40 ​ősz 82 csillagozás

Nina Willner: 40 ősz

Ez ​a memoárkötet egy keletnémet család megindító története: a világháborútól kezdve a vasfüggöny (és a berlini fal) leomlásáig kísérhetjük végig a sokgyerekes pedagóguscsalád viszontagságos sorsát. A mesélő nem akárki: egyrészt a család Nyugatra szökött gyermekének Amerikában született lánya, másrészt az első amerikai nő, akiből hírszerző tiszt lett Berlinben, aki átjárhatott a várost – meg a szovjet és az amerikai zónát – végzetesen megosztó határvonalon, ahol sok kétségbeesett menekülő lelte halálát.
A szerző német precizitással feldolgozott dokumentumokra és személyes beszámolókra építi fel a két szálon futó történetet. Az egyik szálon a népes keletnémet família hányattatásait és megalkuvásait, sikereit és kudarcait, nehéz hétköznapjait követhetjük nyomon, a másikon olyan mélységben ismerhetjük meg az egyre inkább bezáruló és börtönként funkcionáló Német Demokratikus Köztársaság működését a besúgói terrorhálózat kiépítésétől a hétvégi telkek éhínséget megelőző kiosztásán… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2017
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632617763 · Fordította: Kocsis Anikó

Enciklopédia 5


Kedvencelte 14

Most olvassa 8

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gabiica P>!
Nina Willner: 40 ősz

Kifejezetten jó döntésnek tartom, hogy egy konkrét család életén keresztül ismerjük meg az eseményeket. A családtagok többféle utat jártak be, többféle eszmét követtek, épp ezért olyan sokrétű és olyan jó ez a könyv.
Ez a könyv ott indul, ahol a II. világháború véget ér, de így is épp elég borzalmat tár az olvasó elé. Szerintem éppen azért volt olyan jó ez a könyv, mert összhangban volt az események tényszerű leírása és a család életének alakulása, ki hova jutott, mit élt át. Remekül volt bemutatva az NSZK és az NDK közötti különbség, az a hatalmas szakadék, amely egy ország két területe között fennállt. Nagyon élveztem az olvasását, sok új információt és érdekességet tudhattam meg, jó élmény volt.

mokus33>!
Nina Willner: 40 ősz

Az, hogy a történelem hogyan hat egy család életére, számtalan családregény témája, és szeretem is ezeket a könyveket. A 40 ősz is nem titkoltan abból a célból íródott, hogy egy család életén keresztül próbálja meg olvasmányosan és érdekfeszítően bemutatni az NDK zárt világát. A történelmi bemutatás viszonylag jól sikerült, az olvasmányosság már kevésbé. A stílus sokszor maradt száraz, még azok a részek is, amelyek a családról szóltak, viszonylag tényszerű leírások maradtak csupán. Nem tett jót a regénynek, hogy az írónő a saját családjáról mesélt, mert azt gondoltam, hogy több érzelem szövődik a történetbe, de ez inkább kimerült abban, hogy túlidealizálta a családtagok viselkedését, reakcióit, érzelmeit.
Nekem az ilyen típusú családregényben továbbra is Pataki Éva: Ami elveszett című regénye marad az etalon.

ekofalusi>!
Nina Willner: 40 ősz

Ez egy nagyon szép és történelmileg hiteles könyv a szabadság fontosságáról és a család megtartó erejéről.
Nekem nagyon tetszett a koncepció, az NDK történelmének, társadalmának dokumentarista jellegű
leírása, valamint ezzel párhuzamosan a szerző szétszakadt családjának a történelmi tényeken keresztüli, mégis rendkívül személyes bemutatása, ami nagyon jól tükrözi, hogy a németek a fal két oldalán hogyan élték meg a 40 év kettéosztottságot, aztán a fal leomlását.
A családtörténet egy szétszakadt családot mutat be, de számos hasonló, vagy még tragikusabb sorsú család előtt is tiszteleg az írónő, aki saját maga amerikai hírszerzőként próbálta gyengíteni a Kelet-Német rezsimet.
Oma szeretete és gondoskodása, a rendszerhez alkalmazkodni kénytelen családtagok eltérő módon megmutatkozó fegyelme, Hanna féktelen szabadságvágya példát mutat arra, hogyan és hányféle képpen lehet reagálni a korlátozó hatalom társadalmat fokozatosan maga alá gyűrő intézkedéseire, hogyan válhat egy pici kert a béke szigetévé akkor, amikor a propaganda mesterien befolyásolja a gondolatokat.
Érdekes volt olvasni a pedagógusok, hírszerzők, sportolók pályájáról, a párttagok és pártba be nem lépők mindennapi életéről, büntetésekről, szürkeségről, gazdasági és politikai folyamatokról, Gorbacsov és Honecker kapcsolatáról.
Számomra ez egy kifejezetten izgalmas történet volt, ami számos ponton megállított és elgondolkodtatott egyrészt arról a világról, amiben gyerekként éltünk, másrészt arról, hogy miken keresztül és mik ellenére jutottunk el napjaink eseményeihez.
Köszönöm @Lázárné_Csernus_Anikó és @Aniszka az élményt!

PTJulia P>!
Nina Willner: 40 ősz

Egy keletnémet család sorsán keresztül ismerhetjük meg a 20. század második felének történetét. Igaz történet olyan sorsokkal, amik bármely családban – így pl az enyémben is – előfordulhatnak. Pont a könyv olvasásának idején jártunk a szüleimnél, így addig túrtam a padláson, amíg meg nem találtam a Dédi fényképes dobozát azokkal az amerikás fényképekkel, amiket rongyosra néztem vele kisgyerekkoromban. (Dédi kisebbik lánya emigrált a családjával az USA-ba 1956 után.) Úgyhogy nekem abszolút közeli volt a történet, a várakozás, hogy jön-e levél Hannától, a fényképek által ismert családtagok… És persze minimálisan, de a diktatúra is. Még ha keveset is éltem benne, de aki élt, annak tudnia kell, hogy milyen az, hogy ma már SZABAD vagy, hiszen volt, amikor nem voltál. (Megtaláltam az öreglány első útlevelét is a szabad világba, ami tőlünk csak pár km-re volt, lévén Szombathelyen laktunk…)

Babó_Buca P>!
Nina Willner: 40 ősz

Hatalmas pozitív csalódás, amely olvasmányosan tárja elénk Németország kettéosztottságának időszakát egy család sorsán keresztül. Ugyan ismeretes a történelem kimenetele, az emberek szemüvegén keresztül viszont a mindennapokba is bepillanthatunk. Ha érdekel a téma, akkor mindenképpen ajánlom, mert látszik rajta a rengeteg kutatómunka, mégis mentes a szakkönyvek zsargonjától.

Bővebben: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2022/12/kettevalas…

2 hozzászólás
klaratakacs P>!
Nina Willner: 40 ősz

Történelemkönyv és családtörténet keveredik ebben a kötetben, sajnos a történelemkönyv szárazságát nem oldja a családtörténet. Olyan, mintha két párhuzamosan futó könyvet olvasnék, egy tankönyvet az NDK politikai berendezkedéséről és annak változásairól 1949–1989. között, meg egy kevéssé jól sikerült családregényt. Ez utóbbi érdekelt volna, ellenben az előbbiből kaptam (túl) sokat, igaz az akkor kiépített diktatúra és a mai magyar helyzet között nem tudtam nem vonni párhuzamot. (Sajnos.)
A szereplők közül Hanna-Heidi-Cordula emelkedik ki, három erős nő, Oma kicsit háttérbe szorul, Opa kifejezetten ellenszenves volt.

Mpattus P>!
Nina Willner: 40 ősz

A borító (ami valami hihetetlenül szép és kifejező lett), az egészen kreatív cím és a fülszöveg alapján nem egészen erre számítottam. Olvasmányosabb, magával ragadóbb elbeszélést vártam, ami nem csak témájával, de stílusával is megérint. Így számomra kicsit dokumentumregény jellege maradt a kötetnek, és a képmellékletek is inkább ezt a vonalat erősítették. Talán, ha ennek tudatában futnék neki még egyszer, és nem egy klasszikus – igaz történeten alapuló – családregényre számítanék, kicsit más szemüvegen keresztül vizsgálódnék…

Teljes értékelés itt:
http://szembetuno.blogspot.hu/2017/07/nina-willner-40-osz.html

Áfonya74 P>!
Nina Willner: 40 ősz

Nina Willner könyve megrendítően szép olvasmány egy család történetén keresztül a hidegháborúról, annak a szerző családjára és a társadalomra való hatásáról. Talán sosem olvastam még a diktatúráról, az elnyomásról, a kegyetlenségekről ilyen szépen megírt, ennyire könnyen olvasható írást.
Nagyon jó ötlet volt, hogy két szálon futott a történet. Egyrészt a család szemszögéből, másrészt a hatalom és a rezsim tettein keresztül pillanthattunk be a történésekbe. És mert ilyen szépen, gördülékenyen volt megírva, nekem a történelmi rész sem volt száraz, mint az iskolában, olvasmányosan és követhetően tudtam meg mindent az NDK és az ott élő emberek elszigetelésétől a világ elől.
A borító és a cím pedig megkoronázza a könyvet!

