Kizumonogatari (Monogatari 4.) 6 csillagozás

Ritka jelenség, amikor az ember az eredeti könyvnek drukkol, hogy felérjen filmváltozatához, de tény, ami tény, annyira bele vagyok bolondulva a Monogatari-sorozatba, hogy ily módon kezdődött olvasásom. No, nem mintha Nisioisin rá lett volna szorulva az aggodalmamra. Már az első fejezet elég volt, hogy meggyőzzön tévedésemről.

Nehéz kiemelnem egy-egy dolgot, amit élveztem a kötetben, egyszerűen minden telitalálat volt nekem. Araragi fantasztikus főszereplő. Megvannak a hibái és a személyes csatái, amit karakterével is meg kell vívnia, és ez dupla olyan érdekessé teszi, ahogy a történetének viszontagságaival megküzd. De a többi karakter is gyakorlatilag folyik le az oldalakról! Az elszánt és mindentudó Hanekawa (nem mindentudó, csak tudja, amit tud), a könnyűléptű, mégis tapaszalt és felelősségteljes Oshino Meme, illetve kedvencem, a fantasztikus, megtévesztő és gyönyörű Kissshot. Mindenki emlékezetes személyiség, csak egy átlag beszélgetés bármelyikük közt elragadó. A történet egyszerű, de óriási ereje van, és a befejezés kifejezetten libabőrt keltő.

Számomra egy teljesen önfeledt olvasás volt ez. Végig az író ritmusára táncoltam, elragadtak az érzések, amit a szereplők és a cselekmény kiváltottak belőlem. Legyen szó humorról, drámáról, akcióról, vagy filozófiáról, nekem minden téren csillagos 5-ös volt ez a könyv. Mindenkinek tudom ajánlani!

Meg kell mondanom, le vagyok nyűgözve. Venni egy egyedi hangulatú sorozatot, amely a kamaszkor problémáit vegyíti természetfeletti lényekkel és nagyon okosan megfogalmazott párbeszédekkel és sok-sok visszautalással egy korábbi eseménysorra, majd ezt a korábbi eseménysort úgy megírni egy előtörténetkötetre, hogy útközben több jó csavarral ellátni (ami nem mond ellent az eddig ismert részeknek), nem kis teljesítmény.

Tovább növeli az elégedettségem, hogy most a vámpírok, félvámpírok, vámpírvadászok és társainak problémáját keverjük be Araragi életébe, ami már a teljes klisévé válással fenyegetne, de a csavarok itt is szépen ülnek – elvégre egy vámpír kapcsán az egyik legfontosabb kérdés, hogy pontosan milyen idióta nevezhette el 'Kissshot Acerolaorion Heartunderblade'-nek?

Ennyi ömlengés után viszont meg kell jegyeznem, hogy meglepődve tapasztaltam, hogy Araragi és Hanekawa viszonya mennyire másmilyen volt, mint az eredeti sorozatban. Nem feltétlenül van itt ellentmondás, mert van még egy történet közben, amire eddig csak utalásokat kaptunk, ami összekötheti a szálakat, de ha ilyen szoros kapcsolat után Araragi komoly magyarázat nélkül úgy viselkedik osztálytársnőjével, ahogy a Bakemonogatariban látjuk, akkor nem egyszerűen bumfordi, hanem javíthatatlan bunkó…

Végső soron nem tudok elmenni a fan service mellett – bőven többet kaptunk belőle, mint kerestem volna, nagyon nehéz komolyan venni vagy megvédeni. Pedig úgy szeretném sok embernek ajánlani a jó részei miatt, de ez nagyon nehézzé teszi az eladását…

Eddig a kedvenc a sorozatból. Nisioisin veszettül ért a fanservice-hez. Végre megismerhetjük Shinobu „születésének” történetét, és minden szinten hozza az elvártakat, sőt, felül is múlja azokat. Egészen elképesztő az a fajta ritmus, ahogyan vált a műfajok között.
És ez volt számomra ez első sztori, amit nem ismertem korábbról, anime formában, így sok újdonsággal is szolgált számomra.