Pók ​a sarokban (Terv-trilógia 1.) 27 csillagozás

Nikki Owen: Pók a sarokban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

MIT HIGGYEN EL?

KIT ÁRULJON EL?

MIKOR MENEKÜLJÖN?
Dr. Maria Martinez plasztikai sebész, aki Asperger-szindrómában szenved. Miután elítélik egy katolikus pap meggyilkolásáért, börtönbe kerül, ahol teljesen magára marad, de ami a legszörnyűbb számára, hogy semmilyen emléke nincs a gyilkosságról.
A bűntett helyszínén talált DNS azt mutatja, hogy Maria ott járt, ám ő határozottan állítja: ártatlan. Majd egyszer csak emlékezni kezd…
Egy különös szoba. Különös emberek. Állandóan figyelik. Ahogy Maria egyre közelebb kerül az igazsághoz, egy titkos nemzetbiztonsági cselszövés hálójában találja magát, és már nemcsak azért kell küzdenie, hogy tisztára mossa a nevét, hanem hogy életben maradjon.
Az olvasót ugyanúgy rabul ejti, mint a Bourne- regények, a hősnő pedig éppolyan eredeti, mint a Híd (Bridge) Saga Norénja.
A TERV TRILÓGIA ELSŐ KÖTETE

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete macska regénytár

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633995952 · Fordította: Tóth István

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Balthazar Ochoa · Harry Warren · Maria Martinez · Patricia · Bobbie Reynolds · Kurt · Lauren Andersson · Michaela Croft

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Amikor elmegyek könyvet venni, sokszor kis cetlire írom, melyek azok amiket tuti biztosan megfogok venni. Sokszor persze (szinte minden alkalommal) két- három olyan kötet is bekerül a kosárba, amit eredetileg nem/ és / vagy később akartam megvenni.

Fülszövege alapján pontosan tudtam, hogy mit várhatok a könyvtől. Vásárlási szándékom nem volt, mégis megvettem, mert megtetszett a borítója, illetve az ajánló szöveg elég érdekesnek bizonyult.

Adott egy sebész, aki nincs igazán tisztában a valósággal. Sok sok szörnyűségen ment keresztül élete folyamán és Asperger – szindrómában szenved.
Miután elítélik egy katolikus pap meggyilkolásáért, börtönbe kerül. Itt kezdődik ez a hihetetlenül bonyolult történet.
Dr. Maria Martinez, még a neve is különleges, spoiler
Ez a kiváló, értelmiségi nő, hatalmas pácba kerül. Fogalma sincsen miért nem emlékszik dolgokra, és nagyon nehezen bízik meg emberekben. Maria szemén keresztül ismerjük meg a történetet, a jelen és a múlt váltakozásán át.
A belső lelkivilága, a küzdelme saját magával és a külvilággal, a bonyolult néhol túlzó részletességgel látott képek, picit zavaróan hatottak rám, de később letisztultak és a végére ugyan maradtak kérdéseim, mégis, a fontosabbakra választ kaptam.

Elképesztő volt olvasni a börtöni életéről, hogyan bánnak a rabokkal és a bűnösök egymással.
Szintén sokként ért az a hihetetlen , sokoldalú cselszövés, amit végig szenvedtem a főhőssel.
A családon belüli meg nem értettség, a rengeteg bánat felőrölte néhol az idegeimet.
Annyira szurkoltam, fojtogatóan akartam, hogy jobb legyen Maria sorsa.
A végére kimerültem, és picit elégedetlen lettem.

Mégis azt, kell, hogy írjam. Még … még sok ilyen történetet szeretnék olvasni. Nagyon mélyen érezni a félelmet, nyomozni, keresni a lehetőségeket..

Egyszerűen sokkolt a történet és pont ezért imádom is egyben.
Hatalmas kedvenc és ajánlom.

