Az ​orvosdoktor (A Cole család trilógia 1.) 94% 170 csillagozás

Nem könnyű. Nem könnyű, mert a regény az a fajta, élvezetes, aprólékosan építkező, megfelelő valós történelmi háttérrel megtámogatott írás, amit én szeretek. Viszont az tagadhatatlan, hogy időnként annyira meseszerű és csodás az egész, ami inkább egy epic fantasynek állna jól. A kettő ilyenszerű keveredése pedig nem tesz jót a könyvnek, mert most akkor vagy az egyik, vagy a másik. És egyik sem. A témája nagyon jó: a gyógyítás. A választott éra, a XI. század legeleje is jó döntés, hiszen így a katolikus egyház akkori alapelveitől kezdve Avicennán át a perzsákig, az iszlámig és az örökös, sajnos kiirthatatlannak tetsző antiszemitizmusig, az akkori Angliáig minden benne van. Ebből nagyon nehéz lenne gyenge történetet csinálni. Anélkül, hogy spoilereznék, csak annyit mondhatok, hogy noha hihető az, hogy egy orvos, státuszából kifolyólagosan, főleg egy természetesen nagyon tehetséges orvos, a legfelsőbb körökben mozog és így, ha akarja, ha nem, mindenféle izgalmas és halálos dolgok történnek meg vele, a végén már túl sok a kiválasztottaknak járó esemény. Természetesen vannak izgalmas életek, de ez egy kicsit sok volt. A többi, a rengeteg tanulás, a középkori orvostudomány fejletlensége Nyugaton és Avicenna (Abu Ali al-Huszajn bin Abdallah ibn Szína) tudása Keleten, az, ahogyan ott egy zsidó is embernek számított, tanulhatott, egyenrangú volt, míg itt….hát inkább hagyjuk. Az a kétségbeejtő mód, ahogyan az egyház mindig is irányítója akart lenni és volt is a mindennapoknak és ezért történhetett meg, hogy „pogány” akadémián tanulni lehetetlen volt egy kereszténynek, és ha valaki túl sokat tudott, az nyilván máris veszélyesnek találtatott, mert a tudás félelmetes, a trágyát a nyílt sebre-gyógyítás már egyáltalán nem, az kordában tartható. Öröm nézni azt, ahogy a zsidóság végig segíti egymást, mert tudják, hogy egy olyan világban, ahol gyakorlatilag ők az örökös bűnbak, csak így élhetnek túl bármit is. Öröm nézni azt is, hogy a „sötét középkorban” is voltak olyan helyek, ahol a tudást tisztelték, ahol lehetővé tették és ahol akadt legalább egy olyan felvilágosult elme, aki folyamatosan képezte magát és másokat is.
Elbűvölő olvasmány, csak túl kell lendülni a mesés részeken. Nyilván nem szigorúan vett történelmi regény, de elég igényesen van megírva, a szerző viszont néha nem tudott ellenállni a csábításnak. Ti se tudjatok, érdemes elolvasni :).

Nagyon jó könyv, amely igazi történelmi kalandregény. A 11. század valóságát igyekszik bemutatni, a barbár viszonyokat, a trónharcokat, ugyanakkor a kisemberek törékenységét, védtelenségét.
Az utazás is érdekes volt, bár a magyar részeknél volt némi pontatlanság, irtó gyorsan eljutottak például a Balatonig. Perzsia viszont a szívem csücske lett (meg volt is). Nagyon érdekesen mutatta be a három vallást kicsit részletesebben is, azok mindennapi gyakorlását, hibáit, korlátait és előnyeit. Az egyetem, a palota, a város leírása nagyon életszerű. Tetszettek a sorsfordító események színes elbeszélései, mint a hadjárat, a futóverseny vagy a pestis. A küzdelem a boncolás területén, és a disznó mint az emberi test prototípusa.
A szereplők is érdekesek: mi lett a négy barátból, a Barbélyból, Maryből. Mindenki hozzátett Rob fejlődéséhez, ahogy ezt végül ő is felismeri. Kedvenc szereplőm Ibn Szína volt, minden bölcsességével és hibájával együtt.
Tetszett a befejezés is, a továbblépés, a kör bezárulása.
Rob és feleségének a szerelme pedig igazi gyöngyszem, ami a kemény próbákat is kiállja.
Hosszú olvasmány, de mindenképpen megéri a fáradságot. Érdemes hosszabb időt rászánni és lassan ízlelgetni ezt a csemegét, mert talán maradandóbb élményt jelent.

Annyira olvastam volna még :) Magával ragadó történet, semmi cifra körmondat ♥
Egy igazi kalandregény, rengeteg utazás, rengeteg mellékszereplő, rengeteg történés de mégsem szívet szorító regény. Vannak nehéz pillanatok de az egész törtenet azért olyan meseszerű. Nagyon szép korrajz a 11. századból. ( Ez alapján hát én talán fél napot ha életben maradok) Mindenhol veszéy, haramiák, gonosz szomszédok, halál leselkedik. Rengeteg „receptet” kapunk, mit mivel ettek abban a korban, kis betekintést a gyógynövények világába. A vallások összehasonlítását is végigvesszük, mégsem lesz unalmas. Zsidó kultúrát nagyon alaposan és mélyen bemutatja ( pl kóser hús ) Annyira szépen van adagolva és olyan monumentális. A tájleírások nagyon szépek. A Katedrálishoz tudom hasonlítani. A perzsa történelem nekem hiánypótló volt nekem. Egyszóval csak ajanlani tudom.

Ez az a könyv, amit kifejezetten sajnáltam olvasás közben, mert nem jutott rá elég időm. Hamarabb is befejezhettem volna (ha nem kellene dolgozni is :D), mert egy érdekes, jól felépített világba nyerünk bepillantást. Rob alakja szimpatikus volt, tetszett a kiolthatatlan tudásvágya, az akarat ereje, hogy elérte amit akart.
Kíváncsian figyeltem az emberek életét, de végül arra jutottam, hogy hosszú távon nem biztos, hogy nagy kedvemet leltem volna abban a korban élni. Persze kitudja. Azt hiszem ideje lesz előkeresni a folytatásokat…

Rendkívül részletes, magába rántó, ha a szó szerinti történetmesélésre kellene példát hoznom, ez a könyv lenne a választásom. Nem riad meg minden rezdülés megjelenítésétől, nem finomkodik, a tizenegyedik század tényleg sötét, szinte barbár bugyrait megmutatja. A film nagybetűs Élmény, a könyv pedig még a hézagokat is kitölti.

Nagyon szerettem utazni Robbal, majd Jesszével. Az akkori Európán vezet át, Perzsiába, majd Indiáig. Tetszett Rob karaktere, mennyire elhivatottnak érzi magát az orvosláshoz, elviseli a nehézségeket, csakhogy orvos lehessen. Kicsit féltettem Despina bűvöletében, hogy eltéríti Robot az útjáról. Akaratereje nem lankad, holott nemcsak az orvoslás terén kell helyt álljon, hanem vallásilag, politikailag is. Aprólékos korrajz a 11. századról.

10/10-es ez a könyv is, Noah Gordon nagyon jól ír!

Ez az a könyv, amit úgy olvasok végig mindig, hogy nehezemre esik letenni. Egy olyan időbe enged betekintést, amiről kevés olyan könyv szól amit ilyen élvezetes olvasni. Rob J. Cole-lal világot látunk, keményen tanulunk, érdekes embereket ismerünk meg. Azoknak ajánlom, akik nem ijednek meg a 800 oldalnyi terjedelemtől, sőt, talán a szemük is felcsillan, azoknak, akik nem bánják, ha egy jó történet kedvéért átcibálják a fél világon, és azoknak, akik a molyt, vagy a könyvesboltot bogarászva, azt mondják: „Ejj, kéne már egy jó, olvasmányos könyv!.”

Első olvasásom az írótól. Nagyon hosszú és vontatott történet. Robert James Cole életútját kísérhetjük végig gyerekkorától kezdve – hogyan jut árvaságra, elszakítják egymástól a testvéreket, ő egy Barbély mesterhez kerül, akitől sokat tanul az utazásuk során a gyógyítás területén, majd eljut Iszfahánba, ahol zsidónak adja ki magát (Jesszé ben Benjamin néven él) kitanulja az orvosmesterséget, barátokat szerez, akiket sorra el is veszít (meghalnak). Feleségül veszi Mary Cullent, akitől fiai születnek.
Helyenként túl részletesen írja le az életútját, sokszor unatkoztam. Nehezen olvastam…

Annak ellenére, hogy több orvoslást vártam, nagyon tetszett.
Hatalmas akarat és elszántság volt Robban, hogy tanult orvos lehessen belőle. A hosszú vándorlás, a szülőföldtől való elszakadás, már önmagában is elég. Ő ezt még megfejelte azzal, hogy megtagadta önmagát, származását, s teljesen új életvitelbe kezdett, hogy vágya beteljesülhessen. Kezdetben még a szerelemről, s vele együtt a biztos megélhetést nyújtó jövőről is lemondott.
Természetesen, ahogyan a „Sámán” -ban is, itt is érdek feszítve olvastam a múlt idők kezdetleges orvoslásáról, gyógyításáról. Mekkora hátráltatója volt az orvostudomány fejlődésének, hogy tiltották a holttestek felnyitását!
Örömmel vettem, hogy az akkori zsidó kultúrát részletekbe menően ismertette az író. Talán ez volt az eddigi olvasataim közül az a regény, melyből a legtöbbet megtudtam erről a számomra érdekes, sajátságos ember – ill. valláscsoportról.
Az akkori szokás, mely szerint az árván maradt gyermekeken osztoznak az emberek…… megdöbbentett, s kirázott tőle a hideg. Mélységesen sajnáltam szegény Robot, hogy kilenc esztendősen ily sors jutott neki, de gyakorlatilag érett, felnőtt módon viselkedett, és saját kezébe vette a sorsát. Bár szegény mást nem is tehetett volna.
Ahogy haladtam előre a könyvben, egyre-másra láttam magam előtt a cselekményeket, a környezetet, az embereket. Vándorútra keltem jómagam is Barbéllyal és Roberttel, majd nekivágtam ama hosszú útnak, melynek végén belecsöppentem a perzsák érdekes világába, együtt tanultam hősünkkel az orvostudományt, átéltem a pestis szörnyű tarolását, részt vettem a harci sebesültek ellátásában, körmöt rágva izgultam végig a futóversenyt, együtt keseregtem, sírtam, örültem és nevettem Robbal, hogy aztán a regény végére megnyugvásra és boldogságra leljek vele együtt.
Szeretem, amikor egy regény magával ragad, és sodornak előre az események, s filmként pereg előttem a történet. Ez ilyen volt. Egy igazi olvasói élmény!! Köszönöm Noah Gordon!