Most megint csak azt tudom mondani, hogy néha nem ártana elolvasni az ismeretlen könyvek fülszövegét, és nem csak író alapján (most éppen) vagy borító vagy ajánlás alapján olvasni. Ugyanis ha tudom, miről szól a könyv, valószínűleg nem kezdtem volna bele. Ugyanis az űrben játszódó történeteknél csak a földönkívülis sci-fik állnak tőlem messzebb. Ugyanakkor így utólag azt gondolom, hogy hiba lett volna kihagyni ezt a könyvet…
Szóval, a történet röviden: három idegen találkozik a tengerparton. Adaora, a sikeres tengerbiológus, Anthony a sikeres ghánai rapper, és Agu közlegény, aki alapjáraton szintén sikeres, de éppen majdnem megölte a felettesét, úgyhogy éppen kevésbé érzi annak magát. Ők hárman találkoznak először a földönkívüliekkel, akik eltévesztették a házszámot úgy döntöttek, hogy Lagos partjai mellett szeretnének ezentúl élni. Aztán következnek a bonyodalmak.
A földönkívüliek érkezése nem maradhat sokáig titok a nigériai nagyvárosban, és bár az Ayodele-nek nevezett nagykövet állítja, hogy békével jöttek, és nem akarják meghódítani a Földet, azért tudjuk, milyenek az emberek. Ayodele népének meglehetősen hangos feltűnése pánikot kelt, és a pánikhelyzet általában nem a legjobbat hozza ki az emberekből: pillanatok alatt felszínre kerülnek az amúgy sem túl mélyre rejtett problémák, és életveszélyessé válik a város. A földönkívüliek érkezése mindenkit mélyen megrendít, van, aki hasznot akar húzni belőle, van, aki csak eltörölné őket a föld színéről. Elszabadul az erőszak. A káosz közben a triónak egyetlen feladata van: az idegen nagykövetet eljuttatni Nigéria elnökéhez.
Dióhéjban ennyit a történetről. Sajnos az nem derül ki, hogy pontosan miért olyanok az idegenek, amilyenek, és az sem, hogy miért választották a Földet. Ezen kérdések tárgyalása nyilván nem is célja a műnek, viszont mivel nem esik szó róluk, hiteltelennek érzem a történetet (pontosan ezért kerülöm a földönkívüliek-a-Földön-típusú sci-fit). a pidginnel is megszenvedtem, de az mondjuk egyéni szocprobléma, hogy nem beszélek pidginül.
Maga a történet nem sok újat mond: ismét elgondolkoztat azon, hogy mitől ember az ember és milyen az emberiség. És mi történik pánikhelyzetben. Én mondjuk biztos, ami biztos, rögtön megpróbáltam volna minél távolabb kerülni a helyszíntől, még mielőtt kitör a lövöldözés meg hasonlók. Viszont a technológia keveredése a még mindig élő nigériai hitvilággal (és a káosz elszabadulása utáni mágikus realista [vagy fantasy?] elemekkel), és afrikai temperamentum errefelé nem túl ismert leírásával olyan érdekes elegyet alkot, ami nélkül nem lehet szó nélkül elmenni. A történet vitán felül napjainkban játszódik, hiszen YouTube-on terjed a forradalom, és a képernyők funkcionálnak kommunikációs eszközként. Viszont európaiként kicsit nehezebb beleképzelni magunkat egy olyan kultúrába, ahol valakinek a boszorkánysággal való vádolása a létező legnagyobb sértés. És ez csak a problémák egy kisebb része: feltűnik a gazdag pap, aki kiszipolyozza a szegényeket lelki üdvösségükért cserébe; a katonaság agresszivitása; a korrupció és a szegénység; az interneten terjedő információ valódiságának megkérdőjelezhetősége és a homo-/transzszexuálisok elnyomása is, mint probléma. És persze ezekhez jön még a jóindulatú földönkívüliek érkezése, akik azonban nagyon is pusztítóak tudnak lenni, ha kijönnek a sodrukból. Hát csoda, ha elszabadulnak az indulatok?
A történet közepe, az előző bekezdésben részletezett problémák kibontása izgalmassá és érdekfeszítővé teszi a könyvet a kicsit meggondolatlannak tűnő kezdés után. A vége sajnos megint nem az igazi: túlságosan elkapkodott, nagyjából olyan … és addig éltek, amíg meg nem haltak-típusú, az elnök majd megold mindent és minden rendbe jön, az emberek elfelejtik a pánikot, minden gond meg fog oldódni, stb. Ennek ellenére érdemes lehet elolvasni, főleg ha valaki nem viseltet alapból ellenérzésekkel a Földre látogató idegenekkel szemben.