Pók ​a sarokban (Terv-trilógia 1.) 32 csillagozás

Nikki Owen: Pók a sarokban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

MIT HIGGYEN EL?

KIT ÁRULJON EL?

MIKOR MENEKÜLJÖN?
Dr. Maria Martinez plasztikai sebész, aki Asperger-szindrómában szenved. Miután elítélik egy katolikus pap meggyilkolásáért, börtönbe kerül, ahol teljesen magára marad, de ami a legszörnyűbb számára, hogy semmilyen emléke nincs a gyilkosságról.
A bűntett helyszínén talált DNS azt mutatja, hogy Maria ott járt, ám ő határozottan állítja: ártatlan. Majd egyszer csak emlékezni kezd…
Egy különös szoba. Különös emberek. Állandóan figyelik. Ahogy Maria egyre közelebb kerül az igazsághoz, egy titkos nemzetbiztonsági cselszövés hálójában találja magát, és már nemcsak azért kell küzdenie, hogy tisztára mossa a nevét, hanem hogy életben maradjon.
Az olvasót ugyanúgy rabul ejti, mint a Bourne- regények, a hősnő pedig éppolyan eredeti, mint a Híd (Bridge) Saga Norénja.
A TERV TRILÓGIA ELSŐ KÖTETE

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete macska regénytár Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633995952 · Fordította: Tóth István

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Balthazar Ochoa · Harry Warren · Maria Martinez · Patricia · Bobbie Reynolds · Kurt · Lauren Andersson · Michaela Croft

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Amikor elmegyek könyvet venni, sokszor kis cetlire írom, melyek azok amiket tuti biztosan megfogok venni. Sokszor persze (szinte minden alkalommal) két- három olyan kötet is bekerül a kosárba, amit eredetileg nem/ és / vagy később akartam megvenni.

Fülszövege alapján pontosan tudtam, hogy mit várhatok a könyvtől. Vásárlási szándékom nem volt, mégis megvettem, mert megtetszett a borítója, illetve az ajánló szöveg elég érdekesnek bizonyult.

Adott egy sebész, aki nincs igazán tisztában a valósággal. Sok sok szörnyűségen ment keresztül élete folyamán és Asperger – szindrómában szenved.
Miután elítélik egy katolikus pap meggyilkolásáért, börtönbe kerül. Itt kezdődik ez a hihetetlenül bonyolult történet.
Dr. Maria Martinez, még a neve is különleges, spoiler
Ez a kiváló, értelmiségi nő, hatalmas pácba kerül. Fogalma sincsen miért nem emlékszik dolgokra, és nagyon nehezen bízik meg emberekben. Maria szemén keresztül ismerjük meg a történetet, a jelen és a múlt váltakozásán át.
A belső lelkivilága, a küzdelme saját magával és a külvilággal, a bonyolult néhol túlzó részletességgel látott képek, picit zavaróan hatottak rám, de később letisztultak és a végére ugyan maradtak kérdéseim, mégis, a fontosabbakra választ kaptam.

Elképesztő volt olvasni a börtöni életéről, hogyan bánnak a rabokkal és a bűnösök egymással.
Szintén sokként ért az a hihetetlen , sokoldalú cselszövés, amit végig szenvedtem a főhőssel.
A családon belüli meg nem értettség, a rengeteg bánat felőrölte néhol az idegeimet.
Annyira szurkoltam, fojtogatóan akartam, hogy jobb legyen Maria sorsa.
A végére kimerültem, és picit elégedetlen lettem.

Mégis azt, kell, hogy írjam. Még … még sok ilyen történetet szeretnék olvasni. Nagyon mélyen érezni a félelmet, nyomozni, keresni a lehetőségeket..

Egyszerűen sokkolt a történet és pont ezért imádom is egyben.
Hatalmas kedvenc és ajánlom.

Madama_Butterfly>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Jobb is lehetett volna…. Kaotikus, kusza, logikátlan, túllihegett – olyan mértékben van minden felnagyítva és kihangsúlyozva, ahogy maga az Asperger-szindróma és az adott helyzet szerintem nem igazán indokolja….
Az ötlet és a sztori maga nem lenne rossz, sajnos a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után.

