Sötétlő ​erdő 9 csillagozás

Nicole Krauss: Sötétlő erdő

Nicole Krauss új regényében egy 68 éves New York-i ügyvéd és egy 37 éves brooklyni írónő keresi a kivezető utat Dante sötétlő erdejéből. Julian Epstein a szüleit és a házasságát gyászolja. Élete alkonyán úgy dönt, megszabadul tekintélyes vagyonától, és Izraelbe utazik, hogy méltó módon emlékezzen meg a szüleiről. Tel-Avivban találkozik egy titokzatos amerikai rabbival, aki Dávid király leszármazottainak szervez találkozót, és azt állítja, Epstein is a vérvonal részese. Nicole az ihlethiány, az álmatlanság és a nyughatatlanság elől a tel-avivi Hiltonba menekül, ahol gyerekkora óta számtalanszor megfordult. Azt reméli, az otthonos környezet beindítja majd a fantáziáját, ám egy furcsa öregúr kihagyhatatlan ajánlatot tesz neki: azt szeretné, ha újraírná Franz Kafka utolsó éveit. A Sötétlő erdő az útkeresés és a zsidó miszticizmus regénye, Nicole Krauss szerelmes levele Kafkához.

Eredeti cím: Forest Dark

>!
Magvető, Budapest, 2018
288 oldal · ISBN: 9789631438048 · Fordította: Mesterházi Mónika
>!
Magvető, Budapest, 2018
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437522 · Fordította: Mesterházi Mónika

Kedvencelte 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Nicole Krauss: Sötétlő erdő

A változás és az otthon iránti vágy. A könyv a veszteség és az átalakulás meditációja, valamint a művészet, az irodalom és a család rejtélyeinek feltárása. Egy fikció, amely az írónő perspektívájának, emlékezetének és világérzetének mélyreható tükrözése. Ötvözi az egyértelmű irodalmi realizmus elemeit a valóságnak látszó villanásokkal. Ismétlődés és körkörösség, de párhuzamok is – egy kusza blokkszerű Tel-Aviv körül. Mit adunk fel, amikor hátat fordítunk az ismeretlennek, szorongással sietve a bizonyosság kényelme és stabilitása felé? Miért látjuk a nem-tudást és az alaktalanságot ideiglenes, hasznos állomásként, az ismert, hiteles és még értékes állapot felé vezető úton? Miért vagyunk itt, és mit veszítettünk? Mi a felelősségünk az élet iránt? Mi a vallás célja? Mi az a „valódi” és mi nem, és vajon ezek a kérdések valóban vonatkoznak-e valami olyan elemre is, amely éppen építkezés? Lehetetlen Izraelről írni az erőszakról nélkül? Lehetetlen erőszak nélkül írni a szerelemről és az intimitásáról? Miért gondoljuk, hogy a világ csak egy út? Természetesen itt és most ezek kifejezetten zsidó aggodalmak, de ez nem számít, mivel feltett kérdések olyan kérdéskörök, amelyek mindannyiunkhoz tartoznak, függetlenül a vallási vagy filozófiai összefüggésektől. Gondolkodását nem mindig könnyű követni. Elkerüli a könnyű válaszokat és a rendezett végeket, de következetességgel is rendelkezik, ezáltal az „erdő sötétsége” nem tart örökké. Bele van ágyazva egy őrült kapu is, egy összeesküvés-elmélet Kafkáról – ezáltal véleményem szerint ez három történet, kettőnek álcázva, egyként „elmondva”. De ha maradunk a két történetnél, abban reménykedtem, hogy találkozni fognak, de bár a két főszereplő hasonló szellemi csatákat folytatott, egy síkon mozogtak, hasonló spirituális utazásokon mentek keresztül, hogy megtalálják magukat, az ég szerelmére sem kapcsolódtak egymáshoz! Ez így „egy kisebb” író kezében katasztrófát okozhatott volna. Krauss egyik erőssége az, hogy gyakran élénk anekdoták útján teszi fel kérdéseit, mint például amikor az izraeli rabbi, aki a New York-i zsidó vezetők által tartott vacsorán, párbeszédet kezd Mahmoud Abbas-szal. Másik az, hogy soha nem válaszol pontosan rájuk, de hagyja, hogy a kérdések mind a szereplőkkel, mind az olvasóval összhangra találjanak. (Különösen élveztem Fellini ragyogó 8 és ½ árnyalatait Nicole-elbeszélésében, amely arra törekedett, hogy új ötleteket találjon az emlékezet évkönyveiben. És volt valami mesés abszurd humor Epstein-narrációjában.) Feltérképezi a mélyebb jelentőségű és elégedettségű tisztáson átvezető ösvényeket, ahol nem számít hány éves vagy, mert az élet mindig változik, és növekedik. De azt mindenképpen el kell mondanom, hogy számomra ez a könyv inkább csodálatos, mintsem szeretett dolog volt. Túl gyakran úgy éreztem, hogy egy szemlélődő esszét olvasok – „kívülről néztem be a történetbe”. Nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy regényként mindenkinek működik – e, de felteszem azt a kérdést, hogy mi is a regény? És azoknak, akik még nem unták meg a sok spoiler egy imádni való gondolata a végére: „Isten Ádám bordájából teremtette Évát. Miért? Mivel először Ádámban üres helyet kellett létrehozni, hogy helyet biztosítson egy másik személy tapasztalatának.”'

