Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Falling for the Ghost of You – Érzéki csalódás 359 csillagozás
A tizenhét éves Violet Mercer arra tér haza Hawaii-on töltött nyári vakációjából, hogy a barátja megcsalja egy barátnőjével. És ha ez önmagában nem volna elég pocsék dolog, az anyja hozzámegy egy férfihoz, akivel csak nemrég ismerkedtek meg.
A dolgok még kínosabbra fordulnak, amikor Violet találkozik az új, gazdag mostohaapjával és annak fantasztikusan jóképű fiával – aki előtt éppen aznap járatta le magát! Zane O'Connor szexi és elbűvölő… és egyáltalán nem Violet súlycsoportja. Őt látva Violet azt is elfelejti, hogy az exe egyáltalán létezik. De soha nem lehet esélye nála… igaz?
Az élet úgy hozza, hogy Violet egy hónapra összeköltözik Zane-nel. A kölcsönös vonzódás és a veszekedések közepette észrevétlenül összebarátkoznak – a barátságuk pedig valami mássá formálódik, valami sokkal magával ragadóbbá, mint amire Violet számított.
Zane azonban rejteget előle valamit – olyasmit, ami elválaszthatja őket egymástól, ha Violet megtudja. A… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2012
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rubin pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 43
Most olvassa 10
Várólistára tette 149
Kívánságlistára tette 132
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Nem tudom, hogy lehet-e ilyet írni, de elcseszett egy könyv ez. Az a poén, hogy nem tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz értelemben. De tényleg. Gondolkodok, gondolkodok, de nem jövök rá, hogy tetszett-e az egész, vagy nem.
Fogalmam sincs minek, de teljesen abban a hitben voltam, hogy ez egy Vörös pöttyös könyv. Ezért is furcsálltam nagyon már az elején is. Színvak is vagyok, mint kiderült. A könyvtárban mikor megláttam, hogy új, rögtön leemeltem a polcról.
Voltak benne nagyon jó részek, amik megmosolyogtattak, sokszor fel is nevettem, de voltak megbotránkoztató jelenetek is. Lehet csak én vagyok így vele, de egy-két dolgot már soknak tartottam, és igazán kiverte nálam a biztosítékot. Gondolok itt például Lauren históriájára. De nem csak ez a dolog volt borzasztó és kiszámítható.
Violet karaktere, kicsit idegesített. Annyira nem szeretem az álszenteskedést. Hamu alatt lapul a tűz típus.
Zane viszont imádni való, legalábbis legtöbbször. Neki is voltak rossz pillanatai azért.
A történet a 254. oldaltól lett nekem igazán érdekes. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a csavar benne. Tényleg minden megfordult már a fejemben, de ez nagyon nem. Meglepi volt. Az írónő nagy bummot csinált. Hihetetlen, hogy még sejteni sem lehetett.
Szükség van az ilyen könyvekre is. Valaki számára elrettentő példának, valakinek arra, hogy kikapcsolódást nyújtson. Ez utóbbiba sorolom magamat is. Én jól szórakoztam rajta. Egyébként ez a könyv egyáltalán nem árul zsákbamacskát. Aki olvasott már kb. 5 hasonló témájú könyvet és tudta élvezni, azt nem éri majd kellemetlen meglepetés. Így, aki azt várja, hogy a könyv után meg fog változni az élete, gondolkodása, látásmódja, annak egy „magasabb polcról” kell könyvért nyúlnia.
Violet, a hősnő még nagyon fiatal. Azért is gondolja úgy, hogy nincs egy súlycsoportban Zane-nel. Még éretlen, tapasztalatlan. Amit pedig tapasztalt az negatív élményt hagyott benne. Nem vagyok pszichológus, ezért sem volt egyértelmű a „kórkép", de mintha lett volna egy enyhe Tourette-szindrómája. Szűrő nélkül kimondta, amire gondolt, ez pedig vicces és kínos jelenetekhez vezetett. A féltékenysége is az életkorából adódott. Illetve abból, hogy a pasik többsége nem tudja jól kezelni, ha valaki rájuk nyomul. Egy kis ráadással, Zane mindazt megtestesítette, amiről a legtöbb tinilány álmodozik. Aranyosak voltak a mellékszereplők is. Violet anyukáját annyira bírtam. A könyv hangulata, lendülete, tartalma, humora, a LOL könyvek világát idézte fel számomra.
Picit többet vártam a történettől.
Az első fele nagyon viccesre sikeredet.
Jókat nevettem, de utána erőltetettnek éreztem és inkább zavart a szerencsétlenkedés.
Violet alapvetően egy 12 évesnek megfelelő viselkedés formát hozott a könyvben, elhiszem, hogy ha nem vagy magabiztos, akkor sok minden megfordul a fejedben, de, hogy ne vedd észre mi történik a legjobb barátoddal és csak avval foglalkozz, hogy jaj megcsalnak, meg jaj de szerencsétlen vagyok, mikor a valóság teljesen más, nekem sok volt.
