44. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

A ​nyolcadik élet 186 csillagozás

Brilkának
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet

Az életben maradásért, a boldogságért és a szerelemért küzdenek egy grúz család tagjai a polgárháború, forradalom, világháborúk és önkényuralmi terror alakította orosz–grúz és szovjet 20. századi történelem viharaiban, hol egymásba kapaszkodva, hol messze elszakítva és eltaszítva egymástól.
A rendkívüli tragédiák és a rettegés évszázadában – Tbilisziben, Szentpétervárott, Moszkvában, Londonban, Berlinben és Bécsben – a csokoládégyáros ükapa titkos receptje alapján sorsfordító forró csokoládék készülnek, annak reményében, hogy megváltoztassák mind a történelem, mind az egyéni sorsok menetét… beteljesítve az álmokat. A nyolcadik élet (Brilkának) lenyűgöző, líraian megírt, eposznak is beillő, felkavaró és megindító családregény sűrű szövésű, történelmi léptékű, nagyszabású mű, tele félelmetes, ugyanakkor lélekmelengető történetekkel – igazi nagyepikai alkotás, évezredfordulós Háború és béke.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Európa, Budapest, 2023
968 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635045143 · Fordította: Fekete Ágnes
>!
Európa, Budapest, 2023
968 oldal · ISBN: 9789635048014
>!
Európa, Budapest, 2022
968 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635045143 · Fordította: Fekete Ágnes

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 49

Most olvassa 42

Várólistára tette 291

Kívánságlistára tette 253

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Lázárné_Csernus_Anikó>!
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet

A nyolcadik élet generációkon átívelő családregény, amely végigkalauzol bennünket a hajdani csokoládé készítő ükapa életétől kezdve napjaink Grúziájáig. Ahogy a könyv fogalmaz, Grúzia volt a Szovjetunió kedvenc gyereke, azonban a benne élők sorsa nem mindig tükrözte ezt. Habár vastag könyvről van szó, ez senkit ne tántorítson el, ilyen sok szereplőhöz muszáj ennyi oldalt írni, de egy percre sem érződött sem túlírtnak, sem követhetetlennek. Az újabb szereplők megfelelő tempóban érkeznek a többiek életébe. Habár ekkora ívű történetnél elengedhetetlen a politikai és történelmi háttér bemutatása, egyáltalán nem vált a könyv hátrányává. Érdekes, hogy egyik női karaktert sem éreztem igazán közel magamhoz, mégis tudtam azonosulni a sorsukkal és szurkoltam, hogy legalább egynek legyen már könnyebb az élete. A sorokat egy misztikus családi legenda szövi át, nem mindig szerencsés nagyobb eseményeknél forró csokit készíteni és elfogyasztani. Gyönyörűen megjelennek a „mi lett volna, ha” gondolatok és az is, hogy generációról generációra hogyan öröklődnek mintáink.
Számomra rengeteget adott a történethez az is, hogy együtt olvastam @Aniszka, @ekofalusi és @Roxana_Vincze molytársakkal! Az idei évem egyik kedvence lett!

3 hozzászólás
ekofalusi>!
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet

Lebilincselő ez a könyv, nem lehet letenni. Nagyon szerettem olvasni, pedig a terjedelme miatt tartottam tőle, de már az első 100 oldalnál éreztem, hogy kedvenc lesz. Csak vitt és vitt magával az írónő Grúzia, Oroszország, a Szovjetúnió és sok esetben egész Európa 20. századi történelmén, valamint egy család hat generációjának történetén át.
A regény nagyon jól érzékelteti a történelem körforgását, a nemzetek, családok sorsának öröklődését.
A történelmi háttér elképesztően pontos, nagyon sokat tanul az olvasó, a már megélt, ismert időszakokról szóló részek pedig tökéletesen érzékeltetik az adott korszak hangulatát.
A család sorsában sok a megrendítő, szívfájdító történet, a 20. század minden borzalmát kénytelenek megélni és ahogy a titkos családi csokoládé receptet, úgy ezeket a tragédiákat is átörökítik az utódokra.
A szereplők nagyon mély nyomot hagynak, azzal együtt, hogy mindegyiküket külső szemlélőként látjuk, nem lehet, de nem is kell azonosulni velük, az írónő kellő távolságban tartja őket.
A magával ragadó stílusnak, gyönyörű írásmódnak és a csodálatos fordításnak köszönhetően a terjedelem ellenére a könyv minden mondata leköti az olvasó figyelmét.

