Levendulaszoba 184 csillagozás

Nina George: Levendulaszoba

A ​párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, amit a férfi azóta sem olvasott el. A veszteséget kínzó emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a sértettség börtönében éli mindennapjait, mígnem egy nyári délután új lakó költözik a szomszédba. Az elvált asszony olyan érzéseket ébreszt Jeanban, amelyek létezését a férfi már rég elfelejtette. Ekkor újra a kezébe veszi szerelme búcsúlevelét, és olvasni kezdi…
Egy pillanat alatt minden megváltozik, és a férfi többé nem menekülhet az elmúlt évek gyötrelmei elől. Mindent hátrahagyva elindul, hogy szembenézzen a fájdalommal, a múlttal és önmagával.
(tovább)

Eredeti mű: Nina George: Das Lavendelzimmer

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás

>!
Maxim, 2014
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632615400 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Jean Perdu · Marcel Pagnol


Kedvencelte 39

Most olvassa 27

Várólistára tette 210

Kívánságlistára tette 139

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Nina George: Levendulaszoba

Illékony, tűnékeny hangulatirodalom. Két évtizedes veszteség és fájdalom feldolgozásáról szól, mégis könnyed, bűbájos és szeretnivaló.
Megtört szívű, sebzett lelkű, búval bélelt olvasók! Látogassatok el a mesés könyves hajóra, a Szajnán ringatózó Irodalmi Patikába, ahol Monsieur Perdu minden vevőjének személyre szabottan a bajaikra leginkább enyhülést nyújtó műveket kínálja. Mert mi más is gyógyítana, ha nem az olvasás, ami egyszerre szabadság, szenvedély és friss levegő a mindennapok szorításában fuldoklóknak.
Finom humor, francia sárm, Provence levendulaillata, fűszeres mártásai és pompázatos, ezerszínű délvidéki tájak. Játék, felüdülés és kevéske édes szívfájdalom a súlyosabb irodalmi műfajok tanulmányozásában megfáradtaknak.

20 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Nina George: Levendulaszoba

Életem legjobb könyvei közé került. Csodálatosan megírt történet.
Ez a könyv nem véletlenül jelent meg a kiadó Mont Blanc sorozatában, tökéletesen beleillik az inkább felnőtteknek szóló könyvek sorába, melyek garantáltan megérintik az olvasók lelkét.
Már a fülszöveg izgalommal töltött el, mert imádom az ötletet, hogy úgy ajánljon a könyvkereskedő olvasnivalót a vevőinek, hogy megpróbálja néhány szavas beszélgetés során felmérni azok lelkiállapotát. Akkor igazán hozzáértő a könyvárus, ha maga is sokat olvas, ismeri a régi és a legújabb könyveket, ajánlani tud a gyerektől a nyugdíjasig minden korosztálynak. Főszereplőnk Jean Perdu pontosan ilyen, és nem akármilyen könyvesbolt az övé. Lulu egy átalakított uszály, amely Párizsban a Szajna partján horgonyoz. Nem csak a turistákat vonzza a különleges bolt, a környéken lakók is Jean páciensei. Különböző olvasói klubokat is szervez, nagy sikere van az öreglányok körében, na meg szülői értekezleteket is tart a tanácstalan apukáknak, anyukáknak. A könyvek terén lelkes társasági életen túl azonban magányos, önkéntes remete életet él, megtagadva magától minden jó érzést. 21 éve annak, hogy elhagyta őt Manon, és attól a naptól kezdve számára nem süt ki a nap.
Előkerül azonban egy asztalfiókba dobott levél, amit ennyi éven át nem olvasott el, pedig Manon hagyta hátra, amikor örökre kilépett az életéből. Jean élete fordulóponthoz ér, az uszály elindul és egy ifjú író, később egy szerelmét kereső olasz társaságában dél felé veszik az irányt: a cél eljutni Manon-hoz már amennyire ez lehetséges.
Sok helyen kikötnek, ismerkednek, vásárolnak, pénz híján könyvekkel fizetnek, persze odafigyelve az emberek rezdüléseire, igényeire.
Leveszem a kalapom és mélyen meghajolok a szerző előtt. Minden mondata kifogástalan, tele van érzésekkel, elgondolkodtató, igazi mondanivalóval. Nagyon sokat megtanultam ebből a regényből az elmúlásról, a veszteségről, a fájdalomról, mindezt szívfájdítóan gyönyörű keretek közé foglalva. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire ajánlom 30 feletti olvasóknak!

8 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Nina George: Levendulaszoba

„Mindannyian őrizzük az időt. Őrizzük azoknak az embereknek a régi kiadását, akik elhagytak bennünket. És mi magunk is ezek a régi kiadások vagyunk, a bőrünk alatt, a ráncokból, tapasztalatból és nevetésből álló réteg alatt. Pontosan ezek alatt még mindig az egykoriak vagyunk. Az egykori gyermek, az egykori szerető, az egykori lány.”
Ez a könyv egy festmény. Ezt a könyvet ecsettel írták. Most alszom rá egyet, és holnap újra elkezdem.
Köszönöm szépen, @Galagonya33! Csodálatos ajándék!

1 hozzászólás
>!
Uzsonna
Nina George: Levendulaszoba

Nem lehet, és nem is érdemes végigszáguldani ezen a könyvön. Egyrészt annyi szép gondolat, érzelem van benne, amelyet érdemes átgondolni, ugyanakkor intenzíven igénybeveszi mind az öt (sőt hat!) érzékszervünket, elgyönyörködtetve azokat színekkel, szagokkal, ízekkel, hangokkal, tapintásokkal, (sugallatokkal), amelyeket érdemes kiélvezni. A bónusz egy nagy utazás egyrészt Franciaországban egy nemakármilyen közlekedési eszközön, egy könyves lakóhajón, majd kocsival le a tengerig! Már erről az útról magáról is élvezet lenne olvasni, de a bónusz bónusza a lélek utazása a gyógyulás felé. A lakóhajón nem akármilyen társaság tanyázik, mindenkinek megvan a maga úti/utazási célja, érdekes volt ezek alakulását követni, behajózni a különböző sorsokba, az ÉLETbe.
Számomra külön élvezet volt a főhős munkájáról/hivatásáról olvasni, aki pár kérdés és válasz után receptre tudta ajánlani a könyveket a pácienseknek vásárlóknak. A könyv végén van is egy „patikarészleg” könyvlistával, hogy melyik könyv milyen bajra jó és hogy milyen mellékhatásai lehetnek. És ugyanitt, a könyv végén ételreceptek is vannak, ki lehet próbálni a könyvben felbukkanó nyálcsorgató ételek elkészítését.
A félcsillag levonása a fordítás zátonyain való döccenések miatt történt: sajnos időnként újra és újra neki kellett futnom mondatoknak, hogy megértsem azokat, és tovább evezzek.

>!
ziara P
Nina George: Levendulaszoba

Fura a viszonyom ezzel a könyvvel, egyrészt néha túlírtnak éreztem (lehet, hogy fordítói hiba), de közben olyan érzéseket mozgatott meg bennem, amit nem is gondoltam volna. Olyan a könyv, mint egy impresszionista festmény, leírásoknál sokszor eszembe ötlött egy-egy Monet-kép, néha egy Gauguin, bár ő nem is impresszionista:) Mindeynesetre az biztos, hogy minden érzékszervet megmozgat, pedig „csak” papíron olvassuk.
Én a könyvtárosi munkámra is hasonlóan tekintek, mint Perdu, és nagyon komolyan veszem, ha valaki ajánlást kér…
Ezt a könyvet is ajánlani fogom, az tuti!

>!
Roni_olvas
Nina George: Levendulaszoba

Vannak olyan könyvek, amelyeket nem lehet gyorsan olvasni. Amelyeket ízlelgetni kell, megrágni, engedni, hogy szépen, lassan, mint valami ködfelhő körbevegyenek minket a szavai, beszivárogjanak a bensőnkbe, képpé, gondolattá és érzésekké váljanak bennünk.

Ezek a könyvek megérintenek, eltalálnak, megrendítenek, hiszen azokat a gondolatokat fogalmazzák meg bennünk, amit mi képtelenek vagyunk ilyen formában szavakba önteni és kimondani. De a sajátjaink, a mieink, ezért aztán sok esetben fájnak, meghatnak, és gyógyítanak.

Mint Monsieur Perdu könyvei. Nina George könyve a veszteség fájdalmát gyógyítja. A szerelem veszteségét, a fiatalságét, az elmúlásét.

Nina George regényét akár maga Monsieur Perdu is ajánlhatta volna az olvasóknak. Annyi életbölcsességet, annyi gyönyörű mondatot és aforizmát tartalmaz, hogy szinte soronként idézhetnénk. Némely sorok fájnak, némelyek megmosolyogtatnak, de mindenképpen sok-sok könnycseppet csalnak az olvasó arcára. Ám gyógykönnyek ezek, melyek segítenek nekünk, magunknak is feldolgozni mindennemű veszteséget és elmúlást, ami az életünkben valaha is adódott. Régi szerelmeket, elvesztett szeretteket, gyermekkort, emlékeket.

A Levendulaszoba egészen újfajta, minőségi kategóriát alkot az irodalomban, amelynek olvasására mindenképpen szükséges a megfelelő mennyiségű időt ráfordítani. Mert megéri. Mert úgy váltja ki azt a hatást, amit hivatott.

Bővebben a linkeknél!

>!
ggizi
Nina George: Levendulaszoba

Ez a könyv engem nagyon megtalált. Annyira varázslatos hangulatot teremtett, hogy legszívesebben én is végigkísértem volna Jean Perdu lélekgyógyító utazását a Rhône-n Párizstól Provance-ig. Lassan olvastam én is, ahogy a történet csordogál és minden percét átéreztem, minden ízét és zamatát.
Erőteljes és érzelemdús volt. A hajóút. A tangó. A barátságok.
Szenvedély. Megbocsátás. Elmúlás.
Szerelem.
Élet.

>!
AniTiger MP
Nina George: Levendulaszoba

Nem is tudom, mit írhatnék. Tartottam a könyvtől, de odáig vagyok érte. Annyira snasszul hangzik minden, amivel értékelhetném… Ez egy olyan történet, amit pár oldal után sírva olvasunk, de a végére elfogynak a könnyeink – félelmetes, hogy mennyire a szívemre vettem Perdu életét, szövegét. Nagyon élveztem a vele való utazást. (Kicsit bele is szerettem.)

Szép a mondanivalója és mély tartalma van, érdemes a könyv idézeteit átböngészni.

Ebbe a könyvbe belesajog az ember lelke…
Nem szeretem, ha hozzám érnek, de mégis sokszor arra vágytam olvasás közben, hogy csak úgy megöleljen valaki és odabújhassak hozzá. Erős könyv, egy korty friss levegő, de mégsem ajánlom mindenkinek. Aki nincs felkészülve erre a megrendítő sztorira, annak rémes olvasásélmény lesz. Hangulatkönyv.

Folyton azon merengek, hogy vajon mit ajánlana nekem Monsieur Perdu, ha betérnék az Irodalmi Patikába. Milyen könyv illik hozzám, mit kéne olvasnom? Mi bajom van?

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/02/nina-george…

1 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Nina George: Levendulaszoba

„A könyvek sok mindent tudnak, de mindent nem. A fontos dolgokat megélni kell. Nem elolvasni.”

Bár voltak hibái, csak fél csillagot vontam le miattuk. Mert minden hiba ellenére egy szép történet, sok mondanivalóval és egy gyönyörű borítóval. Ráadásul folyamatosan kapta a csillagokat tőlem a helyszínért, nem, nem Provance miatt (ami már a csapból is folyik, valahol megértem, mert gyönyörű), hanem úgy egészében, Párizs-Loire-a zsilipek-Luberon, mind egy-egy olyan helyszín, amit jól ismerek, ahol én is hajóztam-zsilipeltem, láttam őket, a házak, a pékség, a régi Renault-ok (no meg Citroen-ek), az emberek, mindaz, amit imádok, itt volt ebben a könyvben (okés, Franciaország ajnározását rövidesen abbahagyom) :-D

„… ha az ember idősebb lesz, olyan valakivel szeretne együtt lenni, akivel beszélgetni és nevetni tud.”

Mondok pár „hibát”, ami nekem nem tetszett:
– Kezdem a levéllel. Szerintem hülyeség. Kizárt dolog. Nincs olyan, hogy valaki huszonévig ne olvassa el. Vagy eldobja-tépi-égeti, vagy el fogja olvasni, ilyen az emberi természet, emberek vagyunk, tehát kíváncsiak, egyszerűen kizártnak tartom, hogy egy emberi lény (még ha férfi is) kibírná!
– Cathrine-nel való gyors egymásba habarodásuk… mivége, miért is? Nekem ezek a megláttam – ráéreztem a lelkére – már szeretem is dolgok nem lenyelhetők. Főleg nem felnőtt emberekről és főleg nem úgy, hogy az egyik épp maga alatt van, mert még a férjéért sírdogál (ha közvetetten is, hiszen inkább az elmulasztott évekért).
– Manon levelei, amelyeknél folyt a szemem kifelé, nem tudom, de a választott betűtípus annyira irritálta a szemem, hogy sokszor azt se értettem, hogy mit olvastam el. Ráadásul marhára nem volt szimpatikus a nő, így még rosszabb volt
– A klisé. A levelet olvasva tudható a vége. Simán. spoiler
– néha előforduló unalmas gondolatmenetek, „lelkizések”

„A szerelem jobb, mint a híre.”

A pozitívum:
– a kitalált végnél az a verzió győzött, ami kevésbé volt valószínű (brávó! taps)
– a helyszínek, Franciaország, Okker-vidék.. jó-jó, abbahagyom :-D
– a főszereplő, aki már nem fiatal (csak a szívében az)
– az ilyen leírásokért:
"Az ég megváltozott. Kezdte felvenni azt a mélykék színt, amelyben a Földközi-tenger felett a nyári hőségben ragyog, amikor a víz és az ég egymásban tükröződik, és egyik a másikat erősíti.
– Akár a hajtogatott leveles tészta, kék a kéken. Kéksüteményország…"
– a hajóút!!! a hajóút!!! Az ott történtek, a sok apró kis történet közben, komolyan mondom, szerintem ezt a könyvet elég lett volna úgy megírni, hogy a könyves hajózik és kikkel találkozik, mik történnek vele :-D Imádtam azokat a részeket!
– a borító és a cím (ezek miatt került kívánságlistára a könyv, nem a fülszöveg miatt) :-D

"Ó, nem, én nem akarok még egyszer huszonegy éves lenni, gondolta Jean.
Legfeljebb csak ugyanazzal a tudással, mint ma.
Á, a fenébe is! Senki nem lenne okos, ha nem lett volna egyszer fiatal és ostoba."

Összességében egy könnyed, szépen felépített történet, benne mindazzal, amit a mai kor hölgyei előszeretettel olvasnak: szerelem, egy kis dráma, jópofa mellékszereplők, humor, egy kis kaja, nagy húzóerővel rendelkező tájegységek (Provance, Toszkána első helyen, a badacsonyi borvidékre még várni kell), utazás, egy kis titok, könyvek és egy nyugalmas befejezés. Tengerparti-mediterrán nyaralásokhoz kifejezetten ajánlom, a drámai részek után ki lehet ülni a teraszra, nézni a tenger hullámzását, beleszagolni a sós levegőbe, hallgatni a sirályokat, megnyugodni és rámosolyogni a napra :-D

Ááááá mielőtt elfelejtem!!! Ezért egy hatalmas fekete pont, hogy lehet ilyet mondani és leírni????!!! Főleg úgy, hogy ad 1. ritka könyvről van szó, ad 2.: kölcsönkönyvről!!!! Oda nem adnám a könyveim Nina George-nak, ha tényleg így gondolja!!!!!
„Perdu felemelte a vékony könyvet. Max ceruzával mondatokat húzott alá, kérdéseket írt mellé, úgy olvasta a könyvet, ahogyan egy könyvet olvasni kell.”

>!
moonchristal P
Nina George: Levendulaszoba

Vegyes érzéseim vannak a könyv kapcsán. Ez is afféle volt, amiről azt gondoltam, hogy teljes egészében imádni fogom, úgyhogy kicsit csalódott vagyok, amiért nem lett ilyen.
Elgondolkodtató történet volt, nagyon sok, értékes mondanivalóval, gyönyörű helyeken játszódott, és ötletes is volt. Valami nekem mégsem volt jó. Néhol vontatott volt, máshol túl gyorsan történtek az események, az egész olyan valószerűtlen volt, hogy ellentétbe került a valóságos mondanivalóval. A jellemfejlődés rendben volt, bár néhol ott is kicsit furcsálltam a dolgokat…
A végefelé nagyon tetszett, ezért vontam le csak egy csillagot. Összességében szép történet volt, és lehet, el fogom még olvasni, hogy néhány gondolatot jobban megjegyezzek.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Cicu

A könyv nem tojás. Csak mert egy könyv egy kicsit korosabb, még nem romlik meg.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean Perdu · könyv
1 hozzászólás
>!
szadrienn P

A vevők második kategóriája csak azért jött fel az ő Lulujára, a Champs-Èlysées kikötőjében álló könyves hajójára, mert a rajta berendezett könyvkereskedés neve odacsalogatta őket: Irodalmi Patika. Hogy aztán vegyenek egy-két eredeti képeslapot. ("Az olvasás veszélyezteti az előítéleteket" vagy: "Aki olvas, nem hazudik – legalábbis addig nem")

21. oldal

14 hozzászólás
>!
Cheril

– A könyvek természetesen nem csupán orvosok. Vannak olyan regények, amelyek az élet szeretetteljes kísérői. Mások egy pofonnal érnek fel. Megint mások barátnők, akik előmelegített fürdőlepedőbe burkolják az embert, amikor ősszel búskomor. Megint mások… no, igen. Mások rózsaszínű vattacukrok, három másodpercig bizsergetik az agyat, és nagy, boldog ürességet hagynak maguk után. Mint egy forró, gyors kaland.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean Perdu
>!
Cheril

Gyakran nem mi formáljuk a szavakat, hanem azok a szavak formálnak bennünket, amelyeket gyakran használunk.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean Perdu
>!
szadrienn P

Alapvetően a vevői semmiféle kívánsága, szitkozódása és furcsasága nem tudta megrendíteni. Három kategóriába sorolta őket. Az elsők azok voltak, akiknek a könyvek az egyedüli friss levegőt jelentették a mindennapok fulladozásában. A legkedvesebb vevői.

21. oldal

5 hozzászólás
>!
AniTiger MP

Én szeretek élni, akkor is, ha olykor félelmetesen megerőltető, és a világmindenség szemszögéből tekintve közömbös.

207. oldal, 29. fejezet

>!
Klári_Filutás

Az olvasás: vég nélküli utazás. Hosszú, örökös utazás, amely során az ember szelídebb, szeretetteljesebb és igazán emberbarát lesz.

130. oldal, 20. fejezet (Maxim, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
>!
AniTiger MP

– Ön mit csinál, amikor nem tudja, hogyan tovább Perdu úr? – kérdezte erőtlenül.
– Én? Semmit.
Majdnem semmit.
(…)
Könyveket olvasok, húszat egyszerre. Mindenhol, a vécén, a konyhában, a bisztróban, a metróban. Szobapadló nagyságú kirakókat rakok ki, szétszedem, amikor kész vannak, és újra kezdem. Gazdátlan macskákat etetek. Ábécésorrendbe rakom az élelmiszereket. Néha altatót veszek be. Ébresztésnek Rilkét. Nem olvasok olyan könyveket, amelyben olyan nők szerepelnek, mint ***. Kővé válok. Tovább csinálom. Minden nap ugyanazt. Csak így élem túl. De egyébként, egyébként semmit nem csinálok.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
PandaSára P

– Soha ne hallgass a félelemre! A félelem ostobává tesz.

120. oldal

>!
Cheril

Az könyvek olyanok, mint az emberek. Az emberek olyanok, mint a könyvek.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean Perdu

Hasonló könyvek címkék alapján

Peter Mayle: Bon appétit!
Peter Mayle: Provence A-Z-ig
Peter Mayle: Hotel Pastis
Carol Drinkwater: Szerelem és Provence
Belinda Alexandra: Vadlevendula
Elizabeth Adler: Találkozzunk Provence-ban!
Nicolas Barreau: A nő mosolya
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence
Michael S. Sanders: Versenyben Provence-szal
Peter Mayle: Monaco, mon amour