Rekviem ​az amerikai álomért 9 csillagozás

A vagyon és a hatalom koncentrációjának tíz alapelve
Noam Chomsky: Rekviem az amerikai álomért

Az ​amerikai álomnak fontos része a társadalmi mobilitás: szegénynek születsz, keményen dolgozol, és meggazdagodsz. Az az elképzelés, hogy mindenki számára lehetséges tisztességes munkát szerezni, házat, autót venni, egyetemre járatni a gyerekeit. Ez mára összeomlott.

Az egyenlőtlenségek témáját vizsgáló könyvében Noam Chomsky a gazdasági tényeket átfogóan bemutatva veszi górcső alá a neoliberalizmus alaptételeit. A vagyon és a hatalom koncentrációjának mechanizmusát tíz alapelvre vezeti vissza: csökkentsd a demokráciát; alakítsd az ideológiát; tervezd újra a gazdaságot; hárítsd át a terheket; számold fel a szolidaritást; tartsd kézben a szabályozókat; szabd át a választásokat; tartsd kordában a tömeget; gyártsd le a beleegyezést; marginalizáld a lakosságot.

Noam Chomsky és a PF Pictures három filmese, Peter Hutchinson, Kelly Nyks és Jared P. Scott 2011 és 2016 között készítette a Rekviem az amerikai álomért című 72 perces riport-dokumentumfilmet. A könyv ennek az… (tovább)

>!
Napvilág, Budapest, 2018
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633384206 · Fordította: Piróth Attila

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Noam Chomsky: Rekviem az amerikai álomért

Noam Chomsky: Rekviem az amerikai álomért A vagyon és a hatalom koncentrációjának tíz alapelve

Én annyira mérges vagyok erre a könyvre, hogy muszáj voltam marha gyorsan elolvasni, mert még ma le akartam húzni. Mérges pedig azért vagyok, mert Chomskynak igaza van, csak éppen. De még mielőtt rátérek a „csak éppen”-re, lássuk az igazat. Jól látja a mintázatot, az egyre növekvő egyenlőtlenséget, a demokratikus értékek amortizálódását, és azt, hogy a politikai PR csodálatosan adja el a tekintélyelvű struktúrákat, abszurd módon pont azoknak, akik az egyenlőtlenség kárvallottjai. (Erről persze sokan írtak sokfelé, úgyhogy nem olyan nehéz jól látni. Ha valaki akar is látni.) Jól látja azt is, hogy amit a közgazdászok (neo)liberális közgazdaságtannak neveznek, az valójában ebben a formában humbug, mert a kapitalizmus törvényeit („ha nem boldogulsz a piacon, lezuhansz, ha meg igen, felemelkedsz”) csak a köznépnek tartogatja, de magukat a szupergazdagokat, a pénzügyi szféra csúcsragadozóit eszében sincs a lezuhanás veszélyének kitenni – ha előidéznek egy válságot, első dolga az államnak őket mentőcsomagban részesíteni. Az államszocializmusnál csak annyival kevésbé avatkozik bele a szabadpiaci kapitalizmusba, hogy ő kizárólag a gazdagok részére mozgósítja a kormányzati beavatkozásokat. Szóval ez stimmel.

A baj az, hogy Chomsky fogja magát, és beszáll ebbe a populizmus nevű, manapság oly divatos társasjátékba, csak ő épp a baloldali verzióját kívánja megvalósítani. Csúsztat, egyszerűsít, érzelmekkel operál, nyomós érvei kimerülnek az „egy régi barátom azt mondta” ill. „saját szememmel láttam” típusú agyrémekben, és természetesen ellenségképeket gyárt, meg összeesküvést sejtet – csak épp ő nem Soros Györgyöt használja hívószónak, hanem a Goldman Sachs-ot. Ja, és ennek tetejében még vaskos butaságokat is mond, olyasmiket, amitől egy másodéves közgázosnak is táncot járna a hátán a libabőr*. Ó, és ki ne felejtsem, bár – populizmusról lévén szó – evidens: forráshivatkozásokat se használ, viszont ezeknek hiányát egész ügyesen elrejti azzal, hogy minden fejezet mögé beilleszt egy halom idézetet, amolyan szöveggyűjtemény-formán, aminek nem sok értelmét láttam (egy kiragadott részlet Madison elnök beszédéből egyszerűen nem bizonyít semmit), de legalább hosszabbnak látszott tőlük a könyv. Szóval le van butítva az egész kötet, mint a fertelem.