Most hatalmas ürességet érzek, nagyon fog hiányozni ez az olvasás.
Köszönöm, hogy együtt olvastunk @Aniszka, @Lázárné_Csernus_Anikó, @Roxana_Vincze! Kívánni sem lehet jobb olvasótársakat!♥

13 hozzászólás
Andulka>!
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet

Évszázadot felölelő családregény, amely Grúziába kalauzol. Nagyon szeretem a családregényeket és a történelmi könyveket. Ha nem csupán egy család, de egy nemzet történetét is megismerhetem egy könyv segítségével az külön öröm. Nem sok mindent tudtam Grúziáról, de ennek a regénynek a segítségével kicsit betekinthettem egy nép 20. századába.
Nyolcadik élet a könyv címe, a kötetben egy-egy fejezet egy-egy ember életét mutatja be, ő kerül a középpontba. Nem csupán egy család tagjait, hanem a velük kapcsolatba kerülők történetét is megismerjük. Monumentális regény, közel ezer oldal, mégsem éreztem túlírtnak, nem untatott, mert az írónő mindig újabb és újabb szálat font bele vagy inkább szőtt bele a történetbe. A történet a jelenben kezdődik és ott is ér véget, így ad egy keretet a történetnek. Niza az unokahúgának Brilkának írja meg családjuk közel 100 éves történetét, amely nem egy vidám történet… spoiler.
Ajánlom!

Mindian>!
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet

Monumentális családregény, értékes olvasmány hiteles történelmi háttérrel. Külön elismerésem Fekete Ágnesnek a csodálatos fordításért. Érdemes leküzdeni a terjedelmére vonatkozó kezdeti ellenérzéseket, mert kb. 100 oldal után letehetetlen történetté válik, annak ellenére, hogy egyik szereplőt sem sikerült maradéktalanul a szívembe zárni. Ugyanakkor türelmetlenül vártam, hogy mit szán örökül főhőseink sorsa ebben vérzivataros évszázadban. Bárcsak több időt tudnék olvasásra szakítani…

TMarie>!
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet

Monumentális mű, minden tekintetben. Amennyire terebélyes, annyira jó is.
spoiler
Egy egész évszázad eseményeibe – történelmi kitekintésre és részletes leírásába -csöppenünk be. És mi megy keresztül az egész évszázadon és fenn is marad? spoiler
Zseniális könyv. Nagyon jól meg van írva, minden szál ki van dolgozva. NINCS hiányérzetem.
És nem utolsó sorban, spoiler
Azt nem tudom, hogy miért kellett 9 évet várni a magyar fordításra!?

vargasz___>!
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet

Egyszerűen zseniális. Egyszerűen lenyűgöző. Egyszerűen szerelem lett ez a könyv.
Egy majd 100 évet összefogó, csodálatos történet egy családról, azok tagjairól, akik sem nem hibátlanok, sem nem csodálatosak, csak egyszerűen emberek. Hoznak rossz döntéseket, néha szerethetetlenek, néha megszakad az ember szíve értük. Voltak pillanatok, amikor haragudtam, fortyogott a dühöm egy egy karakter miatt, volt, hogy magamhoz öleltem volna őket, és letöröltem volna a könnyeiket, és olyan is volt, hogy én magam is zsebkendőbe kellett, hogy fújjam a meghatottságomat. Sosem stagnált a hangulatom olvasás közben, mindig hullámzott, vitt, sodort magával a “mese”.
És talán azért éreztem ennyire szívhez szólónak a könyvet, mert én is, de én már csak az elmúlás, a szétesés pillanatában születtem, de édesanyám, a nagyszüleim a Szovjetunió gyermekei vagy elszenvedői, nem is tudom már, hogy hogyan lenne érdemes fogalmazni ezzel kapcsolatban.
Jelenkorunkban olyan nehéz elképzelni azt a fajta életet, ami itt az olvasó képzeletében megelevenedik, és így, hogy néhány dolgot én is megtapasztaltam a saját bőrömön, és éreztem a rendszerváltás utolsó nyögését, így még élesebbek voltak a körvonalak.
A könyv zseniális. Minden szavát ízlelgettem, és nem akartam vele gyorsan haladni. Ezt a történetet el fogom még olvasni, még találkozok Kosztyával és Sztasziával, még hallok felőled Krisztine, mert úgy érzem, hogy első olvasatban képtelenség volt kiinni minden cseppjét a lehetőség kejhének, amit ez a sztori kínált számomra.

Csoszi>!
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet

Nagyszerű család- és egyben történelmi regény a 20. századi Grúziából. Erről az országról az átlagember annyit tud, hogy innen származik a véreskezű diktátor, Sztálin. A könyvnek köszönhetően több dolognak is utána olvastam, sok fényképet nézegettem grúz városokról, különböző helyekről. A könyvben rengeteg kegyetlenség szerepel, és volt egy pont, ahol fel akartam adni. Borzalmas, amikor egy eszme, vallás vagy politikai irányzat nevében a hatalmat gyakorlók irányítják a kisemberek életét, durván befolyásolják azt.
A könyv szereplői a Dzsasi család tagjai. Mintha átok kísérné végig az életüket generációkon keresztül.

pappb12>!
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet

Meglehetősen monumentális mű. Amikor itt a molyon felfigyeltem a gyönyörűszép borítóra, és a várólistámra tettem, nem is néztem meg, hogy mekkora ez a könyv valójában. Aztán mikor megpillantottam a könyvtár asztalán, akkor meglepődtem, hogy hűűű mekkora, de ez egyáltalán nem tartott vissza attól, hogy magammal hozzam.
Csaknem ezer oldalon keresztül olvashatunk a Dzsasi család generációin keresztül a 20. századról, grúz szemmel. A családtagokon kívül rengeteg barát, ismerős, szerető bukkan fel a történetfolyamban, de annyira szép ívű a történet, annyira szépen van megírva, hogy a század politikai kálváriája mellett sem vált követhetetlenné.
Nagyon tetszett, nagyon magával ragadott, még úgy is, hogy méretéből adódóan csak esténként tudtam vele haladni, és annak ellenére, hogy kevés boldogság jut a szereplőknek, mégis ott van mindegyikük sorsában a jobbra való törekvés, a vágy, hogy a következő generációnak már jobb legyen. Szinte érezni a fájdalmat, a Szovjetunió korabeli kilátástalanságot, elkeseredettséget, de ugyanúgy a soha fel nem adásnak a határozottságát.
Minden szereplővel együtt tudtam élni, (talán Kosztyával kevésbé, Kittyvel pedig a legjobban), mindegyiknek drukkoltam, hogy megtalálja az útját, a boldogságát.
Tartalmilag nem könnyű, de nagyon olvasmányos szépen megírt kötet, örülök, hogy olvashattam, mindenképpen ajánlom.

Alíz_Simon P>!
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet

Egészen különleges mű! Felzaklatott és felemelt. Elbűvölt és elképesztett. Meghatározta az elmúlt két hetemet. Hiába foglalkoztam mással, munka, unoka, bármi, ott motoszkált bennem és hiába olvastam közben mást is, ahogy kézbe vettem, azonnal magához rántott.
Nem is az 1100+ oldala miatt tartott eddig az olvasás, inkább azért, mert nem lehetett, nem volt szabad vele rohanni, ki kellett élvezni a történet rétegeit és a szép írói stílust. Mert ez a könyv egy hihetetlen hatású, sodró erejű, eposzi mélységű családregény, mely a generációk életén és kapcsolatain keresztül belevitt engem is a XX. század meghatározó eseményeibe.
„Egy olyan évszázad, mely mindenkit becsapott és megcsalt, mindenkit, aki reménykedett… s akár egy átok, végigkísérte a családomat.”
Átéltem a szereplőkkel együtt a forradalmakat, a tagköztársaságok bekebelezését, a vörös terrort, a hatalommal való visszaélést, a kiszolgáltatottságot, a szovjet hősiesség mítoszát, a leningrádi ostromzárlatot, a hidegháborút, az emigrációt és a rendszerváltás utáni káoszt. Benne voltam a sztálini Szovjetunió minden borzalmában.
Éreztem a szereplők érzelmeit, csodáltam őket és elborzadtam tőlük, sokukat megszerettem vagy meggyűlöltem, de legfőképpen sajnáltam, mert szinte mindegyikük a lehetőségei foglya volt, aki képtelen szabadulni a múltjától.
Ahogy a szerző is írja magáról: „ Elhagytam a hazámat, hogy megleljem önmagam, de csak még jobban elveszítettem…”
Sztaszia, a dédanya alakja abszolút szimbólum. Az ő születése 1900-ban még egy „másik világban” történt, de a 90-es éveiben, sőt a halála után is meghatározó erejű maradt. A családi sorsok összefonódásában, a misztikus szimbólumként újra és újra megjelenő titkos családi csokoládé receptben, a túlélés erejében, a művészet (a család különböző tagjaira jellemző balett, éneklés, írás, filmezés) általi szabadságkeresésben.
A könyv vége zseniális.
A család története könyveknek nevezett fejezetekben bontakozik ki a század elejétől napjainkig, egy-egy főbb családtag köré építve. A hetedik könyv a regényfolyamot elbeszélő Nizáé, amiben megjelenik az unokahúga Brilka, a család legfiatalabb tagja, akinek az élete ugyanolyan kilátástalannak tűnik. Óriási érzelmi utat járnak be együtt és a család múltjának megismerésével valami elindul bennük, lassan egymásra és magukra találnak…
A nyolcadik könyv a regény végén üres. Csak a címe szerepel: „Nyolcadik könyv Brilka” És így az ő sorsa már bármi lehet, amit csak az olvasó szeretne…

1 hozzászólás
melcsicsusz>!
Nino Haratisvili: A nyolcadik élet

Egy családregény, amely a 20. századi Grúziát mutatja meg az olvasóknak. Egyszerre nagyon tetszik, elszomorít és érdekes volt. Sokáig olvastam, mert igazán át akartam élni a történeteket. Ez a könyv nem egy történet, hanem történetek sokasága. Voltak olyan részek, amelyek után hosszabb időre abba kellett hagynom az olvasást, mert annyira megviselt. Izgalmas volt olvasni a korabeli Grúziáról és szovjet rendszerekről. Egy családfa igazán hasznos lenne a könyv elején van végén, mert ha az ember nem figyel, könnyen elakad a nevek között.


Népszerű idézetek

vargasz___>!

A test olyan könnyen felejt el minden érintést, amibe az agy olyan kétségbeesetten kapaszkodik.

592. oldal

ekofalusi>!

– Te is egy fonál vagy, én is egy fonál vagyok, s együtt egy díszítést alkotunk, s több másik fonállal együtt egy minta lesz belőlünk. A fonalak mind különböznek, különbözően vastagok, vékonyak, s a színük is más és más. A minta egyenként nehezen kivehető, de ha az összefüggésekre figyelünk, akkor abból csodás dolgok jönnek elő.

25. oldal

gorgo93>!

Felcsókoltam magam Csipkerózsika-álmomból.

11. oldal

melcsicsusz>!

A csokoládé már csak egy másik korszak emléke volt, és csokoládé nélkül az ember elfeledkezett az édes ízről, és az édes íz nélkül elfeledkezett a gyerekkorról, és a gyerekkor nélkül elfeledkezett a kezdetről és a kezdet nélkül a véget sem tudta érzékelni.

gorgo93>!