6 hozzászólás
meseanyu P>!
Nicole Krauss: Sötétlő erdő

A sztori megint kissé homályos volt, de nem baj, most volt kedvem gondolkodni, hogy ki, hol, hogyan, miért. A stílus meg elringatott, élveztem nagyon olvasni. És inspirált is, kellemes és fontos visszhangokat ébresztett bennem. És bár most itthon is jó idő van, megérett bennem az elvágyódás a tengerpartra, Tel-Aviv nagyon hangulatos volt, el kéne egyszer menni oda is.

cseri>!
Nicole Krauss: Sötétlő erdő

Nicole Kraussnak az első könyvét olvastam anno, nem tetszett, most látom, két pontot adtam, úgyhogy a következő kettőt már ki is hagytam. De azért mégiscsak egy nemzetközileg elismert író. Ahogy azt a regényben maga jegyzi meg. :) Emellett tudtam még róla, hogy Jonathan Safran Foer felesége. Már csak volt. Ez is a regényből derül ki amúgy. A cselekmény két szálon fut, és az egyik épp Nicole E/1-ben elmesélt története, amely a házassága válságának idején játszódik. Fogalmam sincs, ebből minden úgy igaz-e, ahogy leírja, gyanítom, nem, de ki tudja. Talán utána kellene olvasni. Az a lényeg, hogy elutazik Tel-Avivba, és ott belefut egy összeesküvés-elméletbe, amely szerint Kafka nem halt meg Prágában. Ez egy népszerű elmélet lehet, mert magyar könyv is szól róla: https://moly.hu/konyvek/szanto-t-gabor-kafka-macskai
Az viszont tény, hogy mindaz, amit az Eva Hoffe által őrzött Kafka-hagyatékról ír, az igaz, sőt. https://magyarnarancs.hu/konyv/kafka-macskai-90387
A másik szál meg arról szól, hogy van egy idős milliomos, aki furcsa dolgokat kezd csinálni, elmegy ő is Tel-Avivba, aztán meg eltűnik. Ez nem spoiler, mert kiderül az első lapokon. Én vártam, hogy ez a két szál majd mikor kapcsolódik össze, de ez nem történt meg.
Nekem tetszett ez a könyv, még akkor is, ha ez a sok minden kicsit tényleg úgy van egymás mellé hányva, mint itt az értékelésben, hogy nem nagyon érti az ember, hogy akkor ezeknek most mi közük egymáshoz. Azt hiszem, a személyes szál a kulcs, a válás, a krízis, a nagy változás, az újrakezdés, mindenkivel ez történik itt, újrakezdi és átértékeli az életét Epstein (a milliomos – bár vele még más is történik), Kafka és Nicole, és hogy ez milyen nehéz, ezt akarta megmutatni ebben a könyvben.


Népszerű idézetek

mate55 P>!

Hány világot vett fontolóra Isten, mielőtt úgy döntött, hogy ezt a világot teremti meg?

75. oldal

mate55 P>!

Mikor az ember elég hosszan néz valamit, van egy pont, ahol az ismerős átvált idegenbe.

113. oldal

mate55 P>!

Mennyi értelmetlen energiát fordítanak az emberek arra, hogy megfeleljenek a jó modor társadalmi elvárásainak, ami végül nem vezet sehová, csak korlátozáshoz és félreértéshez.

127. oldal

mate55 P>!

A lélek tenger, amiben úszunk. Ezen az oldalon nincs partja, csak nagyon messze, a túloldalon, és az a part: Isten.

26. oldal

mate55 P>!

Írni bizonyos értelemben annyi, mint megértést keresni, az írás mindig a tényt követi, mindig a múlt átrostálásának folyamata, és ha az embernek szerencséje van, az eredmény folyamatos jelek sora lesz a papíron.

116. oldal

mate55 P>!

Epstein az eltűnése idején három hónapja lakott Tel-Avivban.

(első mondat)

hajnalvan>!

Egy ideig még kitart az óceáni érzés, amíg az állványozás el nem tűnik a falak elől, amiket valamilyen ösztöntől vezérelve, fáradságos munkával húzunk fel magunk köré, bármennyire megérint is a szomorú tudás, hogy a hátralévő életünket a vészkijárat megtalálásával fogjuk tölteni.

Hankovacs >!

Az emberek nem szívesen vallják be, de amit megértésnek neveznek, valahogy épp az megy túl könnyen nekünk. Egész nap azzal foglalatoskodunk, hogy a világon mindent megértsünk – önmagunkat, másokat, a rák okait, Mahler szimfóniáit, az ősi katasztrófákat. De én most más irányba indultam. … Nem akartam olyannak látni a dolgokat, amilyenek. Ebbe már belefáradtam.

hajnalvan>!

az üresség sokkal nagyobb, mint az, ami valamikor kitöltötte a helyét.

hajnalvan>!

a matrac is más volt a súlya nélkül, bármilyen kis mértékben is, és a lélegzete ritmusa nélkül a sötétséget nem mérte semmi.


Hasonló könyvek címkék alapján

Chaim Potok: Kezdetben
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Philip Roth: Ellenélet
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Philip Roth: A megszabadított Zuckerman
Simone Elkeles: How to Ruin My Teenage Life – Tönkretett tinikor
Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen
Herman Wouk: Dicsőség
Chaim Potok: Az ígéret