Sámán (A Cole család trilógia 2.) 124 csillagozás

Noah Gordon: Sámán Noah Gordon: Sámán Noah Gordon: Sámán

A ​Sámán a tizenkilencedik században játszódik, a Cole család két nemzedékének életét s az Egyesült Államok létrejöttében játszott érdekfeszítő szerepét követi nyomon. 1839-ben dr. Robert Judson Cole politikai okoknál fogva menekülni kényszerül szülőhazájából, Skóciából, s az Újvilágba hajózik. Először Bostonban folytat orvosi gyakorlatot, majd Illinois-ban telepszik le mint orvos és birkatenyésztő. Gyerekkora óta megszállottja az amerikai indiánoknak, nem is nyugszik amíg rá nem talál a szauk törzs utolsó, életben maradt képviselőire, akik elnevezik Fehér Sámánnak, és egyszer s mindenkorra megváltoztatják életét. Rob J. legnagyobb tragédiája fiának, Robert Jefferson Colenak, azaz Sámánnak süketsége. Sámán élete nem könnyű. Először meg kell tanulnia beszélni, hogy megállja helyét a hallók világában, aztán meg kell küzdenie egy olyan társadalom előítéleteivel, ahol a fizikai másság nagyon is számottevő tényező. Mire Sámánt befogadják, s belőle is nagyszerű orvos válik, a Cole… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Európa, Budapest, 2012
760 oldal · ISBN: 9789630794930 · Fordította: Uram Tamás
>!
Európa, Budapest, 2009
756 oldal · ISBN: 9789630786867 · Fordította: Uram Tamás
>!
Európa, Budapest, 1999
756 oldal · ISBN: 9630766663 · Fordította: Uram Tamás

4 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 23

Most olvassa 8

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

fióka P>!
Noah Gordon: Sámán

Ez jóval gyengébb volt, mint az első, igazából nem is vagyok még egészen biztos a csillagok mennyiségében (noha már adtam). Valószínűleg korrigálni fogom. (Korrigáltam.)
Gordon nagyszerűen választ történelmi melegágyat a könyveinek, legalábbis eddig. A lényeg az, hogy minél többet megmutathasson a választott korszakból és annak gondolkodásmódjából. Ez itt is sikerült, hiszen még épp belefért az utolsó nagyobb indiáncsoportok lemészárlása, ezáltal az indiánkérdés, majd pedig az amerikai polgárháború, amivel viszont sajnos nem mondott semmit, egyszerűen csak jó alkalom volt arra, hogy a Cole család újabb orvos-leszármazottja megcsillogtathassa emberségét és lelkiismeretes orvosi mivoltát. Ehhez képest aránytalanul sokat szerepelt, nem sikerült megfelelően kihangsúlyozni az Észak Dél ellen-gondolkodásmódot, az ebből akár egy családon belül fakadó konfliktusokat sem, sőt, igazából az ember maradt azzal a felületes tudással (kivéve egy mondatot, ami ezt cáfolja), amibe valamikor élete iskolás évei alatt botlott, éspedig, hogy ez az egész polgárháború a rabszolgaság eltörlése miatt robbant volna ki. Dehogyis, az csak egy mellékes oldalszála volt az egésznek. Töredelmesen bevallom, hogy engem soha nem érdekelt az amerikai polgárháború, így őszintén untam a történelemkönyvi függelékként röpködő csaták, embermasszák, győzelmek és veszteségek, tábornokok és hasonlók felsorolását – ami, mint már fennebb is mondtam, aránytalanul sokat szerepelt, függetlenül az én nemtetszésemtől és attól, hogy meg lehetett volna ezt sokkal, de sokkal jobban is írni.
Ami igazán érdekes, az az, hogy miképpen is tud boldogulni egy siket fiú orvosként az 1860-as években. Ez valóban nagyon izgalmas. Mostanában osztogatják emberek a facebookon egy siket állatorvos történetét, szóval az ügy most is különleges :). Az, hogy miként tanul meg a gyerek szájról olvasni, hogyan tud továbbra is beszélni, nos, az alapos munka – mármint írói. Ami még fontosabb ezzel kapcsolatban, az a nyitottság. Bebizonyítja ismételten, hogy az open minded-megközelítés – elég csupán egyetlen emberé vagy intézményé is – helyrehozhat életeket, míg az elzárkózóké teljesen tönkretehet embereket. Ezt igen alaposan kellene tanulmányozni, mert napjainkban pontosan olyan nagy szükség volna erre a szemléletmódra, mint cca. 150 évvel ezelőtt. Én már csak tudom, az én életem is a szűklátókörűek diadalán múlott.
Más: kénytelen voltam rájönni, hogy az indiántörténetek romantikája (volt egyáltalán olyan szerencsétleneknek?) menthetetlenül elmúlt. Most már nem alélok el, ha meghallom azt a szót, hogy prémvadász (Old Shatterhand az volt, nem?), csak a kipusztulásig mészárolt állatok jutnak eszembe róla, mint ahogy az indiánokról is csupán a genocídium fogalma. És nem, nem tudom már élvezni a róluk szóló történeteket, noha természetesen én is főállású indián akartam lenni hosszú éveken át. A könyv másik fontos gesztusa az indiánok irányába tett gesztus: az őket abszolváló, szeretettel megmosdató, tisztára törülgető, megint emberi sorba emelő, a fehérek egészen sok mocskát felvonultató íróé. Ezért jó könyv a könyv és a siket orvos miatt. Máskülönben… Könnyed olvasmány, nehézkes fordítással, túlontúl tökéletes főszereplővel, majd következő főszereplővel, elképesztően buta és liboid feleséggel stb. Van benne persze izgalom is az arra vágyóknak, bemutatja az Amerika Pártot (ez plusz jó pont, nem ismertem őket) és a Ne Tudj Semmit-mozgalmat (róluk sem hallottam), ami a bevándorlók (hahaha), katolikusok és persze indiánok (négerek stb.) ellen irányult, én, hiányos tudásommal a Ku-Klux-Klán valamiféle elődjének tekintem őket és valószínűleg nem is tévedek sokat, hiszen az előbbi mozgalom nagyjából Lincoln meggyilkolásával pukkant ki, a Klán pedig szintén 1865-ben született meg, csak decemberben.
Ezt az első kötetnél nem említettem, de itt már nem bírom megállni: most mondja meg nekem bárki, aki tud magyarul, mármint helyesen tud magyarul, hogy az életbe(n) írhat le olyat fordító, engedhet át lektor, hogy: „…a dolog csak a rózsás bőrszíntől a napbarnítottig működik. Akinek ettől sötétebb volt a bőre, az akár szőrös vagy tollakkal borított testtel is születhetett volna.” Az előző kötetben a főszereplő ettől (egy London széli háznál, pardon, háztól, mert az elállta az útját) távolabb nem járt. Szerencsére ezután már megint tud magyarul, de én ettől idősebb lettem pár perccel. Megáll az ész.

