Nigella ​asztalánál 8 csillagozás

Aki azt gondolja, Nigella is csak egy tévés maca, aki boldogan főz a méregdrága tévés konyhájában a beszerezhetetlen alapanyagokból, az nagyot téved. Oké, elismerem, van ám színészkedés azokban a műsorokban, hiszen folyton azt mondja, a főzés megnyugtat és pihentet, és persze rajongással beszél az összes megfőzött ételről. De Nigella nem csak ennyi.
Ugyanis, ha ételről beszél, akkor nem a levegőbe beszél. Akkor figyeltem fel igazán rá, mikor megtudtam, hogy több ezer kötetes szakácskönyvtára van, az ilyesmit pedig nem véletlenül halmozza fel az ember, rajongás kell hozzá az ételek és a könyvek iránt egyaránt. Szerintem ez teszi Nigellát különlegessé, a lelkesedés és olvasottság, hogy bármit tesz a képernyőn, mindig hangsúlyozza, hogy nem az a lényeg, hogy ezt most ő teszi, hanem hogy finom dolog lesz belőle, és hogy rajta, próbáld ki te is, mire vársz?
Külföldi szakácskönyvnél mindig kérdés, mennyire adaptálható itthon, mindig marad egy olyan része a könyvnek, amire csak legyintünk, hogy áá, ezt úgysem csinálom meg soha, mert hol kapok én friss tonhalat/kagylót/vízitormát/aranyszirupot? Ez a könyv viszont telis-tele van megcsinálható receptekkel, a legtöbb esetben sem az alapanyagok, sem az elkészítési mód nem bonyolult, ellenben csupa fantázia és vidám íz.
És a ráadás, ami számomra igazán szívet melengető, és ami miatt csak rajongással tudok beszélni Nigelláról: a szövegek. Mert egyszerre vicces, kedves, okos, bátorító, bohókás és gondoskodó, a legkisebb részletre is odafigyel, az instrukciókban pontosan fogalmaz, és mindeközben még azt is képes éreztetni veled, hogy ebben a könyvben semmi nem szentírás, csináld bátran úgy, ahogy neked jól esik, ezek csak tanácsok. Úgy képzelem, ha Nigella egyszer felbukkanna nálam, rögtön a könyvespolchoz rohanna a szakácskönyvekhez, és lelkesen felsorolna még vagy tíz címet, mit sem törődve azzal a különbséggel köztünk, hogy neki Kitchen Aid van a konyhájában, én meg csak fakanállal kavarom a cukrot és a vajat. És nem teljesen mindegy is, ha mindkettőnk célja abban áll, hogy egy szelet süteménybe haraphassunk végül?

Hát, ezt is megértük, Nigella is egészségesre vette a figurát. Na persze csak saját magához képest, hiszen a hedonista angol tévés személyiség nem hazudtolja meg önmagát, sorjáznak előttünk a laktató házias ételek, de azért akad közöttük szép számmal vegán recept is, és a növényi zsiradékot sem veti meg a finomságok készítése során. Mindezzel együtt azonban azt kapjuk, amit várunk a brit kajapornó királynőjétől, egyszerűen elkészíthető, rusztikus finomságokat, amelyeket olyan ínycsiklandozó személyes kis sztorikkal vezet fel nekünk, hogy azonnal rohannánk a konyhába elkészíteni mindegyiket szépen sorban. Nigellának hihetetlen szakácskönyvgyűjteménye van, és mindig figyelemmel kíséri a legújabb trendeket, és bár az ő védjegye a hagyományos receptek gyorsított változatban elkészítve, kis csavarral, vagyis családias ízek nem kevés kreativitással elkészítve, mindig talál alkalmat arra, hogy belecsempéssze az éppen aktuális gasztrodivatot is a könyveibe. Elfogult vagyok a hölggyel, a mai napig nem untam rá a tévéműsoraira, nagyon kedvelem a stílusát, dögösen és mégis természetesen tudja elővezetni a középosztálybéli dolgozó nő konyhaművészetét, vagyis a gyorsan valami finomat, mégis különlegeset elvet követi a receptúráiban. Életem első banánkenyerét az ő könyve alapján sütöttem, és azóta is rengeteg finomság készült már nálam neki köszönhetően, és ismét egy újabb kedvenccel bővült a Nigella-repertoár. Kár, hogy kicsit hányavetire sikerült a szerkesztés, és a gyönyörű fotókkal illusztrált ételek nem igazán kerültek tematizálásra, el kellett volna választani egymástól a reggeliket, a köreteket, a húsokat és a desszerteket, mert így pöttyet összefolynak, de ennél több hibát nem nagyon tudok felróni ennek a tetszetős és tartalmas szakácskönyvnek, amelynek ott a helye a többi mellett a könyvespolcomon.
A teljes kritika itt olvasható:
https://jusandcalzone.blog.hu/2019/01/11/konyvajanlo_ni…

Évek óta kedvelem Nigellát és a műsorát. Imádom azt, ahogy főz, amilyen élvezettel teszi ezt, és amennyire oda van az ételekért. Amikor megkóstolja a főztjét, olyan mintha kajapornót néznénk, szinte látni az ízek okozta gyönyört az arcán.

Az érdeklődésem akkor érte el a legfelső fokát, amikor megtudtam, hogy több ezer kötetes szakácskönyv gyűjteménye van. Hogy mi? Igen, több ezer. Szóval hölgyeim és uraim, Nigella nem a levegőbe beszél, tudja mi fán terem a főzés!

Mindig bennem van a félsz, amikor egy külföldi szakácskönyvet átültetnek magyar formájába, hiszen akaratlanul is lesznek benne olyan alapanyagok, amiket itthon aztán még a fővárosban sem lehet beszerezni, nemhogy egy kisvárosban. Azonban ebben a kötetben ennek ellenére rengeteg elkészíthető recept található. Ráadásul többségük könnyen és hamar megfőzhető/megsüthető, így nem kell órákig a konyhában robotolnunk, és közben még ínycsiklandó ételt is tehetünk az asztalra.

Bővebben: https://laylakuckoja.blogspot.com/2021/03/nigella-lawso…