Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Otorimonogatari (Monogatari 11.) 4 csillagozás
A certain middle school girl has a fondness for hats, which serve as a line of defense against eye contact along with the overlong bangs she’s worn ever since she was little. Speaking in fits and starts when she doesn’t fall completely silent, her go-to line is “I’m sorry,” and she’s given to referring to herself in third person. Nadeko Sengoku is pretty, and not just cute.
When a jealous classmate tried to hex her with a fraudulent charm, Miss Bangs went and got cursed in earnest all by herself, having done her homework wrong and performed a gruesome ritual at a forgotten shrine. Thank goodness Big Brother Koyomi noticed and rescued her that time, but chopping up snakes at a place of worship that was dedicated to a serpent…
It might come back to bite her again, hmmmm? Hoping to be saved by someone, but unable to ask for help, the shyest member of the cast explores a running theme of these tales in her own halting voice this round: While self-reliance is well and… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2011
Kedvencelte 1
Kiemelt értékelések
Nisioisin: Otorimonogatari Decoy Tale
Az eddigi legmellékebb mellékszereplő, Nadeko Sengoku történetét kapjuk, akinek most egyedül kell boldogulnia, „nagy bátyó Koyomi” segítsége nélkül.
Nehéz megfogalmazni, miért tetszik annyira a könyv. Dióhéjban nagyjából azt tudnám mondani, hogy Sengoku története olyannyira kevésbé érdekelt, mint Kanbarué, talán még kevésbé. De ahogy a cipőjébe bújhattunk a történetben, újrakontextualizálva az eddig ismert szereplőket (Araragi, Shinobu, Tsukihi) ennek a szégyenlős kislánynak a szemszögéből, aki saját természete és a világ külső megítélése közt lebeg, teljesen elvesztem, és szép lassan beleszerettem a szereplőbe. Majd pedig megkaptuk a széria messze legnagyobb csavarjait, melyek végül a legsokkolóbb és letaglózóbb befejezéssel hagynak magunkra. Itt már őszintén nem tudtam eldönteni, hogy a Kizumonogatari, vagy ez talán a sorozat legjobb könyve. Annyit biztos el lehet mondani, hogy az előbbi felépítette több könyvön át elvárásainkat, kíváncsiságunkat, míg itt épp az ellenkezője igaz, és a legváratlanabb szereplőtől kapjuk ezt a remek történetet.
Hatalmas kedvenc. Anime formájában volt szerencsém először ehhez is, és gondolatvilágán annak idején rengeteget merengtem, saját életem kapcsán is.
Nisioisin: Otorimonogatari Decoy Tale
Sengoku, mint POV karakter már sokkal érdekesebb volt számomra, mint Hakekawa vagy Kanbaru, viszont ha lehet, itt még jobban eltolódott számomra az egyensúly. A kötet első kétharmada jóformán teljesen érdektelen volt a számomra, aztán szerencsére nagyon beindult. Addig inkább csak a fanservise-en volt a hangsúly, de a tónusváltás, a filozofálgatás nagyon jót tett neki. Viszont ez a fajta „lezárás” kb érthetetlen, annak fényében, hogy a következő kötet nem ennek a közvetlen folytatása.
Nisioisin: Otorimonogatari Decoy Tale
Jót tett a Monogatari második alsorozatának, hogy minden kötetnek más a narrátora, mert ez újabb és újabb lehetőségeket ad arra, hogy kifacsart nézőpontokból szemléljük a világot. Az eddigiekben is ez volt, amikor jól sikerült (Hanekawa), volt, hogy nem annyira (Kanbaru) és volt, hogy a szerző nem is merte megpróbálni (Hachikuji). Viszont az, hogy ennyire különböző szemszögekből nézve is mindegyik megütött egy bizonyos minimum szintet, így könnyen várom a többi szemszöget, ebben a konkrét esetben Sengokut. Amelyre szükség is volt, ugyanis számomra a korábbi könyek után nagyjából annyira volt érdekes, mint a falon a festéket száradni nézni.
És a könyv becsületére szóljon, hogy élveztem. Tény, hogy az összes problémámat valaki megemlítette (és nem, ez nem karakterépítés :) ), a meglepetések egy része előre látható volt, és valóban, Sengokuban az az érdekes, hogy alapvetően egy nem érdekes karakter, mégis működik. A vége kellően látványos volt spoiler, majd az utolsó 50 oldal akkora mivaaaaan-t váltott ki belőlem (a pozitív fajtát, amikor nem tudok mást csinálni, mint a lehető leggyorsabban haladok a végére), hogy emelkedett hangulatban olvastam az egészet. És ezután jött a telefon a végére, ami után már nem maradt más hátra, mintsem hogy hangosan, jóízűen röhögjek az egészen… spoiler
Ahogy Nisioisin a bizonytalan elvárásaimat elvitte a katarzishoz, az pedig kíváncsivá tett, hogy a szerző hogyan írná meg azt a bizonyos festékszáradást – megvan a gyanúm, hogy azt is élvezném…
Népszerű idézetek
Yes, i might be hallucinating, i may be possessed by a god, but i still have to go to school – that's what being a middle school student means.
10. fejezet, 76. oldal (Vertical, 2018)
Nisioisin: Otorimonogatari Decoy Tale
„Anyway, i just need to find your object of worship, right? And – once i do find it, you'll free Nadeko.”
„Free you… I don't mean to be forcing you to do anything, Nadeko. I'm just preying on your guilty consience, that's all.”
10. fejezet, 89. oldal (Vertical, 2018)
Nisioisin: Otorimonogatari Decoy Tale
Teachers are pros, too. If there's a problem, they can take care of it. But.
While they can enforce something like „not fighting”.
They can't enforce „getting along with each other”.
Which is why i can see why things getting worse might seem like an improvement.
… Still, he'd be nothing but a pest if he said, If only you were being bullied, Sengoku.
17, fejezet, 184. oldal (Vertical, 2018)
Nisioisin: Otorimonogatari Decoy Tale
„Won't you save me Nadeko?”
„…”
It feels like he's asking for the impossible.
But saying no feels even more impossible.
„S-Sure,” Nadeko says.
With her ears blocked. With her eyes covered.
Nadeko says: „J-Just a little, okay?”
80. oldal
Nisioisin: Otorimonogatari Decoy Tale
A sorozat következő kötete
Nisioisin: Onimonogatari Demon Tale |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gail Carriger – Rem: Soulless – The Manga 1. 95% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: This Side of the Grave 92% ·
Összehasonlítás - Gail Carriger: Timeless 92% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman – Terry Pratchett: Good Omens 89% ·
Összehasonlítás - Nobuhiro Watsuki: Buso Renkin 9. (angol) ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Hunt the Moon ·
Összehasonlítás - MaryJanice Davidson: Undead and Unwed ·
Összehasonlítás - Chloe Neill: Some Girls Bite 88% ·
Összehasonlítás - Richelle Mead: Succubus Heat 86% ·
Összehasonlítás - Laurell K. Hamilton: The Killing Dance ·
Összehasonlítás