Zorbász, ​a görög 136 csillagozás

Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Nikosz Kazantzakisz, Anthoni Quinn, Kakojannisz, Mikisz Theodorakisz – ezt a sort csak egyféleképpen lehet folytatni: Zorba (Zorbász), a görög. A nyers, szertelen, vad, csupaszív világcsavargó.
A valóságos életben idegenül mozgó, csak az elvont események világában otthonos író – a másik főhős- és Zorbász közös kalandjainak foglalata ez a világhírű, immár klasszikus regény, s egy olyan barátságé, kapcsolaté, amelynek végén az író már pótolhatatlan testvérként, élete örök hiányaként gyászolja a kezdetben véglegesen idegennek érzett „görögöt”. A önéletrajzi ihletésű krétai történet a végleteket kutatja, az erény, a szabadság, a halál gondolataival viaskodik. Ha úgy tetszik : a keleti kereszténység test-lélek dualizmusát fogalmazza meg a maga módján. Zorbász a test, az író a lélek – és mindkettő Kazantzakisz.

Eredeti cím: Βίος και Πολιτεία του Αλέξη Ζορμπά

Eredeti megjelenés éve: 1946

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek

>!
Partvonal, Budapest, 2008
368 oldal · ISBN: 9789639910034 · Fordította: Szabó Kálmán, Papp Árpád
>!
Európa, Budapest, 1998
398 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630764105 · Fordította: Szabó Kálmán, Papp Árpád
>!
Európa, Budapest, 1976
462 oldal · ISBN: 9630706342 · Fordította: Papp Árpád, Szabó Kálmán

3 további kiadás


Enciklopédia 20

Helyszínek népszerűség szerint

Görögország


Kedvencelte 34

Most olvassa 12

Várólistára tette 125

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Ez a regény felülmúlta az előzetes várakozásaimat. Noha láttam már a filmet, csak momentumok rémlettek belőle, így szinte újként hatott Zorbász története.
Olyan volt számomra, mint a világ egy kis üveggolyóba tömörítve! Az az életbölcsesség, filozofikus gondolatok, az a bohém, mediterrán életstílus vagy a drámaiság, ami a regényből „ömlött” rám, nagy hatással volt mindvégig. Szeretem a külsőségeket, szeretem a szép leírásokat, ezt mind megkaptam a könyv által. Emlékezetes marad a mesélő könyvmoly higgadtsága, ami elvegyült Alexisz Zorbász élettapasztalatával, sztorijaival, déli habitusával. Sokkal több volt egy mediterrán hangulatú könyvnél, jólesett a keleti utalás pár esetben Tibetre. Remek író Kazantzakisz, ez vitán felül áll. Olyan mesét tálalt a világ elé, amely méltó rangot szerzett a film által az össznépi kultúrkörben is. Nagyszerű regény minden szempontból, azt mondom, hogy aki teheti, az olvassa el, 5 csillag jár (4,8 pont) és kedvenc.

11 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Lenyűgözött ez a könyv! Kazantzakisz csodát alkotott benne; együtt van jelen a költői képek arzenálja, és az elgondolkodtató mondanivaló életről és halálról. Tegnap este olvastam ki, most átnéztem a kigyűjtött idézeteket, és mintha töltőre tettem volna magam, olyan érzés.
Zorbász történetének megvan minden életkorban az aktuális mondanivalója; nekem – most közel az ötvenhez – úgy tűnik, hogy ha csak egy részét el tudnám sajátítani ezeknek, sokkal boldogabb lehetnék – teljesen mindegy, hogy most mennyire vagyok az, az életet mindig lehet még jobban szeretni, és élvezni. Ugyanakkor egy fiatal olvasónak jó iránymutatás lehet az életre, hiszen Zorbász tudja, mi az, ami igazán számít, és mire kár időt és energiát pocsékolni. Manapság mintha kevésbé tudnánk felfedezni a millió apró csodát magunk körül, így ezt a fiataloknak sincs aki megtanítsa.
Egy dologban azért odacsapnék az asztalra, ha egyszer leülhetnék Zorbásszal egy pohár bor mellé: kikérem magamnak, hogy a könyveket leszólja! Lám, gazdagodtam e kötet által is, most már csak meg kell tanulnom táncolni…

13 hozzászólás
sztinus>!
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Az előzetes várakozásaim miatt hiányérzetem maradt az olvasás közben, és befejezésekor is. Nagy bölcseleteket nem találtam, talán pàr szösszenet, de nem maradandó, nekem nem tanított. Számomra Zorbász egy csapongó borissza nőcsábász.