Bleeding_Bride IP>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Alig két órája írtam le A mesehősök végzetkönyvénél, hogy azt tapasztalom, hogy egy gyermekregényben, ami Grimm figurákat sorakoztat fel, több rációt találok és ezerszer jobban élvezem, mint egy thrillert, pedig úgy tartom, ez utóbbi a kedvenc műfajom.
Hát most el is jött egy újabb példa erre. Itt van egy jó kis sztori- ígéret, ami eredetileg másik, 375-ös számú páciens címmel is kijött, ami pont akkora poén lehet, mint ez a verziója, gyenge harmatos.
Asperger- szindróma, papgyilkosság, összeesküvés-elmélet, titkosszolgálat, NSA… és sorolhatnám. Irgum- burgum, a libák csak úgy sorakoztak a bőröm alatt.
Aztán kaptam ezt… egy pókot a sarokban.
Talán az első rossz húzás, hogy pont a pszichés beteg doktornő szemén keresztül megyünk a történetben. Ami lehetne jó, de tárgyilagos, kaotikus, zagyva. Érzelem, kis dráma, sehol semmi. Sőt számomra már- már idegesítő volt.
Aztán ott van egy tonna szereplő, mindenki mindenkivel van, de nem az akinek látszik, de az, de mégsem, de közben amaz. Mindenki valakinek a valakije is a régmúltból, mindenki mindent tud, de senki sem tud semmit, és mindenen meglepődik, aztán miután mindenki mindig hazudik, hirtelen mindenki mindent elkezd bevallani, hogy letagadja. Édes kis cukorborsómártásom.
Egy jó összeesküvés- elmélet nem attól lesz izgalmas és fogyasztható, ha mindenkit bemártunk mindennel és szürreális összefüggéseket generálunk, megdöbbenő emberekkel, akik tán meg se kellene döbbenjenek. Jó lenne, ha lenne benne valami hihető, racionális, egy vonal, amit ha visszafele elemzünk beleizzadunk és azt mondjuk, ez igen banyek, tényleg, akár… sőt…
De itt? Itt aztán abszolút értelmetlen dolgok keringenek és fonódnak össze (hadd mondjam ki: alapötlet jó, nyakon öntve minden baromsággal, ami a csövön kifér, de hangzatos lehet) irracionális minden második tett és konklúzió, nincs semmi nagy leleplezés se semmi.
Azért verem a fejembe a falba, mert elhamarkodottan, az első pár fejezet után elhittem, hogy ez robbanni fog és finom 9 dolláré már le is töltöttem a második részt. Hát, ki nem törlöm azért a pénzért, de egyenlőre a halál fogja elolvasni.

3 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Jobb is lehetett volna…. Kaotikus, kusza, logikátlan, túllihegett – olyan mértékben van minden felnagyítva és kihangsúlyozva, ahogy maga az Asperger-szindróma és az adott helyzet szerintem nem igazán indokolja….
Az ötlet és a sztori maga nem lenne rossz, sajnos a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után.

4 hozzászólás
mate55 P>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Megint egy trilógia első részébe botlottam. (De itt be is fejeztem.) Egy könyv nem lesz se nem jobb, se nem rosszabb csupán attól, hogy első vagy harmadik személyben íródik. Ettől függetlenül a nézőpont kiválasztása az egyik legelső és legfontosabb döntés, amit az író a történetével kapcsolatban meghoz, ezért érdemes átgondolni és tisztában lenni azzal, hogy melyik nézőpont milyen kreatív lehetőségeket tartogat. A bűnözői regények E/1-es nézőponti elbeszélése, ráadásul a múlt és a jelen váltakozása, kétélű kard lehet. Jelen esetünkben: ha a főszereplő, Maria nem biztos benne, hogy mit lát, akkor honnan a fenéből kéne tudnunk, mi folyik itt? Az idősíkok közötti ugrálás, a drámai hatás növelése helyett, inkább csak felesleges időhúzásnak tűnt a visszaemlékezések többsége. Meg kell mondanom, hogy számomra a történetnek a legfontosabb „alakja” az Asperger szindróma eleme volt. Ezenkívül a bizalom és a bizalmatlanság is fontos téma a regényben, Owen is ezt a koncepciót használja fel az embereknek a börtönben vagy az igazságszolgáltatási rendszerben való törékenységének és kiszolgáltatottságának bemutatására. Anélkül, hogy spoilereznék, annyit elárulok, hogy mint egy jó kis több ismeretlenes egyenletben, így ebben a krimiben is minden mindennel összefügg, és eme kapcsolódási pontoknak köszönhetően az amúgy is merész alapsztori, olyan szinten száll el, hogy a vége felé már a karakterek is csak „kamilláznak” a fordulatokon. A végeredmény így pedig nem lehet más, mint egy jellegtelen és néhol értelmezhetetlen massza, amit nem csak, hogy gyengén sikerült kivitelezni, de még feleslegesnek is bizonyul.

smetalin >!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Már még így elrontani egy jó alapötletet!!!! Majdnem végig négy csillag volt, majd utolsó oldal után még kerestem a többit, a szerző megjegyzést és a köszönetnyilvánítást is elolvastam, hátha oda rejtett el még valami plusz kis infót! Most ha így visszatekintek, az egész sztori elég zavaros, persze ez volt a cél a történetben, de én kis naiv azt gondoltam, hogy azért a végére átlátható lesz, hát nem lett.
Maria Asperger-szindrómás, börtönbe kerül gyilkosság miatt. Elég nehezen éli meg a bezártságot, plusz üldözési mániája is van-ez az egyik szál. A másik, mikor egy terapeutával beszélget és semmit sem talál valóságosnak, plusz vissza-vissza térnek emlékek, de nem tudja vajon igaziak vagy sem. Most akkor Ő egy összeesküvés része? és kiben bízhat? tényleg kísérleteket hajtottak végre rajta? Nem mondom hogy minden kérdésre kapunk választ, ez a zavarosság végig ott van a történetben és bennem ott is maradt. Lehetett volna jobb is.
Ui: ja, most látom ez trilógia?:)) akkor még lehet reménykedni a válaszokban!

Gothic01>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Ezzel a könyvvel olyasmire vetemedtem, amit nem emlékszem, hogy valaha is megtettem volna: a fülszöveg ismeretét leszámítva teljesen vakon, védőkötél és úszógumi nélkül kivételesen csak a felfújható fajtát vegyük számba belevetettem magam a habokba azaz a vásárlásba a kötettel a kezemben. Az olvasás megkezdése előtt részben féltem, részben izgatott voltam, hogy mennyire fog tetszeni, ugyanis komoly utánajárásokkal is előfordul, hogy egyszerűen felsülök- legékesebb, avagy legdurvább példa erre a Gombnyomásra. Már az első mondatok után megnyugodtam, nem lesz tragédia, valahogy éreztem a zsigereimben, hogy erre maximum pontot fogok adni. Kicsi olyan érzés járt át, mint a Csak egy árnyék olvasása alatt aminek az istenítése már a figyelőim könyökén jön ki és piszkosul sajnálom, hogy nincs még a sorozat másik két része lefordítva. :-/ Jó ideig csak kérdések kattogtak a fejemben, mert azon kívül, hogy alapból adott nekünk egy spanyol nő, aki elméletileg megölt valakit és ezért börtönbe került – a gyilkosságból nem emlékszik semmire, viszont minden mást megjegyez, amit valaha hallott vagy látott- és, akit kérdezget valaki… nem lehetett tudni szinte semmit. Akkora volt a homály, hogy őszintén szólva gőzöm sem volt, hogy mi fog kisülni ebből, hogy hogyan futnak össze a múltban és a jelenben játszódó szálak és, hogy egyáltalán hogyan került oda a főhősnő, ahol jelenleg tartózkodik mert az életfogytosok azért nem szoktak csak úgy mindenfelé rohangálni, bár még nem voltam eddig az, így nincs személyes tapasztalatom. Nikki Owen nevét egy életre megjegyeztem és mostantól gondolkodás nélkül rárepülök mindenre, amin meglátom a nevét, mert akinek az első regénye is ennyire ütős… annak a későbbieket nem is lehet megfelelő jelzőkkel illetni, pedig ez egy nagyon szinonimákban gazdag nyelv. Nagyon ügyesen adagolta hozzá ehhez az óriási, elsőre kuszának látszó, de összetett rendszeren alapuló pókhálóhoz a szálakat . Mindig csak annyit árult el, hogy az olvasó úgy érezze, közelebb került a megoldáshoz, aztán meg két-három mondatban felébressze benne a kételyt: bakot lőtt. Fokozatosan előre haladva érzitek, itt valami nagyon komoly, több ember erején is túlmutató dolog húzódik a háttérben és hinni akartok a főszereplőnek, de aztán az író mégis bedob valamit Maria kérdezőjén keresztül, amitől az, az egyetlen logikus válasz, hogy Maria pszichéjével nagy gondok vannak és szerencsétlennel csak a képzelete játszik. Foggal-körömmel harcol a főszereplő azért, hogy bizonyítsa az igazát és az így felszínre került tények magukért beszélnek, de egy füst alatt át lehet fordítani olyan nézőpontba is a szituációt, amiben egy szimpla „mindenki engem akar elkapni” rögeszme lesz a végeredmény. És valahol ez is az igazság. Csak arra kell rájönnie az olvasónak, hogy milyen értelemben… A végkifejlet, a történet mozgatórugója, a pók, ami elkezdte szőni ezt halálos hálót, amibe Maria szerencsétlenségében belekeveredett, briliáns lett! Lehengerlően izgalmas sztori, ami nem engedi szabadulni az olvasókat az utolsó oldalig, amiből kiderül, hogy „csodabogárnak” lenni veszélyesebb lehet, mint ahogy az átlagember képzelné.
Teljes értékelés a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/03/nikki-owen-sp…

4 hozzászólás
barbye8>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Kicsit vontatott,- kicsit néhol gusztustalan, de alapvetően érdekes egy könyv. Elgondolkodtató és a maga formájában izgalmas kötet.
Bár néha megálltam és elgondolkoztam, hogy vajon végigolvassam-e, mert tényleg nagyon vontatott volt…

Felixa P>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Ez a könyv egyszerre szegte kedvemet az olvasástól és tett kíváncsi. Igen, érdekes helyzet. Az eleje szinte taszított, mert egy hatalmas összevisszaságba csöppentem, legalábbis én így éreztem, de ennek ellenére még mindig érdekelt a történet. Aztán a kitartásomnak köszönhetően kezdett elkapni a gépszíj és lendületre kapott az olvasásom. Csakhogy rendesen lesre futottam, mert számomra – a jónak vélt alapötlet után – elmaradt a detonáció. Bíztam benne, hogy majd jön valami, ami kárpótol az addigiakért, de nem jött.
Jó kis vállveregetés magamnak, hogy sikerült a végére érnem…

roganedina>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Szörnyű volt ez a könyv. Tipikusan az a történet, aminek az olvasása fizikai fájdalmat okoz! Egyszerűen alig vártam, hogy a végére érjek és végre visszavihessem a könyvtárba, mert meg akartam szabadulni tőle. Idegesített Maria meg az Aspergere. Idegesített a történet ide-oda ugrálása. Belefájdult a fejem az állandó „bízz bennem”, „ne bízz benne” stb. sz*rakodásba. Már utáltam az egészet. Csak azért olvastam végig, mert nem szeretek könyvet félbehagyni. Pfujj szörnyű volt, igaz nyomokban olvastatta magát.

Tüli>!
Nikki Owen: Pók a sarokban

Idő hiányában elég lassan haladtam a könyv olvasásával, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna olvasmányos. Nagyon is izgalmas volt, és mindig örültem, ha volt egy kis időm kezembe venni olvasni egy kicsit.
Nem azért mondom, de örülök, hogy ennek a könyvnek sikerült a végére érnem. Főleg az elején teljesen úgy éreztem, hogy én is kezdek megőrülni, nemcsak a főszereplő, és egy kis ideig mindig megmaradt ez az abnormális gondolkodás. Úgyhogy igen, elég volt ennyi.
Amúgy a történet nekem egy hatalmas katyvasz volt, és volt egy időszak, amikor már nem érdekelt, hogy igazából mi is történt, csak legyen már vége. De ez az egyszerre-múlt-és-jelen történetmesélés nagyon tetszett, izgalmassá, feszültté tette az eseményeket.
Összességében jó volt, de lassan már én is kezdtem őrültté válni, ezért egy picit örülök, hogy ennek vége.


Népszerű idézetek

Gothic01>!

Olykor túl gyorsan ítélkezünk mások felett. Ha valaki csak egy kicsit is más, könnyen furcsának, csodabogárnak, különcnek bélyegezzük. Kiközösítjük. Ez már kisgyermekkorunkban jellemző ránk, és felnőttkorban sincs másképp. De vajon miért?
Dr. Maria Martinez alakjának megformálása sokat segített abban, hogy megkérdőjelezzem, mit tartunk normálisnak, és mi alapján ítélkezünk. Mert ha jobban belegondolunk, nincs olyan, hogy „normális”, csak te vagy, és én. Mi vagyunk.
(…) mind különbözünk egymástól, mégis ugyanolyanok vagyunk.

A szerző megjegyzése

Gothic01>!

– Akkor ma jött el a te napod. A lehetőséged. Ki kell jutnod innen! Rá kell jönnöd, mi folyik itt! Nem győzhetnek le. – Megáll, felsóhajt. – Ki fogsz szabadulni. Meglátod, te kerülsz ki győztesen.

286. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Patricia
Gothic01>!

Nem szeretem, ha korlátoznak.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maria Martinez
Gothic01>!

Ellazítom a vállam, lehunyom a szemem. Hegedűk. Fuvolák. Körbetáncolják a szobát, kavarognak, forognak, egymásba fonódnak.

292. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maria Martinez
Gothic01>!

– Ez már nem a fizikai erőről szól, hanem az ész hatalmáról.

304. oldal

Gloria_S>!

Legszívesebben a hajamat tépném, ráüvöltenék… az egész világra.

Gothic01>!

Az agyam a megszokottnál gyorsabban működik, és a börtönben a nap minden másodpercében arra kényszerít, hogy küzdjek vagy meneküljek. Ez lehet az oka, hogy a színek élénkebbek, a szagok erősebbek, a zajok hangosabbak, az ujjaim nyughatatlanabbak.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maria Martinez
Gothic01>!

Amikor elkészülök, visszaolvasom a rémes macskakaparást, és akkor ébredek tudtára annak, amit látok: a teljes folyamatát annak, hogyan kell névtelenül meghekkelni egy weboldalt.
Alig kapok levegőt. Orvos vagyok, plasztikai sebész. Honnan tudom, mit kell tennem?

216. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maria Martinez
Gothic01>!

Az ég világosabb és, mivel a beszűrődő forgalom zaja jóval halkabb, feltételezem, hogy elhagytuk Londont. De hová megyünk?

218. oldal

Kapcsolódó szócikkek: London · Maria Martinez
Gothic01>!

Itt senkinek fogalma sincs az egészről, nem látják, mi folyik itt, mintha bekötött szemmel bolyonganának az utcákon.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maria Martinez

Hasonló könyvek címkék alapján

Dot Hutchison: Pillangók kertje
Dennis Lehane: Viharsziget
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
J. P. Delaney: The Girl Before – A lány a múltból
A. J. Finn: Nő az ablakban
Frei Tamás: A megmentő
Dan Brown: A Da Vinci-kód
Jonathan Holt: Meggyalázva
Brad Meltzer: A belső kör
Adam Palmer: Mózes hagyatéka