Krisztus ​utolsó megkísértése 39 csillagozás

Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése

„Krisztus ​életének minden mozzanata konfliktus és diadal. Győzedelmeskedett a mindennapi emberi gyönyörűségek leküzdhetetlen bűvöletén, a kísértéseken, és szünet nélkül átlényegítve szellemmé a testét, felmagasztasult. A Golgota csúcsára ért, és megfeszítették a kereszten… Ez a könyv nem életrajz, hanem minden vívódó ember hitvallása.”
(Nikosz Kazantzakisz)

Isten, tégy engem Istenné! – kiált a kis Jézus a világhírű görög író 1961-es első megjelenése óta számos botrányt, indulatot támasztott regényében. Az evangéliumi történetre épülő, ám felfogásában attól mégis jelentősen eltérő regény Krisztust mint vívódó, a test és lélek, „hús és szellem” kettősségével tusakodó embert ábrázolja megindító erővel – az embert, aki harcai és kísértései végén képes volt beteljesíteni feladatát.

A hatalma csúcsára ért, dekadens Róma Izráel ura. A Megváltót nemzedékek sora óta mind türelmetlenebbül váró, rabigában sínylődő ország forrong és lázad…

Júdás a szakállát… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1960

>!
Dee-Sign, Budapest, 2001
370 oldal · ISBN: 9630359693 · Fordította: Sipos Péter
>!
Dee-Sign, Budapest, 1998
370 oldal · ISBN: 9630359693 · Fordította: Sipos Péter

Enciklopédia 1


Kedvencelte 13

Most olvassa 3

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mohapapa I>!
Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése

S eddig ezt nem jelöltem meg olvasottként! Ejnye!

Amikor Scorsese ’87-ben bemutatta a filmjét, már csak a körülötte kialalkult botrány miatt is kiváncsi lettem rá. Naná, még tüntetés is volt ellene, a Hit Gyülekezet szervezte. Egy aktuális kolléganőm is lojálisan kiment a tüntetésre. Amikor megkérdeztem tőle, látta-e a filmet, nemet mondott, nem is olvasta, de Sándor mondta, hogy eretnek, tehát akkor az! Innentől még jobban érdekelt a film!

Tényleg eretnek! A könyv is az. Mégis, Kazantzakisz és Scorsese többet elmondott nekem Jézusról, a Krisztusról, mint addig bármi olvasmány- vagy filmélmény. Számomra meghatározó volt!

mongúz>!
Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése

Értékelés jelenet. Egyes csapó. Forog!
Éljen Bulgakov-Saramago-Kazantszakisz, a Blaszfémista Szentháromság!!!
Na jó! Ez talán így egy kicsit túlzó. Vegyük újra!

Értékelés jelenet. Kettes csapó. Tessék!
A filmet nem láttam, úgyhogy nem tudom, hogy ahhoz képest milyen, de így önmagában ez a könyv nagyon erős. Néha már az elviselhetetlenségig nyomasztó. Soha nem gondoltam, hogy Krisztus áldozatának a mértékét a „szimpla” kínhalálon túl még ilyen iszonyatos szintig lehet fokozni: az ember fia nem csak a szenvedését és a hátralévő éveit, de a múltját, minden tettét és emlékét, az ép eszét is felvitte a keresztre.
Döbbenetes műremek. És a kulcs párbeszéd Jézus és Júdás közöt… Az Eszme történetének egyik legnagyobb pillanata. Nem tudom, ez a Nikosz, miket írt még, de a többi alig, ha nem felesleges volt.

És akkor ide jönne még az, amikor elmondom, hogy annyira fontos a téma, és olyan érzékletes, szuggesztív a megvalósítás, hogy elfogadhatatlan az öt csillagnál gyengébb értékelés. És hogy krisztuskeresőknek erősen ajánlott.
Vegyük újra!

eme>!
Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése

Régen, még valamikor a rendszerváltást követően láttam a regény alapján készült filmet. Nagyon mély benyomást tett rám, pedig akkoriban még csak tizenéves voltam. Annyira más volt, annyira döbbenetes, felkavaró és elgondolkodtató. El kell olvasni a regényt – ez nyilvánvaló volt. Azóta ott lapult a várólistámon, azóta tervezgettem, hogy majd egyszer. Az igazság az, hogy valahogy féltettem a film nyújtotta élményt, másrészt meg ennél csak jobbat vártam, abbéli (naiv) hitemben, hogy az eredeti, a könyv csak jobb lehet. Ehhez képest… Óriási csalódás. Mert ugyan benne van a könyvben is – igaz, csak nyomokban – az, amit a film zseniálisan átad: az ember-Krisztus, a félelemmel, kétségekkel, szenvedélyekkel és vgyakkal tele ember, a normális, hétköznapi emberként élni vágyó, és e kísértéssel küzdő Jézus, az őt körülvevő, ugyancsak emberi alakok a maguk jó és rossz oldalával, és így tovább. De azt, ami a filmben annyira jól működik, olvasás közben nem mindig találtam meg. Sőt. Néha hiteltelennek éreztem a jellemformálást, a karaktereket, nem mindig éreztem kidolgozottnak, megindokoltnak tetteiket, reakcióikat. Emellett az a földközeli realitás, az a szinte kézzel fogható közelség, amit a film nézése közben érzel, itt valami furcsa, eklektikus, mesebeli lényekkel tele látomásoktól, számomra túlságosan misztikus mozzanatoktól, zavaró és bosszantó anakronizmusoktól, tévedésektől hemzsegő világba vált át. Persze a misztikumnak meg a bizarr jeleneteknek a filmben is megvolt a maga helye, de mégsem zavart annyira, mint olvasás közben. Ami az anakronizmusokat illeti: mit keres itt a házakat díszítő paprikafüzér, a kukorica vagy a tökmag, amit jóízűen rágcsálnak a regény szereplői? Honnan az ötágú (!) csillag? Vagy a középkort idéző kolostorok és monostorok kerengővel, atyával, apátokkal és egyéb kellékekkel? Hogy ne beszéljek Lucifer vagy a zsidónegyedek említéséről vagy a zsinagóga falát telefestő rabbiról.
Krisztus világát kiszorítja egy inkább a későbbi korokba tehető, a görög valósághoz talán sokkal közelebb álló téridő, az elbeszélő mintha ennek a világnak küldene üzenetet, mintha lázadása és forradalmisága hozzá szólna, igaz, a lezárást értelmezhetjük a hagyományoknak megfelelően is, így a sokak által provokatívnak és szentségtörőnek tartott megközelítés veszít erejéből.
Summa summárum: nem ezt vártam. Azt hiszem, megnézem még egyszer a filmet.

RandomSky>!
Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése

HammerWorld No. 156 / 2003. július
Talán már hallottál az ezen könyvből készült filmről, amit hiába tűz műsorára a tévé, valahogy sosem kerül adásba. Nem véletlenül – Jézus életének eme feldolgozása a megszokottól gyökeresen eltérő felfogásban készült. Mellőzi a bibliai pátoszt, minden szereplőt mélyen emberinek ábrázol, ennek minden pozitív és negatív oldalával… Jézusnak is emberi oldalát mutatja, az isteni és a földi közt vívódó ember küzdelmét – s ekként az olvasó is jobban megérti, jobban tud vele azonosulni.
Félreértés ne essék, nem kell ehhez hívőnek lenni, nem is fog megtéríteni. Pusztán megmutatja a sokat vitatott, számtalanszor félremagyarázott történetet egy másik nézőpontból. Rengetegen vannak, akik anélkül mondanak ítéletet Jézusról, a vallásról, ami rá épült, hogy tudnák miről beszélnek. Ez a könyv nem helyettesíti a saját átélést (mert szerintem igazán csak az érez át egy vallást, aki hívő is, a többiek csak kívülről szemlélhetik), de ad valami fogódzót, egyfajta értelmezést. És ebben az értelmezésben Jézus ember, aki lázad először Isten akarata, majd a régi isteni törvények ellen, miközben fél, retteg, vágyakozik, szeret – mint minden ember.
Nehéz erről a könyvről írni. Hiszek abban, hogy vannak bizonyos dolgok, élmények (könyvek, filmek, zenék stb.), amelyeknek megvan a maguk ideje és helye. Ezek az igazán mély és fontos, meghatározó, alapvető dolgok. Amiket nem lehet sem előbb, sem később átélni, mint amikor megérik rájuk az ember; mint amikor hozzá szólnak, amikor kész a megértésükre, a saját maga általi értelmezésükre. Így ez a cikk nem ajánló, inkább amolyan emlékeztető. Hogy ha eljön a te időd, emlékezz rá, hogy van ilyen, s meg tudd keresni, ha erre van szükséged. Nem ahhoz, hogy megtérj. Azt majd te érzed, hogy mihez.

Csiper>!
Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése

Szeretek Jézusról olvasni, de most nem is elsősorban az ő cselekedetei, gondolatai fogtak meg ebben a könyvben (az anyjával fennálló elutasító kapcsolatát leszámítva), hanem az egész őt körülvevő természeti és szociális környezet meglehetősen realista ábrázolása. Az egész könyv során végig érezhető volt, hogy Jézus apostolai és követői tényleg a tanulatlan kétkezi munkások közül kerültek ki, akik mind elsősorban saját hasznukat (mennybe menetel) lesték az együtt töltött idő során (mint ahogy bármelyikőnk is tette volna). És az író jól festette le, hogy egy külső szemlélő számára nem volt más az egész csapat, mint igyenélők csoportja, akik vándorolnak és a hinni akarók házában prédikálnak (vagyis csak Jézus, a többi tényleg csak lebzselt), esznek, isznak , alszanak, majd tovább állnak. Júdás és hátterének leírása, valamint Jézussal való kapcsolata is nagyon találó volt. A történet végén én kicsit mást vártam, ezért mínusz fél csillag, de azért jó könyv.

Santino>!
Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése

Az első száz oldalt nagyon nehezen hagytam magam mögött, odáig kifejezetten nehéz olvasmány volt. A könyv eleje tele van bizarr látomásokkal, anakronizmusokkal, meg olyan karakterek részletes bemutatásával, akiknek képes nem lesz sok szerepük, pl: Zebedeus. Később viszont jobb lesz a helyzet, kb onnantól, hogy Jézus kimegy a sivatagba. Alapvetően tetszett a koncepció, hogy egy teljesen más oldalról mutatja be a történetet, és nem csak a szemszögét tekintve, hanem a cselekmény szintjén is. Viszont az érdekes, hogy csak a regény elején, és végén vagyunk Jézus fejében, a hagyományosabb Krisztussal, mintha egyáltalán nem tudott volna mit kezdeni Kazantzakisz. Hamarosan újranézem a filmet, és akkor összehasonlítom őket

egyszerű_teremtés>!
Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése

Nagyon frissnek kell lennie az embernek szellemileg, hogy olvasni tudja. Legalábbis nálam ez volt a helyzet.
A film egy nagy kedvencem, már csak azért is illendő a könyv elolvasása. :)

Lily_Sz>!
Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése

Nem könnyű, felkavaró olvasmány… Egy eretnek, tabudöntő, megosztó írás civilizációnk legfontosabb személyéről, a Názáreti Jézusról. Néha talán túl elvont, látomásszerű, nem mindig tud átjönni a sorok között az író mondanivalója. És, igen, vannak hibák is benne, pl. a kukorica…
Számomra mégis fontos, alapvető olvasmány volt, és a legérdekesebb Júdás ábrázolása – különösen az árulás-nem árulás motívum.

>!
Dee-Sign, Budapest, 2001
370 oldal · ISBN: 9630359693 · Fordította: Sipos Péter

Népszerű idézetek

eme>!

Az ember nem növeszthet szárnyakat, ha csak előbb el nem éri a mélység peremét!

36. oldal

s_csaba>!

A világnak alapjai rázkódtak bele, mert az ember szíve összerázkódott.

268. oldal, XXV. fejezet (Dee-Sign, 2001)

eme>!

elmozdulnak a határok: józan ész és elmebaj, kereszt és szárnyak, Isten és ember, minden más minőségben mutatkozott.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten
Szelén>!

Atyám, hát nem ismersz irgalmat? Legyen meg a te akaratod, hányszor mondtam ezt már, s hányszor mondom még ezentúl? Amíg csak élek, remegni fogok, ellenállok, s azt hajtogatom: legyen meg a te akaratod!

191. oldal

Fehér_Macska>!

– ELVÉGEZTETETT!
És ez oly módon hangzott, mintha azt mondta volna: most vette kezdetét minden.

367. oldal

Szelén>!

– Megfeszíted a szellemet, Jakab! […] Nem, ezt nem szabad!

314. oldal

Szelén>!

Diadalmas kiáltás szakadt föl belőle:
– ELVÉGEZTETETT!
És ez oly módon hangzott, mintha azt mondta volna: most vette kezdetét minden.

367. oldal

Szelén>!

– Mi szél sodort a sivatagba?
– Isten! – felelt Mária fia mély, reményvesztett hangon. A szerzetes megrettent, soha nem hallotta, hogy ember ajka ekkora rettegéssel ejtse ki Isten nevét.

101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten
Szelén>!

Seregek Ura, Adonáj! Soha nem szűnsz meg kísérteni szívem? Légy segítségére elmémnek, hogy értsek s határozzak!

103. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vaszilisz Vaszilikosz: „Z”
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Umberto Eco: A rózsa neve
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Bolesław Prus: A fáraó
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
Yann Martel: Pi élete
Endo Suszaku: Némaság
Lewis Wallace: Ben Hur
Aposztolosz Doxiadisz: Petrosz bácsi és a Goldbach-sejtés