A ​hit békéje 0 csillagozás

Nicolaus Cusanus: A hit békéje

Nicolaus ​Cusanus a „középkor” és „újkor” közötti korszakküszöb talán legnagyobb formátumú gondolkodója volt. Hagyományos teológiai és filozófiai kérdéseket mélyenszántón tárgyaló munkái mellett kiemelkedő szerepet játszott abban, amit ma vallásközi párbeszédnek szokás nevezni. Egyik legizgalmasabb és legaktuálisabb, ebbe a körbe tartozó műve a De pace fidei, amelyet Bakos Gergely fordításában most „A hit békéje” címen olvashatunk magyarul. Valójában persze sem Cusanus, sem a reneszánsz nem érthető meg a maga teljes mélységében filozófiai és teológiai szempontból sem, ha nem ismerjük meg, ha nem tesszük saját nyelvünk kultúrájának részévé azokat a filozófiai-teológiai megfontolásokat, amelyek a párbeszédet megalapozzák. Azok a gondolkodók, akik önmaguk igazáról mélyen meg vannak győződve, csakis érvek alapján foghatnak olyan dialógusba, amely még évszázadok múltán is méltó figyelmünkre. A dialógus melletti érvelő meggyőzés egyik legfontosabb műve a De pace fidei,… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fides et Ratio – A vallásbölcselet kiskönyvtára Szent István Társulat

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2017
240 oldal · ISBN: 9789632776286 · Fordította: Bakos Gergely

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 8


Népszerű idézetek

>!

A „benső ember” az Isten szándéka szerint élő személyt jelenti, lásd Róm 7,22; Ef 3,16. Vö. Szent Ágoston híres mondását: „Ne kifelé menj, hanem térj vissza magadba! A benső emberben lakik az igazság.” (De vera religione, 39.) Eckhart Mester sokat használta ezen ágostoni gondolatot, Cusanus Eckhartot olvasva jegyezte föl a lapszélre: „az igazság a benső emberben”, ill. „jól jegyezd meg a benső emberre vonatkozó gondolatot” (KB 8).

II.7. (A fordító jegyzete)

Kapcsolódó szócikkek: Eckhart mester
Lunemorte P>!

Cusanus meggyőződése szerint létezik az “értelem ege” (coelum rationis), ahol a vallási igazság megértése békét von maga után. Cusanus bölcseleti kiindulása Isten volt: számára Isten fogalmából boldogság, szeretet és egység következik. Mindaz pedig, ami távoli Istentől, időleges, disszonáns és törékeny. Ezért arra a föltételezésre jutott, hogy a vallásos hit lényege nem lehet a vallások sokfélesége, hanem e sokszínűség sokkal inkább az egységhez és békéhez vezető kapu. Annak érdekében, hogy elfogadhatóvá tegye e gondolatot, Cusanus alaposan megvizsgált minden egyes, számára ismeretes vallási csoportot – ideértve a huszitákat és a muszlimokat is – s azt hangsúlyozta, hogy mindannyiuk létezése föltételezi az igazság ugyanazon tiszteletét. Végül pedig arra a következtetésre jutott, hogy a vallás nem lehet megosztó, hiszen ez az igazsággal ellentétes, hanem – keresztény módon kifejezve – a vallás nem lehet más, mint Isten akarata, amelyet a világ minden sarkából kiindulva kell keresni. Ezért aztán a pluralitás nem átok, hanem áldás.

Paul Richard Blum bevezetője

>!

[…] Isten Igéje magára öltötte a halandó embert és vérével tett tanúságot az igazságról [vö. Jn 18,37] – tudniillik arról, hogy az ember képes az örök életre, aminek érdekében föl kell ismernie, hogy ez állatias és érzékies életet semmibe kell vennie, és hogy csakis az örök élet a benső ember végső vágya, tudniillik az igazság, amire egyedül vágyik, minthogy örök, örökké táplálja a szellemet.*

Márpedig e szellemet tápláló igazság nem más, mint az Ige, akiben minden benne foglaltatik, s aki által minden kibontakozik. Az Ige annak érdekében öltötte magára az emberi természetet, hogy senki emberfia ne kételkedjék abban, hogy saját emberi szabad akarati döntése révén, saját emberi természete által, táplálékot találhat magának abban az emberben, aki egyúttal maga az Ige.

* Cusanus De visione Dei c. műve beszél arról, hogy Isten a szellem (intellectus) tápláléka. A szókép bibliai eredetéhez vö. Zsolt 23; Jn 10,11–16; Jel 7,17; Jn 6,35-ben Jézus az élet kenyerének (panis vitae) mondja magát, a fölsorolt helyek pedig arról szólnak, hogy Isten, ill. Krisztus pásztorként tereli a hívőket. A Cusanus használta latin szövegekben szereplő pascit szó egyszerre jelent pásztorolást és táplálást. A PF-ben itt ugyanez a szó szerepel.

II.7.

>!

Korábban azonban azt mondtuk – s valóban szükségszerűen így is van –, tudniillik, hogy csak egy abszolút istenség létezhet. Nincsen tehát sokaság az abszolút istenségben, csak az istenségben részesedőkben, akik nem egyenlők abszolút értelemben Istennel, hanem a részesedés által istenek.

VII.20.

>!

Tehát minden dolog rációja az egy és végtelen Isten. A ráció pedig, amelyet logosznak vagy szónak mondunk, abból lép elő, aki a ráció forrása úgy, hogy amikor a Mindenható a szót előhozza, ténylegesen létrejönnek azon dolgok, amelyeket a szó magába foglal. Ezért ha a mindenhatóság azt mondja »Legyen világosság!« [Ter 1,3], akkor így a szóban bennfoglalt világosság tényleges létezéssel bír.* Istennek ez a szava tehát értelmi jellegű, akképpen, hogy a dolog aszerint létezzék a valóságban, amiképpen megfogant az értelemben.

* Az Ige (Verbum), a Második Isteni Személy magában bírja az isteni gondolatokat, így a még létezéssel nem bíró teremtett dolgok lényegeit. Ezen gondolati minták Isten teremtő szavára tényleges (in actu), illetve kézzelfogható, dologszerű (in re) létezést nyernek.

X.27.

>!

Mindazok, akik valaha is több istent tiszteltek, föltételezték az istenséget. Ezt tisztelték ugyanis az istenekben, mint akik mind ugyanebben részesednek. Hiszen amint a fehérség létezése nélkül nincsen fehér, az istenség létezése nélkül nincsenek istenek. Az istenek tisztelete tehát az istenségről tanúskodik. S aki több istenről beszél, egyúttal azt is mondja, hogy létezik egy princípium, amely minden princípiumot megelőz. Ugyanúgy, mint amikor valaki több szentről beszél, elfogadja, hogy létezik egy szentek szentje, akiben részesedve szent minden más többi. Eddig soha nem volt olyan ostoba nép, aki úgy hinne több istenben, hogy azt gondolná, azok mindegyike első ok, princípium vagy a világegyetem teremtője.

VI.17.

>!

S jól figyelj arra, hogy az eszes lélek lényegében létezik egy bizonyos termékenység, tudniillik az elme, a bölcsesség és a szeretet vagy akarat.* Mivel az elme magából bocsátja ki az értelmet vagy bölcsességet, és e kettőből az akarat vagy szeretet lép elő. Ez a háromság termékenység a lélek lényegének egységében, amelyet a lélek a legtermékenyebb teremtetlen Háromság hasonlatosságára bír.

* A latin termékenység (fecunditas) Cusanus számára a kereszténység vallotta Szentháromság egyik legjellemzőbb tulajdonsága – szemben Allahhal, aki az iszlám számára egyetlen, nem nemzett és nem is nemzetett (vö. 112. Szúra). Nicolaus a zsidóság és az iszlám képviselte szigorú egyistenhitet azért bírálja, mert minden teremtmény termékenységének ajándékozóját, magát Istent megfosztja a (belső) termékenységtől.

VIII.24.

>!

A Szentháromság ezen értelmezése a Chartres-i iskolára vezethető vissza, amely pedig Szent Ágoston: A keresztény tanításról (lásd De doctrina christiana I 5) c. művéből merített.

A Trialogus de Possest c., 1460-ban írt művében Cusanus szemléletesen elmagyarázza, hogy a „keletkezik valamiből” fogalma visszatükröződik a nagy E betűben ("e": latinul valamiből kifele tartó mozgásra utaló igekötő, illetve elöljáró szó, az „ex” másik alakja). Az E egy függőleges és három vízszintes vonásból áll, így a három és az egy egysége. Ugyanígy a visszatér valahová az IN betűkben tükröződik vissza ("in": latinul -ba, -be; bele; valami felé tartó mozgást jelöl). Az in szócska ugyancsak egy és három vonást egyesít magában. Így mindaz, ami az Elsőből keletkezik s az Elsőbe tér vissza, egy hármas-egy egység, amint az Első is hármas-egy.

VII.21. (A fordító jegyzete)

>!

Perzsa: Valljuk, hogy ő [Krisztus] Isten szava és lelke, minthogy mindazok között, akik élnek vagy éltek, senki sem bírt Isten szavának vagy lelkének ama magasztosságával. Azt azonban mégsem fogadjuk el, hogy ő Isten lenne. Az istenségben ugyanis nem részesedik senki. Tagadjuk, hogy Krisztus Isten lenne – máskülönben az istenek sokaságához jutunk. Ugyanakkor megvalljuk, hogy Krisztus igen közel áll Istenhez."*
[…] minden próféta közül Krisztus a legnagyobb. Ezért inkább főképp őt helyes Isten szavának mondani, mint a többi prófétát. Sok írott üzenet létezik ugyanis, amelyek magukban a király szavát tartalmazzák az egyes ügyekre és tartományokra vonatkozóan. Olyan azonban csak egyetlen egy van, amelyik a király azon szavát tartalmazza, amely által az egész királyságot kormányozza: tudniillik ama törvényt és parancsot tartalmazza, amelynek mindenki köteles engedelmeskednie.

* Vö. Szúra 2,253; 3,45.59; A muszlim álláspont szerint Jézus Krisztus pusztán ember: nem Isten vagy Isten Fia, nem részesedik (particeps) Istenben, viszont az emberek közül ő áll legközelebb (proximus) Allahhoz.

XI.32.


Hasonló könyvek címkék alapján

Henri Boulad: A halálban ugyanis megszületünk
Gerhard Ruhbach – Josef Sudbrack: Nagy misztikusok
C. S. Lewis: Az emberiség felszámolása
Walter Kasper: Irgalmasság
G. K. Chesterton: Aquinói Szent Tamás
Tomáš Halík: A gyóntató éjszakája
Lukács László – Puskás Attila (szerk.): Karácsony titka
Dejcsics Konrád (szerk.): Isten és a világ
Tomáš Halík: A távollévők közelében
Alexandriai Kelemen: Sztrómateisz