A szerelem lassan ható méreg, a szerelem álnok és hazug, a szerelem az élet nyomorúságára dobott fátyol, a szerelem ragadós és megemészthetetlen, olyan tükör, ami mást mutat, mint amilyen valójában az ember, egy kísértet, mely olyan reménnyel kecsegtet, ami nem létezik, egy rejtekhely, ahol azt hiszi az ember, hogy menedékre lel, s a végén nem talál ott mást, csak saját magát.

369. oldal

TMarie>!

Magában gyászolta a másik életet, mert mindegy, melyik mellett dönt, a másikat fel kell áldoznia. Kétszer, háromszor, négyszer, sőt számtalanszor kellene világra jönni ahhoz, hogy az ember vágyai maradéktalanul teljesüljenek.

Nelly_Éberfalvi>!

Igen, élt. Túlélte, és most itt áll előtte, és azt akarja, hogy énekeljen neki. A túlélést ünnepelendő. Igen, talán meg is kellene tennie, megénekelni az életet. Az életet magát. Az életet, tele gyilkosokkal, osztálytermekkel, csalókkal és hátrahagyottakkal, tele szavakkal, melyeknek már nincs semmi értelmük, tele csodákkal és véletlenekkel, tele csókokkal és megvetéssel. Jaj, a pokolba is! – gondolta Kitty. Talán Frednek van igaza, aki egész idő alatt azt állította, hogy a szív nem egy belülről bezárható szoba.

715. oldal, Hatodik könyv - Daria

Nelly_Éberfalvi>!

Kosztya dolgozószobájának ajtaja előtt visszatartott lélegzettel és a koncentrációtól ökölbe szorított kézzel kucorogva vált világossá számomra, hogy nem akarok semmit jobban az életben, mint amit ez a vak és mégis oly széles látókörű asszony tett éppen most, azaz összehozni azt, ami szétesett. Összefűzni a különféle emlékeket, melyek valaha valamilyen összefüggésben összetartoztak, s így a sok egyes részből megalkotni a nagy egészet. Mert mi mindnyájan tudatosan vagy öntudatlanul ezen az összképen belül táncoljuk a saját táncunkat egy titokzatos koreográfiát követve. (Igen, Brilka, neked tökéletesen igazad van: Mi mindnyájan táncolunk!)

727. oldal, Hatodik könyv - Daria

Nelly_Éberfalvi>!

Korábban, amikor körülbelül annyi idős voltam, mint te most, Brilka, gyakran töprengtem azon, hogy mi lenne, ha a világ kollektív emlékezete más dolgokat őrzött volna meg, s a meglévőket felejtette volna el. Ha például minden háború, a számtalan sok király, uralkodó, vezér és zsoldos elfelejtődött volna, csak azok az emberek maradtak volna a könyvekben, akik saját kezűleg építették a házukat, alakították ki a kertjüket, fedezték fel a zsiráfot, akik egy felhőt örökítettek meg, vagy egy asszony nyakáról énekeltek. Azon gondolkodtam, honnan tudjuk, hogy azok, akiknek a neve fennmaradt, azok jobbak, okosabbak vagy érdekesebbek csak azért, mert időtállóbbak – s hol maradnak az elfelejtettek?

392. oldal, Negyedik könyv - Kitty

Nelly_Éberfalvi>!

Azt mondtad, ez a dal a gyermekkorról szól, és arról kérdeztél, hol őrzi az ember a gyerekkorát, s emlékszem, azt feleltem, hogy a saját bordái között rejtegeti az ember, a kis májfoltokban és az anyajegyekben, a haja tövében, a szíve felett, a fülében, vagy a nevetésben.

662. oldal, Hatodik könyv - Daria


Hasonló könyvek címkék alapján

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Ken Follett: A Titánok bukása
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Kate Quinn: Alice hálózata
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
László Boglárka: A Bánlaky-örökség
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány