Fehér ​zászlók 8 csillagozás

Nodar Dumbadze: Fehér zászlók

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Humanizmus (latin) – az emberek iránti szeretettel, az emberi méltóság tiszteletével áthatott világnézet. Nem tudom, hányadik helyen áll az első bibliai szavak sorában az »emberséges« szó, vagy az embernek a Földön való megjelenését követő hányadik ezredévben mondták ki először, de egy dolog vitathatatlan számomra: az első humánus cselekedet végrehajtója az Úristen volt a paradicsomi kertben, amikor kiűzte a bűnbe esett Ádámot és Évát, s ezáltal megmentette őket az örökké tartó gondtalan és jómódú élet lidércnyomásától… Ami pedig a szentimentális humanizmust illeti, ez a fogalom később keletkezett, ezt is, mint az istent, az embernek találták ki” – írja egy helyütt Nodar Dumbadze.
A grúz író regénye egy börtönben játszódik, ahol hősét, Zazát félreértés folytán néhány hónapig bezárva tartják. A fiatalemberrel együtt mi, olvasók is emberismeretre teszünk szert, bölcsességre, feltöltődünk a keleti mesék hangulatával, humorával, színeivel.

Eredeti cím: თეთრი ბაირაღები

Eredeti megjelenés éve: 1973

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
226 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111990 · Fordította: Jovánovics Miklós

Enciklopédia 6


Kedvencelte 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Nodar Dumbadze: Fehér zászlók

Kis irodalmi gyöngyszem Grúziából.
Börtönregény, de már abból sejteni lehet, hogy nem a legtragikusabb fajta, hogy rögtön egy parádés kocsmajelenettel indul.
A mű abszurd vonásai hamar kirajzolódnak, hiszen az egyik pillanatban még vidáman lubickolunk a szerző humorában, kedves részegek között, a következő pillanatban pedig már derült égből villámcsapásként bekövetkezik egy váratlan gyilkosság, és főszereplőnk máris a rácsok között találja magát, ártatlanul.
Ezen a ponton azért jócskán maradt bennem hiányérzet, szívesen mentem volna egy hosszabb kocsmatúrára a szerzővel, hogy a grúz gasztronómiát és vodkafogyasztási szokásokat jobban megismerhessem.
Dehát a börtön.
Jelen esetben szürreális hely, kilenc ember összezárva az előzetesben, és hát a múltat eltitkolni, jobb képet mutatni a valóságnál itt nem nagyon lehet. Előbb-utóbb dekameronszerűen mindenki elmeséli a saját történetét vagy más módon derül ki róla az igazság. Sírás, nevetés, verekedés, nagy összeborulások közepette. A diktatúra jelenlétét egészen finoman csak az érzékelteti, hogy minden emberi sors, minden regénybeli fordulat, bűnösnek ítéltetés vagy szabadulás teljesen kiszámíthatatlan.
Egészen szűk keretek között rendkívül színes érzelmi skálán mozgunk, van lehetőség még plátói szerelemre és konkrét testi kapcsolatra is a gyengébbik nemmel, ami a grúz börtönviszonyok között ugyan lehetetlennek tűnik, de a jó szerző nem ismer akadályt, bármit hitelesen megold.
A kisregény egyszerre érzékeny, groteszk és rendkívül szórakoztató, igazi különlegesség ínyenceknek.

4 hozzászólás
Csabi>!
Nodar Dumbadze: Fehér zászlók

Dumbadze regénye nem valamiféle kommunizmus kritika, mert ha az lenne, akkor hogy is jelenhetett volna meg. Dumbadze nem volt egy elnyomott, peremre taszított író, egész életében megbecsült tagja volt a SZU írótársadalmának. Ettől persze még olvashatjuk SZU-szatírának ezt a regényt, mert az olvasatok csodákra képesek. Meg hát, amit lehetett bírálni, azt lehetett bírálni. Illetve kötelező volt.
Hisz maga az alapszituáció is abszurd, főhősünk, Zaza, egy kocsmai verekedésbe keveredik, teljesen ártatlanul, mégis őt tartóztatják le egy vendég halála miatt. Ellenkezőjét csak egy másik vendég, aki kiprovokálta az egész balhét, bizonyíthatná, de ő kómában fekszik. Megjegyzem, az egész alapszitu mintha csak maga a Szovjetunió metaforája lenne: itt vagyunk mi, akaratunk ellenére ártatlanul bezárva a világ legnagyobb börtönébe, az egészet kiprovokáló személy meg bebalzsamozva fekszik a Kremlben, és hiába kérdezzük: De hát miért, Vlagyimir Iljics, miért?
Innen aztán elkezdődik egy búcsúszimfónia-szerű dramaturgiába oltott komédia, ami egyre jobban megkeseredik a végére. Tízen kezdik a cellában, aztán egyre fogynak a beutaltak, míg végül Zaza egyedül marad. Közben persze megismerjük a többiek történeteit is, némelyik igazi bűnöző, némelyik csak megpróbált ügyeskedni a jobb megélhetés miatt, ez amolyan alapkészlet volt a szocialista ember túlélő hátizsákjában.
Hogy ez a végére vörös farokként odabiggyesztett fehér zászló metafora mit is akar jelenteni, nem tudom, többféleképpen is lehetne magyarázni. Mindenesetre Zaza szabadulása éppoly váratlan és értelmetlen, mint a letartóztatása. Vannak társadalmak, rendszerek, ahol nem rajtad múlik. Óvakodj ezektől.

Timár_Krisztina I>!
Nodar Dumbadze: Fehér zászlók

A legnemesebb fajta groteszk komédia.
Ha kifordítom, röhögés a saját nyomorúságunkon és embertársunk nyomorúságán – természetesen vele együtt. Ha befordítom, tragikusan komoly és szeretetteljesen szép.

Klasszikus komédia-alaphelyzet: kilenc ember, különféle társadalmi rétegekből és csoportokból, különféle okokból összezárva egy (amúgy harminc főre tervezett) börtöncellában, vizsgálati fogságban. Van közöttük gyilkos, tolvaj, sikkasztó, erőszaktevő, még ártatlan is. A mindennapi életben oly gondosan őrzött határaik megnyílnak, egyenlővé válnak keserűségben, szorongásban, magányosságban, szenvedésben – pátosszal vagy anélkül.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/20/nodar_dumb…

SteelCurtain >!
Nodar Dumbadze: Fehér zászlók

Kincset találni akkor is remek érzés ha előtte már mások is rábukkantak az aranyra. Dumbadze regényét eddig négyen értékelték itt a molyon. A csillagok átlaga meglehetősen kerek: öt. Fondorlatos módon tőlem is ennyit kap. És az egyik értékelő szerint ez még nem is a legjobb Dumbadze regény. Egy börtöncellában játszódik a mű, de a szereplők elbeszélései révén időben és térben kitágul a horizont egész Grúziára. Lassan lehámlik mindenkiről a rabok egyforma álarca, s meztelen lélekkel mutatkoznak társaik előtt. Olyan sírós-röhögős hangulatú regény. Olykor csak röhögős, máskor csak sírós. Aztán ahogy közeledünk a befejezéshez, egyre ritkább a nevetnivaló, a hangulat egyre komorabb, s nemcsak a vádlott, de az olvasó is szorongása is egyre elviselhetetlenebb. De Dumbadze még ezekben a pillanatokban is bármikor képes nevetésre ingerelni félelmetesen groteszk humorával. Lassan még a könyvön végig csordogáló hit is kiszivárog a lapok közül. Hisszük, hogy megtörténhet a csoda, s az ártatlant felmentik. Csoda?

3 hozzászólás
GTM>!
Nodar Dumbadze: Fehér zászlók

Emberek, itt a Molyon, meg ott a nagyvilágban! Miért nem olvassátok ezt a könyvet? Ne hagyjátok parlagon, helyesebben polcon heverni elhagyatottan! Nem érdemli meg! Nagyszerű írás.
Dumbadze meg zseniális író. Néhány vonással rajzol meg életszerű karaktereket, mestere az iróniának, és folyamatosan megnevettet. Közben meg összeszorul a torok, vagy kicsordul a könny, kinek-kinek egyénisége szerint. De nem a szentimentalizmus csalja elő a könnyeket, hanem a valódi megrendülés. Van itt minden: drámaiság, líraiság és persze filozofikus gondolatok is, sok-sok humorral tálalva. Ráadásul könnyen, gyorsan olvasható. Nem tudok többet mondani, csak elspolierezném. Olvassátok a három előttem értékelőt! Minden fontosat elmondanak. Én inkább idemásolom @Timár_Krisztina felhívását. Bizonyára nem haragszik meg érte:

„Barátaim az Úrban, akik szeretitek a Csontbrigádot, esetleg a Holt lelkeket és/vagy az Éjjeli menedékhelyet* – ne hagyjátok Dumbadzét ilyen olvasatlanul!
* De az sem hátrány, ha Mariam Petroszjant vagy Dosztojevszkijt szeretitek.”