Clio404>!
Nina Willner: 40 ősz

Zseniálisan megírt könyv, a történelem egy szomorú fejezetéről.
A januári nagy leértékelések idején akadt a kezembe és két dolog miatt vettem meg, egyrészt érdekelt a téma, Ken Follett Az örökkévalóság küszöbén című könyve óta szerettem volna többet olvasni arról hogyan is éltek az emberek az NDK-ban, másrészt egy kihívásra pont ezt a könyvet kaptam kötelező olvasmányként. Bevallom kicsit féltem tőle, hogy majd száraz lesz, hogy túl tudományos, hogy nem fogok vele haladni. Nagyon kellemesen csalódtam, mert valami fantasztikus stílusa van az írónőnek, teljesen magával ragadott a történet, amikor az időm engedte faltam az oldalakat.
Nagyon sok minden tetszik ebben a könyvben, az egyik dolog talán az, hogy a legtöbb szerző könyveit a párbeszédek teszik érdekessé, pörgővé, élővé, itt ez nincs meg, viszonylag kevés a párbeszéd, sok az esemény leírás és mégis halad a történet, és végig fogva tartja az olvasó figyelmét. Tetszik, hogy bár a könyv alapvetően egy család történetét mutatja be, de ki-ki tekint a belpolitikai és külpolitikai eseményekre, de ezek a részek sem szárazak, hanem élőek, pezsgőek, azt gondolom, ha ilyenek lennének a történelem könyvek, nagyon sokan megszeretnék a történetet. A sok mindenbe amit fel tudnék sorolni az író objektivitása tetszik talán a legjobban, annak ellenére, hogy ez a könyv a családja története nincs benne semmi önsajnálat, semmi túlzó érzelmekre ható siránkozás.
Tartok tőle, hogy ez soha nem lesz benne a top 100 legolvasottabb könyvbe, mégis mindenkinek csak ajánlani tudom.

Alíz_Simon P>!
Nina Willner: 40 ősz

Nagyon érdekes könyv, a borítója meg annyira gyönyörű és kifejező, hogy először abba szerettem bele :) Elég sok mindent olvastam már a hidegháborúról, főleg szakkönyveket, de ilyet, amiben párhuzamosan fut egy család története a történelmi eseményekkel, a hidegháború hullámzásával 1945 és 1990 között, még nem. Szépen felépített, rendkívül alapos háttér információkkal megírt, sokszor inkább dokumentarista hangvételű regényről van szó. A csillaglevonásom egyik oka, hogy nekem kicsit szájbarágósnak tűntek az eseményekhez fűzött, néha többször is megismételt írói kommentárok a kommunizmus gyakorlati hatásairól. Persze ez betudható annak, hogy Nina, az írónő egy keletnémet család szinte rögtön a világháború után disszidált gyermekének, a már Amerikában született lánya, aki életében először csak a 80-as években járt az NDK-ban, akkor is amerikai hírszerzőként. Vagyis ezzel az egésszel kapcsolatos látásmódját, érzelmeit leginkább a korabeli nyugati politika és a saját családi kötődései – a szórványosan eljutó családi fotók, levelek és hírek, illetve az édesanyjának az egyre távolabbi emlékei – határozták meg. És ebből fakadhat a másik problémám: a kiterjedt, többtucatnyi NDK-s diktatúrában élő családtag közül az írónő csak a legkisebb lány, Heidi és a férje kapcsán ír határozott állásfoglalásról, hogy nem léptek be a pártba akkor sem, ha ez a karrierjüket akasztotta meg. A többieknél csak maszatolás volt, sokan közülük tanárok, iskolaigazgatók voltak, de arról, hogy milyen megalkuvásokra kényszerültek ahhoz, hogy ezeket a pozíciókat betölthessék, nem esett szó, csak arról, hogy milyen jó családi viszonyban álltak egymással. Ami persze fontos, de egy diktatúrában való létezésnek ez csak az egyik szintje. Ettől függetlenül ez a történet nagyon erős, örülök, hogy megismerhettem. Megerősít abban a nézetemben, amit fontosnak tartok megértetni a diákjaimmal is, hogy egy bármely korban létező autoriter rendszer történelmi léptékkel mérve biztosan bukásra van ítélve, de közben generációk életét képes tönkretenni.


Népszerű idézetek

Babó_Buca P>!