Zane sem lett a szívem csücske.
De Lauren és Kim nagy kedvenceim lettek, róluk szívesen olvasnék más történetet.
Összességében viszont könnyed volt, és mert pontosan tudtam, hogy a maga műfajában egész jónak számít, azt kell mondjam nem volt rossz, valamint egyszer valószínűleg újra olvasom.
Szerintem nagyon jó volt. Mondjuk éreztem, hogy nekem ez tetszeni fog, én nagyon ki tudok kapcsolni az ilyen édes könyveken. :)
A történet egyszerű, nagyon szórakoztató és imádnivaló. Persze megértem, hogy többeket idegesített Violet féltélenykedése, bevallom néha már nekem is egy icipicit sok volt, de én megértettem. Egy lány akit kiskorában elhagyott az apja, nemrég megcsalt a pasija, és aki még régebben nagyon kövér is volt, nem csoda, hogy nem mer teljesen bízni egy szexi srácban, akinek minden ujjára juthat egy topmodell. Ez pont így volt hihető.
Zane az elején nekem egy kissé nagyképűnek tűnt, de később már nagyon megkedveltem. spoiler Látni lehetett, hogy tényleg törődik Violet-tel. És engem tényleg meglepett a fordulat a könyv végén. Így gondolkodtam, hogy mi lehet Zane titka, de bevallom én magamtól nem jöttem volna rá.
Inkább azoknak ajánlanám a könyvet, akik szeretik az ilyen cuki romantikus sztorikat, boldog befejezéssel természetesen. :)
Olyan volt, mintha egy kamaszlány írta volna, akinek épp tombolnak a hormonjai. Minden lehetséges klisét felvonultatott, éééés pontosan 92x használja a mi drága, jóképű, dögös, gazdag, satöbbi álomfiúcskánkra a szexi jelzőt… Igazán hozzácsaphatta volna még azt a 8-at, hogy szép kerek szám legyen :D
Deeee legalább olvastatta magát.
Nem egy agyzsibbasztó sztori, kellemes kis rózsaszín nyári limonádé. Persze volt benne tini dráma és minden ami az első vagy második szerelemmel jár. Nem kellett tornáztatni az agyam, csak sodródni a lapokon megelevenedő eseményekkel.
Zane titka számomra meglepetés volt. Persze voltak utalások, hogy rejteget valamit, de minden mást feltételeztem, csak azt nem, ami végül kiderült.
Violet és az anyukája Lily enyhe tourette szindromája érdekes és vicces jeleneteket hozott elő. Mindent összevetve egy kellemes kikapcsolódás volt.
Tipikusan az a laza konnyed, olvasmanyos kis rozsaszin romantikus konyv, ami konnyen csuszik, gyorsan emesztheto, es maximalis kikapcsolodast nyujt. A foszereplok kedvelhetoek, noha neha onnon maguknak bonyolitjak tul a dolgokat, de egy ilyen konyvnel, ami semmi komolyat nem akar, csak szorakoztatni, ott elnezheto ez.
Már a könyv megjelenése után kiszemeltem a könyvet, hogy én ezt el akarom olvasni, de valahogy mindig tolódott. De most, hogy elolvastam azt kell, hogy mondjam, hogy nem lett volna nagy veszteség, ha kihagytam volna.
Teli van klisékkel, ami nagyon zavaró volt. A szereplők meg idegesítőek, főleg Violet a folytonos féltékenykedésével meg nyafogásával már az őrületbe kergetett. Zane igazából annyira nem zavart, de azért lehetet volna valami sokkal jobb férfi karaktert alkotni.
Sokáig úgy éreztem mintha csak egy blogot olvasnék, amit egy tini irt. A vége pedig összecsapott lett, sokszor unalmas is volt. Szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a történetből.
Ez nem igazán az én könyvem volt, több szempontból sem… kliséhegyek, egy jól kiszámítható történet, és nem éppen szerethető, sőt néhány ponton egyenesen idegesítő karakterek.
Nem volt egyensúlyban az egész sztori: egyrészt valószínűleg ha tiniként olvasom, akkor jobban megérthető a hiszti, a nevetségesnek tűnő féltékenykedés, a gyerekes viselkedés, és a viszonylag egysíkú gondolkodás, másrészt felnőtt fejjel sem igazán tudok azonosulni és egyetérteni számos dologgal, amit itt természetes és magától értetődő dologként kezeltek.
Kár érte.