4 hozzászólás
mate55 P>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Megint egy trilógia első részébe botlottam. (De itt be is fejeztem.) Egy könyv nem lesz se nem jobb, se nem rosszabb csupán attól, hogy első vagy harmadik személyben íródik. Ettől függetlenül a nézőpont kiválasztása az egyik legelső és legfontosabb döntés, amit az író a történetével kapcsolatban meghoz, ezért érdemes átgondolni és tisztában lenni azzal, hogy melyik nézőpont milyen kreatív lehetőségeket tartogat. A bűnözői regények E/1-es nézőponti elbeszélése, ráadásul a múlt és a jelen váltakozása, kétélű kard lehet. Jelen esetünkben: ha a főszereplő, Maria nem biztos benne, hogy mit lát, akkor honnan a fenéből kéne tudnunk, mi folyik itt? Az idősíkok közötti ugrálás, a drámai hatás növelése helyett, inkább csak felesleges időhúzásnak tűnt a visszaemlékezések többsége. Meg kell mondanom, hogy számomra a történetnek a legfontosabb „alakja” az Asperger szindróma eleme volt. Ezenkívül a bizalom és a bizalmatlanság is fontos téma a regényben, Owen is ezt a koncepciót használja fel az embereknek a börtönben vagy az igazságszolgáltatási rendszerben való törékenységének és kiszolgáltatottságának bemutatására. Anélkül, hogy spoilereznék, annyit elárulok, hogy mint egy jó kis több ismeretlenes egyenletben, így ebben a krimiben is minden mindennel összefügg, és eme kapcsolódási pontoknak köszönhetően az amúgy is merész alapsztori, olyan szinten száll el, hogy a vége felé már a karakterek is csak „kamilláznak” a fordulatokon. A végeredmény így pedig nem lehet más, mint egy jellegtelen és néhol értelmezhetetlen massza, amit nem csak, hogy gyengén sikerült kivitelezni, de még feleslegesnek is bizonyul.

smetalin>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Már még így elrontani egy jó alapötletet!!!! Majdnem végig négy csillag volt, majd utolsó oldal után még kerestem a többit, a szerző megjegyzést és a köszönetnyilvánítást is elolvastam, hátha oda rejtett el még valami plusz kis infót! Most ha így visszatekintek, az egész sztori elég zavaros, persze ez volt a cél a történetben, de én kis naiv azt gondoltam, hogy azért a végére átlátható lesz, hát nem lett.
Maria Asperger-szindrómás, börtönbe kerül gyilkosság miatt. Elég nehezen éli meg a bezártságot, plusz üldözési mániája is van-ez az egyik szál. A másik, mikor egy terapeutával beszélget és semmit sem talál valóságosnak, plusz vissza-vissza térnek emlékek, de nem tudja vajon igaziak vagy sem. Most akkor Ő egy összeesküvés része? és kiben bízhat? tényleg kísérleteket hajtottak végre rajta? Nem mondom hogy minden kérdésre kapunk választ, ez a zavarosság végig ott van a történetben és bennem ott is maradt. Lehetett volna jobb is.
Ui: ja, most látom ez trilógia?:)) akkor még lehet reménykedni a válaszokban!

Katalin_V_Tóth P>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Az alapötlet nagyon jó: egy plasztikai sebészt, dr. Maria Martinezt elítélnek egy katolikus pap meggyilkolásáért. Ő maga nem emlékszik semmire, össze van zavarodva, nehezen viseli a börtönéletet, amit tovább nehezít Asperger-szindrómája. Emlékfoszlányok törnek elő, de nem nagyon tudja mi lehet a valóság és mi nem, ki akarja bántani és ki a barátja. Kissé kaotikus történet, a 100. oldal után úgy éreztem, hogy nem csak a főszereplő őrült, hanem én is. Vissza-visszalapoztam, hogy nem hagytam-e ki véletlenül pár oldalt, bekezdést… Az utolsó részben kissé tisztult a helyzet, egészen izgalmas volt, de a kidolgozatlanság, hiteltelenség rontott a helyzeten. Elméletileg ez egy sorozat első kötete, de úgy láttam, még nincs magyar folytatása. Talán abban több dologra derül majd fény, és kitisztul a történet.

Gothic>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Ezzel a könyvvel olyasmire vetemedtem, amit nem emlékszem, hogy valaha is megtettem volna: a fülszöveg ismeretét leszámítva teljesen vakon, védőkötél és úszógumi nélkül kivételesen csak a felfújható fajtát vegyük számba belevetettem magam a habokba azaz a vásárlásba a kötettel a kezemben. Az olvasás megkezdése előtt részben féltem, részben izgatott voltam, hogy mennyire fog tetszeni, ugyanis komoly utánajárásokkal is előfordul, hogy egyszerűen felsülök- legékesebb, avagy legdurvább példa erre a Gombnyomásra. Már az első mondatok után megnyugodtam, nem lesz tragédia, valahogy éreztem a zsigereimben, hogy erre maximum pontot fogok adni. Kicsi olyan érzés járt át, mint a Csak egy árnyék olvasása alatt aminek az istenítése már a figyelőim könyökén jön ki és piszkosul sajnálom, hogy nincs még a sorozat másik két része lefordítva. :-/ Jó ideig csak kérdések kattogtak a fejemben, mert azon kívül, hogy alapból adott nekünk egy spanyol nő, aki elméletileg megölt valakit és ezért börtönbe került – a gyilkosságból nem emlékszik semmire, viszont minden mást megjegyez, amit valaha hallott vagy látott- és, akit kérdezget valaki… nem lehetett tudni szinte semmit. Akkora volt a homály, hogy őszintén szólva gőzöm sem volt, hogy mi fog kisülni ebből, hogy hogyan futnak össze a múltban és a jelenben játszódó szálak és, hogy egyáltalán hogyan került oda a főhősnő, ahol jelenleg tartózkodik mert az életfogytosok azért nem szoktak csak úgy mindenfelé rohangálni, bár még nem voltam eddig az, így nincs személyes tapasztalatom. Nikki Owen nevét egy életre megjegyeztem és mostantól gondolkodás nélkül rárepülök mindenre, amin meglátom a nevét, mert akinek az első regénye is ennyire ütős… annak a későbbieket nem is lehet megfelelő jelzőkkel illetni, pedig ez egy nagyon szinonimákban gazdag nyelv. Nagyon ügyesen adagolta hozzá ehhez az óriási, elsőre kuszának látszó, de összetett rendszeren alapuló pókhálóhoz a szálakat . Mindig csak annyit árult el, hogy az olvasó úgy érezze, közelebb került a megoldáshoz, aztán meg két-három mondatban felébressze benne a kételyt: bakot lőtt. Fokozatosan előre haladva érzitek, itt valami nagyon komoly, több ember erején is túlmutató dolog húzódik a háttérben és hinni akartok a főszereplőnek, de aztán az író mégis bedob valamit Maria kérdezőjén keresztül, amitől az, az egyetlen logikus válasz, hogy Maria pszichéjével nagy gondok vannak és szerencsétlennel csak a képzelete játszik. Foggal-körömmel harcol a főszereplő azért, hogy bizonyítsa az igazát és az így felszínre került tények magukért beszélnek, de egy füst alatt át lehet fordítani olyan nézőpontba is a szituációt, amiben egy szimpla „mindenki engem akar elkapni” rögeszme lesz a végeredmény. És valahol ez is az igazság. Csak arra kell rájönnie az olvasónak, hogy milyen értelemben… A végkifejlet, a történet mozgatórugója, a pók, ami elkezdte szőni ezt halálos hálót, amibe Maria szerencsétlenségében belekeveredett, briliáns lett! Lehengerlően izgalmas sztori, ami nem engedi szabadulni az olvasókat az utolsó oldalig, amiből kiderül, hogy „csodabogárnak” lenni veszélyesebb lehet, mint ahogy az átlagember képzelné.
Teljes értékelés a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/03/nikki-owen-sp…

4 hozzászólás
B_G_Vajda>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Kicsit vontatott,- kicsit néhol gusztustalan, de alapvetően érdekes egy könyv. Elgondolkodtató és a maga formájában izgalmas kötet.
Bár néha megálltam és elgondolkoztam, hogy vajon végigolvassam-e, mert tényleg nagyon vontatott volt…

Mallarme P>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

A csillagok számán még vacillálok…lehet, hogy túlértékeltem…amúgy nem volt ez olyan rossz. Az alapötlet teljesen rendben van. Csak túl kaotikus, túl sok, túl sok dolgot-embert-összeesküvést szuszakolt bele ebbe a kötetbe. A kevesebb néha több…

Henczy005>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Hát ez nem az én történetem volt. Izgalmas volt, és borzongtam is, de nem tudom…. Másra számítottam, és mást is kaptam…. De ez senkit ne szomorítson el, mert aki akar borzongani, az élvezni fogja. Csak ez most engem nem annyira kötött le, és fogott meg.

Naniii>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Nem tudom eldönteni, hogy ez a könyv egy hatalmas katyvasz vagy egy remekmű.
Az alap ötlet nagyon jó. Zavaró a két szálon futó történet.
Gyakran nem tudtam eldönteni, hogy Maria beképzeli a történteket vagy mindez a valóság.
Számtalanszor gondoltam rá, hogy leteszem. Akkor kezdett tetszeni mikor elkezdődött a bírósági tárgyalás. Ez sok mindent elmond mivel az 200 oldal körül van. Elképesztő ambivalens.


Népszerű idézetek

Gothic>!

Olykor túl gyorsan ítélkezünk mások felett. Ha valaki csak egy kicsit is más, könnyen furcsának, csodabogárnak, különcnek bélyegezzük. Kiközösítjük. Ez már kisgyermekkorunkban jellemző ránk, és felnőttkorban sincs másképp. De vajon miért?
Dr. Maria Martinez alakjának megformálása sokat segített abban, hogy megkérdőjelezzem, mit tartunk normálisnak, és mi alapján ítélkezünk. Mert ha jobban belegondolunk, nincs olyan, hogy „normális”, csak te vagy, és én. Mi vagyunk.
[…] mind különbözünk egymástól, mégis ugyanolyanok vagyunk.

A szerző megjegyzése

Gothic>!

– Akkor ma jött el a te napod. A lehetőséged. Ki kell jutnod innen! Rá kell jönnöd, mi folyik itt! Nem győzhetnek le. – Megáll, felsóhajt. – Ki fogsz szabadulni. Meglátod, te kerülsz ki győztesen.

286. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Patricia
Gothic>!

Nem szeretem, ha korlátoznak.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maria Martinez
Gothic>!

Ellazítom a vállam, lehunyom a szemem. Hegedűk. Fuvolák. Körbetáncolják a szobát, kavarognak, forognak, egymásba fonódnak.

292. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maria Martinez
Gothic>!

– Ez már nem a fizikai erőről szól, hanem az ész hatalmáról.

304. oldal

>!

Legszívesebben a hajamat tépném, ráüvöltenék… az egész világra.

Gothic>!

Az agyam a megszokottnál gyorsabban működik, és a börtönben a nap minden másodpercében arra kényszerít, hogy küzdjek vagy meneküljek. Ez lehet az oka, hogy a színek élénkebbek, a szagok erősebbek, a zajok hangosabbak, az ujjaim nyughatatlanabbak.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maria Martinez
Gothic>!

Amikor elkészülök, visszaolvasom a rémes macskakaparást, és akkor ébredek tudtára annak, amit látok: a teljes folyamatát annak, hogyan kell névtelenül meghekkelni egy weboldalt.
Alig kapok levegőt. Orvos vagyok, plasztikai sebész. Honnan tudom, mit kell tennem?

216. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maria Martinez
Gothic>!

Az ég világosabb és, mivel a beszűrődő forgalom zaja jóval halkabb, feltételezem, hogy elhagytuk Londont. De hová megyünk?

218. oldal

Kapcsolódó szócikkek: London · Maria Martinez
Gothic>!

Itt senkinek fogalma sincs az egészről, nem látják, mi folyik itt, mintha bekötött szemmel bolyonganának az utcákon.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maria Martinez

Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Colleen Hoover: Verity
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Ludányi Bettina: Kettőnk bűne
M. J. Arlidge: Bújócska