenson: Nimona

A Nimonáról először a Tündöklő szegedi könyvbemutatóján hallottam Klenheincz Csillától, aki olyan lelkesedéssel beszélt róla, hogy az rám is átragadt, így nagyon vártam a megjelenést. Az érzés egyre csak fokozódott, ahogy egyre több részlet derült ki róla. Egy teljesen elszállt fantasy történetre számítottam és ezt maximálisan meg is kaptam a történettől, sőt egy kicsivel többet is, ugyanis nem gondoltam, hogy a szórakoztatás mellett el is gondolkodtat.

Stevenson története webcomic-ként kezdte, amiből egy népszerű képregénykötetté nőtte ki magát. Látszik rajta a sok munka és a szív, mert van lelke az egésznek, viszont egy apró szépséghibája is a webképregény gyökereiből adódik. Igaz, ez csak az első pár fejezetre értendő, mégpedig az, hogy az eleje még túlságosan epizodikus, amit alapvetően szeretek, ha jól van beépítve, de ebben az esetben enyhe töredezettséget okoz a történeti ívben, ami a kötet első harmadában megakasztott az olvasásban. Azonban ez hamar megszűnik, mert elkezdődik a hosszabb történetszál, ami már a képregény hátralevő részét átíveli, és onnantól olvastatja magát a sztori. A másik feltűnő jellegzetesség szintén a webes múltra vezethető vissza: néhány fejezet vége nagyon lecsapott, ami szintén megakaszthatja ezen fejezetek váltását.

De volt a Nimonában három dolog, ami nagyon bevonzott és megtetszett: a háttérvilág, a humor és a szereplők (a hozzájuk kapcsolódó háttértörténetek, motivációk).

A háttérvilágról elmondható, hogy totál elrugaszkodott, a fantasy toposzait leginkább kifordítja, parodizálja és kelléknek használja, amiből valami fenomenális elegy áll össze. Sőt, a hab a tortán az, hogy belekeveri a tudományt és a modern világ technikai eszközeit is. Teszi mindezt olyan természetesen, mintha azok egy középkorias fantasyvilágban teljesen mindennaposak lennének. Nem éreztem, hogy kilógnának belőle, nem akadtam fenn azon sem, hogy a szereplők spoiler. De ugyanakkor jelen van a mágia, a fantasylények vagy éppen az alakváltók, hogy minden teljes legyen, ami ebből az alapötletből kihozható.

A háttérvilágot és a karaktereket leginkább a Nimona intelligens humora teszi élővé és szórakoztatóvá, ami nem csak a szöveg, de a képi ábrázolás szintjén is megjelenik.

Összességében a Nimona egy szórakoztató, csupa szív képregény, ami csavar egy kicsit a megszokott fantasytoposzokon és ki is figurázza őket, amennyire csak lehet. Az epizodikus és a lecsapott fejezetek miatt az elején többször megakadtam, de aztán a lendület mégis vitt tovább a végéig.

A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/02/26/kepregenykrit…

Dominik_Blasir>!
Noelle Stevenson: Nimona

Csuda szórakoztató olvasni, ahogy Stevenson eljátszik a sztereotípiákkal és a különböző felvett szerepekkel. Könnyed és humoros stílusa annyi jópofa momentumot, ügyes ötletet, szokatlan megoldást rejt, hogy már csak ezekért is érdemes kézbe venni a képregényt.
Mégis, amitől annyira jó lesz ez a képregény, az sokkal inkább magukban a karakterekben keresendő. Minden közös kalandjuk, minden buggyantan vicces ötletük afelé visz, hogy mélyebben megismerjük őket; varázslatos érzés nézni, ahogy mindhárman keresik a helyüket a világban és egyre kevésbé elégednek meg azzal, amit a külső tényezők rájuk kényszerítenek. Szívmelengető, mégis elgondolkodtató egy csomó jelenet, ahogy küzdenek önmagukkal – nehéz elképzelni, hogy valamilyen mértékben ne érintene meg minden olvasót az önmagukra találásuk.
Bővebben: http://ekultura.hu/2020/01/14/noelle-stevenson-nimona

_Nikki>!
Noelle Stevenson: Nimona

"Mit is mondhatnék hát a Nimonáról? Elsőként talán azt, hogy messzemenőkig imádom azt a töméntelen kreativitást, amivel Noella Stevenson felépítette az amúgy nem teljesen egyedi, de mégis fantasztikus világát és a szeretnivaló karaktereit, hogy aztán meseszerű ábrázolásukkal még inkább elragadóvá varázsolja a történetet és igazán közel hozza azt az ember szívéhez. Erre még rátesz egy lapáttal Márton Zsófia fordítása, nem csak a finom humor, de a beszélő nevek végett is. Mert hát basszus, én teljes mértékig odáig vagy Lord Ballister Bitangfőért és Sir Ambrosius Aranypőc. Bátran mondjátok csak ki őket hangosan! Zseniális, nem igaz? :D

Mivel alapvetően szeretem a fantasy történeteket, így nem volt kérdéses, hogy a Nimonát is szeretni fogom. A pontot az i-re mégis az ötletes újítások tették fel, ugyanis a klasszikus fantasy elemeket, illetve a középkorra jellemző stílust a modern technológia vívmányaival egészítette ki Stevenson, így bár elsőre furának hathat néhány környezetidegen dolog, de mégis valami iszonyatos kreatív dolog sült ki belőle, ami nem egyszer magát a humor forrását is képezte."

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/12/noell…

Algernon P>!
Noelle Stevenson: Nimona

Őszintén bevallom, nagyon nehezen hangolódtam rá, valahogy fricska volt az egész stílus, és egyszerűen a karanténdepresszió közepén nem tudott szórakoztatni. Aztán valahol a harmincvalahanyadik oldalon történt valami, és elkezdtem falni az oldalakat, és bár papíron sokáig olvastam, tulajdonképpen „kétültő” helyemben elfogyott a sztori.
Az elején idegesítő karakterek egyik pillanatról a másikra igazán különlegessé váltak, tetszett az egyedi grafika, a szereplők közül leginkább Nimona és Bitangfő kettőse fogott meg. Néhány fordulatot már-már klisésnek éreztem, ám mégis élvezettel forgattam a lapokat. Számtalanszor felnevettem, igencsak jól sikerült a magyarítás, és átültetés (belelapoztam az eredetibe is, a poénok jobba ütnek a hazai változatban, szívemnek kedvesebbek).

Hősök és gonosztevők, varázslat és barátság, csatlósok és véres harcok, nagy csipet széles vigyororra késztető humorral fűszerezve, mi kellhet még? :) Ha most kerülne kezembe, akkor így nyári olvasmányként két limonádé mellett kivégezném a teraszon, szórakoztató kikapcsolódás, mely komoly kérdéseket is feszeget mindeközben családról, kötelességről, a mások véleményének kezeléséről, mindezt igencsak minimalistán bájos grafikával.

És a vége. Hol a folytatás??

(és ne felejtsük el az epilógust, és a végén lévő miniképregényeket is benne, vagy egy-két fázisrajzot Nimonáról…. *széles mosoly*)

>!
Ciceró, Budapest, 2019
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634321132 · Fordította: Márton Zsófia · Illusztrálta: Noelle Stevenson

Népszerű idézetek

Caledonia_Valley P>!

– Addig is… hogy állsz egy bankrabláshoz?
– POZITÍVAN! POZITÍVAN ÁLLOK EGY BANKRABLÁSHOZ!

Deidra_Nicthea IP>!

– Nem látta valahol a terepnaplómat? Ekkorka, barna bőrkötés…
Előfordulhat, hogy harap…

214. oldal

2 hozzászólás
Chris_Q>!

– Egy picike kis nyílvesszőbe még senki nem halt bele.
– Ami azt illeti, de. Pont ERRE találták ki a nyílvesszőket.

82. oldal, 6. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: nyílvessző
Caledonia_Valley P>!

– Nos, itt van a Gazdálkodj gonoszan, ez a stratégiai készségeket fejleszti.

Algernon P>!

„Bizonyos körök”… vagyis a fórumozó konteógyárosok szerint?

175. oldal

Kapcsolódó szócikkek: összeesküvés-elmélet
Dávidmoly>!

Ballister Bitangfő: Remélem nem zavarom… sürgős az ügy.
dr. Meredith Blitzmeyer: Persze hogy nem! Éppen teázni készültem, kér maga is?
Ballister Bitangfő: Doktor… kinézett az ablakon mostanában?
dr. Meredith Blitzmeyer: A tűzre gondol? Igen, töprengtem, mi lehet. Earl Grey vagy oolong? Válasszon!

212. oldal, 11. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: tea
BBetti86>!

– És hogy terjeszti el a szuperhalálos mérget?
– Almákkal.
– Almákkal?
– Almákkal.
– Fú, mint egy igazi, régivágású főgonosz! Bosszantja, hogy nem maga a legszebb a világon?

58. oldal

Fyndra>!

– Hogy jutottunk idáig?
– Mondjuk úgy, hogy szétlőtted a karom.
– Muszáj ezt minden alkalommal felemlegetned?

180. oldal

Dávidmoly>!

dr. Meredith Blitzmeyer: Helló! Látom, felfigyelt a Rendellenes Energiát Fokozó Gépemre.
Ballister Bitangfő: Hát, vonzanak a zölden világító dolgok.

107. oldal, 8. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeff Smith: Konc 2. – A nagy tehénfutam
Brian K. Vaughan: Saga 2.
Vera Brosgol: Ánya kísértete
Stephenie Meyer – Young Kim: Twilight képregény – Alkonyat 1.
Jordie Bellaire – Dan Mora – Raúl Anguló: Buffy, a vámpírok réme 1. – A gimi maga a pokol
George R. R. Martin – Ben Avery: Kóbor lovag
Rick Riordan: A vörös piramis
Brodi Ashton – Cynthia Hand – Jodi Meadows: Lady Jane
Mike Mignola: Hellboy 2.