Én megértem a dilemmát. Hogy ha a jobboldali populizmus ilyen sikeres, akkor a jó szándékú baloldali gondolkodók felteszik a kérdést maguknak: vajon mi miért nem tudunk kommunikálni a néppel? Ha a jobberek használhatják ezt az eszközt, vajon nincs jogunk nekünk is alkalmazni? No nem azért, mert szeretjük a hatalmat, hanem puszta emberbarátságból! Na, itt most torpanjunk meg egy kicsinyég. Én egyáltalán nem ellenzem (sőt: nagyon is szorgalmazom!), hogy közérthető formában jelenjenek meg ezek a veszélyek, és megérthetővé, megélhetővé váljanak a társadalom minél nagyobb szegmensei számára. Ugyanakkor a „közérthetőség” és a „lebutítás” között óriási a különbség – az egyik nem tér el az igazságtól, legfeljebb nem fejti ki abszolút részletességgel, a másik meg tudatosan kitakarja az igazság bizonyos aspektusait, valami magasabb rendű eszmére hivatkozva. Könyörgök, ha a gazdaság páratlan összetettségét leegyszerűsítjük arra az állításra, hogy „a szupergazdagoknál van a pénzünk”, akkor ez az állítás nyilván tartalmazni fogja az igazság morzsáját, de milyen áron? Milyen következménnyel? Felhívnám a figyelmet, hogy a XX. században akadt már egy baloldali populista mozgalom, ami pont ebben az egy mondatban sűrítette össze a komplett baloldali gazdaságfilozófiát – és hát ismerjük a következményeket.

Nem vizionálok én forradalmakat, persze. Nyilván Chomskynak nyomós indokai vannak arra, miért törekszik előre ezen az úton. Még az is lehet, hogy képes lehet (vagy ő, vagy egy mozgalom) jó irányba mozgósítani az így (esetlegesen) felkeltett indulatokat. Csak éppen ezt a könyvet, ezt a rosszízű kis semmiséget az én gyomrom ettől még nem képes bevenni.

* Példa. A szerző a multik szemére veti, hogy kivitték a gyártósorokat Amerikából a nyomottabb bérekkel dolgozó Távol-Keletre. Ez igaz, és tényleg erősen kifogásolható húzás. És mit javasol erre? Hogy hozzák vissza a gyártósorokat. (Tekintsünk el attól, hogy Chomskyt láthatóan nem érdekli, vajon a kínai gazdaság, benne a kínai munkásokkal nem rokkan-e bele egy ilyen húzásba – hát ne érdekelje, bár ez a részvétlenség nekem eléggé imperialista húzásnak tűnik.) Miközben a világon mindenütt a szolgáltató szektor veszi át az ipari szektor szerepét, a szerző azt gondolja, hogy az USA-nak pont egy rakás gyártósor hiányzik. Most, amikor amúgy is küszöbön a robotika kora. Meg amúgy is pazar dolog gyártósoron dolgozni, az minden amerikai állampolgár álma, hm? Szóval Chomsky úr, lehet, a nyelvészettel kapcsolatban kéne inkább újabb forradalmi gondolatokat megfogalmazni.

36 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Fisher: Kapitalista realizmus
Albert Einstein – Sigmund Freud: Háború, de miért?
Drábik János: Uzsoracivilizáció
F. A. Hayek: Út a szolgasághoz
Li Kuan Ju: A világ, ahogy én látom
Ralph Waldo Emerson: Természet, ember, társadalom
Jason Stanley: Így működik a fasizmus
Michael J. Sandel: Az érdem zsarnoksága
Karl Marx: A tőkés termelést megelőző formák
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz