Nicole Krauss új regényében egy 68 éves New York-i ügyvéd és egy 37 éves brooklyni írónő keresi a kivezető utat Dante sötétlő erdejéből. Julian Epstein a szüleit és a házasságát gyászolja. Élete alkonyán úgy dönt, megszabadul tekintélyes vagyonától, és Izraelbe utazik, hogy méltó módon emlékezzen meg a szüleiről. Tel-Avivban találkozik egy titokzatos amerikai rabbival, aki Dávid király leszármazottainak szervez találkozót, és azt állítja, Epstein is a vérvonal részese. Nicole az ihlethiány, az álmatlanság és a nyughatatlanság elől a tel-avivi Hiltonba menekül, ahol gyerekkora óta számtalanszor megfordult. Azt reméli, az otthonos környezet beindítja majd a fantáziáját, ám egy furcsa öregúr kihagyhatatlan ajánlatot tesz neki: azt szeretné, ha újraírná Franz Kafka utolsó éveit. A Sötétlő erdő az útkeresés és a zsidó miszticizmus regénye, Nicole Krauss szerelmes levele Kafkához.
Sötétlő erdő 16 csillagozás
Eredeti cím: Forest Dark
Kedvencelte 1
Várólistára tette 20
Kívánságlistára tette 16
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A változás és az otthon iránti vágy. A könyv a veszteség és az átalakulás meditációja, valamint a művészet, az irodalom és a család rejtélyeinek feltárása. Egy fikció, amely az írónő perspektívájának, emlékezetének és világérzetének mélyreható tükrözése. Ötvözi az egyértelmű irodalmi realizmus elemeit a valóságnak látszó villanásokkal. Ismétlődés és körkörösség, de párhuzamok is – egy kusza blokkszerű Tel-Aviv körül. Mit adunk fel, amikor hátat fordítunk az ismeretlennek, szorongással sietve a bizonyosság kényelme és stabilitása felé? Miért látjuk a nem-tudást és az alaktalanságot ideiglenes, hasznos állomásként, az ismert, hiteles és még értékes állapot felé vezető úton? Miért vagyunk itt, és mit veszítettünk? Mi a felelősségünk az élet iránt? Mi a vallás célja? Mi az a „valódi” és mi nem, és vajon ezek a kérdések valóban vonatkoznak-e valami olyan elemre is, amely éppen építkezés? Lehetetlen Izraelről írni az erőszakról nélkül? Lehetetlen erőszak nélkül írni a szerelemről és az intimitásáról? Miért gondoljuk, hogy a világ csak egy út? Természetesen itt és most ezek kifejezetten zsidó aggodalmak, de ez nem számít, mivel feltett kérdések olyan kérdéskörök, amelyek mindannyiunkhoz tartoznak, függetlenül a vallási vagy filozófiai összefüggésektől. Gondolkodását nem mindig könnyű követni. Elkerüli a könnyű válaszokat és a rendezett végeket, de következetességgel is rendelkezik, ezáltal az „erdő sötétsége” nem tart örökké. Bele van ágyazva egy őrült kapu is, egy összeesküvés-elmélet Kafkáról – ezáltal véleményem szerint ez három történet, kettőnek álcázva, egyként „elmondva”. De ha maradunk a két történetnél, abban reménykedtem, hogy találkozni fognak, de bár a két főszereplő hasonló szellemi csatákat folytatott, egy síkon mozogtak, hasonló spirituális utazásokon mentek keresztül, hogy megtalálják magukat, az ég szerelmére sem kapcsolódtak egymáshoz! Ez így „egy kisebb” író kezében katasztrófát okozhatott volna. Krauss egyik erőssége az, hogy gyakran élénk anekdoták útján teszi fel kérdéseit, mint például amikor az izraeli rabbi, aki a New York-i zsidó vezetők által tartott vacsorán, párbeszédet kezd Mahmoud Abbas-szal. Másik az, hogy soha nem válaszol pontosan rájuk, de hagyja, hogy a kérdések mind a szereplőkkel, mind az olvasóval összhangra találjanak. (Különösen élveztem Fellini ragyogó 8 és ½ árnyalatait Nicole-elbeszélésében, amely arra törekedett, hogy új ötleteket találjon az emlékezet évkönyveiben. És volt valami mesés abszurd humor Epstein-narrációjában.) Feltérképezi a mélyebb jelentőségű és elégedettségű tisztáson átvezető ösvényeket, ahol nem számít hány éves vagy, mert az élet mindig változik, és növekedik. De azt mindenképpen el kell mondanom, hogy számomra ez a könyv inkább csodálatos, mintsem szeretett dolog volt. Túl gyakran úgy éreztem, hogy egy szemlélődő esszét olvasok – „kívülről néztem be a történetbe”. Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy regényként mindenkinek működik – e, de felteszem azt a kérdést, hogy mi is a regény? És azoknak, akik még nem unták meg a sok spoiler egy imádni való gondolata a végére: „Isten Ádám bordájából teremtette Évát. Miért? Mivel először Ádámban üres helyet kellett létrehozni, hogy helyet biztosítson egy másik személy tapasztalatának.”'
A sztori megint kissé homályos volt, de nem baj, most volt kedvem gondolkodni, hogy ki, hol, hogyan, miért. A stílus meg elringatott, élveztem nagyon olvasni. És inspirált is, kellemes és fontos visszhangokat ébresztett bennem. És bár most itthon is jó idő van, megérett bennem az elvágyódás a tengerpartra, Tel-Aviv nagyon hangulatos volt, el kéne egyszer menni oda is.
Nicole Kraussnak az első könyvét olvastam anno, nem tetszett, most látom, két pontot adtam, úgyhogy a következő kettőt már ki is hagytam. De azért mégiscsak egy nemzetközileg elismert író. Ahogy azt a regényben maga jegyzi meg. :) Emellett tudtam még róla, hogy Jonathan Safran Foer felesége. Már csak volt. Ez is a regényből derül ki amúgy. A cselekmény két szálon fut, és az egyik épp Nicole E/1-ben elmesélt története, amely a házassága válságának idején játszódik. Fogalmam sincs, ebből minden úgy igaz-e, ahogy leírja, gyanítom, nem, de ki tudja. Talán utána kellene olvasni. Az a lényeg, hogy elutazik Tel-Avivba, és ott belefut egy összeesküvés-elméletbe, amely szerint Kafka nem halt meg Prágában. Ez egy népszerű elmélet lehet, mert magyar könyv is szól róla: https://moly.hu/konyvek/szanto-t-gabor-kafka-macskai
Az viszont tény, hogy mindaz, amit az Eva Hoffe által őrzött Kafka-hagyatékról ír, az igaz, sőt. https://magyarnarancs.hu/konyv/kafka-macskai-90387
A másik szál meg arról szól, hogy van egy idős milliomos, aki furcsa dolgokat kezd csinálni, elmegy ő is Tel-Avivba, aztán meg eltűnik. Ez nem spoiler, mert kiderül az első lapokon. Én vártam, hogy ez a két szál majd mikor kapcsolódik össze, de ez nem történt meg.
Nekem tetszett ez a könyv, még akkor is, ha ez a sok minden kicsit tényleg úgy van egymás mellé hányva, mint itt az értékelésben, hogy nem nagyon érti az ember, hogy akkor ezeknek most mi közük egymáshoz. Azt hiszem, a személyes szál a kulcs, a válás, a krízis, a nagy változás, az újrakezdés, mindenkivel ez történik itt, újrakezdi és átértékeli az életét Epstein (a milliomos – bár vele még más is történik), Kafka és Nicole, és hogy ez milyen nehéz, ezt akarta megmutatni ebben a könyvben.
Általában szoktam szeretni a mélyebb hangvételű, elgondolkodtató könyveket, de most sajnos majdnem végig az a gondolat járt a fejemben, hogy érjek már a végére. Talán csak rossz pillanatban vettem kézbe. Két ember története tárul elénk, a 68 éves Epstein és a 37 éves írónő útkeresése. Mindketten gyászolják a házasságukat, keresnek valamit, próbálják megtalálni önmagukat ebben az új helyzetben. Kezdetben érdekesnek találtam és kíváncsi voltam, de amikor felbukkan a rabbi Epstein életében, onnantól kezdve valahogy elveszett az érdeklődésem. Hasonló történt az írónő esetében. A rejtélyes Friedman felbukkanása és a nagyon hoszú és részletes Kafka szál nem jött be. Sajnálom, mert mindkettejük útkeresése megérintett valamilyen módon, csak itt most nem tetszett a kivitelezés.
Népszerű idézetek
Az emberek nem szívesen vallják be, de amit megértésnek neveznek, valahogy épp az megy túl könnyen nekünk. Egész nap azzal foglalatoskodunk, hogy a világon mindent megértsünk – önmagunkat, másokat, a rák okait, Mahler szimfóniáit, az ősi katasztrófákat. De én most más irányba indultam. … Nem akartam olyannak látni a dolgokat, amilyenek. Ebbe már belefáradtam.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Lisa Scottoline: Örök 97% ·
Összehasonlítás - Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban 94% ·
Összehasonlítás - Martha Hall Kelly: Orgonalányok 93% ·
Összehasonlítás - Amy Harmon: Homokból és hamuból 92% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: A próféta – Ámósz 96% ·
Összehasonlítás - Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság 92% ·
Összehasonlítás - Alice Hoffman: Galambok őrizői 92% ·
Összehasonlítás - Anita Diamant: A vörös sátor 91% ·
Összehasonlítás - Paul Auster: 4 3 2 1 91% ·
Összehasonlítás