Katanagatari ​4. (Katanagatari 10-12.) 1 csillagozás

Annyira szerettem volna, hogy ez a sorozat jól működjön. Annyira reménykedtem benne, hogy a végére jön valami csavar, ami a már lassan sablonossá váló történetet utólag átértékeli (vagy legalább elmagyarázza nekem, hogy milyen metafora mentén haladtunk előre). De sajnos ez nem jött be, ami csavart kaptunk, az metatextuálisan ugyan előre lett jelezve, de ami a tényleges élmény részét érinti, ezzel együtt inkább egy váratlan sokkolásnak hatott, az utána jövő folytatás pedig egyszerűen unalmas lett.

És ezért nagy kár, mert a történetben volt muníció – az eposzi jellegű történet, beleértve a műfaji sajátosságokat, mint az epitheton ornans rendszeres alkalmazását, ha kombináljuk a Nisioisinre jellemző ügyes, metakontextust figyelembe vevő és negyedik falat piszkáló stílussal, nagyon ütős lehetett volna. Ehelyett azt kaptuk, hogy a szerző annyira éles eszű, hogy magát is megvágja vele.

És tudom, hogy a sorozat arra az ötletre épült, hogy havonta jelenjen meg egy kötet belőle egy éven keresztül, de azt kell, hogy mondjam, hogy sok lett, a 12 kötet helyett 8-9 körül lehetett volna az optimális mennyiség – akkor lehetett volna fókuszálni. Az alternatív irány az lett volna, hogy több energiát rakni az egyes részekbe, de akkor meg nem lett volna meg a havi egy kötet, szóval itt az alkotás körülményei a ludasak az elégedetlenségemért (legalábbis amennyire én látom).

Az mindenesetre biztos, hogy ha Nisioisintől kell valamit ajánlanom, az nem a Katanagatari lesz, a Monogatari vagy éppen a Zaregoto sokkal jobban sült el (bár utóbbinak még csak a harmadát fordították le angolra, szóval még azzal is jöhetnek meglepetések).