A ​tudós tudatlanság 4 csillagozás

Nikolaus Cusanus: A tudós tudatlanság

Nicolaus Cusanus (1401–1464) a kései középkor talán legnagyobb filozófusa. Munkásságának egyik leglényegesebb vonása, hogy reagál korának nagy, szellemi áramlataira. Az Eckhart Mesterre és a németalföldi misztikusokra visszamenő lelkiségi hagyomány folytatójának tudja magát, a nominalizmus és az új természettudományos és történeti kritikai felismerések kihívásaira válaszol.
Nem csatlakozott egyetlen késő skolasztikus irányzathoz sem, mert ki akart lépni az iskolástudomány számára terméketlennek tűnő bonyolultságából. A filozófia nagy kérdéseit a laikus szemével akarta szemlélni, s eleven választ keresett korának emberi és társadalmi szükségleteire. A természet, az ember és az Isten megismerésének módját kívánta a Tudós tudatlanság (De docta ignorantia) című filozófiai főművében megragadni.

Tartalomjegyzék

>!
Kairosz / Paulus Hungarus, Budapest, 1999
206 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639137421 · Fordította: Erdő Péter

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Galileo Galilei


Kedvencelte 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

FontolvaHaladó>!
Nikolaus Cusanus: A tudós tudatlanság

Elméleti matek, teológia és filozófia révén, jóval Kepler, Kopernikusz és Galilei előtt mindenféle kísérletezés és mérés nélkül, pusztán spekulatív úton eljut arra a következtetésre, hogy a Föld gömbölyű, de nem szabályos gömb; hogy a Föld mozog, mozgása a körhöz hasonlít, de nem egészen kör; hogy a Föld nem a világegyetem központja, merthogy a világegyetemnek nincs központja. Voltak egyéb tippjei is arról, hogy elképzelhetőnek tartja a földönkívüli élet létezését (és mindezekért nemhogy nem égette pozdorjává az egyház a máglyán, hanem ráadásul püspökként végzi). Elképesztő figura!
Nem láttam még soha ilyen kristálytiszta példáját annak, hogy az elméleti, elvont gondolkodás azonos tárgyban ráver egy kört a gyakorlati, objektív, mérésen alapuló gondolkodásra.

A fülszöveg is írja, hogy reflektál a kortársaira. Emellett pedig régi filozófusokra, teológusokra is. Platónra, Arisztotelészre, a sztoikusokra, Anaxagoraszra, Parmenidészre, Epikuroszra, Szent Ágostonra, stb. Az egység látása, amit a műben hangsúlyoz, úgy tűnik, már a módszerben érezhető. Kreatívan egyesíti és gondolja tovább az antik és keresztény filozófia egyes gondolatait. Szent Ágostonra sokat hivatkozik, és tényleg nagy részt kap a könyvben a De trinitaténak, A Szentháromságról írt műnek a továbbgondolása. 1000 évvel később. Kíváncsian várom a folytatást 2400-ban.

A végtelen filozófiai fogalmát megalkotja. Ez különbözik a matematikában később megalkotott végtelen-fogalomtól, a filozófiai diskurzusba viszont beemeli problémaként a végtelent. Nagyon érdekes volt olvasni a geometriai bizonyításokat egy alapvetően keresztény filozófiával foglalkozó könyvben.

Aki bírja az objektív kapaszkodók nélküli, elvont gondolkodást és kereszténységben érdekelt, annak csak ajánlani tudom.

Bátortalanul jegyzem meg, a „Tanult tudatlanság” szerintem jobb fordítás lenne, jobban visszaadná azt, amiről itt szó van. A latin cím (De docta ignorantia) pontosabb visszaadásához is jobban passzolna szerintem.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Mindenki, aki vizsgál valamit, egy előre ismertnek feltételezetthez hasonlítva és ehhez való aránya szerint ítéli meg a bizonytalant. Tehát minden vizsgálódás összehasonlítás, mely eszközül az arányt használja. Úgy hogy ha a vizsgálandót közvetlen arányossági visszavezetés útján össze lehet hasonlítani az ismerttel, akkor könnyű a megragadó ítélet. Ha viszont sok közbülső tényezőre van szükségünk, nehéz és fáradságos lesz az eljárás. Ezt a matematika területéről is tudjuk, ahol az első tételek könnyebben visszavezethetők az eredetileg tökéletesen ismert elvekre, a későbbi tételek viszont nehezebben, mert ez csak az előbbi tételek útján lehetséges. Tehát minden vizsgálódás könnyű vagy nehéz összehasonlító viszonyításban áll. Ezért a végtelen mint végtelen, mivel semmivel arányba nem állítható, ismeretlen. Minthogy pedig a viszony egy bizonyos ponton egyszerre fejez ki megegyezést és másságot (alteritas), szám nélkül nem érthető. A szám tehát minden lehetséges viszonyt magában foglal. Nemcsak a mennyiség területén fejezi ki a viszonyt, hanem mindenben, ami lényeg vagy járulék szerint megegyezhet és különbözhet. Talán innen jutott Püthagorasz arra a véleményre, hogy mindent a számok ereje rendez el és tesz érthetővé.

I.I.2.

FontolvaHaladó>!

Az említett felismerésre a régiek nem jutottak el, mert nem voltak birtokában a tudós tudatlanságnak. Nekünk már nyilvánvaló, hogy a Föld valóban mozog, még ha a látszat más is.

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Galileo Galilei
1 hozzászólás
FontolvaHaladó>!

Tehát a Föld alakja nemes és gömbölyű, de lehetne tökéletesebb is.

128. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Canterbury Szent Anzelm: Proslogion
Ponori Thewrewk Aurél: Divina Astronomia
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
Testvérünk és atyánk
Kempis Tamás: Krisztus követése / Filótea
Nicolaus Cusanus: A rejtett Istenről
Hildegard von Bingen: A természet patikája
Palamasz Szent Gergely: A szentül élő hészüchaszták védelmében
Paul Poupard: A katolikus hit
Babits Mihály (szerk.): Amor Sanctus