Nem értem, hogy került ez a könyv a rubin pöttyös kategóriába. De tényleg. A történet tele volt klisékkel, a főszereplő nem hazudtolta meg magát és idegesítően tizenhét évesen viselkedett. Voltak benne beszélgetések, amiken nagyokat nevettem, máskor pedig nagyon kínosnak éreztem, mert túl sok volt. Az sem segít, hogy ez a sokadik könyv, amiben a lány a mostohabátyját szúrja ki magának. Helyenként még el is kalandozott a figyelmem, mert unalmas volt. Ezt talán az írónő is érezte, mert igyekezett nagyot dobni a könyv végén. Egyébként az ötlet jó volt, a megvalósítás kevésbé. Zane is lehetett volna több, élőbb, nála is azt éreztem, hogy nem mutatott meg belőle az írónő eleget. Lauren pedig sokkal komolyabb karakter volt Violetnél, inkább olvastam volna róla, ő legalább nem ment az agyamra a viselkedésével. Sajnálom ez most nem az én világom volt.
Népszerű idézetek
– Aha, igen. Ott vetkőzött a nagyanyja pékségében! – böki ki.
Micsoda? Mekkora pech, hogy a szám épp tele van rizzsel! Miért tömtem be egyszerre ennyit? Sose rágom meg!
– Egy pékségben vetkőztél, hm? – kérdezi Zane. Féloldalas mosolya képtelenül imádnivaló.
– Ez igazán szuper!
Döbbenetemben csak apró fejrázásokra vagyok képes. Anyu szeme óriásira nyílik.
– Jaj, ne! – kap levegő után. – Tényleg azt mondtam, hogy vetkőzöl?
Hát igen, bizony, anya.
– De nem! – csattanok fel Zane és Bill felé. – Ez annyira… hogy jutott ez az eszedbe, anyu?
Fel se tűnt, hogy apa és fia hasonlítanak egymásra – amíg mindketten az öklük mögé nem rejtik a köhécselést.
– Annyira sajnálom! Nem tudom, miért… a dolgok csak úgy kicsúsznak, ha nagyon ideges vagyok. Violet igazán nem prosti…
AAAuuuuu!!
– Az előbb még vetkőztem, anyu – préselem ki összeszorított fogaim között.
Soha máskor nem hasonlítunk egymásra annyira, anya és lánya, mint amikor mindketten a megaláztatás színében vöröslünk.
– Persze! – Anyu keze már szabályosan remeg. – Nem prosti. És nem is vetkőzik. Ami azt illeti, épp ma mondta nekem, hogy még szűz.
– Ó, istenem! – motyogom, miközben a szám tele ehető gyönyörrel.
– Ugye? – kérdezi Zane, élvezettel figyelve a reakciómat.
– Annyira jó!
Egy percre el is feledkezem róla. Imádom ezt a fahéjas tekercset. Szó szerint elolvad a számban, a ragacsos, édes íz elborítja minden érzékemet. Nyamm!
A végén lenyalogatom ragadós ujjaimat, minden morzsát kiélvezve. A hüvelykujjamnál tartok, amikor a pillantásom Zane arcára téved. Átható figyelemmel néz.
Az ujjam zavarba ejtő cuppanással szabadul ki a számból.
– Elnézést, hogy végig kellett nézned – motyogom szégyenkezve.
– Semmi gond. Tessék, itt az enyém is.
Nevetve rázom a fejemet.
– Csak indítsd el a filmet!
– Azt hiszem, inkább azt nézném, ahogy eszel – mondja, és nem veszi le rólam a szemét.
– Jól vagy? – ismétli a szexi pasi, miközben én meredt szemmel bámulom.
– Nem sírok! – csattanok fel, mert sajnos visszanyerem a beszédkészségemet. – Csak olyan napom van.
– Hát persze – feleli egyetértően, és hátralép. Akkor tűnik fel, hogy a fenekemet nézi.
Várjunk csak! Valami furát érzek ott hátul. Csak nem… csak nem szellőzés?
Tökéletes rémületemben leesik az állam.
– Ó, jézusom, ne… Ne is mondd… elrepedt a nadrágom hátul, igaz?
A szexi pasi oldalra hajtja a fejét, és újra szemügyre veszi a hátsómat.
– Rendben, nem mondom.
Akaratlan nyögés szakad ki belőlem.
– Komolyan? – nézek az égre, és feltűnik, hogy ő is felpillant, azon gondolkodva, kihez beszélhetek. – Mennyire gáz? – kérdezem tőle.
– Egytől tízig terjedő skálán? Vagy arra gondolsz, hogy mekkora darabot látok az élénkrózsaszín nyuszis bugyidból?
– Tehát ejtettek, hm?
Összerezzenek. Én meg a hatalmas szám.
– Aha.
– Ugyan, a legjobbakkal is megesik. Tarts ki, nemsokára találsz valaki sokkal jobbat.
– A tíz legrosszabb közhely listáját olvasod éppen fel? – sandítok rá.
– A legjobbat utoljára hagytam: annyi másik van, mint égen a csillag – von vállat nyugodtan.
– Vagyis valami seggfej ejtett a Taco Bill-ben. Tényleg azt hiszed, hogy ő volt életed szerelme?
Egy pincérnő elé teszi az ételét. Bátor szőkeség, az időjárásról kezdeményez társalgást, közben azonban a szeme a „dugj meg!” kódot villogja. Amikor végre távozik, felvont
szemöldökkel nézek Zane-re.
– Téged már ejtett valaha valaki?
Felnéz a tányérjából, az arcán ugyanaz a cuki félmosoly.
– Ez most becsapós kérdés?
– Gondoltam.
– Szia! – köszöntöm, és büszke vagyok hétköznapi hangomra.
– Szia! – feleli. Egy hatalmas, lapos dobozt tesz a konyhapultra, és visszaballag a nappaliba. Szépséges, ugyanakkor veszélyes ember benyomását kelti szélfútta hajával, sötét napszemüvegével.
– Valakinek jó illata van – bököm ki, amikor áthajol a kanapé támlája fölött, hogy megnézze, mit olvasok. – Nem, úgy értem, valaminek! A pizzának. Jó illata van.
Zane csak rám nevet, megragadja a könyvemet, és megfordítja. Istenkém, fejjel lefelé…
Igen, úgy tettem, mint aki Tolsztojt olvas – és fordítva fogtam a könyvet. És rajtakapott.
– Felejtsd el! Semmi gond. Tudom, hogy nem akartad. Ez olyan, mint amikor bajod volt a kocsi férjével, aztán az a komor zsaru kiosztott.
Anyu mindkét kezével megmarkolja a kormányt, és felnyög.
– Ó, ne is emlékeztess rá! Azért majdnem letartóztattak.
Rávigyorgok.
– Ugyan, bárki mondhat kopás helyett szopást!
– Jaj, ne már!
– Szerintem az a zsaru el is fogadta volna az ajánlatodat, ha én nem vagyok ott.
41. oldal
– Mondj nekem egy dolgot, amit nem bírtál az exedben!
– Olyan vékony a csuklója, mint a kislányoknak – vágom rá. – Annyira törékeny, hogy modellkednie kellene, például gyémántokból összerakott tenisz karláncok fotózásánál ékszerkészítők megbízásából. Ez tényleg bosszantott. És valahányszor izgatottan beszélt, nyálbuborékokat fújt. Aggódtam, hogy kipukkannak és szembefröcskölnek. Olyan gusztustalan.
– Hűha! Ez csak így kapásból?
– És rémesen csókol – bököm ki. – Kicsit olyan, mintha… támadást indítana a szám ellen! Még Lauren barátnőm is… ő látott minket csókolózni, és azt mondta, hogy ennél gusztustalanabb dolgot még nem látott. Mint amikor egy kígyó felfalja a kölykeit. Vagy talán rajtam múlt. Talán én csókolok pocsékul.
Zane a vacsoráját nézi, és úgy tűnik, nagyon igyekszik visszafojtani a nevetést.
– Volt már, aki panaszkodott?
Az ajkamba harapok.
– Nem, de rajta kívül még nem is csókoltam meg mást.
Erre már felkapja a fejét, de mielőtt bármit is mondhatna, anyu és Bill jelenik meg.
– Ha ruhát veszek fel, le kell borotválnom a lábamat.
Anyu a füle mögé tűri egy szőke tincsét, és meglepve néz rám.
– Miért, egyébként nem borotválod mindennap?
– Hát, de igen, csak általában nem valami alaposan. Ha látom, hogy már borostás, végighúzom rajta a borotvát. De nem ellenőrzöm, hogy tényleg sima-e.
– Ma este miért kell simának lennie? – kérdezi anyu, és vállat von. – Azt tervezed, hogy valaki megérinti majd a lábadat? Gondolom, lehetnek cuki pincérek a vendéglőben.
– Anyu! – forgatom a szememet. – Tudod, hogy csak az inasoknak engedem, hogy megtapogassanak. A csokornyakkendő miatt.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vi Keeland: Órákon át kívánlak 86% ·
Összehasonlítás - Karina Halle: A féktelen trónörökös 88% ·
Összehasonlítás - J. K. Smith: Szerelem hirdetésre 87% ·
Összehasonlítás - Christina Lauren: Nem mézes hetek 86% ·
Összehasonlítás - Emma Chase: Felséged szolgálatában 86% ·
Összehasonlítás - Jodi Taylor: Semmi lány 93% ·
Összehasonlítás - J. K. Smith: Káosz a köbön 93% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: Hívatlan vendég 92% ·
Összehasonlítás - Emma Chase: Játssz a szívemen! 92% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Mióta megszerettelek 90% ·
Összehasonlítás