Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Jeruzsálem-gyémánt 6 csillagozás
Kétezer-ötszáz évvel ezelőtt néhány jeruzsálemi férfi fontos kegytárgyakat lop el a Templomból, hogy ne válhassanak a hatalmas sereggel közeledő Nabukodonozor katonáinak prédájává. Az értékes tárgyakat elássák, egy írnok rézlemezre vési a rejtekek találos kérdés formájában megfogalmazott leírását. A kegytárgyakkal együtt aranytömböket, drágaköveket is elrejtenek, hogy később legyen miből újjáépíteni a Templomot. Ez utóbbiak között van az a hatalmas gyémánt, mely a továbbiakban évszázadokat tölt arab uralkodók és keresztény egyházfők tulajdonában, s mindeközben ugyanannak a zsidó családnak az egymást követő nemzedékei csiszolják szabályos alakúra, helyezik a pápai fejdísz aranyfoglalatába, s birtokolják is hosszabb-rövidebb ideig. Aztán a huszadik század végén híre megy, hogy valaki megtalálta és eladásra kínálja a csodakövet. A Vatikántól az izraeli államon át mindenki versenybe száll a megszerzéséért. Nemkülönben Harry Hopeman, annak a bizonyos zsidó családnak a leszármazottja,… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1979
Enciklopédia 6
Most olvassa 1
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Ez a könyv egy kicsit olyan „sokat markol keveset fog”. Kapunk :
– egy jelenkori történetet ami a Jeruzsálem- gyémánt körül forog,
– mellék(?)szálként a templomi kincsek kutatásának egy szeletkéjét,
– a gyémánt hajdankori történetét a zsidóság ó – és középkori történetébe, illetve a főszereplő családtörténetébe ágyazva,
– zsidóságtörténet kis darabkáit, a gyémánt története okán megemlítve
– a jelenkori főszereplő magánéleti szálait.
Az egyes darabok jók, de „nem elegek”, illetve szerintem kevéssé jól egybeszerkesztettek. Olyan ez a könyv, mintha nem lett volna igazán kedve megírni, mintha csak egy próbálkozás- féle lenne egy nagyon ígéretes nagyregényhez.
Illetve a magánéleti szál hm..háát, vannak benne logikátlanságok is.
SZóval „nem laktam jól”- sokkal jobb könyvet lehetett volna írni ebből az alapanyagból.
Mégis egy négyes, személyes érintettségem okán és mert benne volt a lehetőség.. Sajnálom, hogy nem jobb..
A történet felépítése olyan mint egy keresős játék, és valójában az is: a főbb részek így követik egymást, hideg; langyos; meleg; forró , ahogy a történet halad a megoldás felé, mint ahogy a kereső is közeledik az általa keresett tárgy felé a játékban.
A fülszövegben említett gyémánt keresés a regény fő témája, a gyémánt a történelem során többször cserélt gazdát, hol Kába gyémántjának nevezték, hol Sándor szemének, hol Jeruzsálem gyémántnak, de leggyakrabban csak Inkvizíciós gyémántnak.
A főhös Harry Hopemann ennek a felbecsülhetetlen értékű gyémántnak ered nyomába Jeruzsálembe a zsidók szent földjére. Kaland, izgalom szerelem, mi kell még ?
Van még nagyon sok zsidó kifejezés a szövegben ,sajnos lábjegyzet illetve magyarázat nélkül ami egy kissé zavaró, mert azért valljuk be egy regényt nem szótárral a kezében olvas az ember lánya jobb esetben, és arra is kevés az esély hogy a kifejezések jelentésével az olvasók nagy százaléka tisztában van:-((
Időnként a történet jelenbeli folyamatát megszakítja egy-egy szereplő életútjának részletes bemutatása utalva történelmi eseményekre, az Inkvizíciós gyémánttal kapcsolatba került személyekre, a gyémánthoz kapcsolódó szerepükre.
Mondhatnám, hogy az alap történet miatt egy snassz krimiről van szó , de azért ennél több ez a könyv. Nagyon sok olyan információval ismerteti meg az olvasót ami a zsidó hagyományokkal, életükkel, szokásaikkal kapcsolatos. A befejezés pedig igen csak elgondolkodtató.
Népszerű idézetek
Három dominikánus égő fáklyával a kezében elhagyta az emelvényt, és felkapaszkodott a vesztőhelyre. Egymás után odaálltak Gil de Lanuza elé, buzgón győzködték valamiről, majd elhúzták arca előtt a fáklyát.
– Kóstoló a máglya hevéből – mormolta a katona. – Hátha megtér.
Az eretnek testét vad reszketés rázta meg. Az egyik pap kivette a szájpecket, a fiú zihált valamit. A pap megfordult, csendre intette a tömeget. – Fiam, mint mondtál?
– Megtérek az egyedüli igaz hitre.
A nézőseregen gyönyörteli borzongás futott végig. Vidal mellett egy nő felzokogott, karonülő gyereke megrémült, és maga is elpityeredett.
– Dicsőség a mennybéli Istennek – mondta a katona rekedten.
A dominikánusok letérdeltek. – Fiam – mondta a pap.
– Melyik hitre térsz meg? Melyik hitben halsz meg?
– Atyám, Jézus Krisztus hitében halok meg.
A dominikánusok fölemelkedtek, megölelték a fiút. – A testvérünk vagy – kiáltotta a pap. – A szeretett testvérünk.
A fiú szeme elkerekedett az izgatottságtól. Ajka reszketett. A hóhér előrenyúlt a cölöp mögül, megfojtotta.
201. oldal
– A szokásainkat meg az anyanyelvünket nem választjuk, hanem örököljük.
– Egy valamit ki nem állhatok az angoloknál és az amerikaiaknál – mondta Tamar. – A bazdmegezést.
Harry minden figyelmét a narancsevésre összpontosította. Az éneklő egyetemisták elnémultak.
– A szexre persze nekünk is vannak szavaink, de sem az arabban, sem a héberben nincs olyan, hogy valaki felhúz, és azt mondom neki: „utállak, menj és élj nemi életet valakivel”. Ez inkább áldás kéne legyen, nem káromkodás. Én, mikor igazán boldog vagyok, legszívesebben az egész világnak azt mondanám: „Basszátok meg, mind! Baszd meg a világ!”
Harrynek úgy tűnt, az egyetemisták soha nem hagyják abba az éljenzést.
225. oldal
Isaac átballagott a Gietto kis hídján, biccentett az őrnek. A kapuőrök négyen voltak, négy keresztény; az éjszakai kijárási tilalom betartásán kívül ők feleltek azért is, hogy mindenkin ott legyen a zsidókra sütött rágalom jele, a sárga kalap, hogy a férfiak nehogy keresztény növel kezdjenek, és hogy a pénzkölcsönzők ne szedhessenek uzsorakamatot.
259. oldal
Harry megrázta a fejét. – Maguk, izraeliek már most is egészen mások, mint a többi zsidó. – Befejezte a halát.
A tábornok érdeklődve nézett rá. – Mégis miben különbözünk? – mondta.
– Maguk győztesek. Létérdekük, hogy azok is maradjanak. Mi, a többiek, vesztesek leszármazottai vagyunk. A zsigeri reflexeink azokéi, akik lélegzet-visszafojtva lapultak, mikor a hatóság dörömbölt az ajtajukon. Ez az emberfajta, aki előszeretettel munkálkodik a társadalmi igazságosság előmozdításán.
Az asztaltársaság elcsendesedett. – Mi is ugyanazok leszármazottai vagyunk, ugyanazokkal a zsigeri reflexekkel. Gondolja, hogy csak mert fennmaradtunk, elfelejtettük, milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni?
– Legkevésbé sem, de attól még nem árt védekezni a veszélye ellen.
– Ha ennyire törődik Izraellel – vetette közbe a gyáros szívélyeskedve –, miért nem költözik ide maga is?
– Fontolgatom – válaszolta Harry kimérten. Tapsként hangzott fel a helyeslő morajlás.
– Mondja csak Mr. Hopeman. Van gyereke? – kérdezte a tábornok.
– Egy fiam.
– Képes lenne feláldozni? Hogy saját maga továbbra is eleven emberi lény maradhasson?
– Nem hiszek az áldozatban. Ha Ábrahám és Izsák története igaz, Ábrahám nem vallásos volt, hanem elmebeteg.
320. oldal
– Ez egy ilyen ország – mondta Leslau. – Jobb, ha megszokja. Folyton összekutyulódik a múlt és a jelen. Amennyien itt éltek és meghaltak már. Nem tud egy gödröt kaparni, ha el akar ültetni egy fát, hogy ne bukkanna rá a nyomaikra. Az autópályákat felügyelő minisztérium kiássa egy út nyomvonalát, és hercegi szarkofágok kerülnek elő. Egy arab gazda elhatározza, hogy megtoldja pincéjét, és olyan mozaikképekre bukkan, hogy rögtön múzeumot csinálnak a házából.
82. oldal
A spanyolországi kiűzetéssel nyolcszázezer zsidó vált földönfutóvá. Egyesek Afrika partjain kötöttek ki, ahol az arabok megerőszakolták az asszonyokat, és lenyelt értékek után kutatva kibelezték a férfiakat. Mások Portugáliába vetődtek, és mindenüket pénzzé téve megvásárolták a jogot, hogy letelepedhessenek, azután fiaikat és lányaikat a szemük láttára vonszolták el, keresztelőre. Ezrek kerültek rabszolgaságba, ezrek lettek öngyilkosok. Genova kikötőjében kisebb flottányi, kiéhezett menekültekkel teli hajótól tagadták meg a partraszállást. Gazdag és szegény zsidók tömegestül pusztultak éhen a kikötőben. Oszladozó tetemeik pestisjárványt indítottak útjára, mely azután húszezer genovai életét oltotta ki.
262. oldal
Akkoriban Bronstein vézna, sápadt fiú volt, szeme, akár El Greco Krisztusáé. Hat hónap és tömérdek eszpresszókávé után Harry és ő arra a meggyőződésre jutottak, hogy Isten, akárcsak a whisky meg a háború: emberi találmány. Önnön vakmerőségétől kábán és riadtan, Harry otthagyta a Yeshiva Torat Moshét, és a Columbia következő szemeszteréig gyémántot csiszolt apja műhelyében.
53. oldal
Fráter Diego elkottyantotta a lovagoknak, hogy Julius zsidó. Azok ettől fogva fennhangon hirdették őskeresztény mivoltukat és a limpieza, a vérvonalak tisztaságának fontosságát. Jóllehet, bűzlöttek, mint a pöcegödör, ahányszor Julius belépett a kabinba, orrukhoz kapták kezüket a FOETOR JUDAICUS, a „zsidószag” miatt. Egyikük végeérhetetlen történetet adott elő a héberről, aki szentelt ostyát lopott egy templomból. Az elvetemült gazember meg sem állt a zsinagógájáig, ahol az oltárra tett egyet az ostyákból, és éles kést döfött bele. Az ostyából vér serkedt! Amikor a rémült tolvaj, hogy bűnétől megszabaduljon, a kályhába dobta a maradék ostyát, gyermek formájú felhő emelkedett az égre, minekutána a zsidó töredelmes vallomást tett a hatóságoknak. Előbb izzásig hevített fogókkal marcangolták, azután megégették.
185. oldal
Néhány kilométerre tőlük oázisok dús ültetvényei pompáztak, Harry azonban most kietlen sivatagon át követte Leslaut. Számára ismeretlen, kis, fehér farkú fekete madarak cserregtek hangosan a tamariszkuszbozótokban és akácfákon. – Gondolja, hogy Ákánt és családját ténylegesen megkövezték?
– Katonai kivégzés, hogy példát statuáljanak? Amilyen borzalmasan hangzik, akár igaz is lehet – mondta Leslau. – A hadseregek ugyanolyan eszelősek voltak, mint manapság. Azt hiszem, itt ölhették meg őket. – Egy sziklanyiladékhoz vezette Harryt. – Vigyázzon a fejére.
78. oldal
– Az egyház szentté avatta trenti Simont.
Isaac dermedten nézett rá.
– A sírhelynél egyre-másra történtek csodák. Némák, vakok és bénák gyógyultak föl, halottak keltek új életre. A gyermek neve mostantól Szent Simon.
Bő száz évvel korábban egy ádáz zsidógyűlölő pap böjti prédikációt tartott Trentben, Velencétől északra, a német határon. A prédikátor a zsidók rituális gyilkosságaival riogatta a parasztokat, és figyelmeztette őket, hogy tartsák a szemüket a gyermekeiken a pészah közeledtével.
Nagycsütörtökön eltűnt egy Simon nevű huszonnyolc hónapos fiúcska. Házról házra jártak, de nem sikerült a nyomára akadni, egészen húsvéthétfőig, amikor néhány zsidó elborzadva fedezte föl a folyó vizén lebegő kis holtestet. Férfiakat, nőket és gyermekeket kínoztak meg, míg végül valakiből a beleegyező sikoly, igen, a fiúcskát megölték, hogy vérét lecsapolják a pészah során. A zsidó közösség elöljáróit a helyi templomhoz hurcolták, megkeresztelték és felkoncolták, és Európán terrorhullám futott végig. Több mint öt évvel az eset után egy Portobuffole nevű faluban, Isaac otthonához közelebb, megégettek három zsidót, rituális gyilkosság vádjával.
258. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Herman Wouk: Dicsőség 95% ·
Összehasonlítás - Leon Uris: Exodus 92% ·
Összehasonlítás - Alice Hoffman: Galambok őrizői 91% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: Kimondatlanul 91% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…” 94% ·
Összehasonlítás - Martha Hall Kelly: Orgonalányok 93% ·
Összehasonlítás - Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság 92% ·
Összehasonlítás - Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács 91% ·
Összehasonlítás - Pam Jenoff: Nő kék csillaggal 94% ·
Összehasonlítás