Most már tudom, hogy minden bizonnyal a vasfüggönyről mesélt nekem, mert az egész magyarázatból csak annyit fogtam föl, hogy messze-messze van a nagymamám, akit Omának hívnak, és valami függöny mögött él, ami mögül nem tud előjönni. Ennek azonban semmi, de semmi értelme nem volt! Hiába törtem a fejem, nem bartam fölfogni, hogy egy olyan lengedező pamutizé, ami az én szobám ablakán lógott – vagy akár egy olya nehéz és vastag, mint amilyen a nappalinkban volt –, hogyan állhat a mamám és a családja közé. Arra gondoltam, hogy valakinek oda kéne menni, elhúzni azt az anyagot, és kiengedni mögüle azokat a szegény embereket.

19. oldal

Babó_Buca P>!

Annyira csekély volt a valódi információ, amely átjutott a vasfüggönyön, hogy a tudatlanság talaján egyre vadabb sztereotípiák kezdtek elburjánzani a nyugati közvéleményben az istentelen, agymosott, robotszerűen működő társadalomról, amely olyan furcsa ideológiát követ, mintha az ufók hozták volna el nekik. A valósághoz leginkább közelítő képet a keleti embertípusról Boris Pasternak Doktor Zsivágójából és Szolzsenyicin Gulag-regényéből tudhattuk meg. Mindkettőt úgy csempészték ki a Szovjetunióból Nyugatra.

238. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alekszandr Szolzsenyicin · Doktor Zsivago
Babó_Buca P>!

Egész életét a diktatúrában élte le, élesen működtek a védelmi reflexei, ezért meg volt róla győződve, hogy hamisítják a híreket, és hogy ez az egész a Stasi mesterkedése, egy nagyon ravaszul felépített akció, amely arra szolgál, hogy teszteljék az embereket, és majd jól leleplezzék a rendszer ellenségeit.

335. oldal

Mónika_Sándor>!

A betonkockákból és szögesdrótból rakott akadályt több, mint 100 kilométer hosszúra tervezték, és gyűrűszerűen kellett körbevennie Nyugat-Berlin szigetszerű enklávéját, hogy teljesen elvágja azt az ország többi részétől. Utcák szűntek meg, tömbházakat, sőt temetőket vágtak ketté miatta. Azok a keletnémetek, akik az építkezés idején éppen odaát voltak, ott is ragadtak: elszakították őket szeretteiktől. Családok szakadtak így szét pillanatok alatt.

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nyugat-Berlin
Babó_Buca P>!

1946-ra a szovjetek rákényszerültek, hogy hatósági úton leállítsák a kivándorlást, ezért szovjet csapatokat telepítettek a határ őrizetére, ahol őrtornyokat is állítottak – különösen azon utak mellé, ahol a legnagyobb volt a kifelé irányuló forgalom. Az emberek azonban nem adták fel, és egyszerűen kikerülték az őrzött helyeket, és erdőkön, puszta mezőkön vágtak át gyalogosan a céljuk felé.

51-52. oldal

Babó_Buca P>!

Már egy ideje rémülten figyelte, hogy az emberek minden tiltakozás nélkül elfogadják a sorsukat, és eszükbe sem jut, hogy másként is lehetne.

58. oldal

Babó_Buca P>!

Meglepő vagy sem, de azokban a kezdeti években, egy nem sokkal korábban életbe léptetett egyezmény értelmében, az ideológiai különbségek ellenére is volt egyfajta együttműködés a két zóna hatóságai között, hogy segítsenek egymásnak betartani az érvényes törvényeket a saját hatókörükön belül.

66. oldal

Babó_Buca P>!

Sokuk szegény családból származott, és miután átestek a politikai ellenőrzésen és egy afféle képességvizsgálaton, intenzív oktatásban részesültek, ahol a marxista ideológia mellett azt tanulták, hogyan kell nyomást gyakorolni, manipulálni – azaz saját népüket agymosásban részesíteni.

103. oldal

Babó_Buca P>!

A gyerekeket arra buzdították, hogy otthon is tartsák nyitva a szemüket, és jelentsék, ha szüleik szabályt szegnek, netán a tiltott nyugatnémet rádiót hallgatják, vagy gúnyosan beszélnek a rendszerről.

108. oldal

Babó_Buca P>!

Mivé lesz az az ország, töprengett, ahol egy anya nem bízhat a saját gyermekében, és a gyermek nem bízhat a saját családjában?!

109. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Leon Uris: Armageddon
Kristin Hannah: Fülemüle
Rebecca Gablé: Fortuna mosolya
Tomcsik Nóra: Tél Berlinben
Susan Meissner: Szerencsés csillagzat
Susan Abulhawa: Hajnal a tiltott kertben
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök