Kahtišti ​koumekümne koume / Kétszer harminchárom 1 csillagozás

Válogatott versek vepsze és magyar nyelven
Nikolai Abramov: Kahtišti koumekümne koume / Kétszer harminchárom

Nikolai Abramov soknyelvű környezetből érkezik az irodalomba, ahová a költészeten túl nyelvet hoz, és ez a nyelv nem a művészi önkifejezés nyelve, hanem a vepsze nyelv alfabetizációs útjának az alapköve. Abramov írásba önti az élő nyelvet. Költészetében láthatjuk, hogy a nyelvteremtés közege eredendően a költészet, hogy a költészet teremti a nyelvet. A születő írás valamiképpen mindig élő marad, a szavakat a gondolattársítások, a képek minduntalan a végtelenbe sodorják vissza.
Realisztikus líra, amolyan tájköltészet, ahol a természet nem eszköz, hanem cél, és ahol „A hegycsúcsra csak kevesen jutnak”. Utoljára Assisi Szent Ferenc tekintett így a teremtett világra: „Folyóm, hogyan tudtál folyni nélkülem? / Erdőm, hogy tudtál nőni nélkülem?”

Iancu Laura

Tartalomjegyzék

>!
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630694384 · Fordította: Natalia Bolotova, Nagy Katalin

Enciklopédia 5


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina IP>!
Nikolai Abramov: Kahtišti koumekümne koume / Kétszer harminchárom

Nemcsak óriási teljesítmény, hanem még gyönyörű is ez a verseskötet, kívül-belül.

Abramov volt az első vepsze (https://moly.hu/karcok/1023030) költő, aki egész köteteket jelentetett meg a verseiből. Nem kétszáz éve, hanem a kilencvenes években. A vepsze írásbeliség nem nyúlik ennél sokkal korábbra vissza: nem írott, hanem szóban terjedő költészetből tanulta Abramov a mesterséget. Ezt hívják igazán úttörésnek. Írt felnőttnek és gyereknek egyaránt – azért, hogy a kultúrája megmaradjon. Körülbelül úgy, mint a magyar felvilágosodás költői annak idején.

És sajnos körülbelül annyira is tetszik nekem. :( Folyamatos lelkiismeret-furdalással olvastam ezeket a verseket: már az fantasztikus, hogy egyáltalán léteznek, ráadásul a természetlíra mindig is közel állt hozzám, de nem és nem, ezek a szövegek nem jöttek közel. Vagy túl érzelmesek, vagy túl didaktikusak, vagy mind a kettő. No de ezt hogyan is róhatnám fel nekik, amikor a saját mércéjükkel kell mérnem őket?! Ezért jelzem csak egy csillag levonással, hogy az én ízlésemnek nem feleltek meg.

Az is lehet persze, hogy a fordítással van a gond. De a fölött meg megint hogy mondjak ítéletet, mikor már az is óriási dolog, hogy Nagy Katalin elvállalta ezt az iszonyú munkát – van egy olyan érzésem, hogy nem milliós honoráriumért –, és a lehető legpontosabban igyekezett visszaadni a versek szövegét? Ha a pontosságért cserébe oda kellett dobni áldozatul a ritmust és a rímet, akkor odadobta. Ezt el is ismeri, meg is indokolja, tiszteletben is tartom az indoklását, de ettől még a fordítások nem tetszenek. Főleg úgy, hogy mellettük ott a vepsze eredeti, amelyeken látszik, milyen gyakori bennük a tiszta rím, ha pedig nem tiszta, akkor is jóval kreatívabb megoldásokat alkalmaz, mint a magyar fordító. (Ami megint nem elmarasztalás: fogalmam sincs, én hogyan oldottam volna meg ezeket a problémákat.)

Egyébként van itt minden: szerelem, fájdalom, hazaszeretet, felelősségérzet, öngyilkossági vágy, romantika kori természetimádat és menekülés a nagyvárosból, vepsze mitológia és még több szerelem, sőt még Viszockij dicsérete is bőven belefér a kötetbe. Aki ezt a fajta költészetet szereti, az akár bele is zúghat ezekbe a versekbe, és nagyon fogok örülni, ha éppen én hívom fel rájuk a figyelmét. :) Sajnos én jobban szeretem a filozofikusat meg a játékosat. Természetlírában is.

A kiadvány megjelenése viszont abszolút kifogástalan, egyáltalán semmibe nem tudok belekötni, nem is akarok. A borítón a szerző által készített fotó látható (megj.: ez az egy fotója jobban bejön nekem, mint az összes verse együttvéve, és ezzel a fotót dicsérem, nem a verseket pocskondiázom), a kemény borító nemcsak tartós, hanem kézbe fogni is jó, a lapok vastagok és puhák (még a szaguk sem akármilyen :)), a betűtípus pedig egyszerű és ízlésesen szép.

Majd tessék a többi vepsze költőt is kiadni magyarul, akkor biztos én is találok olyat, akinek a verseit szeretem. ;)

>!
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630694384 · Fordította: Natalia Bolotova, Nagy Katalin

Népszerű idézetek

Timár_Krisztina IP>!

A berkenye*

Miért állsz a folyónál
Fedetlen fővel, mezítláb?
Vörösbogyó-ruhád szép,
Az erdő csak téged néz.
Oly szép vagy, akár egy lány,
Mert fekete föld táplál.
Lent róka farka villan,
Darvak szállnak magasan.
Megy az ősz, közelg a tél,
Zöld kabátod földön rég.
A szél letépte ruhád,
Egy császármadár bogyót rág.

* A berkenye a vepszék mitológiai növénye. A berkenyeágakból készült kereszt megvédi a ház lakóit a tisztátalan szellemektől. Mint „tüzes” növény a tűzvésztől is megóvja a házat. Ezért a belső falakra berkenyefürtöket akasztottak. A berkenye termését csak kézzel volt szabad leszedni, ollóval vagy késsel nem érinthették. (I. Ju. Vinokurova nyomán N. K.)

13. oldal, Harminchárom

Kapcsolódó szócikkek: berkenye
Timár_Krisztina IP>!

Napjaim, mint a folyók tavasszal,
Éveim, mint az őszi darvak,
Életem, mint a vak ember, olyan,
Korom meg, mint a magas hegyorom.

Folyók folynak, jönnek szembe velem,
Darvak szállnak, mellük majd kiszakad,
A vak nem tudhatja, merre menjen.
A hegycsúcsra csak kevesen jutnak.

Lesz, mikor a folyók kiszáradnak,
A vadász lelövi a darvakat.
A vak leissza magát, és megfagy,
A hegycsúcsra keresztet állítnak…

21. oldal, Harminchárom

Timár_Krisztina IP>!

Az ősz

Odafenn kócos az égbolt,
Idelenn a folyó mélyebb…
Sárga ruhában kóborol
Az ősz a nyirkos erdőkben.

Az esték sötét-hidegek,
Tó vizében falevelek.
Akár a megunt énekek…
Rajtuk csónakon evezek.

Búcsúznak a meleg napok,
Lelkemben a tűz nem lobog.
Többé nem várok derűs napot,
Szedek őszi arany csokrot.

47. oldal, Harminchárom

Timár_Krisztina IP>!

Virágvers

Kéklik már az ég
            felszállt a harmat,
Rezgőnyárágak
            nyújtózkodnak.
Tiszta forrásból
            isszuk a vizet,
Hamuszín kutyám
            egy mókust ugat.

Réten hever már
            sárga napsugár,
Fekete csíkok
            fehér nyírfán,
A berkenyebogyó
            vörös, mint vérár,
Amit vesztettem
            egy éjszakán…

83. oldal, A darvak ideje

Kapcsolódó szócikkek: berkenye · kutya · mókus · nyírfa · rezgő nyár
3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Katona Erzsébet (szerk.): Megyek élő testvéremhez / Menen elävän veljeni luo / Иду к живому брату
Nagy Katalin (szerk.): Repülés a mélybe
Bereczki Gábor (szerk.): Hozott isten, holdacska!
Képes Géza (szerk.): Napfél és éjfél
Nagy Katalin (szerk.): „Hét határon hallik húros daru hangja”
Asalcsi Oki: Miért hallgat az udmurt nő? / Малы шып улэ удмурт нылкышно?
Kőhalmi Katalin (szerk.): Sámándobok, szóljatok
Gerd Kuzebaj: Lépcsőfokok
Keresztes László (szerk.): Aranylile mondja tavasszal
Maria Vagatova: A kis tundrai ember