1 hozzászólás
Bazil P>!
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

spoiler
Ezzel a könyvből vett rövid kis idézettel akartam elintézni az értékelést, de aztán erőt vettem magamon, és mivel volt egy kis adósságom is a könyvvel kapcsolatban, meg mégis csak híres könyv, meg arról is kell néha pár gondolatot elővezetni, ami nem igazán tetszett, úgyhogy itt van, tessék:
Az adósságom annyi, hogy mivel majdnem Zorba lettem (mármint keresztnévileg, és ez Jóapám szerint teljesen komoly gondolat volt a részéről, mivel nagyon tetszett neki anno az e műből készített film), szóval e miatt muszáj voltam kissé tájékozódni Zorba-témában. Az adósság első része letudva, a könyv kipipálva, a film még hátra van.
Aztán meg röviden még annyit, hogy vacilláltam a nemcsillagozás, és a könyv letromfolása mellett, mert történésileg nem nagy durranás, sőt, eléggé értelmetlen és érthetetlen események történnek, melyek felidézik a görög nép napjainkig húzódó gazdasági csodáját, meg a csillagászati összegű EU-s mentőcsomagokról szóló híreket. De istenem, mediterrán éghajlat alatt nem szívesen veselkedik az ember gyermeke neki a munka dandárjának, ez kétségtelen, így hát nem is lehet rajtuk (főleg nekünk) ezt számon kérni.
Táncoljunk csak meg gitározzunk, énekelgessünk, mulatozzunk, együnk, igyunk, meg persze szerelmeskedjünk! Ihaj, így mulat egy magyar görög (makedón) úr.
Aztán ott van a másik kissé nehézkesen és kissé erőltetve befogadott része a könyvnek, és ez a spiritualitás, meg a világnézeti elmélkedések. Kis filozofálgatás után arra jutottam, hogy nem kell nekem egyetérteni az íróval, elfogadom, hogy ő (meg Zorba) így, én meg nem biztos, sőt, néha dettó ellenkezőleg. De ez a jó, nem?
Szóval a próza minősége (ami egyből érzékelhető, az első oldalaktól kezdve, hogy itt valami fennköltebb fog következni), meg a vége miatt, ami igen poétikusra sikeredett döntöttem a négy csillag mellett.
Ja és amit össze esznek-isznak a könyvben – legyen az olajbogyó vagy nyárson sült bárány, na, meg azok a borok, hát na, az azért valami!

2 hozzászólás
imrekati>!
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Elképzelhető, hogy van összefüggés a Görögország imádatom és a nagy élmény között, melyet ez a könyv nyújtott számomra. Az első sortól az utolsó sorig végigpityeregtem. Szinte kétszer olvastam, mert sok bekezdést, mondatot többször elolvastam egymásután. Jól megütött engem Nikosz Kazantzakisz a Zorbászával meg a tudós buddhista tudósításával. Jól összevegyítette a görögséget a keleti filozófiával meg egy kis kommunista utópiával. Ennél nagyobb káoszt nem is okozhatott volna bennem. Rendezni akart, erre mindent összekuszált. Köszönöm szépen!
Imádom Görögországot, a görög színeket, a görög levegőt, a görög büszkeséget. A lábam remeg, amikor görög földre lépek. Mit a lábam? Mindenem reszket Görögországért. Értem őket és érzem őket. Csodálkozom, hogy eddig ez a könyv nem került a kezembe. Itt sem néztem meg soha. Véletlenül vettem le a múlt héten egy könyváruház polcáról, és siettem vele a pénztárhoz. Még egy bizonyíték arra, hogy aminek meg kell engem találnia, az meg is fog. Méghozzá a legmegfelelőbb pillanatban.

1 hozzászólás
brigi11 P>!
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Ez egy kifejezetten pasis könyv. Pasiknak pasiktól, nőkről a görög carpe diem érzéssel. Olvasás közben mindig Stan és Pan párosát láttam magam előtt. Ezt a könyvet nem nekem írták és egy 1001 listás könyvtől sokkal többet vártam volna.

1 hozzászólás
ÁrnyékVirág >!
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Krétai nyaralásunkra tartogattam ezt a könyvet, és bizony volt egy hangulata annak, hogy ezt olvassam egy szeles tengerparton, ahol minden második taverna Zorbas, kék a tenger, Kazantzakisról van elnevezve a repülőtér és minden szuvenírárusnál kapható Zorbászos bor, zenélő doboz, poszter és ezernyi más felesleges dolog, amiket látva Zorbász valószínűleg dühös lett volna.
Tehát minden megvolt ahhoz, hogy a történet magával ragadjon, de nem sikerült. Ez a nyers, vad, csapongó csavargó valahogy nem tudott közel kerülni a szívemhez.
Dal, tánc, szerelem, munka, hagyjuk a francba a filozófiát, bor, tengerpart, az élet egyszerű örömei – Zorbász aféle hedonista szerzetes, a most hatalmát hirdeti és ünnepeli.
Örülök neki, hogy ott és akkor olvastam, de ennyi elég is volt belőle.

Panni777 P>!
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Zorbász, te életművész! Igazán élveztem a történetedet, jót nevettem (de csak magamban, különben furán néznek rám a BKV-n) a terveiden és a szavaidon. Egy olyan emberről szól ez a történet, aki a szívével él és lát és nem törődik azzal, hogy másoknak (vagy az isteneknek) ez hogy tetszik. Pont az ellentéte a narrátornak, aki egy sótlan angolnak tűnt számomra és nagyon nem volt szimpatikus, persze pont ez volt a célja az egésznek. Mégis én magam is a sótlan, kötelességtudó emberek közé tartozom az életemet tekintve, mert nem sok olyan tettem vagy megmozdulásom volt eddig, aminek ne láttam volna a végkimenetelét vagy célját. Manapság egyre ritkább a Zorbász az életben, hiszen egyre kevesebbet kockáztatunk. A Zorbászoknak vagy összejönnek a terveik és nagy emberek lesznek, vagy nem és akkor senkik lesznek. A legtöbben ha jól gondolom, inkább az arany középutat választjuk és meghúzzuk magunkat az életben. Elgondolkodtató mű, sok bölcsességel és jó sztorival a lélek nagyságáról.

Rojik_Tamás I>!
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Olyan könyv, aminek majdnem minden oldalán van olyan részlet, amit szívesen megtanulnék, idéznék. Gördülékeny, magával ragadó a stílusa, nincsenek benne felesleges mondatok, ahogy az ember olvassa, úgy érzi, minden a helyén van. Akárcsak Zorbász. Egy ember, akivel bárki szívesen barátságot kötne.
Olyan történet, amit élni lehetne, amilyet élni kellene.
Egy könyv, amit rossz letenni, fáj befejezni.

lzoltán IP>!
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög

Ismét egy hosszan tartó olvasás. Akár az örökkévalóságig is olvashattam volna, ha nem szánom rá magam erélyesen, hogy véget vessek ennek a görögországi (pontosabban krétai) utazásnak. Nem szeretek félbehagyni semmit sem, annak olyan megfutamodás szaga van.
     Ellentétben a Philip K. Dick életrajzi könyvvel, amiben egy boncoláshoz hasonló, személyiség elemzéssel is felérő életút kerül elénk, és ennek riasztó hatása intett lassabb tempóra (értékelés: http://moly.hu/ertekelesek/1333914), itt hétköznapi egyszerűséggel az unalom nehezedett szememre, s vált egyre nehezebbé nyitvatartása.
     Unalmas volt szinte az egész könyv (nem tudom megfogalmazni, csak nyúlt mint a tészta), valamint zavaró, hogy a női nemet egyszerű élvezeti cikknek tekinti és az ördögre hivatkozva – valakire/valamire mindig hivatkozni kell a felvállalás helyett – ezt magától értetődőnek és más számára követendőnek tartja. Az élet élvezésével nincs is gond, ha a társunkat hierarchia nélkül fogadjuk el – tartós vagy egyszeri alkalomra, nemektől függetlenül.
     Nem hiszem, hogy valaha is kezembe veszem ismét ezt a könyvet. Ez nem az én világom, nem éreztem benne kellő tiszteletet a másik iránt.

>!
Kriterion, Bukarest, 1971
310 oldal · Fordította: Papp Árpád, Szabó Kálmán

Népszerű idézetek

Gyöngyi69 >!

… ez az út – meg kell találni a ritmust, és bízón követni!

235. oldal

Kapcsolódó szócikkek: út
Almost_Zed>!

Az Isten örökösen arcot cserél, és jó annak, aki felismeri minden egyes álarc mögött. Néha egy pohár friss víz, néha egy térdünkön lovagló kisgyerek; hol egy kikapós menyecske, hol egy reggeli séta.

313. oldal (Európa Könyvkiadó, 1976)

zsanna_zs>!

Eszembe jutott egy reggel, amikor egy fán pici lepke bábját vettem észre abban a pillanatban, amikor felpattant a burok, és a lepkévé vált hernyó készült napvilágra törni. Vártam, vártam, de késett, s mivel siettem, ráhajoltam és elkezdtem leheletemmel melegíteni. Türelmetlenül melegítettem, és a csoda kezdett kibontakozni előttem, gyors és természetellenes ütemben, kinyílt az egész burok, és kibújt a lepke. Ám sohase felejtem el undoromat: szárnyai ráncosak maradtak, az összehúzódott testecske remegett, s küszködött, hogy kitárja a szárnyát, de nem tudta, s én igyekeztem, hogy segítsek neki a leheletemmel. Hiába, hiányzott neki a türelmes érés és a napfényben való lassú kibomlás, most már késő volt. Leheletem idő előtti kibomlásra kényszerítette a lepkét, ráncosan, koraszülöttként jött napvilágra. Éretlenül bújt ki, reménytelenül mozdult meg, és nemsokára meghalt a tenyeremben. Azt hiszem, e lepke pelyhes teteme a legnagyobb teher az életemben, lelkiismeretem legsúlyosabb terhe. És íme, ma értettem meg mélyen: halálos bűn siettetni az ősi törvényeket, bizalommal kell követni a halhatatlan ritmust. Összekuporodtam egy sziklán, hogy nyugodtan megemésszem ezt a szilveszteri gondolatot. "Ó, ha tudnám -gondoltam magamban- ezt az új évet szabályozni, hisztérikus türelmetlenség nélkül! Milyen jó is lenne, ha ez a kis lepke, amelyet sietségemmel megöltem, mindig előttem repülne és mutatná az utat.

Bélabá>!

– Aztán mi a kedvenc ételed, apóka?
– Mindegyik, fiam, mindegyik. Nagy bűn azt mondani: ez az étel jó, a másik meg rossz.
– Miért? Nem válogathatunk?
– Nem, nem válogathatunk.
– De hát miért?
– Mert vannak emberek, akik éheznek.

152. oldal

Bélabá>!

Semmi más örömöm nincs, csak egy: a munka. A testi és szellemi munka, de inkább a testi. Örömöt jelent, ha elfáradok, ha izzadok, ha hallom csontjaim ropogását. Gyűlölöm a pénzt, eldobom, elverem, úgy ahogy jön, nem vagyok a pénz rabja, a pénz az én rabom.

124. oldal

Kapcsolódó szócikkek: munka · pénz
2 hozzászólás
Bélabá>!

Sok öröm van ezen a világon – nők, gyümölcsök, eszmék, de ha buja ősz idején ezt a tengert szelheted, minden egyes sziget nevét elmormolva, azt hiszem, lelked a Paradicsomban sem merülhetne mélyebbre a gyönyörben. Sehol másutt nem tudsz csendesen és észrevétlen átsiklani a valóságból az álomba; megritkulnak a határok, a legócskább hajók árbocain is szőlőszemek és rügyek fakadnak; igaz, itt Görögországban a szükségszerűség virága, amit másutt csodának neveznek.

21. oldal

2 hozzászólás
csillagka P>!

Hát figyelj, egyszer egy falucskán utaztam át. Az út szélén egy vénember, jó kilencvenéves, mandulafát ültetett. „Hé, nagyapó – szólítom meg – , mandulafát ültetsz?” S ő hajoltában felém fordult, és azt mondta: „Én fiam úgy teszem a dolgom, mintha halhatatlan volnék.” – „Én meg – válaszoltam neki – úgy teszem a dolgom, mintha bármely pillanatban meghalhatnék.”
Melyikünknek volt igaza, jó uram?

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Minden embernek megvan a maga bolondériája, de a legnagyobb bolondéria, azt hiszem az, ha nincs bolondériád.

152. oldal

Carmilla >!

Mondd meg, mit csinálsz az ennivalóval, amit elfogyasztasz – kezdte egyszer –, s megmondom ki vagy. Egyesek zsírpárnává és trágyává, mások munkává és kedvvé, s megint mások, úgy hallom, istenné változtatják. Tehát háromféle ember van, s én, jó uram, nem vagyok sem a legrosszabb, sem a legjobb fajtából való, jó középen állok. Amit eszem, munkává és jókedvvé lesz bennem. Még szép!

110. oldal (Európa, 1976)

3 hozzászólás
Angele>!

Lassan búcsúzni szeretett társaktól – gyilkos méreg, jobb, ha késsel vágod el egyszerre a szálat, s újra egyes-egyedül maradsz a magány emberi állapotában.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Vaszilisz Vaszilikosz: „Z”
Kosztasz Taktszisz: A három gyűrű
Evjenia Fakinu: Csillaghullás Athénban
Alexandrosz Papadiamandisz: A gyilkos asszony
John Steinbeck: Egerek és emberek
Anthony Burgess: Gépnarancs
Charles Dickens: Copperfield Dávid
Patrick Süskind: A parfüm
John Williams: Stoner
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura