Who ​Fears Death 11 csillagozás

Nnedi Okorafor: Who Fears Death Nnedi Okorafor: Who Fears Death Nnedi Okorafor: Who Fears Death

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

International ​award-winning author Nnedi Okorafor enters the world of magical realist literature with a powerful story of genocide in the far future and of the woman who reshapes her world.
In a post – apocalyptic Africa, the world has changed in many ways, yet in one region genocide between tribes still bloodies the land. After years of enslaving the Okeke people, the Nuru tribe has decided to follow the Great Book and exterminate the Okeke tribe for good. An Okeke woman who has survived the annihilation of her village and a terrible rape by an enemy general wanders into the desert hoping to die. Instead, she gives birth to an angry baby girl with hair and skin the color of sand. Gripped by the certainty that her daughter is different — special — she names her child Onyesonwu, which means “Who Fears Death?” in an ancient tongue.
From a young age, stubborn, willful Onyesonwu is trouble. It doesn’t take long for her to understand that she is physically and socially… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
HarperCollins, New York, 2018
>!
HarperCollins, London, 2018
396 oldal · ASIN: B0776NTZYM
>!
DAW, New York, 2014
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780756407285

1 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

mandris>!
Nnedi Okorafor: Who Fears Death

Már nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a regényt, amely poszt-apokaliptikus fantasy disztópia (viszonylag ritka párosítás), ráadásul már az írónőre is nagyon kíváncsi voltam. (Plusz, még kihívásokhoz is jól jött :))
Az afrikai irodalmat Chinua Achebe jóvoltából néhány éve szerettem meg, aki ugyancsak ibó származású, mint ahogy az e regényt megíró Nnedi Okorafor is. Azóta lelkesen olvasok minden afrikait, ami a kezem ügyébe kerül.
Az afrikai hiedelemvilág volt a regény egyik forrása, a másik viszont a való élet. Ezáltal a történet minden fantasztikum ellenére nagyon is ismerősen csenghet, és nagyon is hitelesen hat. Az írónő ráadásul nem is egyszerűsít, semmi és senki sem fekete vagy fehér ebben a regényben. Jól megválasztott és komplex főszereplők, végig fenntartott feszültség, és a különböző fent említett zsánerek, amelyek ebben a regényben össze lettek vegyítve is csak első ránézésre tűnhetnek össze nem illőnek, a regény olvasása közben ugyanis egy cseppet sem éreztem zavarónak, hogy varázslók és számítógépek vannak egy légtérben. Külön kiemelném, milyen izgalmas a mágia jelenléte és működése a könyvben. Ráadásul a szerző számtalan témát tud megpendíteni, kezdve a faji ellentétektől a nemi egyenlőtlenségeken át a sors vs. szabad akarat témájáig. A történet ennek ellenére nem tűnik ürügynek ahhoz, hogy ezekről a témákról beszélhessen, sem pedig, hogy felépíthessen egy világot. Valahogy úgy érzem, hogy nem utoljára olvastam.

Bori_L P>!
Nnedi Okorafor: Who Fears Death

Mielőtt értékelést írok, meg kell jegyeznem, hogy az olvasmányaim közt az afrikai írók/írónők művei meglehetősen alul vannak reprezentálva. Megjegyzem, ez nem csak én hibám, hanem a magyar könyvpiacé is. A lényeg, hogy ezen igyekszem sürgősen változtatni.

Amennyire én tudom, sem okeke, sem nuru nevű afrikai törzs nem létezik, de javítsatok ki, ha tévednék. Tehát adott egy Afrikára hasonlító kontinens, valószínűleg valamilyen posztapokaliptikus állapotban, ugyanis számítógépek, kamerák és hasonló, fejlettebb technológiát feltételező tárgyak léteznek, csak éppen nem túl elterjedtek. Nekem kicsit illúziórombolóak voltak, meg mit keresnek egy fantasy-regényben, de azért hozzájuk lehet szokni.

Szóval napfény-színű nuruk és éjszaka-színű okekék nem léteznek így kimondva. Létezik viszont apartheid-politika, rasszizmus, rabszolgaság, népirtás és a nők negatív diszkriminációja. Létezik a Nagy Könyv is, csak épp Bibliának hívják. Tehát első körben kirajzolódik egy nagyon éles társadalomkritika.

A történet középpontjában Onyesonwu áll, akinek az egész életét végigkövethetjük. Ewunak született, tehát nuru és okeke szülők gyermekeként. Ez már önmagában is elég lenne, hogy egy életre átkozott legyen (félvérségét képtelenség elrejteni, és az ewukat mind a két fél megveti), de nem csak félvér, hanem boszorkány is. Méghozzá nem is akármilyen: rettenetesen erős, illetve mellé még meglehetősen könnyen haragba jön, ami meglehetősen veszélyessé teszi. Ennek ellenére a város boszorkánymestere hosszú ideig visszautasítja, hogy tanítsa, mivel nem férfinak született.

