Nagy ​Palota 21 csillagozás

Nicole Krauss: Nagy Palota

Hiába ​a 18 nyitott fiók az íróasztalon, hogyha egyetlenegy zárva. Legelőször mindig azt akarjuk kinyitni, legvégül azzal szembesülünk, hogy nincs hozzá kulcsunk. A méltán népszerű amerikai írónő Nicole Krauss harmadik magyarul megjelent regényének író hősnője több mint 25 éven át dolgozik ennél az eredetileg csak kölcsön kapott íróasztalnál. Miközben írja a sikeres regényeket, talán csak sejti, hogy a fiók mélyén titkos szöveg lapul. A Nagy Palota szövevényes, évtizedeket és kontinenseket átszelő története, katartikus sorsmozaikja ettől az asztaltól indul el. Így jutunk el a hetvenes évek alternatív New York-i értelmiségi miliőjétől az 1944-es Budapestig, a közelmúlt multikulturális Londonjától Pinochet Chiléjén át a sejtelmes Izraelig. A tárgyak története mindig emberek története is. A tárgyak gyakran élik túl az embereket. Az embernek pedig a múlt század embertelen rendszereiben időről-időre újjá kell születnie. Emlékekből kell teremtenie, tárgyakba kell kapaszkodnia. Erre az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Magvető, Budapest, 2012
394 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631429916 · Fordította: Berta Ádám

Enciklopédia 24


Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
Nicole Krauss: Nagy Palota

A „Betévedt az ember egy szobába” óta jól tudom, hogy el fogom olvasni Nicole Krauss összes írását, ami csak magyarul megjelenik. Gyönyörű, egyéni írói hangja, az a képessége, hogy félelmetes lelki mélységeket látszólag könnyedén ábrázol, teljesen egyértelműen megvett magának.
Ez a sztori is hihetetlen szövedékként elegyít sorsokat és embereket két főszereplő, egy írónő és egy íróasztal köré olyan módon, ami leginkább a moirák tevékenységét idézi elém. Összeköt, összefon, sző, szétvág, majd újra megcsomózza valahol, hogy aztán szétválva soha többé ne színezhessék egymás szövetét. Mindezt teszi olyan elegáns könnyedséggel, ami csodálattal tölt el.
Kehlmann és Cabré jellegű feeling. Én nagyon bírom!

sztinus>!
Nicole Krauss: Nagy Palota

Olyan érzetem volt, mintha az írónő végig a pszichiáterének mesélne.
Én végighallgattam, a vége fele még kicsit meg is érintett, de túl hosszan volt unalmas és közèpszerű.
Egyik szereplő, egyik történet sem fogott meg igazán.

Gólyanéni>!
Nicole Krauss: Nagy Palota

Nekem ez nagyon lélektani volt. Olyan szinten, hogy a cselekmények sorozata szinte eltörpült a lelki ábrázolások mellett.
Furcsa, nem mindennapi volt a mű szerkezeti felépítése is: apró, különálló történetek, melyek sok közös vonást sorakoztattak fel, majd a végén kerek, egésszé alakultak.
A megjelenített életdarabkákban ismétlődően fel-fel bukkant az író pálya, a zsidóság, a bezárkózás, az elburkolt, befalazott lélek.
Ahogy felvillantak, kirajzolódtak az egyes életutak, úgy sodortak a sorok magukkal.
Honnan ismeri valaki ilyen mélységbe a magányt, a különcséget, az idegenséget? Ennyire képes másokra figyelni? Vagy talán átélte?
Több van ebben a kötetben annál, hogy egyszeri olvasással ki tudjam belőle venni, ami kivehető. Újra olvasós.

melis>!
Nicole Krauss: Nagy Palota

Vallomás, önkitárulkozás. Mozaikszerű tabló, eltérő idő- és helyviszonyok között tárulnak fel önvallomás formájában emberi sorsok.

Segít-e a kimondott szó az emlékezés folyamatában? Valóságosabbá, így könnyebben megközelíthetővé, értelmezhetővé válik a belső történés szavakkal rögzítve? Alkalmas eszköz-e a szó, a beszéd – a maga jól strukturált viszonyrendszerével, tartalmi és formai megkötöttségével – az érzelmek szövevényének leképezésére? És ez a leképezés, a vallomás, önkitárulkozás hogyan közelíti a megszólalót a megértéshez, a megismeréshez? A kimondott szó rendet rak-e azáltal, hogy elhangzik?

Nem tudom.
Legfontosabb eszközöm a szó. Magam és mások megértésében egyaránt.
Ebben a szövegben többször mérgelődtem miattuk. Hiányoltam árnyalatukat, leheletnyi finom rezdülésüket, csattogtak az érzelmekről szóló dörgedelmes szósorok, lehetne őket idézni, csakhogy kioltják egymást, hatásvadásznak gondoltam gyakran őket, éppen az hiányzott, amiről zengtek: a lélek. Sablonos szófordulatok, szóismétlések botlasztottak olvasás közben.

Azért végigolvastam.

murmur>!
Nicole Krauss: Nagy Palota

Nagyon szépen megírt és számomra túlságosan is nyögvenyelős könyv. Ez persze az értíkéből nem von le, de nem kerül föl az újraolvasom listámra.

meseanyu P>!
Nicole Krauss: Nagy Palota

Örülök, hogy Nicole Krauss nem okozott csalódást, nekem ez a regénye is nagyon tetszett. Változatlanul gyönyörűen ír, mesterien szövi a szálakat. Fél csillagot azért vontam le, mert volt egy két homályos dolog. Kommentben leírom az én értelmezésemet (nem akarok itt spoilerezni), és akinek van kedve, és olvasta a könyvet, jöjjön beszélgetni!

12 hozzászólás
Röfipingvin P>!
Nicole Krauss: Nagy Palota

Hol érdekelt is, meg nem is. Hol bevonzott, hol meg kilökött. Hol lekötött, hol untatott. Hol szenvedtek, hol én szenvedtem. Hol izgalmas volt, hol „haladjunk, ki vagy és mit akarsz?”…
Szóval hol volt, hol meg nem volt…

Emő_Kósa>!
Nicole Krauss: Nagy Palota

A végére egy kicsit belefáradtam ebbe sok szövevénybe, szegény íróasztal bolyongásába.
Nagyívű történetfűzés, sok apró részlettel. Jó volt belefeledkezni egy-egy történet, életkép költészettel telített leírásába. Mégis sok hiányérzet maradt bennem, az egyes sorsokkal kapcsolatosan. Kicsit hasonlít ebben az életünkre: valami kapcsán találkozunk régi társakkal, akkor reflektor kerül egy-egy életszakaszra, kicsit a múltra is, a választásokra, bizonyos kor felett annak elemzésre, hogy hogyan jutottunk ebbe a helyzetbe… aztán megyünk tovább és elmosódnak a dolgok. S lehet hogy még egyszer belefutunk, de lehet, hogy sosem. És aztán eljöhet az a nap is, amikor hiányérzetünk támad, mint nekem most itt. Mi lett a Weisz ifjakkal, mi lett Lotte férjével, mi lett a bíró apjával? Tényleg nem érdekes? Ki vagy kik voltak valójában a főszereplők? A mesélők, vagy akikről meséltek az életükkel?
Egyszóval ambivalens érzéseim vannak. Jó volt olvasni, belemerítkezni, de a vége nem volt befejezve nekem. Csak abbahagyva.

pelika_Bp>!
Nicole Krauss: Nagy Palota

Hát mit mondjak, szövevényes volt, és végül sem tisztázodott számomra minden. Biztos bennem van a hiba. De egyébként letenni sem tudtam, olvasmányos és érdekes könyv.

anyahajó>!
Nicole Krauss: Nagy Palota

Ez az a könyv, amit nem volt elég egyszer elolvasni – elkaptam belőle jó részeket, összeálltak bizonyos összefüggések és akkor az olyan érzés volt, mint megfejteni egy nehéz sudokut, de bőven maradtak homályos pontok, olyan részek, ahol biztos vagyok benne, hogy valamit még észre kellett volna vennem, de nem sikerült. Ezért így elsőre négy csillag, az ötödik az olyan, mint a bezárt fiók, jönni fog majd, de még nem adja magát könnyen.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

Ilyen az élet, fiam, ha azt hiszed, hogy bármiben is eredeti vagy, gondold át a dolgot még egyszer.

77. oldal

Chöpp P>!

Uniformisban az ember képes elidegenedni magától, el tudja veszíteni magát a nagy fenevadban, amelynek még sosem látta a fejét.

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: uniformizmus
Chöpp P>!

Abba a korba értem, amikor a véraláfutások már inkább belső kudarcok, mintsem különböző balesetek nyomán keletkeznek.

80. oldal

Chöpp P>!

Mikor végül belebotlottam a megfelelő könyvbe, erőszakos érzés volt: lyukat robbantott belém, amely az életet veszélyesebbé tette, mert nem tarthattam ellenőrzés alatt, hogy mi jött be rajta keresztül.

175. oldal

Chöpp P>!

Hol vagy? Egész életemben ezt kérdeztem.

271. oldal

Chöpp P>!

Azt akartam, az alapján ítélkezzenek fölöttem, hogy mit kezdtem az életemmel, de most az alapján fognak, hogy hogyan meséltem el. De talán végül is így helyes. Ha meg tudnál szólalni, talán azt mondanád, mindig is így szokott lenni. Csak Isten színe előtt állunk történetek nélkül.

324. oldal

Chöpp P>!

Világéletemben korán érkeztem, csak hogy azon kapjam magam, elfogódottan ácsorgok a sarkon, az ajtó előtt, az üres szobában, de minél inkább közeledem a halálhoz, annál hosszabban várakozom elégedetten, talán hogy tévesen abba az érzésbe ringassam magam, hogy inkább túl sok idő van, semmint nem elegendő.

353. oldal

Kapcsolódó szócikkek: várakozás
Chöpp P>!

Az iránta érzett szerelmem a képzelőerő kudarca volt.

372. oldal

Chöpp P>!

A halál betört minden sarokba, és olyan kevés helyet hagyott.

380. oldal

Chöpp P>!

    Sok mindenkivel esnek meg szörnyűségek, de nem mindenki semmisül meg tőlük. Miért van az, hogy ugyanaz a történés valakit megsemmisít, másvalakit meg nem?

259. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Herman Wouk: Dicsőség
Julie Orringer: Láthatatlan híd
Elliott Arnold: A virrasztás éjszakája
Herman Wouk: A háború szele
Philip Roth: A szellem árnyékában
Bernard Malamud: A mesterember
Isaac Bashevis Singer: A Sátán Gorajban / A rabszolga
Joseph Heller: Gold a mennybe megy
Jerzy Kosinski: A festett madár