Swoosh>!
Noah Gordon: Sámán

Majdnem nulla köze van a másik részhez, de ugyanolyan jó szerintem.

Ugyanarról a családfáról származó majdnem ugyanolyan névvel, doki, csak más korszakban. Ezúttal az amerika 1860 környéke. Kalandos, orvosos, rasszistás, romantikus.

Nekem nagyon tetszik ez a műfaj.

crisnique>!
Noah Gordon: Sámán

Az egyik kedvenc könyvem, nagyon olvasmányos családregény! (Egyébként Noah Gordon minden könyve jó!) :)

Habók P>!
Noah Gordon: Sámán

Nagyon jó családregény az amerikai polgárháború idejéből (illetve az azt megelőző évekből). Olvastatja magát.

dianna76 P>!
Noah Gordon: Sámán

Nem csalódtam benne! Tetszett a különböző emberek elegye: zsidók, katolikusok, indiánok. Az indián kultúra, a varázslataik különösen érdekesek voltak.
Habár nem szeretem a történelmet, mégis olvasmányos volt mint az indiánüldözés, mint a polgárháború.
Különös figyelemmel olvastam Sámán nevelését, miután megsüketült. Megmutatkozott az apai lélek erőssége. Azért ahhoz, hogy valaki kellemetlenséget okozzon a saját szerettének, az ő érdekében, kell lelkierő. Sajnálatnak helye nem volt. Ahogy tanították a megfelelő hangerősségre és hanglejtésre, a szavak rezgésén keresztül. Ezek számomra nagyon érdekes és tanulságos dolgok voltak. Manapság miért nem tanítják meg a siketeket így beszélni??
Az akkori orvoslásról nekem, mint szakmabelinek, felemelő volt olvasni. Igazából a könyv iránt ez keltette fel igazán az érdeklődésemet. Ebből szívesen vetem volna, ha több van. E miatt a fél csillag levonás. A végén meg valahogy minden olyan gyorsan történt, minden hirtelen rendeződött, kiderültek a nagy igazságok. Kicsit hirtelennek tűnt az utolsó szakasz. A címe találó: Makva-ikva az indián sámán, Robert J. Cole a fehér sámán, és maga Sámán.
Még egy megjegyzés, ami az „Orvosdoktor” kiadójának szól. A könyv tartalmi részében az áll, hogy az író első nagy sikerű könyve a „Sámán”. Ezért is kezdtem el előbb ezt olvasni. kb. 40 oldal után – belelapozván a köszönetnyilvánításba – tudatosult bennem, hogy az „Orvosdoktor” íródott előbb. Kicsit össze is zavarodtam, aztán mindkét könyvnek megnézvén az eredeti kiadási évét, egyértelművé vált, melyik az első. Ha már elkezdtem, nem akartam félretenni. Még szerencse, hogy önállóan megállják a regények a helyüket, és egymástól függetlenül is olvashatóak.

>!
Európa, Budapest, 1995
758 oldal · ISBN: 9789630794930 · Fordította: Uram Tamás
ordogh_aniko>!
Noah Gordon: Sámán

Sokkal jobban tetszett, mint a szerző előző regénye, azt hittem sokkal több lesz benne az indián rész, de a polgárháború is nagyon érdekes volt. Ajánlom mindenkinek

Allegra_d_Avignon>!
Noah Gordon: Sámán

Az orvosdoktor a kedvenc könyvek közé emelkedett, így nagy izgalommal kezdtem bele a Sámánba. Összességében tetszett, de egyben csalódást is okozott. Nagyon jól megírt könyv, tényleg elsőosztályú a műfajában, de Az orvosdoktor túl magasra tette a lécet. Hiányzott a Sámánból az a fajta monumentalitás, ami még az első részben megvolt.

A könyv legfőbb hibája, hogy túl hosszú. Főleg a hadszíntéren játszódó fejezeteknél éreztem azt, hogy sorozatban teljesen felesleges fejezeteket olvastatnak velem. A könyvre amúgy végig jellemző, hogy nem tudja magát helyes arányokhoz tartani. Úgy éreztem, hogy a könyv első felében az emberre zúdítanak mindent, ami a polgárháború előtti Amerikára jellemző; van itt minden: kvékerek, rabszolgák, mormonok, indiánok, katolikusok, protestánsok… A könyv második felében aztán egy csapásra eltűnik mindez, és hirtelenjében a harcoké lesz a főszerep. Az alaptörténet önmagában korrekt, de túlságosan elnyújtott.

Ami a karaktereket érinti… A Rob Cole-ok hozzák a formájukat – szerethetők, de túl tökéletesek és túl egyformák. Mintha klónozva lennének minden generációban. Egyetlen dolog volt, ami id. Rob Cole-ban nem volt szimpatikus, az pedig a Makva-Ikvához való ragaszkodása. Nem hiszem, hogy ért ez annyit, mint a családi béke és Sarah boldogsága. A többi karakternél sem éreztem azt a fajta kidolgozottságot, mint ami az első rész karaktereinél volt jellemző.

További hiányossága a könyvnek, hogy a Cole-ok hírneves képességét háttérbe szorítja. Egyszer-kétszer van rá utalás, de valahogy nem jön igazán át a lényege.

Összességében egy nagyon jó regény, folytatásnak is egész jó, de azért messze Az orvosdoktor mögött marad.

Könyveskuckó_reblog>!
Noah Gordon: Sámán

Nem tetszett annyira, mint az első rész. Úgy tűnik, az nagyon magasra tette a lécet. Persze ez is olvasmányos azért.

zsofi017>!
Noah Gordon: Sámán

Nekem jobban tetszett, mint Az orvosdoktor. Ennek ellenére ebben is volt olyan rész, ami kevésbé érdekelt, mégis sok oldalt kitöltött…(pl a polgárháború.) Néha sok volt.


Népszerű idézetek

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Az érvényben lévő közerkölcsök szerint az elvekért érdemes harcolni, sőt meghalni is. Mégis, minden mást számításba véve, hát nem az élet a legértékesebb tulajdon, amit egy ember birtokolhat?

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Figyelemmel kísérte Sámán kínlódását, megtapasztalta a keserűséget, amelyet azok éreznek, akik jobbítani szeretnének valamin, de tehetetlenek.

358. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Rob bólintott. Összehajtogatta a lapokat, és vissza akarta adni, de a főnökasszony a fejét rázta. – A magáé – mondta. – A fohászaimmal együtt.
– Nem szabad értem imádkoznia! – Mindig feszélyezve érezte magát, ha hitbeli kérdésekről kellett beszélgetnie az asszonnyal.
– Nem gátolhatja meg. Megérdemli, hogy fohászkodjam magáért, és én gyakran beszélek magáról a Mindenhatóval.
– Mint ahogy fohászkodik az ellenségeinkért is – mutatott rá rosszkedvűen Rob J., de a főnökasszony nem jött ki a sodrából.

403. oldal

1 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Miközben ezen rágódott, azért is haragudott apjára, mert olyan fenemód biztosan tudta, hogy nincs isten, ugyanakkor nem jött rá, hogy a legtöbb ember egyszerűen ahhoz sem elég erős, hogy pacifista legyen.

438. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

– Tudom, sérti az igazságérzetedet, hogy a saját földetekért kell fizetnetek. A fehérek hazudtak nektek, becsaptak benneteket. És sokat megöltek közületek. De a rézbőrűek is becsapják egymást. Lopnak. És különböző törzsek mindig is pusztították egymást, te magad mondtad. Nem a bőr színe a fontos, mindenféle népek között vannak gazemberek, De nem mindenki gazember.

164. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Az indiánok ismerték a mezők felhasogatásának titkát, tudták, hogyan kell kiforgatni a rögöket, hogy felszínre kerüljön a préri húsa és vére, a fekete föld. Munka közben bocsánatot kértek a földtől, amiért megsebezték, és dalokat énekeltek, hogy kiengeszteljék a megbántott szellemeket. Tudták, a fehér ember túlságosan mélyen szántja fel a földet. Ők sekély művelésre állították be az ekevasat, így az átforgatott réteg alatti, gyökérrel átszőtt földtömegben gyorsabban lezajlott a rothadási folyamat, és a szokásos fél hektár helyett másfél hektárt műveltek meg naponta. És sem Kis Tülök, sem Kőkutya nem kapta el az illinois-i nyavalyát.
Az álmélkodó Jay szerette volna közkinccsé tenni az új művelési módot, de sehol nem talált érdeklődő fülekre.
– Ez azért van így, mert a tudatlan barmok külföldinek tartanak, pedig én Dél-Kaliforniában születtem, közülük meg némelyik Európában – panaszkodott bosszúsan Robnak. – Nem bíznak bennem. Utálják az íreket meg a zsidókat meg a kínaiakat meg az olaszokat, és csak a Jóisten a megmondhatója, ki mindenki mást még, akik szerintük túl későn jöttek Amerikába. A franciákat és a mormonokat elvből utálják. Az indiánokat meg azért, mert túl korán érkeztek Amerikába. Egyáltalán, ki az ördögöt szeretnek ezek?
Rob rávigyorgott – A szentségit, Jay… hát magukat! Úgy gondolják, nekik van igazuk, mert volt annyi eszük, hogy pont a megfelelő időben érkezzenek – mondta.

212. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Mialatt Alex egy fa árnyékában szunyókált, kiültek a folyópartra. Rob J. Skóciáról mesélt, Sarah pedig elmondta, mennyire szeretné, ha lenne egy templom a környéken, ahol a kisfia megismerkedhetne az istenhittel. – Gyakran gondolok manapság Istenre – folytatta. – Mikor azt hittem, meg fogok halni, és Alex magára marad, imádkoztam, és az Úr elküldte magát. – Nem kevés szorongással a hangjában a férfi bevallotta, hogy ő maga nem hisz Isten létezésében. – Szerintem az isteneket az emberek találják ki maguknak, és ez mindig is így volt – mondta.

169. oldal

17 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Miért várták ezek az emberek olyan mohón, hogy konföderációs katonákat gyilkolhassanak? Erre a kérdésre maguk közül is csak nagyon kevesen tudták a választ. Rob J. látta, hogy számukra a testet öltött háború jelentősége minden észérven és ügyszereteten túlnőtt. Azért várták kiéhezve a harcokat, mert háború volt, s mert a gyilkolást hivatalos nyilatkozatokban nevezték csodálatra méltó és hazafias cselekedetnek. Ennyi elég is volt nekik.

497. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Az amerikai születésű protestánsok gyűlölték és elnyomták a katolikusokat és a bevándorlókat, a katolikusok és a bevándorlók viszont lenézték és halomra ölték a négereket. Úgy tűnt, mintha gyűlöletének táplálásához mindkét csoportnak a nála gyengébbek csontvelejére lenne szüksége.

537. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Az év végén mégis úgy döntött, hogy elhagyja a 131. indianai ezredet. Itt csak voltak betegei; azért állt be a hadseregbe, hogy megfelelő orvosi ellátást adhasson a katonáknak, és Coppersmith őrnagy most éppen ebben akadályozta meg. Orvosi tudásának pazarlásaként fogta fel, hogy szinte végig csak hordággyal rohangál, ateistaként pedig nem látta értelmét, hogy úgy éljen, mintha vértanúságra vagy szentté avatásra vágyna.

544. oldal


A sorozat következő kötete

A Cole család trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Korda István: A mocsarak visszaütnek
Diana Gabaldon: A lángoló kereszt 1-2.
Iny Lorentz: Vad vidék
Celia Rees: Bűbájos Mary
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
W. Michael Gear – Kathleen O'Neal Gear: A Tűz népe
Helen Bryan: Az új élet völgye
Joseph Boyden: Az orenda
Zalka Csenge Virág: Útban az ég felé