Hosszú éveken keresztül Onyesonwu felnőtté és nővé válásának útját követhetjük végig. Sokszor nehezemre esett azonosulni vele (E/1-ben van írva a történet), viszont tény, hogy Okorafor nagyon is hitelesen írja le egy ilyen bonyolult és ellentmondásos személyiség gondolatait és érzéseit. Minden megvan, ami egy izgalmas fantasy-hoz kell: titkok, szeretet, elhagyatottság, félelem, szerelem, árulás, mágia… és mindez olyan fantasztikusan összekeverve, hogy egy percig sem lesz klisés, túlságosan kiszámítható vagy unalmas.

A remek jellemrajzokon kívül érdekes a sivatagi népek kultúrájának, és a joruba hitvilágból átemelt mágiarendszernek a bemutatása is. Mert nem csak a számítógépek valósak, hanem az állattá változó boszorkánymesterek és a valódi hatalommal bíró mágikus jelek is. Mind a két világ – a letűnt kor technológiája és a másvilági erők – fontos szerepet játszik, végigkísérik Onyesonwu és társai zarándoklatát nyugat felé. Mindannyiuknak küldetése van.

Ki mondta, hogy csak férfiak lehetnek próféták?

4 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Nnedi Okorafor: Who Fears Death

Minden meg van írva.
És ez így jó, mert így újra is lehet írni… :)
Nagyon fura könyv ez. Fantasy is meg nem is. Egy olyan képzeletbeli világban játszódik, amelyben a legváratlanabb pillanatokban a sajátjára ismerhet az ember. És nem mindig kellemes a ráismerés.
A helyszín egy kitalált táj, amelyik pont úgy néz ki, mint a Szahara; kitalált népekről szól, amelyek közül az egyik időnként rabszolgaságban tartja, máskor irtja a másikat. A másik meg hagyja, mert így van megírva a Nagy Könyvben. Az egyik nép olyan színű, mint a nap, a másik olyan, mint az éjszaka. Az egyik nyugaton lakik, a vizek mentén, a másik keleten, a sivatagban…
…szerintem idáig mindenkinek ismerős…
…és a küldetés, hogy a Nagy Könyvet újraírják (mert amit megírtak, azt újra is lehet írni!), természetesen egy olyan nőre vár, akinek mindkét nép vére folyik az ereiben, és ezért mindkét nép kiközösíti, sőt gyűlöli és üldözi, néhány hűséges társ kivételével…
…na, ez a fantasy-része, de szerintem ebben is akad ismerős elem… :)
Sok-sok kötelező fantasy-elem található ebben a regényben, adott esetben (főleg a közepe felé) még néhány sablon is becsúszik. Mégis sikerült a könyvet úgy megírni, hogy sehol máshol ne játszódhasson, csak éppen ebben az elképzelt, jövőbeli világban, ahol a középkori körülmények jól megférnek a laptopokkal és GPS-ekkel (legalábbis engem cseppet se zavart ez az együttes), ahol a mindennapok részét képezik a varázslatok, és a szellemvilág lakói mindig jelen vannak, éppen úgy, mint a népirtás veszélye, a gyarmatosítás következményei vagy a gyerekkatonák. Furcsa, érdekes, időnként gyomorszorító és nagyon fájdalmas egyveleg. Nagyot üt, főleg az utolsó harmada.
A regénynek azok a részei tetszettek a legjobban, amelyek a sivatagi kultúrát mutatták be. Ha esetleg valaki nem tudta volna, hát most megtudja, hogy ez minden szempontból teljes, működőképes kultúra, és természetesen nemcsak a puszta életben maradást biztosítja a tagjainak, hanem közösségi életet, iskolát, történelmi tudatot, szórakozást, hagyományokat – emberségeseket és emberteleneket egyaránt.
Utánanéztem: azok a mesei-mitikus figurák és tájak, amelyek felbukkannak a regényben, tényleg részei az ibo vallásnak. Ettől még a helyszín éppúgy nem azonos Nigériával (főleg, mert Nigériában alig van sivatag), mint ahogy az okeke nép sem azonos az ibókkal. De a következő könyv, amit elolvasok, tuti, hogy egy kötetnyi afrikai népmese lesz, valahonnan a környékről.

>!
DAW, New York, 2014
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780756407285
Mircsi P>!
Nnedi Okorafor: Who Fears Death

Jó sokáig tartott ez, annak ellenére, hogy hosszan vágyódtam rá, miután láttam az Agavénál, hogy van ilyen. A borító és a fülszöveg is megbabonázott ráadásul ugye Okorafor a Shuri-ból is kivette a részét, úgyhogy esküdni mertem volna rá, hogy tetszeni fog.
Nem tetszett. Egynek jó volt, örülök, hogy elolvastam, de teljesen másra számítottam… Lehet, hogy csak nem értettem meg igazán, de olyan volt nekem, mint egy hosszú sorozat, aminek minden részében a szereplők találkoznak egy kihívással, legyőzik és mennek tovább, miközben vannak apró jelek arról, hogy mi lesz a végkimenetel. Aztán egyszercsak tényleg lesz valami.
Onyesonwu karakterével se sikerült túlzottan azonosulnom, hogy valakinek ennyire ne legyen önkontrollja, az a végtelenségig idegesítetett. A Mwitával való kapcsolatuk érdekes volt, az, hogy Mwita hogyan teszi túl magát azon, hogy ő csak másodhegedűs ebben a történetben olyasmi volt, ami jobban megérintett.

anubys P>!
Nnedi Okorafor: Who Fears Death

Már megint ott vagyok, hogy nem tudok beállni a lelkesedők sorába. Egyrészt adott egy egészen érdekes világ, ami az idegenségével együtt is egzotikus és színes. A szereplők is rendben vannak, azon túl, hogy sokszor inkább idegesítőek, mint bármi más, de ez meg többször inkább a hitelességhez ad hozzá. A mágia is rendben van, a ridegség és a kegyetlenség is helyén van ebben a valóságban.
Viszont maga a szöveg szerintem nem túl kifinomult, igaz, hogy könnyű bármikor belehelyezkedni, ellenben ha letettem, nem éreztem igazán a késztetést, hogy visszatérjek hozzá. Lehet, hogy fogok még próbálkozni a szerzővel, de ez elsőre nem hagyott bennem mély nyomot.

ideali_zed>!
Nnedi Okorafor: Who Fears Death

Nagyon erős üzenetekkel van telítve ez a könyv, amit örömmel vettem. Bár sokkoló témákkal operál, de szükséges ezekről beszélni.
Hogy őszinte legyek, nekem ez az egész mágiaszerű-képesség felesleges volt a történet erejének tekintetében. Persze ez alkotta a fő cselekményt, de erőltetettnek találtam a behozását a regénybe. Ez természetesen csak személyes preferencia, nem csorbítja a történet esztétikai értékét.

Melinda_Farkas>!
Nnedi Okorafor: Who Fears Death

Félbehagytam 70% után, mert untatott és idegesített, pedig egészen jól indult…
Elnagyolt történet, nem kidolgozott (ámde sokszor idegesítő) karakterek és problémák, zavaros cselekmény, igénytelenség a köbön.
Sokkal többet vártam tőle, az év csalódása.
A vámpíros regénysorozattal tudnám párhuzamba állítani, nekem az sem tetszett (de azt legalább végig tudtam olvasni)..


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

To be something abnormal meant that you were to serve the normal. And if you refused, they hated you… and often the normal hated you even when you did serve them. (…)
Not for the last time I suspected that whatever I'd do in the West would be violent. (…) I was Ewu, who would listen to me without the threat of violence? Like those disgusting men outside the tavern. They hadn't heard me until they feared me.

236. oldal

Timár_Krisztina I>!

The Okeke people have skin the color of the night because they were created before the day. They were the first. Later, after much had happened, the Nuru arrived. They came from the stars and that's why their skin is the color of the sun.
These names must have been agreed upon during peaceful times, for it was well known that the Okeke were born to be slaves of the Nuru. Long ago, during the Old Africa Era, they had done something terrible causing Ani to put this duty on their backs. It is written in the Great Book.

17. oldal

Timár_Krisztina I>!

When my mother and I were nomads, during the hottest parts of the day we'd sit in our tent and she'd tell me stories about these creatures. „Kponyungo like to befriend travelers,” she said. „They come to life during the hottest part of the day just like now. They rise from the salt of long dead oceans. If one befriends you, you will never be alone.”
My mother was one of the only people I knew who spoke of oceans as if they'd truly existed.

308. oldal

Timár_Krisztina I>!

There is a portion of the Great Book that most versions exclude. The Lost Papers. Aro had a copy of them. The Lost Papers go into detail about how the Okeke, during their centuries festering in the darkness, were mad scientists. The Lost Papers discuss how they invented the old technologies like computers, capture stations, and portables. They invented ways to duplicate themselves and keep themselves young until they died. They made food grow on dead land, they cured all diseases. In the darknesss, the amazing Okeke brimmed with wild creativity.

364. oldal

Mircsi P>!

That's a lesson you have to learn, instead of being angry all the time. We'll never know exacly why we are here, what we are, and so on. All you can do is follow your path all the way to the wilderness, and then you continue along because that's what must be.


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Cloud Atlas
Stephen King: The Drawing of the Three
Justin Cronin: The City of Mirrors
Alaya Dawn Johnson: The Summer Prince
Amy Ewing: The White Rose
Stephen King: Night Shift
David Levithan: Another Day
Cecelia Ahern: Flawed
Lois Lowry: The Giver
Moira Young: Blood Red Road