3 hozzászólás
Ezüst P>!
Nodar Dumbadze: Fehér zászlók

Nem hittem volna, hogy az év maradékában még érhetnek igazán nagy könyves meglepetések, de…mégis. Eleinte, néhány oldal után azt gondoltam, börtönben játszódó könyvön még életemben nem röhögtem ennyit. Aztán meg azt, hogy elég kevés olyan alkotás van, amire feszengés vagy mesterkéltség nélkül azt tudnám mondani, hogy szép. És a végén olyan finoman tolja az ember hátába a kést, egyszersmind fagyasztja az arcára a mosolyt, hogy jobb se kell. Igaz, a csoda azért csak megtörténik. De annak meg ára van.

Korábbi rossz tapasztalatok miatt általában fenntartásaim vannak a főhősökkel szemben, de Zaza megdöbbentően jó arc (ráadásul TÉNYLEG ártatlan). Kezem-lábam összetenném, ha egyszer ilyen fiam lenne.

A mellékszereplők szintén prímák, a cellatársak közül senki nincs idealizálva, viszont még a gyilkos is irigylésre méltó filozófiai értekezéseket vág le az élet nagy kérdéseiről. Lobbanékonyak, de iszonyatosan érzékenyek, az egyik percben majd' agyonverik egymást, a másik percben meg együtt sírnak (!) azzal, akinek éppen a legnagyobb lelki bánata van. Ennyi férfit ennyiszer még életemben nem láttam sírni, valamiért mégsem tűnt az egész sem giccsesnek, sem valóságtól elrugaszkodottnak. Nem tudom, azért működik-e a dolog, mert nagyon jól sikerült a fikció, vagy a grúz (georgiai, pardon) fiúk valóban ilyenek, és az ő lényüket kapta el kiválóan az író, de működik.

Sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy a regényből készült-e film, de ha még nem, akkor bárcsak, mert az egész ordít a megfilmesítésért.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Aligha található a világon koszosabb, sötétebb, kényelmetlenebb és drágább vendéglő, mint az Álom. Ha mégis betérnek ide, az csak azzal magyarázható, hogy minden áldott reggel héttől nyitva tart. Az Álom pincéreinek formaruhája olyannyira bekoszolódott, hogy a kerületi egészségügyi szolgálat orvosa be se szagol a terembe – a csapos már a lépcsőn kezébe nyomja a büntetés összegét. Arhipót, a csapost ismeri egész Tbiliszi, na és persze én is.

7-8. oldal

Timár_Krisztina I>!

– Amit mások megtehetnek helyetted, azt nem lehet dolognak nevezni. A dolog az, ami csak a te számodra létezik, amit csak te végezhetsz el, senki más.
– Például milyen dologra gondol?
– Azokból nem sok van. Az első: családot, gyereket teremteni. A második: letölteni a büntetést a börtönben. A harmadik: a halál.
– Hát a munka, a szolgálat, a futkosás, a gondok, a pénzszerzés, a gyermeknevelés? Maga szerint ez mind nem dolog?
– Még egyszer mondom: mindaz, amit mások el tudnak végezni a te részvételed nélkül, az nem dolog.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dolog
2 hozzászólás
szadrienn P>!

Rosztom leterítette a bajszost az állkapcsára mért hatalmas ütéssel. Egy másodperc múlva ő maga is a padlóra került, a bajszos mellé. Ekkor a fejemre zuhant egy asztal, és megindult a ringlispíl. Forogni, ugrálni kezdtek a székek és az asztalok, a mennyezet egyetlen lámpája helyett százával gyulladtak ki a villanykörték. Majd valahonnan a messzi távolból felhangzott a rendőrsíp lágy trillája, és a világ sűrű sötétségbe merült.

16. oldal

Timár_Krisztina I>!

– Nem az a tolvaj, aki lop, hanem, aki titkolja!
– Mondtam már: én az államtól lopok. Ez más lapra tartozik!
– Mért, az államnak szerinted nincs szüksége pénzre? Vagy talán az állam fejőstehén? Hogy maradhat fenn, amikor a hozzád hasonló paraziták éjjel-nappal szívják a vérit?! Akármi legyek, ha hazudok: bizony én sajnálom az államot!
Nem tudom, mit gondolt ebben a pillanatban Devdariani, de én, becsületszavamra, tényleg sajnáltam az államot, amikor elképzeltem, hogyan szívják a vérét Seregély és a haverjai.

112-113. oldal

4 hozzászólás
>!

– Te pedig, Nakasidze, egy széltoló vagy. Ha jogomban állna, szétverném a pofádat.
– Mit tegyünk, tisztelt nyomozó, mind a ketten jogfosztottak vagyunk, egyébként én is örömmel szétverném az ön pofáját!

50. oldal (Kozmosz Könyvek, 1977)

2 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Vajon a fecskék miért nem rakják a fészküket a börtönfalakra? Ki tudná megmondani? Talán azért, mert a fecskének – „Krisztus madarának” – fájdalmat okoz az ember – Krisztus testvére – keserű sorsát látni? Vagy azért, mert a börtön kellemetlen, áporodott szagot áraszt? Vagy esetleg amiatt, hogy a börtön folyton-folyvást zúg, mint valami megbolygatott darázsfészek? Netán azért, mert a börtönnek nincsenek állandó lakói, az emberek minduntalan váltják itt egymást, a fecske viszont békés otthonra, családi kényelemre vágyik, szereti megszokni „saját” házának lakóit, és még az arcvonásaikat is megjegyzi magának? Úgy lehet, az is szerepet játszik, hogy a börtönbe nem süt be a nap. Senki, de senki nem tudja, miért nem raknak fészket a fecskék a börtönfalakon…

36-37. oldal

1 hozzászólás
>!

Néztem a medvéket, és úgy tűnt, hogy inkább hasonlítanak az emberre, mint a majmok – két lábra álltak, nem volt farkuk, és pontosan úgy itták a limonádét az üvegből, mint a kialvatlan koldus a házunk előtt.

31. oldal (Kozmosz Könyvek, 1977)

Ezüst P>!

– Cseisvili, mi voltál te odakint? – kérdezte az eddig hallgatag Gulojan.
– Mérnök.
– Azonkívül?
– Hát volt még társadalmi megbízatásom is… – Ki tudja, miért, Cseisvili tartózkodott a pontos választól.
– Milyen? – makacskodott Gulojan.
– Agitátor voltam.
– Szóval zászló voltál, aztán fejbe vertek a nyelével, igaz?

74. oldal

GTM>!

– Maga hisz a vádiratnak, Izidor bácsi?
– Nem tudom. Tolsztoj azt mondta: „Az ördög nem más, mint bukott angyal.” Következésképpen a bukásig az ördög is angyal volt … Én hiszek Tolsztojnak.

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vádirat
Timár_Krisztina I>!

Seregély aranyhalat fogott! „Eressz el – könyörgött az aranyhalacska –, és én teljesítem minden kívánságodat!” "Nem – felelt a bizalmatlan Seregély –, előbb teljesítsd a kívánságaimat, azután majd elengedlek!" „Rendben van – válaszolta az aranyhalacska –, halljuk a kívánságokat!” És ő sorolta, sorolta egyre… Seregély kívánságai nem ismertek határt. Ha már egyszer elkezdte, nem tudta abbahagyni. Egyik kívánság követte a másikat. Seregély már el is feledkezett az aranyhalacskáról, az meg fogta magát, és egy szép napon megdöglött!

198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: aranyhal · kívánság

Hasonló könyvek címkék alapján

Hamvas Béla: Karnevál
Karel Čapek: Abszolútum-gyár
Richard Brautigan: Görögdinnye édes levében
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú
José Saramago: Minden egyes név
Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Márton László: A kárpótlás
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő
Kurt Vonnegut: Hókuszpókusz