Kahtišti ​koumekümne koume / Kétszer harminchárom 2 csillagozás

Válogatott versek vepsze és magyar nyelven
Nikolai Abramov: Kahtišti koumekümne koume / Kétszer harminchárom

Nikolai Abramov soknyelvű környezetből érkezik az irodalomba, ahová a költészeten túl nyelvet hoz, és ez a nyelv nem a művészi önkifejezés nyelve, hanem a vepsze nyelv alfabetizációs útjának az alapköve. Abramov írásba önti az élő nyelvet. Költészetében láthatjuk, hogy a nyelvteremtés közege eredendően a költészet, hogy a költészet teremti a nyelvet. A születő írás valamiképpen mindig élő marad, a szavakat a gondolattársítások, a képek minduntalan a végtelenbe sodorják vissza.
Realisztikus líra, amolyan tájköltészet, ahol a természet nem eszköz, hanem cél, és ahol „A hegycsúcsra csak kevesen jutnak”. Utoljára Assisi Szent Ferenc tekintett így a teremtett világra: „Folyóm, hogyan tudtál folyni nélkülem? / Erdőm, hogy tudtál nőni nélkülem?”

Iancu Laura

Tartalomjegyzék

>!
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630694384 · Fordította: Natalia Bolotova, Nagy Katalin

Enciklopédia 8


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Nikolai Abramov: Kahtišti koumekümne koume / Kétszer harminchárom

Nemcsak óriási teljesítmény, hanem még gyönyörű is ez a verseskötet, kívül-belül.

Abramov volt az első vepsze (https://moly.hu/karcok/1023030) költő, aki egész köteteket jelentetett meg a verseiből. Nem kétszáz éve, hanem a kilencvenes években. A vepsze írásbeliség nem nyúlik ennél sokkal korábbra vissza: nem írott, hanem szóban terjedő költészetből tanulta Abramov a mesterséget. Ezt hívják igazán úttörésnek. Írt felnőttnek és gyereknek egyaránt – azért, hogy a kultúrája megmaradjon. Körülbelül úgy, mint a magyar felvilágosodás költői annak idején.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/16/nikolai_ab…

>!
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630694384 · Fordította: Natalia Bolotova, Nagy Katalin

Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

A berkenye*

Miért állsz a folyónál
Fedetlen fővel, mezítláb?
Vörösbogyó-ruhád szép,
Az erdő csak téged néz.
Oly szép vagy, akár egy lány,
Mert fekete föld táplál.
Lent róka farka villan,
Darvak szállnak magasan.
Megy az ősz, közelg a tél,
Zöld kabátod földön rég.
A szél letépte ruhád,
Egy császármadár bogyót rág.

* A berkenye a vepszék mitológiai növénye. A berkenyeágakból készült kereszt megvédi a ház lakóit a tisztátalan szellemektől. Mint „tüzes” növény a tűzvésztől is megóvja a házat. Ezért a belső falakra berkenyefürtöket akasztottak. A berkenye termését csak kézzel volt szabad leszedni, ollóval vagy késsel nem érinthették. (I. Ju. Vinokurova nyomán N. K.)

13. oldal, Harminchárom

Kapcsolódó szócikkek: berkenye · császármadár · róka
Timár_Krisztina I>!

Napjaim, mint a folyók tavasszal,
Éveim, mint az őszi darvak,
Életem, mint a vak ember, olyan,
Korom meg, mint a magas hegyorom.

Folyók folynak, jönnek szembe velem,
Darvak szállnak, mellük majd kiszakad,
A vak nem tudhatja, merre menjen.
A hegycsúcsra csak kevesen jutnak.

Lesz, mikor a folyók kiszáradnak,
A vadász lelövi a darvakat.
A vak leissza magát, és megfagy,
A hegycsúcsra keresztet állítnak…

21. oldal, Harminchárom

Timár_Krisztina I>!

Az ősz

Odafenn kócos az égbolt,
Idelenn a folyó mélyebb…
Sárga ruhában kóborol
Az ősz a nyirkos erdőkben.

Az esték sötét-hidegek,
Tó vizében falevelek.
Akár a megunt énekek…
Rajtuk csónakon evezek.

Búcsúznak a meleg napok,
Lelkemben a tűz nem lobog.
Többé nem várok derűs napot,
Szedek őszi arany csokrot.

47. oldal, Harminchárom

Kapcsolódó szócikkek: ősz
Timár_Krisztina I>!

Virágvers

Kéklik már az ég
            felszállt a harmat,
Rezgőnyárágak
            nyújtózkodnak.
Tiszta forrásból
            isszuk a vizet,
Hamuszín kutyám
            egy mókust ugat.

Réten hever már
            sárga napsugár,
Fekete csíkok
            fehér nyírfán,
A berkenyebogyó
            vörös, mint vérár,
Amit vesztettem
            egy éjszakán…

83. oldal, A darvak ideje

Kapcsolódó szócikkek: berkenye · kutya · mókus · nyírfa · rezgő nyár
3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Katona Erzsébet (szerk.): Megyek élő testvéremhez / Menen elävän veljeni luo / Иду к живому брату
Nagy Katalin (szerk.): Repülés a mélybe
Bereczki Gábor (szerk.): Hozott isten, holdacska!
Képes Géza (szerk.): Napfél és éjfél
Nagy Katalin (szerk.): „Hét határon hallik húros daru hangja”
Asalcsi Oki: Miért hallgat az udmurt nő? / Малы шып улэ удмурт нылкышно?
Kőhalmi Katalin (szerk.): Sámándobok, szóljatok
Gerd Kuzebaj: Lépcsőfokok
Keresztes László (szerk.): Aranylile mondja tavasszal
Maria Vagatova: A kis tundrai ember